Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-08 / 58. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. március 8., péntek 11 Előkészületi mérkőzések Használt a feddés Csütörtökön újabb előkészületi mérkőzéseket rendeztek. Tiszavasvári hazai pályán fogadta a télen alaposan megerősödött Tiszaújvárost, és a Szikszai-legénység fölényes győzelmet aratott. Mészáros László ügyvezető elnök szerint használt a feddés, amelyet a meglepő gávavencsellői vereség után kaptak a játékosok. A gyógyszergyári csapat már 6-0-ára vezetett, a vendégek az utolsó percekben némileg kozmetikáztak az eredményen. Ugyanakkor nem kísérte szerencse a sényőiek mátészalkai fellépését, mivel a harmadosztályú együttes Bartha 13 méteres bombagóljával megnyerte a mérkőzést. A második vonalbeli klubban bemutatkozott a próbajátékon lévő nyírturai Somogyi, míg a kapuba — szükségmegoldásként — a szálkái Nagy Krisztián állt. Tiszavasvári—Tiszaújváros 6-2 (3-0> Tiszavasvári, 300 néző. V.: Szlotfioniczki. Tiszavasvári: Szabó (Simon) — Horváth, Szűcs, Gaica — Veress, Szarka, Fecsku (Lente), Kurilco, Bohács (Hegedűs) — Erdei (Demcsuk), Rosu (Szilágyi). Edző: Szikszai Lajos. Gólszerzők: Rosu, Gaica, Erdei, Demcsuk, Hegedűs, Lente, ill. Vámosi, Mészáros. Mátészalka—Sényő 1-0 (1-0) Mátészalka, 200 néző. V.: Böszörményi. Mátészalka: Krizsanovszki —Bartha, Kiszely (Illák), Kosa, Tardi — Szender (Varga T.), Banka, Krasznai A. (Gádzsa), Szűcsi — Ötvös, Krasznai Zs. Edző: Fehér Zsolt. Sényő: Nagy — Sinka, Barna, Torda, Czap — Stefanik, Kovács (Lelt), Rubóczki, Balogh — Paulik (Ványi), Tóth (Somogyi). Edző: Falatovics László. Gólszerző: Bartha. Megyei II. osztály — Dombrád Cél: a biztos bennmaradás Vitéz Péter (Új Kelet) Sok különböző, kellemetlen tényező hátráltatta a dombrádi csapat sikeresebb szereplését az őszi fordulóban, de ettől függetlenül elkerülték a kiesőpozíciót: a megyei II. oszály 1. számú csoportjának 13. helyén végeztek. A13 bajnoki forduló alatt összesen három győzelmet, egy döntetlent és kilenc vereséget gyűjtöttek be. A rúgott góljaik (17) alapján lényegesen előrébb is állhatnának, de, sajnos, a kapott találataik (30) miatt az alóházban kötött ki az együttes. A nem túl fényes szereplés okáról beszélgettünk Széplaki Sándorral, a dombrádi sportegyesület labdarúgó-szakosztályának vezetőjével, aki véleménye szerint: „Azért még nem oda Buda!” hány esetben úgy éreztük, nem megérdemelten szenvedtünk vereséget. Amit szerettünk volna elérni, meg is valósítottuk, nem kiesőhelyen kell a gárdának kezdenie a tavaszi idényt. A bajnokság második felvonása előtt újfent eltávozott három játékosunk, de szerencsére tudtunk igazolni új embereket a helyükre. Az új vezetőség nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az idegenlégiósok helyett inkább helyi tehetségekből szervezzen csapatot, mert különben sorvadásnak indulhat a dombrádi tömegsport és az utánpótlás-nevelés. A felkészülést már február elején elkezdtük. Az első időkben először heti két, majd három alkalommal tréningezett együtt a gárda. Hétvégenként rendszeresen edzőmérkőzéseket játszunk, s az eredményekkel elégedettek vagyunk, nagyon biztatók: gyorsabbak, határozottabbak lettek a futballisták, és látványosabban hajtanak. A körülményeink is javulnak, mert az önkormányzat hathatós segítségével elkezdhettünk egy új, kondi termes öltözőt építeni, amihez a hivatal adta az anyagot, a sportkör pedig, társadalmi munkában, már elkészítette az alapokat. Nagyon bízunk abban, hogy erőfeszítéseink meghozzák a kívánt eredményt, de mindettől függetlenül továbbra is a biztos bennmaradás a célunk. — Az 1995/96-os bajnoki évadot megelőzően újjáalakult a szakosztály vezetősége, s többek között Hajnal Bertalan edző, illetve én kaptam bizalmat a csapatépítésre, -szervezésre. Még az első őszi sípszó előtt három meghatározó játékosunk eltávozott, egy futballista abbahagyta a labdarúgást, illetve egy sportolónkkal nem tudott a szakosztály kölcsönösen megegyezésre jutni. Helyükre mindössze egy kapust sikerült igazolnunk Deme- cserből, illetve az ifjúsági csapatból egészítettük ki a keretet. A harmadik forduló után újabb három ember kivált a szakosztályból, így nem lehettek különösebben túlzott elvárásaink az együttessel szemben. Ennek ellenére az akarással semmi baj nem volt, viszont egyes mérkőzések alatt többször tapasztaltunk egyéni hibákat, illetve néerrea bolt ajánlata: Az olasz ERREA sportruházatok hivatalos forgalmazója. — sportmezek, nadrágok egyedi színkombinációban — futballcipők, labdák, kapusfelszerelések és egyéb sportcikkek Nyíregyháza, Mártírok tere 9. VÜI. em. Telefon: 311-577 „Ha ilyen marad az idd, nem hiszem, hogy lesz meccs” Csákányt fogott a megye Koncz Tibor (Új Kelet) Mindenki bízik és remél! A hét végén már futballtavaszt írunk, legalábbis papíron. Tizenhat csapat várja, epekedi a megyei első osztályú bajnokság rajtját. Csakhogy... A tél nem tágít, szorít kegyetlenül. Még mindig a jég az úr — befedve a pályákat. Ölbe tett kézzel mégsem lehet ülni, valamit csinálni kell! Előkerültek hát a segédeszközök, úgymint: csákány, lapát, pétisó, miegyéb... No, és szükség van az emberi találékonyságra. Talán-talán olvadni is fog. Nyolc egyesület izgul különösképpen, rájuk szabta a sors (a sorsolás...) a házigazda szerepét a „nyitókörben”. Helyzetük cseppet sem irigylésre méltó... Nagyhalász, Albók József egyesületi elnök: — Egyelőre nem tudom megmondani, milyen állapotban lesz a pálya vasárnap. Az már most biztosra vehető: tökéletes körülményekre senki ne számítson! Minden igyekezetünk arra irányul, hogy játékra alkalmassá tegyük a küzdőteret, ám ha közbeszól az időjárás, kritikussá válhat a helyzet. Az erős jegesedés nyomait nehéz eltüntetni. Bár az emberek folyamatosan dolgoznak, nem csak rajtuk múlik: en- gedi-e majd az Újfehértó elleni mérkőzést a játékvezető. Levelek, Terbócs László szakosztályvezető: — Minden attól függ, mennyire lesz kegyes hozzánk az időjárás. Amennyiben nem érkezik újabb égi áldás, remélhetőleg vendégül láthatjuk a záhonyiakat. A hótól már régen megszabadítottuk a pályát, azóta rendszeresen kezeltük a gyepet. A tőlünk telhető módszerekkel sokat áldoztunk azért, hogy ne kelljen elhalasztani a mérkőzést. Nyíregyházi Hardware, Lipők Antal szakosztályelnök: — Bátran kijelenthetem: szuper a pálya, talán a legjobb a megyében! Biztos vagyok abban, hogy lehet játszani rajta, ráadásul vasárnapig tovább javulhat a talaj minősége. Feltéve, ha nem zúdul újabb csapadék a nyakunkba. A hét végéig ismételten lehengereljük és boronál- juk a játékteret, ez elég lehet arra, hogy nyugodt szívvel várhassuk az első fordulót. Túrricse, Lengyel János egyesületi elnök: — A havat le- hordtuk, a jeget — amennyire lehetett — felszagattuk a pályáról. Ami megmaradt belőle, az pénteken eltűnhet. Sajnos a játéktér negyede víz alatt áll, ezért szivattyúkat is bevetettünk a tisztogatási munkálatokhoz. Annyi más településhez hasonlóan, mi is lessük a meteorológiai jelentéseket, s várunk. Remélem, szombatig nem esik hó, s akkor —- nagy valószínűséggel — lejátszhatjuk a Tiszalök elleni találkozót. Fehérgyarmat, dr. Katona Sándor klubelnök: — Véleményem szerint — csakúgy, mint a magasabb oszályokban—el kellett volna halasztani a bajnoki nyitányt! Első számú pályánkhoz hozzá sem nyúltunk, ugyanis reménytelen vállalkozás lenne eltüntetni róla a havat. Tizennégy centis hótakaró éktelenkedik a játéktéren, ezzel nincs mit kezdeni. Az edzőpályára leszórtunk tíz mázsa sót, hat mázsa pétisót, ami talán segít. Ez azonban semmiképpen nem használ a talajnak, ebből később nagy kárunk származhat. így is latyakban készül a csapat, de a vasárnapi meccset valahogy csak le tudjuk majd játszani. Amúgy is gondban vagyunk, hisz az első négy fordulóban háromszor fogunk idehaza futballozni. Csenger, Barcsai István intéző: — Miután korán letoltuk a havat, aránylag jó állapotban van a pálya. A jégfoltok eltakarítása keményebb feladat, de talán ezzel is megbirkózunk. Edzőmérkőzésen már kipróbáltuk a terepet, így aztán különösebb akadálya nem lehet a Demecser elleni derbi megrendezésének. Nvírcsaholy, Virovecz Pál edző: — Ha ilyen marad az idő, nem hiszem, hogy lesz meccs! Gergely István „főmindenes” és segítői napról napra nekilátnak a sziszifuszi munkának: csákánnyal törik a jeget. Szerdán Ököritófülpös ellen játszottunk, de kijelenthetem, nem kis veszélyekkel járt a pályára merészkedés. A felezővonal környékén annyira vastag a jégpáncél, hogy azzal a kéziszerszámok sem bírnak. Persze, a végső szót a játékvezető mondja ki, az ő kezében van a döntés. Nyírkárász, Ragány Ferenc szakosztályvezető:—Jelen pillanatban hó és 2—3 centis jég borítja apályát! Szerdán elkezdték a takarítást, műtrágyát terítettek szét. Ha viszont nem következik be jelentős olvadás, nem fogunk tudni mit kezdeni a tél hordalékával. Erőgép használata szóba sem jöhet, ezt a variációt hamar elvetettük. Mivel nincs tartalékpálya, kíméletesen kell bánni a játéktérrel. Szeretnénk futballozni, ám felettébb bizonytalan a helyzet... Jégen simogatják a labdát Nyírkárászon Fotó: Racskó Kákóczki jó erőben érzi magát „Óriási lelki terhet vett le a vállamról!” Kákóczkinak mostanában nincs oka a fejét fogni Csiky Nándor (Új Kelet) A nyáron Nyíregyházára érkezett, és már az első találkozón (Tiszakécske—NYFC 1-0) bizalmat kapott. Végül kiderült: ezt nem fogja szép emlékei közé sorolni. Null-nullnál ziccert hagyott ki, majd kiállították. Kényszerpihenő következett, aztán alkalmanként újra bekerült a kezdőbe. A labdával azonban nem volt jó barátságban, hamarosan a kispadon találta magát. A téli felkészülésnél újult erővel vetette magát a munkába. Ismét feltűnt az NYFC bal oldalán, és úgy tűnik, ezúttal gyökeret is eresztett. — Én is így látom! — kontráz rá Kákóczki. — Úgy érzem, sokat dolgoztam a felkészülés során, a sérülések elkerültek, mindent végig tudtam csinálni, odatettem magam. Ennek köszönhetően jó erőben vagyok. — Az ősszel keveset játszottál. Ez a meccshiány nem hátráltat) ott)? — De, eleinte igen. Azonban ahogyan jöttek a felkészülési mérkőzések, egyre inkább éreztem, kezdek belelendülni. A mesterrel nagyon sokat beszélgettem, ő biztosított a bizalmáról. Ez óriási lelki terhet vett le a vállamról! A fizikai erőnlétemmel nem volt gond, és most már csak a frissítésen van a hangsúly. — Ez tehát nem teljesen az a Kákóczki, mint az őszi. Akkoriban egyébként mi volt a gond? — Hm... Én már azt elfelejtettem... Ezt már felesleges firtatni. — Akkor úgy kérdezem: mi változott azóta? — Fejben lehiggadtam. Túl nagy hévvel jöttem ide, túlzott és görcsös akarással. —Az előkészületi meccseken általában középen futballoztál, de az is előfordult, hogy elöl. Neked melyik ízlik jobban? — Középen nagyobb energiát szükséges mozgósítani. Szinte megállás nélkül hajtani kell fel-le, mert a védekezésben és a támadásban is részt kell venni. A támadójátéknál pedig inkább a robbanékonyság a lényeges. Nem foglalkozom azzal, melyik poszton játszom, a mester majd eldönti. — Arról is döntés született, hogy a „képlet” ezentúl nem Kákóczki vagy Göncz, hanem Kákóczki és Göncz. Köztudott, hogy Göncz a riválisod (volt), az ősszel egymás helyén szerepeltetek. Most egymás mellett (gyakorlatilag mögött) játszotok. — Gönczcel vagyok olyan jó viszonyban, hogy ezt a rivalizálást le tudjuk rendezni egymás közt. De ahogy mondod, már párhuzamosan is lehetőséget kapunk, alkalmanként ő megy előre, akkor én maradok hátul, vagy éppen fordítva. Megértjük egymást a pályán belül és azon kívül is. (Hogyan formál erről véleményt Göncz Bertalan? — Úgy érzem, a bajnokikon visszavontan fogok játszani ékfogót, és felváltva megyünk majd előre. Barátok vagyunk, megértjük egymást.) — Az eddigi edzőmeccseken általában jó formáról tettél tanúbizonyságot. Mit gondolsz, át tudod ezt menteni a tétmeccsekre is? — Ebben bízom a legjobban. Ha idáig ment a játék, akkor ennek nem szabad most megtörnie —jelenti ki határozottan Kákóczki István.
