Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

Külföld—belföld 1996. április 1., hétfő Virágvasárnap — //. János Pál A világ minden részéről érkezett fiatalok ezrei vettek részt azon a szentmisén, amelyet II. János Pál pápa pontifikáit a Szent Péter bazilikában virágvasámap alkalmából. A virág- vasárnap a katolikus liturgia szerint a húsvéti nagyhét kez­dete, s a Vatikán döntése alapján 11. éve a hivő fiatalság világnapja is. A katolikus egyházfő is elsősorban a fiatalok­nak címezte szentbeszédét. „Csak a szeretet lévén válhat az ember emberré, s nincs szeretet áldozat nélkül. Menjetek, kedves fiatalok, s vigyétek magatokkal e szavakat a harma­dik évezred felé tartó világnak,, — mondta. A pápa emlé­keztetett arra, hogy a katolikus egyház 1997-ben, Párizsban rendezi meg a világ keresztény fiataljainak legközelebbi ta­lálkozóját. Leszállt az Atlantis A floridai Kennedy Űrközpont helyett a kaliforniai Edwards légitámaszponton szállt le vasárnap reggel az Atlantis amerikai űrrepülőgép. A földi irányítóközpont azért döntött a légibázis mellett, mert az űrközpont körzetében kedvezőtlenek voltak az időjárási viszonyok. Legutoljára tavaly tavasszal vette igénybe a támaszpont szolgálatait az űrhajózási hivatal (NASA), akkor a Challenger landolt a nyu­gati parton. Az Atlantis kilencnapos útról tért vissza a föld­re. Küldetésének legfontosabb elemeként összekapcsolódott és öt napon át együtt repült a Mir orosz űrállomással. A kö­zös űrkutatási program keretében a bázison maradt Shannon Lucid biokémikus. Ő az első amerikai űrhajósnő, aki a Mir fedélzetére tette a lábát. A tervek szerint száznegyven napot tölt majd az űrállomáson. Kormányfői tanácskozás Banja Lukában szombaton háromoldalú kormányfői ta­nácskozást tartottak Carl Bildt boszniai főmegbízott jelen­létében — közölte a zágrábi rádió. A tanácskozáson részt vett Rajkó Kasagic boszniai szerb miniszterelnök, valamint Izudin Kapetanovíc, a boszniai horvát—muzulmán föderá­ció miniszterelnöke és Hasan Muratovic bosnyák kormányfő. A megbeszélésen szó volt a boszniai szerb alkotmány és a föderációs alaptörvény egyeztetéséről, a két boszniai ország­rész gazdasági együttműködéséről és a hadifoglyok szaba­don bocsátásáról. Suchman Tamás kilép Végleges elhatározás MTI — Egy politikusnak tisztában kell lennie azzal, mi történik maga körül. Körülöttem meg­fagyott a levegő. Azokat az ér­tékeket, amelyeket képviselek, amelyek kapcsán vitáim voltak a kormányban Bokros Lajossal, a kongresszus másként értéke­li — mondotta Suchman Tamás privatizációs miniszter újság­íróknak nyilatkozva vasárnap, azután, hogy az MSZP V. kongresszusán bejelentette: ki­lép az MSZP-ből és lemond parlamenti frakciótagságáról. Annak eldöntését pedig a mi­niszterelnökre bízza, hogy a jövőben számít-e munkájára a kormányban. Suchman Tamás a bejelentése után nyomban tá­vozott a kongresszus hely­színéről. Utánasietett Gál Zol­tán, az Országgyűlés elnöke, az új elnökség tagja és Tóth And­rás, a miniszterelnök kabi­netfőnöke, nyilvánvalóan azért, hogy rábírja a politikust szán­dékának megváltoztatására. Suchman Tamás azonban, az utcán nyilatkozva az újságírók­nak, megerősítette: elhatározá­sa végleges. Új MSZP elnökség MTI Az MSZP V. kongresszusa vasárnapra virradóra megvá­lasztotta a párt 15 tagú elnökségét. Mint azt Kovács László, a jelölőbizottság elnöke elmondta, Horn Gyula pártelnök, Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök, illetve Katona Béla, Jánosi György és Szekeres Imre mellett az elnökség tagja lett Kovács László, Földes György, Gál Zoltán, Lendvai Ildikó, Kiss Gábor, Kovács Pál, Vargáné Kerékgyártó Ildi­kó, Csintalan Sándor, Keleti György és Kosa Ferenc. Ugyan­csak megválasztotta a kongresszus az MSZP Központi Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottságának tagjait. A testületnek Kiss Pé­ter elnökön kívül tagja lett még Akar László, Angyal Adám, Marosán György, Bállá Lászlóné, Kárászné Rácz Lídia, Fa­ragó Péter, Keller László és Dobrocsi Nándor. A szocialis­ták kongresszusa vasárnap reggel nyilvános plenáris üléssel folytatja munkáját. UJ KELET Munkatársunk helyszíni tudósítása az MSZP-kungresszusról Fontos a társadalmi jelenlét „Csak nem leállni! Csak nem feladni! A modernizációt, a fejlődést, az átalakítást folytat­ni kell, mert ha leállunk, úgy járunk, mint az MDF, amely szétverte a fejét a betonkemény gazdasági realitásokban...” — mondotta Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője szom­baton délelőtt a párt V. kong­resszusán. Ez az elszántság — és ez egyértelművé vált a hoz­zászólások és a vélemények után — egyöntetű akaratot tük­röz... „Biztosítani kell társadal­mi jelenlétünket. Ez a pártszer­vezet feladata — az emberek­kel, a társadalommal állandó és szoros kapcsolatra kell töreked­ni... Azt mondják a rossznyel­vek, hogy kiürült a pártköz­pont, kiürült a Köztársaság tér, mert mindenki a parlamentben, a kormányban és egyéb maga­sabb helyen tölt be funkciót. Nagyon helyesen van ez így! Ezért küzdöttünk, ezért indul­tunk egyáltalán a választásokon is, ezért akartunk nyerni! Nincs ebben semmi rossz... Lám, az eredmények is mutatják, hogy a választott és a járt utunk he­lyes. Erről letérnünk botorság lenne” —érvelt Szekeres Imre. — A gazdasági-társadalmi változások, az erősödő megél­hetési gondok között sokan fo­kozódó kritikával nézik a sta­bilizációs intézkedések okozta nehézségeket — mondta a következő felszólaló, Jánosi György, a dokumentumszer­kesztő bizottság vezetője, majd így folytatta: — A beterjesztett dokumentum nem söpri a sző­nyeg alá a problémákat, és a fejlődés töretlen biztosítása mellett igyekszik helyes irányt mutatni a menet közbeni nehéz­ségek hathatós kezelésére. A stabilizációt ARÁNYOSAB­BÁ, IGAZSÁGOSABBÁ kell tenni. Minden fórumon és min­denkor nyíltnak kell lenni. Ja­vítani kell a társadalmi együtt­élés kereteit. Erősíteni kell a szociáldemokrata arculatot... A történelmi realitásokkal szem­besülni kell. Az államalapítás 1100. évfordulójával ugyan­úgy, mint az 1956-os forrada­lommal. Vannak, akiknek ez a második dátum nem ugyanazt jéienti, mint a nagy átlagnak, ezért beszél a dokumentum ál­lásfoglalásról és ezért nem ha­tározatról... Bízunk benne, hogy az agresszivitás, a gyűlö­let, a rasszizmus nem nyerhet tért hazánkban és abban is, hogy a szélsőjobboldali populizmus nem fog társadal­mi támogatottságot kapni — jelentette ki Jánosi György. Csintalan Sándor meghitt szavakkal köszönte meg a párt- szervezetek „névtelen” harco­sainak segítőkészségét és jó­akaratát, munkáját a pártépítés­ben és a mozgalomban. Nagy Sándor is az egységről, a meg­kezdett út folytatásáról beszélt. Az osztrák és a német küldött beszéde egyaránt nagy sikert aratott. A német szocialisták képviselője a következőket mondta: „(..■) Kívánom, hogy a beteg — itt Horn Gyula be­szédére célzott, aki a magyar gazdaságot a lábadozó beteg­hez hasonlította — mihama­rabb gyógyuljon meg, épüljön fel és erősödjék meg! Mi ehhez — lehetőségeink szerint — minden támogatást megadunk, ugyanúgy, mint Magyarország Európai Unióhoz való csatlako­zásához.”—jelentette ki viha­ros tetszést aratva. Óriási várakozás előzte meg Kósáné Kovács Magda beszé­dét. Még azok is, akik a kong­resszusjava részét folyosói lob­bizással, négy- és többszem­közti beszélgetésekkel töltöt­ték, a terembe vonultak, hogy meghallgassák a párt „nagy­asszonyát”. Meleg szívű és mélyen emberi, elkötelezett beszédében elmondta: örül az egységnek, amit a párt egész­séges mivoltának tulajdonít. Hitet tett a töretlen fejlődés mellett, és külön kiemelte, mi­lyen örömet jelent számára az a többesélyes, igazi megmére­tés, aminek részese lehet. — Ennek a szavazásnak nem lehetnek vesztesei, hiszen a párt demokratizmusának győzelme mindannyiunk közös akarásá­nak a győzelme! A beszédek sorában Békési István is hatalmas sikert aratott. Mindenkinek tetsző őszin­teséggel kijelentette, hogy — mint tudvalevő — személyes vitái vannak a pártelnökkel, kapcsolatuk nem éppen baráti, azonban ez a tény jottányit sem változtat azon, hogy teljes mell­szélességgel az egység mellett törjön lándzsát. „Ez annál is inkább egyszerű számomra, mert az a fejlődés, az az átala­kulás, ami történt, mind-mind megegyezik az én nézeteim­mel. Az érdem másé, a győ­zelem viszont az országé, en­nél nincs és nem is lehet lénye­gesebb dolog!” Békési László szavait viharos taps fogadta. Hámori László, a Baloldali Tö­mörülés vezetője tért el kissé jobban az egységes irányvonal­tól, amikor a hangsúlyok át­helyezéséről beszélt a gazdasá­gi fejlődés és a szociálpolitika relációjában. A hallgatóság többször felszisszent beszéde közben... Hámoriék őszinte szókimondása mindazonáltal tiszteletet ébresztett a küldöt­tekben, annak ellenére, hogy meglehetősen elszigetelődött- nek tűntek nézeteikkel. Az egész kongresszusra a platformokon való felülemel­kedés és a teljes egység nyom­ta rá a bélyegét. A legszembetűnőbb az a jó­kedv, az a bizakodás volt, ami az MSZP V. kongresszusát jel­lemezte. Egyetlen dúló-fúló embert, egyetlen hangos vagy éles vitát sem lehetett a folyo­sókon hallani. Akik „egy kis beszélgetésre” félrevonultak, lobbizgattak, csendben, a leg­teljesebb baráti stílusban tet­ték... Röviden azt lehet mondani, hogy az MSZP V. kongresszu­sa méltó volt a nagyobbik kor­mánypárthoz! (Lapunk munkatársa a kong­resszuson interjút készített Ko­vács László külügyminiszterrel, Vastagh Pál igazságügyminisz­terrel, Baja Ferenc területfej­lesztési és környezetvédelmi miniszterrel, Csabai László- néval, Nyíregyháza polgármes­terével, Máté Lászlóval, aki nem jelöltette magát újra az MSZP elnökségébe (és nagy­iparosként nyilatkozik a zá­honyi térség fejlesztéséről), Urban Ahlinnal, a Svéd Szoci­alista Párt delegátusának veze­tőjével. Az interjúkat terjedel­mi okokból egyszerre nem tud­juk közölni, de következő szá­mainkban természetesen mind­egyiknek helyt adunk — a szerk.) Hajnali hat órakor indult Nyíregyházáról, az MSZP Jókai téri székháza elől az a különbusz, amely azokat a helyi MSZP- politikusokat és -aktivistákat vitte a kongresszus szombati ülé­sére, akik ugyan nincsenek a megye és a megyeszékhely hiva­talos huszonkét küldöttje között, de jelen kívántak lenni az eseményen. A korai indulásra való tekintettel menet közben a buszon svédasztal szolgáltatta a reggelit — amolyan magyaros svéd­asztal: zsíros kenyér Piros Arannyal. Hagyma is volt a „sifo- nérban”, de ez, természetesen, csak a visszaúton került elő... Nyakolajként néhány üveg ásványvíz és kóla szolgált, a teljes luxushoz csak az hiányzott, hogy a busz nemdohányzó volt. Azért „zugiban” így is elfüstölődött néhány „koporsószeg”... A lelkes kis csapat délután négy órakor — a zárt ülések kez­detekor — indult vissza, és este fél nyolcra érkezett meg a megyeszékhelyre. Palotai István interjúja Baja Ferenc környezetvé­delmi miniszterrel a folyosón beszélgettem. — Hogy „szereti" ezt a kongresszust, miniszter úr? — Én a pártot szeretem. A kongresszus egy esemény, ami ugyanolyan, mint ami­lyennek vártam: fegyelme­zett. Ugyanakkor a folyosói beszélgetések legalább annyit érnek, mint a teremben el­hangzó vélemények és felszó­lalások. Ez egyébként a szo­ciáldemokrácia lényegére is rámutat... Természetesen van­nak feszültségek, hiszen ez személyi választókongresszus is egyben — ebből fakadóan tele van személyi versengések­kel is, de olyanokkal, melyek­nek nincsenek elgennyesedett sebei. Ennek következtében mindenki nyer. Felnőttnek lá­tom a küldötteket abban is, hogy nem a saját sirámaikat fogalmazzák meg, elfogadják azt, hogy egy erős politikai erőre van szükség az átmenet­ben, amelyben a párttagok, a küldöttek vállalják, hogy akár még népszerűség-csökkenés árán is kiállnak az ország érde­keiért, ami ugyanakkor a párt jövőjét is jelenti. A magyar tör­ténelemben az a párt fog meg­maradni, amelyik az európai integrációt végrehajtja... Aki ettől megijed, elhajlik, az, azt gondolom, rövid távon nyerhet, de már középtávon is lehetet­lenné teszi a maga helyzetét. Az nyilvánvaló, hogy az em­berek nem szeretnek rosszab­bul élni, nyilván nem örülnek a 10 százalékos reálbércsökke­nésnek, de mindenki tudja, hol él, és a reálpolitika az, ami az ő és főleg a gyermeke jövőjét meghatározza. — Számomra olyan ez a kongresszus, mintha a pártnak nem is lennének platformjai: teljes egységet mutat. — Ez nem így van. A párt­nak igenis vannak platformjai, és ezek nagyon is élesen fogal­maznak akkor, amikor erre szükség van. Azért is erős a szocialista párt, mert olyan, mint egy vesszőfonat, ami — tudvalevő — rugalmasabb, mint egy „egységesebbnek” tűnő rúd. Éppen ezért a legal­kalmasabb a szocialista párt a válságmenedzselésre, annak ellenére, hogy az ország hely­zete nem teszi lehetővé, hogy úgymond igazi baloldali gazda­ságpolitikát folytassunk. — Személy szerint milyen érzései vannak jelenleg? Fel­szabadult? Megkönnyebbült vagy éppen el van keseredve? — Teljesen normális, szemlélődő állapotban va­gyok, de sokat beszélgettem, mert ezt nagyon jó eszköznek tartom, hiszen ilyenkor itt van az egész „ország”, könnyebb kommunikálni. Ezt gyakor­lom, és rengeteg tapasztala­tot gyűjtök, főleg mint fel­adathoz kötött ember, mint te­rületfejlesztési miniszter... Rengetegen elmondják, hogy látják a minisztérium munká­ját, de a pártét is... El kell mondjam, teljesen elégedett vagyok. Kormánytagként kü­lönösen megélem annak az erejét és értékét, hogy ma nincs „balhé”, nincs „cir­kusz”, hogy az emberek el­mondják a véleményüket, de nem akarják a „fejünket ven­ni”. Ez az együttgondolkodás most, a változások idején kü­lönösen fontos, amikor a „jobboldalon” olyan esemé­nyek zajlanak, amilyenek. Párttagként, magyar állam­polgárként nagyon megnyug­tató, hogy a kormányzópárt ilyen. Folyosói beszélgetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents