Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-30 / 76. szám
Tarnavölgyi György szombati jegyzete Tarkóra tett kézzel álltak a tanárok a falnál. Diákok ovációja kísérte az elmormolt szavakat: a tanári kar megfogadta, szünetben nem járnak az illemhely tájékán, hogy ne zavarják a dohányzó diákokat, meg hogy párnát tesznek az órán elalvó tanuló feje alá... A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban volt látható e mutatvány, a diáknapon, amikor az igazgató átadta az iskola kulcsait és közölte, hogy egész nap rendetlenkedni fog, amint az egy rendes diákhoz illik. Amikor a tanárokat megverték a negyedikesek (kosárlabdában), amikor megválasztották az iskola szépeit, rendőröket hurcoltak be az aulába egy vetélkedő ürügyén, nagyon sokat nevettek, hatalmasakat bolondoztak. Jó kedve volt tanárnak és diáknak egyaránt. És hasonló emlékezetes cselekedetek történtek más középiskolákban, vidám, fordított napok zajlottak sokfelé. Az arcokat, a felhőtlen kedvet látva eltöpreng az ember: miért nem teszünk el egy kicsit ebből a többi 355 napra? A gyerekeink lám, tudnak vidámak lenni. A gyakorta okkal komor pedagógusarcok is felfénylettek. A diákok által az utcán „elfogott” felnőttek sem nehezteltek, inkább nevettek ők is kiadósakat. Komor, szürke, tán fekete ország vagyunk. Gyötrő lassan derülnek föl a szemeink. ✓ Áttörök a tömegen, ez a buszmegálló talán a legforgalmasabb a városban, a Búza téren, a nyíregyházi piacon ezrek fordulnak meg nap mint nap. A hátam mögött üresen tátong egy áruspavilon. Rossz jel, ha egy ilyen mozgalmas tájékon nem akad bérlő... Aztán az eszembe villan: milyen jó helyen lenne itt, ebben az üvegfalú helyiségben a Volán városi ügyfélszolgálati irodája. Ami egyébként most nem létezik. Pedig kellene. Egy hely, ahol folyamatosan árulnák a jegyet, a bérletet, ahol információkat adnának, panaszt lehetne tenni, buszon felejtett táskát megtalálni, akármiről érdeklődni. Merthogy a Volán nagy cég, a város ugyancsak nagy. És furcsa, kínos látvány a bérletért csúf bódék előtt sorban állók hada - lásd végállomások. Illő lenne már, hogy egy kicsit a saját ruhapénzére is áldozzon a közlekedési vállalat. Igaz, nem a ruha teszi a céget sem, de... Fekete-fehéren kiderült, hogy hol is tartunk. Amikor már arról kell beszélni, hogy az északkeleti országrészben kapjon adókedvezményt az ide beruházó dunántúli vállalkozó, akkor bizony szorongatja valami az ember torkát Szabolcsban, Szatmárban és Beregben. Azt mondta Horn Gyula, hogy tetszik neki a gondolat. Hogy persze, nagyot segítene a keleti végeken, ha a módosabb nyugati oldali rokonság átlépne oda is egy kicsit vállalkozni. Kapjanak adókedvezményt, mint a Lajtán túliak, ha a Dunántúlra telepszenek. Zseniális az ötlet. Kár, hogy nem új. Esztendők óta hajtogatják az errefelé, Keleten élők, hogy kedves kormány, tessék már egy kis adókedvezményt adni az ide érkező beruházónak — ha magyar, ha külföldi. A tőkének nincs hazája, mondta egy szakállas úr annak idején. Ha hazája nincs is, égtája van. Mert ezek szerint minél nyugatabbra hangzik el valami, annál fogékonyabb rá a magyar kormány. Ingyenes lesz a fogkő eltávolítása meg a fogínykezelés. Ennek nagyon örülök ám, hiszen nincs is rondább egy köves fognál. Annál csak fájdalmasabb van: a rossz, a lyukas fog. Ennél pedig még fájdalmasabb, hogy mintha a fogunkat húznák, úgy tömetünk ezután is. A nagy ígéretből — miszerint tévedés volt, sőt, hiba a fogászati kezelések pénzessé tétele, és hogy ezt bizony helyre kell tenni — kipukkant léggömb lett. A lyukas fogat továbbra is kihúzatja az üres zsebű és fájós fogú magyar. És nem megy el évente egyszer a kötelező fogorvosi vizsgálatra, hogy annak fejében aztán ingyenesen veresse le a követ a fogáról. Inkább a garas lesz itt a főszereplő. Amit a fogához ver. Lehet, hogy ez a fogkő ellen is jó? 11 százalékkal emelték a távhődíjat Budapesten. Tessék mondani, ezt hogy csinálták? Tudomásunk szerint közel háromszor ennyivel emelték hivatalosan az áraikat a hőerőművek. Vajon honnan jutott ennyi pénzhez a székesfőváros? Miből ellensúlyozza a különbséget? Kapott rá pénzt valahonnan? Vajon miért nem ajánlotta fel senki például a nyíregyházi 24 százalékos kényszerű emelés előtt, hogy majd segít, hogy ne kelljen ennyit kivenni a lakók zsebéből? A válaszra, persze, nem várok komolyan... Közélet UJ KELET A támogatás mértékét a teladatokhoz kell szabni Nem szűnik meg a lehetséges F Fekete Tibor (Új Kelet) A tájékoztató bevezetőjében elmondta, hogy elképzelésük szerint maradna a kétcsatornás finanszírozási rendszer. El kell érni, hogy a központi költség- vetés a közoktatás pénzügyi terheinek 70 százalékát vállalja magára. A normatív támogatás (fejkvóta) továbbra is egységes lenne, de az ezen felüli összegeket a plusz feladatokhoz kellene hozzárendelni. Ilyen lenne a bejáró tanulók normatív támogatása. Különösen egy iskolavárosban lényeges, hogy a környező településekről a közeli gimnáziumba járó diákok után az a város kapjon többlettámogatást, ahova a gyerek jár. Új elképzelés a napközis támogatás. Amint az előadó kifejtette, sajnálatosnak Hozzászólás Új Kelet-információ Kúvássy Sándor (FKGP) országgyűlési képviselő a parlament keddi ülésén — nemzeti ünnepeink tárgyában hozzászólásában a következőket mondta: Minden nép történetének nevezetes eseménye, egyben kiemelkedő fordulója a honalapítás. Ehhez képest túlságosan szürke az elénk terjesztett törvényszöveg, ameny- nyiben e nagy eseményt egyszerűen csak „fontos”- nak minősíti. Nem szeretem a hivalkodást, mégis az a véleményem, hogy vannak ünnepek, amelyeknél méltányos és megengedhető az úgynevezett mértéktartó pátosz. A jelen évforduló kiváltképp ilyen. Helyénvaló és épkézláb eszme tehát, hogy amennyiben a honfoglalásnak emléknapot kívánunk szentelni, azt országalapító nagy királyunk emlékével, Szent István napjával kapcsoljuk össze. A legegyszerűbb és legokosabb tehát az volna, ha a honalapítás emléknapját is augusztus 20-ra tennénk, merthogy a honalapítástól egyenes út vezetett az országalapításig, István királyságáig, ünnepelni is sokféleképpen lehet. ímmel-ámmal, tessék- lássék, vagy szívből, lelkesedésből, igazán. Elszomorítónak kell tartanunk, hogy az évforduló ünnepélyes megnyitása e ház falai között a Himnusz és nemzeti jelképeink kitűzése nélkül történt. Feltétlenül fontosnak tartanám ezért, hogy a törvény azzal együtt, hogy a jövőben István király napját egyértelműen a honfoglalás emléknapjának is kell tekintenünk, egyértelműen és határozottan mondja ki, hogy az eseményt minden évben jelentőségéhez, nagy és dicső voltához, nagyszerűségéhez méltón kell megünnepelni. Horn Gábor, az SZDSZ oktatási szakértője január óta járja az országot, és a körút egyik állomásaként a megyeszékhelyre érkezett. Ebből az alkalomból fogadta a sajtó képviselőit. tartja, hogy az önkormányzatok a pénzszűke miatt először a csoportbontásokat és a napközis csoportokat szüntették meg. Továbbra is maradna a hátrányos helyzetű települések támogatása. Változtatni kívánnak a nemzeti, etinikai, kisebbségi normatívák elvein is. Szóba kerültek a pedagógus- bérek is. Horn Gábor, mint az országgyűlés oktatási bizottságának tagja úgy nyilatkozott, hogy lazítani kell a merev bértarifarendszeren. A teljes bérkeretnek legalább tíz százalékát mozgóbérként kell kifizetni, amivel az intézmény vezetője szabadon rendelkezhetne. Erre a pénzügyi fedezetet a központi költségvetés adná. Cáfolta azt a hírt, miszerint a lehetséges F kategóriába sorolt pedagógusokat visszaminősítenék D kategóriába. Csak rosszindulatú híresztelésnek tartja. Hóm úr áprilisra jósolta a tervezet parlament elé kerülését. Innentől már az Országgyűlésen múlik, mikorra lesz belőle törvény. A képviselő szerint indokolt lenne a tanév meghosszabítása, mert ennek a feszített tempójú oktatásnak a gyerekek látják a kárát. Elképzelhető, hogy már augusztus húszadikával kezdődne a tanév, vagy júniusban járnának tovább a diákok. Cserébe lehetne őszi vagy téli síszünetet tartani. Különösen az óvodából iskolába csöppent első osztályosoknak hosszú a szeptembertől karácsonyig tartó időszak. 2010-ben érheti el az országhatárt Autópálya félúton A magyar gyorsforgalmi úthálózatnak — ország geopolitikai helyzetéből adódóan — az európai közúti forgalom és a hazai fő forgalmi irányok céljait egyaránt ki kell szolgálnia — olvasható a kormány autópá- lyahálózat-fejlesztési programjának bevezetésében. Tekintettel a nemzetközi hálózatban betöltött szerepünkre, az autópályák kiépítésekor megfogalmazott elsődleges cél, hogy segítsék elő az Európai Közösség országaival való integrálódást, a nemzetközi kapcsolatok erősítését, alapozzák meg az ország kiegyenlítettebb térségi fejlődését, tegyék lehetővé a hatékony, piackonform-közlekedést. Mindezek mellett szolgálják az emberi élet és a környezet fokozottabb védelmét. Az M3-as autópálya — az általános érvényű igényeken kívül — néhány sajátos és a feltárandó országrészre jellemző speciális cél kiszolgálására is hivatott. A Gyöngyös—országhatár között megépítendő, mintegy 250 kilométeres szakasz négy megye területén halad keresztül, és olyan városokat kapcsol be az autópályahálózatba, mint például Eger, Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza. Feltárja a hozzájuk kapcsolódó régiókat, az ipari, bányászati, mezőgazdasági, kereskedelmi és idegenforgalmi központokat. Az országrészen áthaladó tranzitirányt kiemelték az 1994-ben Krétán megrendezett Második Összeurópai Konferencia jelentésében is. A nemzetközi igényekkel összhangban vannak a Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkóztatását, illetve fejlesztését elősegítő intézkedéseket tartalmazó kormányhatározatok is... Az Országos Közúthálózat Távlati Fejlesztési programját a Közlekedés- Hírközlés és Vízügyi Minisztérium 1991-ben készítette el. A távlati terveken belül az egyéb fejlesztési feladatokon (főutak, mellékutak, kerékpárutak, hidak stb...) túlmenően a program mintegy 600 kilométer autópálya építését irányozta elő 2000-ig. Az M3/M30 autópályák 250 kilométer hosszú, még hiányzó szakaszából 170 kilométer megvalósítása szerepelt 10 év alatt. E szakasz kiépítése 1995. évi áron számítva 100 milliárd forinttal volt előirányozva. Várható volt azonban, hogy a tízéves autópálya-építési program finanszírozására sem az 1989- ben létrehozott Útalap, sem pedig a költségvetés terhére nem lesz lehetőség. Éppen ezért a tárca kereste a közpénzeket tehermentesítő források bevonásának a lehetőségét. Kézenfekvőnek látszott a Nyugat-Eu- rópában évtizedek óta működő koncessziós finanszírozási rendszer alkalmazása. Ennek érdekében a kormány 1991 -ben három elismert külföldi konzultáns céggel megvizsgáltatta, hogy a magyar társadalmi, gazdasági környezetben van-e realitása a koncessziós rendszer alkalmazásának, és ha van, milyen feltételrendszer keretében. A tanulmányok szerint a jelenlegi, viszonylag alacsony forgalom mellett a magántőke bevonásával, koncessziós alapon történő autópálya-fejlesztések — kivételes esetektől eltekintve — csak jelentős, 30—50 százalékot elérő állami részvétellel valósíthatók meg. A korlátozott, illetve elégtelen pénzügyi források miatt a tárca a koncessziós megvalósítás és a működtetés koncepciója mellett döntött. Ennek értelmében az állam a kizárólagos tulajdonát képező autópályákat azok létesítése vagy fejlesztése, felújítása és üzemeltetése céljából koncesszióba adhatja, és a koncessziós társaság a használóktól díjat szedhet. A koncessziós rendszer társadalmi igazságossága vitathatatlan, mivel a legdrágább infrastrukturális beruházás költségeit nem valamennyi adófizető finanszírozza, hanem csak azok, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik. A többiek a meglévő, közel párhuzamos főutakon továbbra is díjmentesen közlekedhetnek. Az M3/M30 autópályák koncessziós rendszerű finanszírozására, megépítésére és üzemeltetésére meghirdetett, 1992 októberében indított verseny- tárgyalás — a kormányhatározatnak megfelelően — eredetileg Gyöngyöstől az országhatárig terjedő 256 kilométer új autópályára vonatkozott. Az előző koncessziós versenytárgyalások alapján már a kiírás készítésekor sem tűnt reálisnak a teljes szakasz koncesszióba adása a becsült forgalmi nagyságok és a forgalom összetétele miatt, ezért a pályázók lehetőséget kaptak arra, hogy több ütemre bontsák a megvalósítást. A legkedvezőbb ajánlatból és a lefolytatott tárgyalásokból kiderült, hogy a feltétel nélkül megépítendő szakasz 43 kilométerre rövidült (Gyöngyös— Füzesabony). Ehhez járult volna a Budapest—Gyöngyös között meglévő 57 kilométeres szakasz koncesszióba való bevitele és díjasítása. A további, mintegy 200 kilométeres szakasz megépítésének feltételei tisztázatlanok maradtak. Többszöri egyeztetés után, 1995 augusztusában a kormány úgy határozott, hogy az M3-as autópálya díjas autópályaként döntően állami források, hitel- garanciák, segélyek és a visszaforgatott úthasználati díjak fel- használásával a hazai közlekedés és a nemzetközi tranzitforgalom, illetve az észak- és kelet-magyarországi térség gazdasági és társadalmi fejlődése céljából kormányzati beruházásként az országhatárig épüljön meg. Az autópályát az állam többségi részesedésével működő gazdasági társaság létesíti. A tervek szerint még az idén elkezdik az autópálya Gyöngyöstől való továbbépítését, és 1998-ban Füzesabonyig, majd 2003 végére Polgárig elkészülne az autópálya. Ezt követően a rendszer önfinanszírozóvá válik. A visszaforgatott pénzekből épül tovább az autópálya az országhatár térségéig. A 12 éves programtervezet alapján 2008—2010 környékére valószínűsíthető, hogy az autópálya eléri az országhatárt...
