Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-11 / 85. szám

Labdarúgás 1996. április 11., csütörtök UJ KELET NB III Tisza-csoport, a 18. forduló után Cziberének Káliénak már nem „mumusa” a kiadták az útját Vasárnap este égtek a vonalak. A hír mindenkit elképesz­tett: Rakamaz—Mátészalka 7-0! A szatmári városból leg­előbb dr. Pénzes Andráségyesületi elnök tudakozódott. Nem akart hinni a fülének... Olyannyira nem, hogy két­szer is rákérdezett az eredményre. Csakúgy, mint má­sok. Talán nem is igazán hittek nekünk, mért- ami sok, az sok. Márpedig hét gól, az sok. Nagyon sok. „Egyszer minden rossz sorozat megszakad” — bizakod­tak a nagykállóiak a Kisvárda elleni rangadó előtt, utal­ván arra, hogy az utóbbi időben nem sok babér termett számukra a várdaiak ellen. Nos, a rossz sorozat vasárnap valóban megszakadt, hisz a Boda-legénység remek játékkal és győzelemmel örven­deztette meg szurkolóit a húsvéti ünnep alkalmából. Koncz Tibor (Új Kelet) Mi történhetett? Ekkora ve­rést nem kap véletlenül egy csapat. Mátészalkán lassan ocsúdnak a hétvégi borzalom után. Nemkülönben Fehér Zsolt edző, aki — alant kiderül — valamit megsejtett a félresi­került rakamazi húsvétolásból. — Rövidzárlat... Vagy nem is tudom, minek nevezzem az egészet. A korai potyagól meg­zavarta a csapatot, dehát ettől még nem lett volna szabad be­következnie az összeomlás­nak. Mindenkire nézve szé­gyen, hogy így kikaptunk! Ilyen arányban is megérdemelt a vereség, mert helyzetünk sem volt! A mérkőzés alatt egyszer sem rúgtunk kapura, egy szög­letet mutathatunk fel. Bezzeg a hazaiak! Ők lecserélték Szek­rényest, hisz egymaga öt lehe­tőséget rontott el. — A találkozó előtt nem ész­lelte, hogy valami nincs rend­jén? — Az egész heti edzésmun­ka után várható volt, hogy ba­lul fog elsülni a meccs, még ha nem is számítottam ennyire súlyos vereségre. Rengeteg probléma bukott ki, kezdve a Mádon felháborodtak! Min­dennek oka egy mondat. Részlet a Mád—Baktaló- rántháza NB lll-as labdarú­gó-mérkőzés tudósításá­ból: „Egy olyan találkozón született mádi győzelem, amelyen a játékvezető nem tudta megakadályozni a hazaiak alattomos játékát”. Kemény szavak. Koncz T. (Új Kelet) Ez az, ami nem tetszett. Te­lefonon jelentkezett Gáthy Sándor mádi szakosztályveze­tő, aki — bevallása szerint — véletlenül jutott lapunk keddi számához. Mondandóját nem „vattázta”. — Abszolút nem fedi a való­ságot a tudósítás. Nem tudom, ki volt a durva, főleg alatto­mos, mert csapatunk nem, az biztos! Kikérjük magunknak azt az állítást, hogy játékveze­tői segédlettel nyertük meg a mérkőzést. Ezt nyugodtan mondhatom, hisz a két gólon kívül háromszor találtuk el a Weah félti Tavaly az év, a földkerekség legjobb labdarúgója volt a li­bériái George Weah, aki jelen­leg az olasz AC Milan szer­ződtetett játékosa. A kiváló tá­madó könyöktörése okán lába­dozik, ezért nem játszik ezek­ben a hetekben. A szülőhazájában, Libériá­ban az utóbbi napokban ki­sérülésektől a családi gondo­kig. Amellett, hogy hiányos létszámban dolgoztunk, a játé­kosok lazsáltak! Mondtam is a fiúknak, baj lesz... A télen iga­zolt Cziberét el kellett küldeni a csapattól, mert folyamatosan követelőzött! — Milyen következmények­re számíthatnak a játékosok? Netán büntetnek? — Természetesen számon kérjük a gyatra teljesítményt. Jelzőket sem találok mindarra, amit átéltünk. A csapatból sen­ki nem tanúsított megfelelő hozzáállást, talán egyedül Bartha lelkesedése érdemel említést. A kedd délutáni érté­kelésen nem maradhat el a bün­tetés. Ezért a produkcióért min­denki fizetni fog! Prémiumel­vonással sújtjuk a társaságot. Szerdán rendkívüli szakosz­tályülést tartunk, ekkor sok téma felmerülhet. Meglehet, rákérdezünk, hogy nem tévesz- tett-e pályát egy-két labdarú­gó? Ehhez még annyit, Ten- gyel IsB’án nyírcsaholyi vállal­kozó 30 000 forintos vacsorát ajánlott fel arra az esetre, ha pontot szerez a csapat. Er­ről (is) lecsúsztak a játéko­sok... kapufát. A mi szemszögünkből ez egy sima meccs volt! Az sem lehet véletlen, hogy a bajnok­ság során oda-vissza legyőz­tük a Baktalórántházát. Sért bennünket a nyomtatásban megjelent értékelés. A reális összegzéshez az is hozzátarto­zik, hogy a sárga lapok száma is megegyezett, mivel mindkét csapatból 3-3 játékos részesült ilyen büntetésben. Szeretném, ha mindezt leírná, mert így igazságos. Gáthy úr kívánságát teljesí­tettük. No persze arra is kíván­csiak voltunk, lecsillapo­dott-e a baktaiak haragja. Kor­mány Béla egyesületi elnök nem tágít... — Tökéletesen egyetértek Kozma Attila tudósításával. Sőt, én is csatlakozom hozzá, azaz véleményünket továbbra is fenntartjuk. Egyébként, ha emlékezetem nem csal, a hazai játékosoknak öt sárga lapot osztott ki Jancsó játékvezető, szemben a mi csapatunknak adott két színes kártyával. Azért ez jelent valamit... a családját éleződött etnikai ellentétek, fegyveres összetűzések rop­pant módon aggasztják a kivá­ló futballistát. Erre a féltésre oka is van, hiszen családja is a libériái fővárosban, Monro- viában él. Weah úgy nyilatko­zott: az Egyesült Államok iga­zán közbeléphetne a törvényes rend visszaállítása érdekében. Barczi Róbert (Uj Kelet) — Tényleg a „mumusunk” lett a Kisvárda, hisz az utóbbi években „oda-vissza” legyőz­tek minket. Ennek ellenére bíz­tam a győzelemben, mivel már a szerdai, NYFC elleni edző­meccsen is frissen, nagy kedv­vel játszottunk — magyarázta Boda Mihály, a Nagykálló edzője. — Miben bizonyultatok jobbnak a vendégeknél? — Elsősorban a labdakiho- zatalunk volt sikeres, hisz rend­re gyorsan és pontosan hoztuk fel a labdát, s ezzel szinte min­den esetben megleptük az el­lenfelet. Ezenkívül több hely­zetet is kidolgoztunk, nagy kár, hogy ezek közül csak kettőt értékesítettünk. —A második játékrész egyes periódusaiban viszont — külö­nösen a végén— „leült” a gár­da. Mi volt ennek az oka? Révay Zoltán (Új Kelet) Fél óra eltelte után — addig andalító játék folyt a pályán — váratlan lelki trauma érte Lő- rinczéket. Egyik legjobbjuk- nak, a kapuban szorgoskodó Körmösnek mutatott a meccs dirigense pirosat. A hálóőr ugyanis kényszerű, tizenhato­son kívüli portyája végén fel­vágta a vendégek csatárát. Meggondolatlan tett volt. A hazaiak cserekapusa, a fiatal Pekk ugyanis a mérkőzés elő­estéjén megsérült, és már az ifimeccsen is Tóth Szilveszter helyettesítette. Az NB III-as csapat kispadjára a meccs előtt — Sajnos futballistabeteg­ség — ami ránk különösen jel­lemző —, hogy biztos vezetés­nél kienged a csapat. Most is ez történt, hisz az utolsó ne­gyedórában a Kisvárda minden mindegy alapon jött előre, mi pedig gondolatban már az öl­tözőben jártunk. így fordulha­tott elő, hogy Polonkai fegyel­mezetlensége miatt az utolsó percekben emberhátrányban játszottunk, s egy jól eltalált lövéssel az ellenfél szépíteni is tudott. Természetesen ebből az esetből is tanulunk, remélem, nem ez lesz ránk a jellemző. — Nagyszerűen rajtoltatok, ám a folytatás nehéznek tűnik. Szombaton például a feljutás­sal kacérkodó Tiszaújváros otthonába látogattok. — Biztos vagyok benne, hogy jó mérkőzés lesz, hisz a Tisza.-parti gárda még nem tett le arról, hogy magasabb osz­tályba kerüljön. Újvárosban kisebb tanakodás után — ne­vezzék-e a hálóőrt vagy sem — végül is leültették a tizenhét éves .srácot. Az ifjú kapus a meccs után elmondta, hogy Debrecenbe jár középiskolába, ezért a hétközi edzéseken nem tud részt venni az ifiknél. Utób­bi időben Pekk helye már annyira biztos volt, hogy he­lyettese mezőnyjátékosként szerepelt a nyírbátori ifiknél. A hálóőr ennek ellenére nagyon lógatta az orrát a kapott gólok miatt, különösen a második miatt érezte hibásnak magát. A szimpatikus sportember ennek ellenére minden dicséretet megérdemel, s a három pont elég nagy a pálya, s ez kedvez­het a mi kontráinknak. Szeren­csére a sérültek lassan felépül­nek, s egyre jobb formába len­dül a csapat. Ha a fiúk betart­ják a taktikát, akkor képesnek tartom arra a társaságot, hogy egy pontot elhozzunk Tisza- újvárosból. Ami öröm az egyik oldalon, az bánat a másikon. Természe­tesen a kisvárdaiak nem örül­nek annak, hogy megszakadt ez a sorozat, bár tény, hogy már az előjelek sem voltak túl ked­vezőek számukra. Mészáros Károly, a KSE edzője rögtön ezzel is kezdte a beszélgetésünket. — Nagyon megviselte a csa­patot Gólyán István halála, tá­vozásával nagy veszteség érte egyesületünket. Ezúton is sze­retném megköszönni azoknak a csapatoknak az együttérzé­sét, akik megemlékeztek tech­nikai vezetőnk haláláról. — A kedvezőtlen előjelek el­lenére is többet vártak viszont a szurkolók a gárdától. Az első félidőben például helyzetük sem volt. — Készültünk arra, hogy a hazaiak a találkozó elejétől elvesztéséről nem ő tehet. A második drámai csúcspont nem sokkal az első számú kapus tá­vozása után történt. A tíz em­berrel játszó hazaiak Lőrincz bedobása után gólt szereztek. A vezetés tiszavirág-életű volt, két percen belül egyenlítettek a szikszóiak. A hazaiak védel­me többször is gyengélkedett, s nem tudták megállítani a szik­szói támadásokat. A második félidőben 1-2, il­letve 1-3 után Lukácsék már nem is bíztak abban, hogy itt nekik pont teremhet. így a mér­kőzés befejezése már újabb drámai kifejlet nélkül követke­zett be. A hazaiak mestere, Jávor Pál a meccs után úgy nyilat­kozott, ezt az ellenfelet még tíz emberrel játsszva is megverhet­ték volna. Kisvárda rohamozni fognak, de az első negyedóra végén kapott gól megzavarta a fiúkat. A szünet­ben megpróbáltam rendezni a sorokat, s a második játékrész­ben már valamivel jobban ját­szottunk. — Ennek ellenére nem lehe­tett túl sok tudatosságot felfe­dezni a csapat játékában. A védők például rendre előre­vágták a labdát, meg sem pró­bálták pontos, rövid passzok- kal felépíteni a támadásokat. — Ennek az az oka, hogy sérülés, illetve eltiltás miatt hiányzott Tóth Laci és Jávor, s kiválásuk nagy vérveszteség. A középpályán a labda kiho­zatala és a támadások szerve­zése elsősorban az ő feladatuk, s távollétükben ezt senki nem tudta átvállalni. Teljesen új középpályássort kellett kiala­kítanom, akik közül Kozics például először volt kezdő. — Vasárnap ki lehet köszö­rülni a csorbát, hisz a Vámos- pércset fogadják. Azt hiszem, ez amolyan kötelező győzelemnek ígérkezik. — Remélem, hogy a játéko­saim is így gondolják, és jó já­tékkal tartjuk otthon a három pontot. — Sajnos, mi most csak eny- nyire vagyunk képesek. Nincs varázslat, ha nincs játék, ha nincs passz, ha nincs, aki tud­na játszani, akkor nincs ered­mény. — Mi lesz így a csapattal? — Nem hiszem, hogy kon­gatni kellene a vészharangot. Az viszont érthetetlen, hogy ismét a kulcsemberek nem hoz­ták a formájukat. A játékosok nem tudják magukat ráhangol­ni a meccsre. Egy tíz emberre fogyatkozott gárdától azt vár­tam volna, hogy feltúrják a pá­lyát, de nem így történt. Hamar elveszítjük a labdát. Hiába van meg a kondíció, ha nincs játék. Aztán a hibák; Szakács a har­madik gól előtt olyat hibázott, ami ilyen szinten nem enged­hető meg. Ennél sokkal jobb teljesítményt várok. Villámtúra Akasztón Új Kelet-információ Kedden utazott a Sényő. Méghozzá nem is akárhová. A másodosztályú klub Akasztón járt, a Stadler-bi- rodalomban. A vendégjáté­kosokkal kiegészült (az ibrányi Mikhárdi és a nagy- kállói Balogh Zoltán is a csapattal tartott) Falatovics- legénység persze nem ház- tűznézőbe indult, hanem futballozni. Várta őket a Stadler FC... Nos, a sényőiek pályára léptek a messze földön hí­res akasztói stadionban, s 2-0 (1-0) arányban elveszí­tették a meccset. A harmadik gól előtti pillanatban Szakács Zsolt már a földön, háttal a váratlanul mély vízbe dobott Tóth Szilveszter Fotó: Racskó Mádi tiltakozás... Bátori dráma nagyszombaton Szombaton Nyírbátorban hétágra sütött a nap, de ezút­tal nem a helyi labdarúgócsapat legénységére. A szik­szóiak elleni hazai vereség miatt bizony bosszankodott a helyi nézősereg. Mint az tudósításunkból kiderült, drá­mai fordulatokban is bővelkedett a mérkőzés.

Next

/
Thumbnails
Contents