Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-10 / 84. szám

UJ KELET Elefántsofőrök Elefánthajcsárok új, humánus és hozzáértő nemzedékét akar­ja kinevelni egy indiai taninté­zet, a világ első elefántvezető­képzője. -— Az elefánthajcsárok többnyire részeges alakok, akik verik állataikat — mondta a Kerala állambeli Peeciben mű­ködő iskola vezetője a Reuter- nak. Az óriási munka ellenére, amelyet végeznek, az elefántok­kal gyakran cudarul bánnak. Mi­haszna gazdáik kikötik őket az út széléhez, hosszú időre a tűző napon hagyják vagy horgas végű bottal verik őket. A Zoo Outreach nevű állat­védő szervezet véget akar vet­ni a kegyetlenkedésnek egy új „jogosítvány’’-rendszer alap­ján, amelyben a tanulóvezetők fekete pontokat kapnak ,ittas vezetésért”, az állatokkal való durva bánásmódért pedig akár intőt is. Az iskola, amely 70 pályázó közül választotta ki a legjobb hét diákot, szembeszáll azzal a hagyományos meggyő­ződéssel, hogy az elefántok leg­jobb tanítómestere a bot. Egy elefánt irányításának teljes el­sajátítása szakértők szerint öt évbe telik, ehhez képest a peed iskola három hónapos gyorstal­palóján a szépreményű hajcsár­növendékek csak az alapisme­reteket szerzik meg. Még így is két hetet fordítanak pusztán arra, hogy elsajátítsák az ele­fántra való felmászás fortélya­it, egy hónapon át pedig az ál­latok gyógykezelését tanulják. A fennmaradó időben sajátítják el a bonyolult elefántirányítás alapjait. Az elefántvezetés nagy szakértelmet igénylő munka, mert egy rosszul célzott rúgás­ra a világ legnagyobb száraz­földi emlőse meghemperedik az iszapban, ahelyett, hogy megállna. A délnyugati Kerala állam­ban, ahol 550-re tehető a házi­asított elefántok száma, az ege­kig szökött e haszonállatok ára azóta, hogy véget vetettek az orvvadászatnak. Utánpótlás a keleti Bihar államból érkezik, ahol kevésbé hatékonyan védik a rezervátumokat. Manapság 1,2 millió rúpiába kerül egy iga­vonó elefánt, s további napi 800 rúpiába a fenntartása. A vastag- bőrűek azonban jól jövedel­meznek, ha bérbe adják őket gazdag templomok látványos vallási felvonulásaira, melyek során káprázatosán feldíszítve hindu istenségek mását hordoz­zák a hátukon. A változó idők arra kényszerítettek sok keralai hindu templomot, hogy felszá­molja elefántcsordáit. Az ele­fántvezetők egyetlen vallási fesz­tivál alatt a háromszorosát meg­keresik annak, mint amennyit fa­rönkök cipeltetéséért egy egész hónap alatt fizetnek nekik. — A húst még pótolhatom szójával. Na de mivel pótolhatnám a gáz- és a villanydíjat?!... A legrégibb ••• Kínában egy építkezésen rátaláltak az országban ké­szült egyik legrégibb fallikus szimbólumra. A fekete kőből kifaragott jelkép 3000 évvel ezelőtt készült, és azt tanúsít­ja, hogy a régi kínaiak vallá­sának szerves részét képezte a termékenységkultusz. Igazi ritkaságnak számít ez a lelet. nemcsak kora miatt, hanem azért is, mert a kínai művé­szetekben és a kínai társada­lomban a nemiség témája szá­zadok óta hagyományosan tabunak számít, melyet csak ritkán sértenek meg. Az érté­kes lelet a Jangcén épülő gi­gantikus vízi erőmű alapozá­sa közben került napvilágra. Panoráma Rettegett Ivántól Borisz Jelcinig 1996. április 10., szerda 11 A Kreml boszorkányai Oroszországban Rettegett Iván cártól egészen mosta­náig, Borisz Jelcinig a vezetők mindig körbevették ma­gukat csillagjósokkal, médiumokkal. Ebben az ország­ban a politika, a miszticizmus és a paranoia örökös ke­veredést mutat—írja legfrissebb számában a L'Express című francia hetilap. Az újság jellemző példaként tálalja, hogy az Argumenti i Fakti című, 3,5 milliós példány­számmal megjelenő moszkvai hetilap egyik márciusi számá­ban a csillagjósok véleménye alapján ecsetelte a júniusi el­nökválasztás várható eredmé­nyét (eszerint „visszatérnek majd a bolsevikok” -— amivel persze Jelcin saját asztrológu­sa nem értett egyet), s hogy a Kreml „sötét lelkei”, az orosz elnök testőrségének irányítói, Alekszandr Korzsakov és Geor- gij Rogozsin nem pusztán a te­lefonlehallgatásoknak tulajdo­nítanak nagy szerepet, de a ho­roszkópokat is minden nap ala­posan tanulmányozzák... Ezt a jelenséget a L'Express egy orosz diplomata, Vlagyimir Fedorovszkij véleményével in­dokolja: az illető szerint — aki­nek nemrégiben könyve jelent meg Párizsban az orosz misz­ticizmus történetéről, s ebből a lap bőségesen mentett — „a to­talitárius rendszer lerombolása olyan űrt alakított ki, amely visszahozta az „igazi” Oroszor­szágot. Csakhogy ez nem az 1917 előtti, hanem a XV. szá­zadi Oroszország, az akkori tévhitekkel, fóbiákkal, fantaz­magóriákkal”. — Rettegett Ivántól Borisz Jelcinig minden „uralkodó” paranoiát örökölt elődeitől, márpedig ahhoz, hogy valaki leleplezze a valós vagy képzelt összeesküvőket, specialistákra van szüksége; olyan beavatot­takra, akik a láthatatlant is lát­ják — fűzi hozzá az újság. Ami a történelmi előzménye­ket illeti, a lap rámutat: Rette­gett Iván uralkodása idején pél­dául központi szerepet játszott az asztrológia, s a cár első szá­mú tanácsadója egy holland csillagjós, Elysius Bomel volt, aki elhitette uralkodójával, hogy a drágaköveknek gyógyí­tó ereje van. (Más kérdés, hogy Bomel végül csúnyán végezte: Rettegett Iván ugyanis azzal gyanúsította, hogy összejátszik a lengyelekkel. Hiába, Oroszor­szágban a jóslás mindig is igen kockázatos mesterség volt — írja kissé ironikusan a francia újság.) Nagy Péter és Nagy Katalin kivételével az összes többi cárt és cámőt is hatalmas érdeklő­dés töltötte el az okkultizmus, a paranormális jelenségek iránt, de különösen kitűnt I. Sándor és II. Miklós esete: Napóleon legyőzőjére nagy hatást gyako­rolt egy bárónő, aki mindenütt angyalokat látott, az utolsó Romanov cárt pedig közismer­ten szoros kapcsolat fűzte Raszputyinhoz, a híres „látnok­hoz” — olvasható az újságban. A kommunizmus hatalomra jutása után egy ideig a szovjet rendőrség üldözte a boszorká­nyokat, sámánokat; ám mivel a szovjet ideológia a tömeges hipnózison alapult, a titkosszol­gálatokat vezető Berija hama­rosan ismét mágusokat és mé­diumokat hozatott a Kremlbe — írja a lap, példaként idézve, hogy a Molotov—Ribbentropp- paktum megkötésekor megkér­dezték Sztálin személyes látno­kát, Wolf Messinget is, aki vá­laszában „Berlin utcáin haladó vörös csillagos tankokat” em­legetett: nem csoda, hogy ezek után megkötötték a szerző­dést... Megmosolyogják, szidják, üldözik, szeretik Trabanton szállni élvezet Szögletes tekintetével és spártai kétütemű motorjával 30 éven át dacolt a műszaki haladással — kényszerű­ségből, de nem eredménytelenül. Gyakran megmoso­lyogják, még gyakrabban orrbefogva szidják és üldö­zik, a Trabi azonban mind a mai napig rendületlenül jár­ja a maga útját. Az 1958 és 1991 között Zwickauban gyártott 3 millió „keleti Volkswagen” közül minden ne­gyedik még ma is közlekedik — olcsó másodkocsiként vagy kicicomázott műtárgyként. „A Trabi él!” címmel nyílt a keletnémetek kedvenc játéksze­rét bemutató kiállítás közvetlenül húsvét előtt a türingiai Suhlban. „Olyan volt, mintha egybeesett volna karácsony és húsvét, ami­kor az ember végre valahára el­mehetett átvenni Trabiját” — emlékszik vissza Mathias Rolfs azokra az időkre, amikor nem egyszer tíz évet kellet várni a „plasztikbombázóra”. Suhl város kulturális hivatalának vezetője, aki egykor"maga is Trabantot vezetett, a keletnémetek eme ünnepi érzéséhez kapcsolódva különleges húsvéti ajándékot kí­nál: először mutatja be a gyűlö­let és vágyak tárgyát csaknem minden oldaláról egy kiállítás keretében. A kiállítás a berlini Wolfgang Wandelt és a saalfeldi Peter Przybyl fényképeire épül. Míg Wandelt a kézileg színezett fényképeivel egy legenda törté­netét igyekszik bemutatni, Przy­byl a száguldó papundekli átvál­tozási képességét érzékelteti a nézőkkel. Hol Lenin készül épp kinyitni a vezetőülés melletti ajtót, hol egy teknősbéka terpeszkedik a motorháztetőn, vagy egy kacsa­család vonul végig a 3,52 méte­res oldalfalon. A trabisok öniró­niáját jelzik olyan feliratok, mint a „GTI16 V” vagy a „My Trabi is my Castel”, azaz „Az én Tra- bim az én váram”. De milyen is lenne egy Trabi-kiállítás Trabi nélkül? „Bemutatunk egy 1963- ban gyártott Trabit, amely úgy néz ki, mintha most gördült vol­na le a futószalagról” — idézi tovább Rolfsot beszámolójában a dpa német hírügynökség. A kék-fehér Trabant 500-as vízszintes irányban eltolható ol­dalablakaival, plüss védőhu­zataival és csupán sebességmérő órából álló műszerfalával egy da­rab NDK-történelem. Tulajdono­sa garázsban őrizgette. A Mein­ingen melletti Rohrban működő Faram cég jövőt is lát a berlini fal leomlása után hollywoodi mozi­csillaggá előlépett, sőt, a Saalfeld- Dakar sivatagi túraversenyt is ki­álló Trabant számára. A kis hulladék-újrahasznosító üzem tartós utcaköveket és parki padokat állít elő a duroplaszt ka­rosszériából. A zwickaui Auto­mobil Múzeum a Horch cég tör­ténetét bemutató dokumentáció­val járult hozzá az április 28-áig látható kiállítás fényéhez. August Horch a századfordulót kezdett— Szászországban először — autót gyártani. O fejlesztette ki a Trabi dédapjának számító autótípust Hamisat vegyenek! Tökéletesen hamisított Mo­net- és Pissarro-festmények „mindössze” 40 ezer schillin- gért, Miró-, Degas- és Tou­louse-Lautrec képek már 35 ezer schillingért vásárolhatók április 16. és 18. között a bé­csi műszaki egyetem díszter­mében a nemzetközi hamisít­vány-kiállításon. A pénteki bejelentés szerint a remekmű­vek majdnem tökéletes máso­latát francia és holland múze­umok, valamint a Milánói Akadémia bocsátja áruba. A kiállítás rendezői felhívták a figyelmet a különösen jól si­került Klimt-, Renoir- és Van Gogh-hamisítványokra. A sörhas ellen A finn főváros hadat üzent a sörhasnak. Mivel a linn fér­fiak harmada — a drága al­kohol ellenére — 40 éven felül sörhasat ereszt, az egész­ségügyi illetékesek úgy gon­dolták, ez épp elég ok arra. hogy kampányt indítsanak az egészségesebb életmódért. Nem elég, hogy a sörhas nem igazán esztétikus, de viselői a soványaknál jóval nagyobb arányban szenvednek a ma­gas vérnyomástól, reumától vagy cukorbetegségtől. Bár a genetikai kutatások a pocaktulajdonosok segítségé­re siettek—mondván, hogy a kövérség genetikailag megha­tározott —, a helsinki egész­ségügyi hatóságok nem hagy­ják annyiban a dolgot: tovább­ra is makacsul kitartanak amel­lett, hogy a sörhas az egészség­telen táplálkozás és a mozgás- szegény életmód „terméke”. Ezért a város testesebb polgá­rait húsvét utántól több spor­tolásra és egészségesebb táp­lálkozásra akarják rávenni. Hatszázan megfagytak Az idei tél Moszkvában 600 halálos áldozatot követelt. Ennyien vesztették életüket a város utcáin az október végén beállt és április elejéig tartó fa­gyok következtében. Az orosz főváros egészségügyi hatósá­gainak közlése szerint 1896 ember került különböző fagyá­si sérülésekkel kórházba. Sok esetben az orvosok kénytele­nek voltak amputálni a fagyott végtagokat. A leghidegebb éj­szakákon mínusz harminc fok alatti értékeket mutattak a hőmérők. A napokban bekö­szöntött tavasz is szedett már áldozatokat; a háztetőkről az olvadáskor a járdákra aláhulló jégcsapok két embert agyon­ütöttek, 58 személyt pedig megsebesítettek. — Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egy kis alaptőke­emelésre van szükségem! — Jaj, tessék gyorsan visszafeküdni, Kovács bácsi, ha a minisztérium megtudja, hogy két percig üresen állt, még a végén megszünteti az ágyát... Az oldalt MTI-anyagok alapján állítottuk össze — Totál berúgott a Jani! A kormány adópolitikáját élteti...

Next

/
Thumbnails
Contents