Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-09 / 83. szám

UJ KELET Ökölvívó Eb Sport 1996. április 9., kedd 13 Egy arany, egy ezüst Kézilabda NB l A döntők sorát — az Eb napjai alatt először telt ház, mintegy kétezer néző előtt — ukrán—bolgár párharc nyi­totta meg, ám a magyarok mindenekelőtt a harmadik és a kilencedik pár szólítását, Kovács István és Erdei Zsolt szorítóba lépését várták. MTI A 25 esztendős Kovács, ő ko­rábban volt világ- és Európa- bajnok, és a szinte napra négy esztendővel ifjabb Malah- betov, az aktuális világ- és Eu- rópa-bajnok óvatos ismerkedé­sének jegyében telt az 54 kg- osok fináléjának első menete. Az első és egyetlen pontot a magyar bokszoló balegyenese jelentette. A folytatásban Kokó szuggerált, figyelt, ellépett, de közben azért ütött is, aminek eredményeképpen 3-1 -es veze­tésénél kezdődhetett a harma­dik három perc, amelyet már egészében egy gyors, kiszámít­hatatlanul mozgó magyar és egy passzív, ellenfelével kez­deni mit sem tudó orosz látvá­nya hatotta át. A befejezés pe­dig maga volt a beteljesült magyar álom: Kovács István 6-1-es pontozással nyert s vet­te vissza Malahbetovtól az Eu- rópa-bajnoki címet. — Hogy simának látszott kintről a meccs? — kérdezett vissza fellépése után az újdon­sült magyar Európa-bajnok. — Nekem azért nem tűnt annyira annak. Az első menetben volt egy kritikus szakasz is, amiből aztán szerencsére kilábaltam, az orosz nem talált el, s mivel nem értette, hogy miért, telje­sen elbizonytalanodott, on­nantól már valóban az enyém volt a mérkőzés. Muszáj volt nyernem Malahbetov ellen, egyfelől neki, a világbajnok­nak akartam megmutatni, hogy én vagyok a jobb, más­felől magamnak, az értem szur­kolóknak bebizonyítani, érde­mes volt és érdemes tovább is csinálni. Most irány Atlanta, ahol, remélem, a folytatás is si­keres lesz. Természetesen ret­tenetesen boldog vagyok, hi­szen öt év után tudtam végre világversenyt nyerni. Bebizo­nyítottam, hogy igenis lehet bízni bennem, tévedtek, akik leírtak. Keményen készültem az elmúlt hónapokban, szinte csak vasárnaponként tartottam pihenőt, és mindenekelőtt a vá­logatott szövetségi kapitányá­nak, Öcsi bácsinak, vagyis Szántó Imrének tartozom hálá­val, akinél egy éve edzek. Az ő hite és szakmai segítsége, ba­rátaim biztatása is kellett ah­hoz, hogy súlycsoportomban Európa legjobbja legyek me­gint — hangzott a győztesen megvívott ütközet után Ko­vács István monológja. Szárnyal-e a Madár, azaz tud- e nyerni Erdei Zsolt is? Ez a kérdés lebegett a vejlei sport­csarnok levegőjében, amikor a 75 kg-osok döntőjének részt­vevői szálltak szorítóba. Erdei kezdett jobban, vezetett is 1-0-ára, ám a második menettől sajnos a „vén róka”, a sokkal tapasztaltabb Ottke stílusa és taktikája jutott érvényre. Jól­lehet mindent megpróbált, az első komoly világversenyes fi­náléját vívó magyar öklöző nem tudott érdemben mit kez­deni a némettel, aki ellépett, ki­táncolt, angolnaként siklott el előle. Ottke óriási rutinjának köszönhetően 3-1-es pontozás­sal nyert, Erdei Zsolt Európa- bajnoki ezüstérmesként vég­zett. Kézilabda NB l Lőttek a hetedik helynek? A legutóbbi, Tatabányán elszenvedett vereség után na­gyon úgy állnak a dolgok, hogy a Nyíregyházi KC NB I- es férfi kézilabdacsapata sokkal szerényebb helyen zár­ja a bajnokságot, mint az előző két szezonban, amikor is hatodikok voltak. Azzal már korábban is tisztában voltak, hogy ezt az eredményt nem tudják megismétel­ni, de reménykedtek a 7. hely elérésében. Nos, erre meg­lett volna az esély, ha Tatabányáról elhozzák a két pon­tot. Úgy is indultak el a fiúk, hogy húsvéti ajándékként „pontosan” térnek haza. Ezzel szemben ötgólos veresé­get szenvedtek. Mégis, minek volt köszönhető a nem várt arányú vere­ség? Ezúttal Boczák Józsefe dzőt kérdeztük. — Nem titkolt szándékunk volt, hogy nyerni megyünk Ta­tabányára. Most a vereség el­lenére is azt mondom, hogy sokkal jobb csapat vagyunk. Az elején minden jól indult, bár a félidő végére háromgó­los vezetésre tettek szert. A második játékrészben az elő­nyük ellenére még lett volna lehetőségünk fordítani, de semmi sem sikerült a fiúknak. Hatosfalas védekezéssel kezd­tünk, ezzel nem is volt gond, de amikor Sibalin elkezdte dobálni a gólokat, 4-2-re vál­Forma—1 MTI Igazolódott a papírforma: a Forma—1-es autós gyorsasági világbajnokság Argentin Nagydíját, amelynek Buenos Aires adott otthont, a brit Damon Hill, a Williams-Rena­ult csapat élversenyzője nyer­te meg. Ez volt idei harmadik futamsikere, azaz 1996-ban még nem talált legyőzőre. A brit már zsinórban negye­dik győzelmét könyvelhette el, hiszen az elmúlt év utolsó fu­tama, az Ausztrál Nagy díj szin­tén az ő sikerével zárult. Ezút­tal egyáltalán nem forgott ve­szélyben a diadala, az első rajt­kockából rajtolt, rögtön az élre állt, s vezető pozícióját később sem engedte át egyetlen riváli­sának sem. Sokáig a német Michael Schumacher, a világbajnoki címvédő német pilóta szágul­tottunk a védekezésben. Tóvizi kiment emberfogásra, de még így sem tudták megakadályoz­ni a jó formában lévő játékost a góllövésben. Természetesen az még most is érthetetlen szá­momra, hogy miért nem tudta Krisztián ezt a feladatot meg­oldani. A támadásoknál külö­nösen a beállósjátékban vol­tunk nagyon gyengék, ennek ellenére Kun csak a találkozó végén lépett pályára. Szergyuk sem találta régi önmagát, sokat hibázott. Medve főleg védeke­zett, ott helytállt, viszont ke­dott közvetlenül mögötte, de a nagy harc elmaradt, mert a Fer­rari versenyzője a 46. körben az erőpróba feladására kény­szerült, ugyanis megsérült jár­művének a hátsó szárnya. Egyébként volt két baleset is: előbb az olasz Luca Badoer (Forti-Ford) szaltózott egy na­gyot, kocsija végül fejre állt, ám szerencsére a vezető meg­úszta komolyabb sérülés nél­kül. Hálát mondhat Fortuna is­tenasszonynak a brazil Pedro Diniz (Ligier-Mugen Honda) is, akinek pedig időben sikerült kimenekülnie az égő járműből. Az Argentin Nagydíj vég­eredménye: 1. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 1:54:55.322 ó (160.013 km/ órás átlagsebesség), 2. Jacques Villeneuve (kanadai, Williams- Renault) 12.167 mp hátrány, 3. Jean Alesi (francia, Benetton­veset támadt. Nezezon négy gólt lőtt, de amellett nem tudta játékba hozni a szélsőt és a be­állót sem. Lencsés a kapuban először halványabban védett, Szabó felváltotta, de neki sem ment igazán, majd Lencsés újra visszaállt, és akkor már voltak bravúrjai, de már nem sokat segített rajtunk. Egyedül Hel- lingert tudom kiemelni. Végül is én úgy láttam, hogy a vere­ség oka az volt, hogy — Hel- lingert kivéve — csak közepes vagy attól gyengébb teljesítmé­nyek voltak. Anélkül meg — úgy, hogy nincs 2—3, kiugró formában játszó ember — nem lehet mérkőzést nyerni. Én is azt hiszem, hogy a 7. hely el­szállt, de talán még nyolcadik­ként befuthatunk, ha a hátralé­vő fordulókban úgy alakulnak az eredmények. Az egyértelmű, hogy nekünk az utolsó mérkő­zésen, ami a Pemü ellen lesz pénteken, hazai pályán, nyer­nünk kell. Nem lesz könnyű mérkőzés, mert az ellenfél még akár kieső is lehet... Renault) 14.754 mp h, 4. Ru­bens Barrichello (brazil, Jor­dan-Peugeot) 55.131 mp h, 5. Eddie Irvine (brit, Ferrari) 1:04.991 p h, 6.Jós Verstappen (holland, Footwork-Hart) 1:08.913 ph. A vb-pontverseny élcso­portja a harmadik futam után: Pilóták: 1. Hill 30 pont, 2. Villeneuve 12, 3. Alesi 10, 4. Irvine 6, 5. Mika Häkkinen (finn, McLaren-Mercedes) 5,6. Michael Schumacher (német, Ferrari) 4. Konstruktőrök: 1. Williams- Renault 42 pont, 2. Benetton- Renault 13, 3. Ferrari 10, 4. McFaren-Mercedes 5, 5. Jor- dan-Peugeot és Tyrrell-Yamaha 3-3. A világbajnokság következő futamát, az Európa Nagydíjat április 28-án a né­metországi Nürburgringen ren­dezik meg. Újra Hill győzött A nyírbátori ifjak győzelme Másodosztályú csapataink az ünnep előtti fordulóban, Tiszavasvári kivételével, remekeltek. Talán a legnagyobb siker az volt, hogy végre az átszervezett és már szinte biztos kiesőnek számító nyírbátori fiúk is megszerezték a tavasz első győzelmét. Az Alkaloida nem várt, nagy­arányú vereséget szenvedett a bajnokesélyes otthoná­ban. A kölcseys lányok kitűnő mérkőzésen, biztosan fek­tették két vállra a hasonló képességű Vác együttesét. Fullajtár András (Új Kelet) Nyírbátori KC—Tisza Vo­lán Szeged 21-20 (10-10) Nyírbátor, 300 néző. V.: Hal­mai, Brecska. Nyírbátor: Bene — Bajna 7/ 1, Siket 2, Molnár 3, Szőke, Veres 7, Wibli 2/1. Csere: Ke­nyeres (kapus), Kádár K., Ma- dai. Edző: Páll István, Gyenes József. Kiállítások: 14 ill. 18 perc. Hétméteresek: 5/2, ill. 2/2. Mindkét csapat részéről nagy várakozás előzte meg a találkozót, hiszen egyformán a kiesőhelyen vannak. Bár Nyír­bátornak már reménytelen a helyzete a bennmaradásra, tisz­tességesen akart búcsúzni. Az ellenfélnek még lehet esélye a megmenekülésre, így ki-ki a maga érdekei miatt szállt harc­ba. Óvatosan kezdtek a csapa­tok, a félidő közepéig fej-fej mellett ment a játék, ekkor az eredményjelző 5-5-öt mutatott, úgy, hogy a hazaiak két hét­méterest is hibáztak. Ez az ide­ges játéknak volt köszönhető. Aztán nekirugaszkodott az el­lenfél, és a 23. percre három góllal elhúzott (6-9). A hátra­lévő hét percben feltámadt a fiatal nyírbátori legénység — volt, amikor négy 17 éves játé­kos volt a pályán —, és a félidő végére kiegyenlített. A második játékrészben foly­tatták a bátoriak a jó játékot, a 35. percben már ők vezettek három góllal (13-10). A félidő közepén Molnár megsérült, míg Weibli korábbi sérülése is kiújult. Azonban a fiatalok to­vábbra is helytálltak. Az 56. percben ismét az ellenfél veze­tett (18-19), majd 20-20-as ál­lásnál, az utolsó perc elején a szegediek támadtak, és Kenye­res bravúrral ziccert hárított. Még maradt annyi idő, hogy a szabolcsi csapat támadjon, és az utolsó másodpercekben Bajna belőtte a tavasz első győ­zelmét jelentő gólt. Petneházi Zsolt szakosztály- vezető: — Köszönjük azok­nak, akik ebben a nehéz hely- zeben is mellettünk vannak, akik szorítanak értünk, a jövő csapatáért. Békés—Tiszavasvári Alka­loida 28-21 (12-8) Békés, 600 néző. V.: Dzsi- poff, Szalai. Alkaloida: Boczák — Danes 3, Dobi, Berényi 3, Jankovics 2, Török 6/2, Lemák 4. Csere: Medgyessy (kapus), Vámosi, Fodor 3, Kovács J. Edző: Váczi Sándor. Kiállítások: 12, ill. 4 perc. Hétméteresek: 2/2, ill. 2/2. A félidő közepéig együtt ha­ladtak a csapatok, majd a 20. percre 10-6-ra elhúztak a haza­iak, és négygólos előnyüket a játékrész végéig tartani tudták. A második félidőben jól kezd­tek a vendégek: a 42. percre 18- 16-ra sikerült felzárkózniuk, de az 55. percben már ismét négy volt a különbség (22-18). Az­tán a hajrá a bajnokságra törő vendéglátóknak sikerült job­ban, és biztosan nyertek az időnként gyámolatlanul játszó és sok ziccert kihagyó Tisza­vasvári ellen. Váczi Sándor: — Gyenge já­ték, elemi hibák sokasága — törvényszerű vereség. Kölcsey-DSE NYSI—Forte Vác 31-26 (16-8) Nyíregyháza, 300 néző. V.: Jancsurák, Solymosi. Kölcsey: Jónyer — Nagy 6/ 3, Nádasi 14/4, Kulcsár 1, Sza­bó 5, Bárány 1, Páll 4. Csere: Untener, Tomasovszki (kapu­sok), Réti, Hadobás, Laczják. Edző: Hadobás István. Kiállítások: 12, ill. 6 perc. Hétméteresek: 8/7, ill. 3/3. Nagy csatát ígért a tabellán egymás mögött lévő két csapat mérkőzése. Ennek megfelelő­en indult a játék is. Az első fél­idő közepéig még tartotta ma­gát az ellenfél, ekkor 5-5 volt az állás. Ezt követően sebessé­get váltott a hazai gárda, és fo­kozatosan felülkerekedett a váciakon, a félidő végére tete­mes előnyre tett szert. A pihe­nő után kiegyenlítettebbé vált a játék, próbálta hátrányát tör­leszteni a Forte, de nem sok si­kerrel. A diákcsapatban min­denki kitűnően játszott, de magasan kiemelkedett a me­zőnyből Nádasi, aki a góllö­vésben sem szerénykedett. Hadobás István: — Küzdel­mes mérkőzésen, úgy érzem, megérdemelten nyertünk. Kü­lön öröm számomra, hogy a csapat egyre jobban játszik. Erre szükség is van, mert nem mindegy, hogy a végén hol zárunk. Támad a Kölcsey Fotó: Racskó Tibor Tiszavasvári tomagyőztes A hét közepén rangos férfi nemzetközi kézilabdatornát rendeztek Fehérgyarmaton, a városi sportcsarnokban. A Tö­rök Zsigmond Emléktomán a házigazda NB Il-es gyarmati­akon kívül részt vett a szlová­kiai Mihalovce és Tiszavasvári gárdája is. Eredmények: Fehérgyar­mat—Tiszavasvári 29-39 (13- 21), Tiszavasvári—Mihalovce 34-28 (15-15), Mihalovce— Fehérgyarmat 30-34 (16-19). Végeredmény: 1. Tiszavas­vári Alkaloida, 2. Fehérgyar­mat, 3. Mihalovce. A torna legjobb kapusa címet Medgyessy Sándor (Tisza­vasvári) érdemelte ki. A leg­jobb játékos a mihalovcei Michal Kulacin lett. A legtöbb gólt az alkaloidás Danes Mik­lós lőtte (19 alkalommal kese­rítette meg az ellenfelek kapu­sait), a legjobb hazai kézilab- dásnak pedig Varga Zoltán bi­zonyult. CSOPORTELSŐKÉNT VÉGEZTEK A MAGYAROK Csoportelsőként végzett a magyar női kézilabda­válogatott az Európa-baj- noki selejtezők ötödik csoportjában, miután utol­só találkozóján két góllal győzött a nagy rivális oszt­rák nemzeti együttes ellen. Magyarország — Ausztria 22-20 (13-9) Cegléd, 1500 néző, V: Elbrönd, Lovqvist (dánok)

Next

/
Thumbnails
Contents