Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-08 / 58. szám

6

1996. március 8., péntek

:

Nona]

P

UJ KELET

„Tiszteljétek a nőket! Égi rózsákat fonnak, szőnek a földi létbe”

A nő arca a történelmi idők tükrében

A nő a szfinxnél is rejtélyesebb. Istennő és démon. Gyöngéd anya és szenvedélyes asszony. Megalázkodó és hatalomvágyó. Szeszélyes színésznő az élet színpadán. Nyelve emésztő tűz- láng, teste az Éden kapuja, ami a purgatóriumba is nyílik — mondják a férfiak.

A nőkről szóló kézikönyvhöz — ami manapság sokféle formában ismert — Adám kezdte gyűjteni az ismereteket a Paradicsomkertben. A férfiak azóta is nagy buzgalommal gyarapítják, de a női lélek rejtélyét máig nem sikerült felfedezniük. Csupán annak beismeréséig jutottak el, hogy ő tetteik titkos mozgatórugója. A Nemzetközi Nőnapon virággal hódolnak szépséges igézőjük előtt.

Lilith és Éva

A nő arca a legendák, mesék idejétől máig formálódik. A héber mítoszok szerint Lilith volt a világon az első asszony. Adám kritikai észrevételére, miszerint „minden teremtménynek van társa, nekem miért nincs?”, az Úr belemarkolt a szennyes, üledékes földbe, ahol állt. Néhány ujjmozdulattal megalkotta Lilithet. E név szélszellemet, nődémont jelent. (Azóta démoni minden nő.)

Adám egyre nagyobb hajlandósággal szemlélte bizsergető hajlamaitj—utódai is szemmel kedvelik meg először a nőt —, és „megismerte” őt. Csakhogy Lilith büszke volt, nem tűrte, hogy fölébe kerekedjen (ezt máig sem viselik el az asszonyok). A női egyenlőség első harcosaként dühében kimondta Isten mágikus nevét, és elröppent a Vörös-tengerig. (A nő és a férfi együttélésével így született meg az ellenkezés, a perpatvar, a hisztéria és az elhagyás.)

Adám sértődötten szaladt Teremtőjéhez, aki három angyalát küldte Lilith után. Ám azok hiába fenyegették, az első házasságtörő hajthatatlan volt. (Jókai mondta, hogy amit az asszony kigondolt, és Isten sem fordítja el, az ellen védelem nincs). Lilith okos ravaszsággal kompromisszumot kötött az Úrral — ebben nagymesterek a nők —, aki örök időkre megátkozta, de démonlényként halhatatlan maradt.

Az Úr nem mondhatott le arról, hogy a Kertben búsan kószáló Ádámhoz párt rendeljen. Odahívta, hogy teremteni is tanítsa: zsigerekből, csontból, húsból, bőrből megformálta előtte Évái. Szépre sikeredett az asszony, de az alkotás véres dolgaitól még viszolygó férfi undorral fordult el tőle.

„Belelát túlságosan! A teremtést Ádám önzésére kell alapozni” — gondolta az Úr, és gyorsan eltüntette a nőt. ígérete szerint hozzáillő társat csinált neki. Elaltatta, kivette görbe oldalbordáját (Goethe szerint ezért nem lehet egészen egyenes az asszony), megformálta belőle és — okulva az előbbi kudarcból —csábítóan felékszerezte az új Évát. Ebből az isteni tettből született meg később a formatervezés, a csomagolás, a kozmetika- és divatipar.

A harmadik, a Bibliában az

ősasszony igéző szépségétől fa hűbáj azóta a nők sajátja) elnyílt az angyalok szája is. Ádám azonnal el akart vonulni vele. Az Úr végre elégedett volt, és ahogy megfogant benne, máris törvénnyé lett szándéka: „annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik a felesé géhez és lesznek egy testté".

A kisebbségi ellenzékbe vonult Számáéi—Lucifer interpellált ellene, de az Úr nem ismer törvénymódosítást. így amikor Ádám édenkerti fölfedezőútjain hétszámra magára hagyta asszonyát fnincs is nagyobb sértés a nő számára, mint mellőzöttnek lenni), kígyó alakját öltve rávette, hogy kóstolja meg a Tudás tiltott fájának gyümölcsét. Vele kétségessé, a férfi és az asszony számára másként értelmezhetővé tette Isten elrendeléseit az együttélésről.

Éva dühös elkeseredettségében (a közmondás szerint: ha egy szál zsinegen függne a világ, a nő dühében azt is elvágná), beleharapott a Jó és a Rossz Tudása Fájának gyümölcsébe. Abban a pillanatban lehullt róla a gyöngyházfényű burok. Ráeszmélt halandóságára, és féltékenység támadt a lelkében azok iránt, akik majd őutána következnek Ádám életében (ettől a kínzó gyötrelemtől azóta sem tudnak megszabadulni a nők). A hazatérő Ádámot, akiben vágyak cikáztak a meztelen asszonyi test láttán, rávette a kóstolásra. Ádám három órán át gyötrődött szenvedélye és Isten parancsolata között f mindmáig a nő kényszeríti választásra a férfit), majd bizonyítva, hogy Évát tekinti Igazinak, megízlelte a gyümölcsöt. Róla is lehullt az fényburok. Elvesztette igazi szellemi lényét, belesüllyedt az anyagba, amelyből vétetett. (Elcsábu- lásukkal— aminek felelősségét lovagiatlanul Évára és az Úrra hárította — világra jött a csalás és a hűtlenség is, amitől egyformán szenvedférfi és nő).

A férfiak lázadása

Az Édenből kiűzetve Éva teljesítette Isten rendelését: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet! Az anyaság, a nő legszentebb hivatása így teremtette meg ezredévekre az Anya kultuszát. A matriarchá- tus tej szagú társadalmának képe sejlik fel az emberemlékezet előtti időkből. A nők uralkodtak a férfiak felett, akik nemzők, vadászok és őrök voltak. Az asszonyok szemelték ki közülük gyermekeik apját. (Most is így van. „A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asz- szonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja aféifit" — ismerte fel Paul Géraldy francia költő.)

A hímek — akár manapság szépségkirálynő-választás előtt a lányok— felékesítették magukat, bekenekedtek festékkel, hogy őket vigyék lombsátrukba az asszonyok. Ám azok az ügyeseket, izmos alkatúakat, életre valókat hívták magukhoz (a nők a férfiakban elsősorban gyermekeik apját, s csak utána a férjet és a szeretőt látják). Volt, aki ebbe nem nyugodott

bele, és sértett hiúságában rátámadt a nem őt választó asz- szonyra. Vesztére tette, mert a testileg is erős nő úgy vágta ki a sátrából, hogy lába sem érte a földet. Amikor talpra állt, felmászott az első fára, és onnan kiabálta szemrehányóan:

— Hát szabad így bánni egy gyönge férfival?

De az Anyakultusz ellen lázadozni kezdtek a férfiak. Évezredekig tarthatott, amíg sikerült eltiporniuk a matriarchátusi rendet a rá emlékeztető jelképekkel, például a Hold-szimbólumokkal együtt. (Azóta sem állják meg az összehasonlítást a férfiak: „A világon két megbízhatatlan, csalóka teremtmény van, a nő és a Hold, örökösen változnak”.)

Az asszonyok azonban visz- szarendeződést akartak, és elkövetkezett az amazonlázadás kora. A felfegyverzett, harcias nők véres csatákat vívtak a férfiak ellen. A világ leghosszabb háborúja egy legenda szerint akkor ért véget, amikor Hip- polyta, az amazonkirálynő asszonyként megadta magát Thészeusz athéni királynak. (Az amazonjellem azóta is gyakran felülkerekedik az asszonyokban. Ezért mondják a férfiak: a nők legfőbb vágya, hogy feszes gyeplőt tartsanak a kezükben.)

A férfiak hatezer éve, valószínűleg a vándorló törzsek letelepedése idején teremtették meg a patriarchátust. Erősen élt még az istennők — az örök termékenység, a szerelem, asszo- nyiság szimbólumainak — emlékezete (ezt az istennői vonást időnként ma is felfedezik a nőkben a férfiak), ezért szigorú szabályokkal bástyázták körül, új teremtésmítosszal ide- ologizálták meg a hatalomátvételt: egy férfi Isten teremtette a világot; a maga képére és hasonlatosságára alkotta az uralomra szánt Ádámot. Az asz- szony eredendő bűne miatt űzetett ki az ember a Paradicsomból, ezért a nő nem lehet egyenjogú társa, csak szolgája a férfinak. (Jóval később Lev Tolsztoj így fogalmazta meg ezt a magyarázatot: „Amilyen ő volt, Éva, a férfi bordájából teremtett asszony, olyan marad az asszony a világ végezetéig".)

Pandora szelencéje

A javak szükséglet szerinti elosztásán alapuló matriarchá- tusban nem voltak osztályok. Ám ahogy a férfiak átvették az uralmat, igényeik szerint máris kategóriákba sorolták a nőket. („Feleséget azért veszünk, hogy törvényes gyermekeink

születhessenek, és házunknak legyen legalább egy hűséges őrzője, ágyasokat kiszolgálásunkra és azért tartunk, hogy legyen, aki gondosan ápol bennünket, ha gyengélkedünk; a hetérákat pedig szívesenfogad- juk a szerelmi élvezetekre” — írta Demoszthenész.)

A hellén korban láttak hozzá a férfiak a női ideál megalkotásához. A testi eszmény meghatározása volt a legegyszerűbb feladatuk. Bele is faragták a harmóniájukkal gyönyörködtető szobrokba, például a milói Vénusz alakjába. Ezek után nem meglepő, hogy a nők szellemi arcát is a maguk igényei szerint formálták meg. Sok-sok földi asszony jó tulajdonságait egyesítették az Eszményben, beleszőtték vágyaikat, illúzióikat, és az ábrándok világába emelték. Szokás szerint ez is túl jól sikerült nekik, olyannyira, hogy eszményüknek (bár azóta is keresik minden nőben) nincs hús-vér földi mása.

Fájdalmukat Pügmalion legendájában panaszolták el: Küprosz királya csodálatos asszonyszobrot faragott ki fehér elefántcsontból. Halálosan beleszeretett, csókolta, ölelte, ajándékokat halmozott a lába elé. Aphrodité, a szerelem istennője könyörült meg szenvedésén, és életre keltette alkotását... A hellének, akik szűzies önmegtartóztatást vártak el feleségeiktől (máig ezt teszik a férfiak), beszélni kezdtek a szerelemről, bár mostanáig sem tudtak megállapodni abban, hogy esztelen vakság-e, vagy csodákra ihlető szenvedély. Egyben értenek csak egyet: a szerelem a nő alkotása, hogy életben tartsa az emberi fajt. (A házasság és a hűség viszont a férfiak találmánya, amivel törvényesítették a gyönyört.)

Ám a nő és a szerelem köré addig fonták bölcs gondolataik hálóját a hellén férfiak, amíg maguk is belebonyolódtak. Kitalálták Pandora legendáját, hogy kivágják magukat belőle: Amikor Prométheusz ellopta az égi tüzet, hogy segítsen az embereken, Zeusz éktelen haragra gerjedt. Büntetésül Hep- haisztosszal, a sánta kovácsistennel sárból megformáltatta Pandora alakját. A többi isten és istennő igéző szépséggel, rókaravaszsággal, hízelkedés- sel (ezeket a vonásokat azóta sem sikerült letörölni a nők arcáról) ruházta föl az asszonyt, akinek a neve azt jelenti: Csupa Ajándék.

Akkor még csak férfiak éltek a Földön boldog békességben. Pandora azonban megjelent köztük egy szelencével, amit Zeusztól kapott azzal a figyelmeztetéssel, hogy nem szabad kinyitnia. De kíváncsi volt (s a nő lényege a kíváncsiság), ezért fölemelte a szelence fedelét. Ekkor minden baj, nyomorúság, gyötrelem, betegség, viszály, éhség, szárazság, árvíz, tűzvész, hazugság, gyűlölködés, csalás kiszabadult belőle. Pandora ijedtében gyorsan lecsapta a doboz fedelét, így maradt benne a Remény. Pandora alakja is megmaradt, belőle lett a héber mitológia Évája, akinek megbízhatatlansága és kíváncsisága miatt taszíttatott ki az Édenből az ember.

Évszázadokon át ez az eredendő bűn homálylott a nők arcán. A Szent Anya képében mégis trónra emelték a férfiak, belátva, hogy nélkülük ők sem születhettek volna. („A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is, ha még távol van az anyaságtól. Akkor is, ha már rég túl van rajta” — írta Gárdonyi Géza.) Éteri fénybe öltöztették a jámbor életű, termékeny méhű, urának engedelmes, vagyonát serényen gyarapító, istenfélő asszonyt. Hosszú korokon át — amelyekben mindig új színeket, fényt és árnyékot festettek a nő arcára — megtámadhatatlan és kikezdhetetlen elrendelés volt, hogy „a férj uralkodik a feleségén”.

Nóra kitör a Babaházból

A reneszánsszal felvirradt a kapitalizmus hajnala, az emberek újra felfedezték a görögrómai kultúra szépségeit, a földi élet gyönyörét. Az „újjászületés” fényében a nők helyzetét is felülvizsgálták, és a nagy humanisták — Rabelais, Montaigne, Thomas Morus, Erasmus — azt hangoztatták, hogy joguk van a művelődéshez. (Talán felismerték, hogy az elmés, bölcs nő elmésségre, nagy

tettekre ihlető. Ó kormányozza a háttérből férfit, aki a világot kormányozza.)

A nagy francia forradalom korában az erkölcsi feslettség elleni tiltakozásul szerveződött meg a précieuse-mozgalom, egyfajta korai feminista lázadás a nők felszabadításáért. A précieuse-asszonyok ugyan házasságban éltek, de gyakran megszakították a testi érintkezést a férjükkel, s a szellemi örömökben kerestek kárpótlást. Gazdag polgárok irodalmi szalonjaikba jártak művelődni, vagy ők nyitottak ilyet. Emancipációs elveikkel kisebbfajta vihart kavartak. Végre megnyílhattak a hökkent férfivilág előtt, bölcs mondásokkal, tanulmányokkal, könyvekkel gazdagították a magukról szóló irodalmat.

Madame de Stöel, akinek szalonjában e kor leghíresebb férfiújai — köztük Goethe, Schiller, Schlegel — megfordultak, ezt jegyezte le a Szenvedélyek befolyása című esz- széjében: „A nőnek egyetlen szenvedélye van: a szerelem; a becsvágy, a dicsőségvágy any- nyira nem illik hozzá, hogy ugyancsak ritka az olyan nő, aki erre adja a fejét, és méltán... mert ezrük közül egy ha akad, aki magasra jut, a többi neme színvonala alá süllyed, mert hátat fordított hivatásának. A szerelem a nő életét teljesen betölti, a férfi életében csak epizód..."

Ezerarcú, ellentmondásos személyiség lett mára a nő. Játssza azokat a szerepeket, amelyeket a férfi írt neki, s hordja hozzá az álarcokat, jelmezeket, mert meg akarja tartani őt. Azonosult az elvárásaival (legyen hűséges asszony, gyöngéd anya, tüzes szerető, jó szakácsnő), ám sikerült megőriznie ősi jellemvonásait is. Amazontermészete, függetlenedési vágya késztette arra, hogy mint Ibsen Nórája, kitörjön a „Babaházból”, ahová élő játékszeréül zárta be a férfi évezredekkel ezelőtt.

Emancipációs forradalma azonban többet ártott neki, mint használt, mert jellemének férfioldalát teljesítette ki: a karrierjével törődött elsősorban, sportot űzött a szexből, gyön- geségnek tartotta a nőies vonásokat, mint a szelídség, lágyság, kedvesség, ragaszkodás, megbocsátás. Nagy árat fizetett azért, hogy bizonyos egyenrangúságot küzdjön ki a férfi uralta társadalomban. („A nő ragaszkodik ahhoz, hogy jelenlétét észrevegyék. Már nem merő fizikai szükséglet, sem esztétikai játékszer, sem érzelmes háttér ő: hanem erkölcsi és értelmi lényeges kiegészítője a férfi életének" —jegyezte fel ekkoriban H.G. Wells.)

Az asszony már kezd újra ráeszmélni, hogy hivatása az emberi kapcsolatok harmóniájának, a szeretetnek a megteremtése. Erre a szabályok és megállapodások szerint élő, szellemi alkotásokra és kalandokra vágyó férfi nem képes. Ezért kutatja megszállottan a női lélek titkait. S meg-meghaj- lik előtte Schiller figyelmeztetése szerint: „Tiszteljétek a nőket! Égi rózsákat fonnak, szőnek a földi létbe."

Tóth M. Ildikó

Reich Károly rajza