Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-29 / 75. szám
Palotai István (Uj Kelet) Norvégia királyság. A politikai berendezkedés demokratizmusa azonban sokkal inkább mondható teljesnek és csorbítatlannak, mint megannyi köztársaságban. Az NGR 95 (a norvég NAT) alapvető célja a teljes esély- és eredményegyenlőség megteremtése. Az esélyek egyenlőségének elve nem újdonság számunkra sem, hiszen törekvéseiben a magyar oktatás is magáénak vallja. Az óriási előrelépést az eredményegyenlőség elve és gyakorlata jelenti! Első látásra talán furcsának tűnik néhány intézkedés, de a végeredmény magáért beszél. Norvégiában a gyerekek ötéves koruktól iskolakötelesek. Egy évig úgynevezett előiskolába (förskolanba) járnak, ahol elsajátítják az eredményes csoportmunka gyakorlati alapismereteit és támpontokat kapnak egyéb alapfogalmakról is, így a halmazokról (matte), a társadalom szekezetéről (samhalls-kun- skap), a környezetvédelemről (miljőfragor) stb. Az „általános iskola” ki- lencévfolyamos és három részre tagozódik: lagstadiet, mellanstadiet, högstadiet (azaz alsófok, középfok és magasfok). Az általános iskolákban (tehát kilencedikig) nincs osztályozás! A felelte- tés — magyar értelemben, tehát felállva, táblánál stb. — szigorúan tilos! A gyerekek többnyire csoportfoglalkozásokon vesznek részt (3—5 fős csoportokban), és a „csapatok” által elért eredményeket egymás között értékelik a tanárok irányításával. A diákok önállósága így évről évre fejlődik, a sikerélmény nem egyéni, hanem csoportos, ugyanúgy, mint az elért „eredmény” is. Az általános iskolák maximális osztálylétszáma 21 fő. A kezdetektől oktatják a társadalmi ismereteket, a drámapedagógiát, a környezetvédelmet, az írást, az olvasást és a matematikát. Természetesen vannak művészeti (nem rajz-!) órák, ahol a zene, a rajz, a mintázás, a színház, a bábjáték, a műtörténet, az építészet stb. oktatása folyik. A matematikaoktatás egyik jellemző sajátossága, hogy tilos a szorzótábla bemagoltatása — azért van a számológép! Érdekes és egyéni — skandináv — tárgy az úgynevezett religion, azaz vallás, ami a 4. osztályban lép be általában. Ezen az órán nem vallásoktatás folyik, hanem a tanulók az évek során megismerik az összes nagy vallást (a keresztény vallásokat, a zsidó vallást, a mohamedán hitet, a buddhizmust (ágaival), a hinduizmust (ágaival), a sintoizmust és a mar- xizmus-leninizmust! Ezek közül a tanár semmit sem részesíthet előnyben, csak az alapelemeket taníthatja és magyarázhatja. A külföldi származású diákoknak elsőtől kötelező a „hemmsprak” azaz a családi otthon nyelve, amit természetesen anyanyelvi tanár oktat. Az értékelés és számonkérés rendje 7.-ben lassú átmenettel megváltozik, a közös csoportértékeléseket felváltja a rendszeres tesztek sora. (Természetesen az értékelés itt is nyilvános és alapos). Nyolcadikban belép a témakörök egyéni, elmélyült foglalkozási rendje is, ami azt jelenti, hogy minden gyerek év elején kap egy témát, amiről az év folyamán neki egyedül kell az órát megtartania. Ez a rendszer minden tantárgynál (és a sportnál) is. Az informatika és az idegen nyelvek oktatása már az előiskolában — tehát az óvodában — megkezdődik. Az országosan kötelező idegen nyelv az angol, ezt 5.-ben követi egy másik választott világnyelv, majd a gimnáziumban még egy! A 9. osztály végén a gyerekek, a szülők és a tanárok közösen állapodnak meg, hogy milyen irányban tanuljon a diák tovább. Mivel a tankötelezettség összesen 13 év (tehát 1 év előiskola, 9 év iskola és 3 év gimnázium) és bukás sincs (hiszen nem osztályoznak), minden gyerek középiskolába megy. Azoknak, akik eleve egyetemre kívánnak menni, négy évet, akik nem, három évet kell tanulniuk. Az átjárhatóságra természetesen lehetőség van, hiszen ennek alapfeltétele az azonos tanulmányi szint or- szágosan! Joggal teszi fel a kérdést, aki ezt a rendszert nem ismeri belülről, hogy , Jó, jó, de mi van a lemaradókkal, a gyengébb képességűekkel?” A válasz nagyon egyszerű: nincsenek ilyenek! Az egy- ! ség úgy érhető el, hogy az oktatás „sebességét” a pedagógus köteles a leglassabban haladó diákhoz igazítani. A leszakadó gyerekekért ő kapja a megrovást, a fegyelmit, nem a diák! Ez — a messziről talán túlzottan is szocialisztikusnak tűnő elv — a gyakorlatban remekül bevált. Az NGR 95 határozottan kijelenti, hogy az iskola célja egyenértékűen kettős: feladata az oktatás és a nevelés! A pedagógusok három- évenként kötelezően részt vesznek a féléves szakmai „Soktatásokon”, addig nem tanítanak. Kötelező óraszámuk az előiskolában és az „alsó tagozatban” heti 12 óra, közép- és felső tagozatban heti 10 óra, gimná- zimban heti nyolc óra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ennyit kell az iskolában tartózkodniuk, hanem majdnem a kétszeresét, ugyanis kötelező egymást látogatni, készülni stb. Országos rendelkezés, hogy heti 20 óránál többet tanítani szigorúan tilos! Ha egy tanárnak egymás után három órája van egy napon, a negyediket már csak akkor tarthatja meg, ha az órarendben egy óra pihenőt engedélyeznek számára. Az „óvodában” és az általános iskolákban az órákat többnyire két tanár tartja. Innen talán sajátságos ez világ, de belülről nézve remekül működik. Zelles László „Ember — megismerés, elmondhatjuk róla: Oh, mennyire előrejutottunk az ember megismerésében az újabb idők során! A válasznak azonban így kell hangzani: Biztos rendkívüli az, amit elértünk a testi ember megismerésére vonatkozólag. Az ember azonban test, lélek és szellem alapján tagolódik. És az az életfelfogás, amely a Waldorf-iskola metódusának, nevelésmódjának az alapját alkotja, a modem Szellemtudomány, teljesen az ember testének, lelkének és szellemének egyidejű megismerésére épül.” (Steiner) A Waldorf-pedagógia a szabadságra nevelés pedagógiája. De nem a szabadosságé. A sza- í badságot nem úgy értelmezi, hogy szabad folyást kellene engedni a gyermek valamennyi késztetésének, indulatának, hangulatának, olyan helyzetet teremtve, amelyben az ő pillanatnyi szeszélye a mindenkori iránymutató. A Waldorf-pedagógia arra törekszik, hogy a gyerekeket a reális életbe segítse belenőni úgy, hogy képessé váljanak abban majdan kreatívan jelen lenni. A Waldorf-tanító, amikor fegyelmez, sohasem a gyermeket utasítja el, hanem azt a magatartást, amellyel átlépte a határt. De ezt megteszi, ha kell, akár keményen. Akár úgy is, hogy az ajtóra mutat: „Menj ki!” Nemcsak arról van szó, hogy egy gyerek miatt nem szenvedhet kárt egy egész osztály munkája (ez is fontos, persze), hanem arról a szilárdságról, amely ebben az életkorban egyedüli biztosítéka a gyermeki lélek fejlődésének. A szilárdság nem jelent önkényt. Sem abban az értelemben, hogy a tanító pillanatnyi hangulata szerint parancsolgathatna, sem abban a másikban, hogy a saját tetszőleges értékrendje, szimpátiái és antipátiái szerint alakíthatná a gyerekeket. A tanító kertész, aki a feltételeit teremti meg annak, hogy mindaz, ami a magban él, majdan belenyílhasson a világba. Waldorf-gyerekek Két idegen nyelv mindjárt az első osztályban — nincs ez még egy kicsit korán? Lehetséges ez egyáltalán? A Waldorf-iskola arról híres, hogy lassan halad az írás-olvasás oktatásban, matematikából mindjárt többet követel, mint más iskolák — s akkor máris két idegen nyelvet kezdjen az alsó osztályos, ezt meg hogy képzelik? Az első három osztályban még szoros kapcsolatban vannak a tanulók környezetükkel, s bár alakulnak már bennük újfajta tudati képességek, az utánzás még mindig természetes megnyilvánulási formáik közé tartozik. Mindezt figyelembe véve nyilvánvaló, hogy ennek a korcsoportnak kizárólag direkt módszerrel lehet nyelvet tanítani. A 9. év után gyökeres változás történik a gyermekben, s ekkor már érett arra, hogy az idegen nyelvet mint a külvilág részét fogja fel. Elérkezett az ideje, hogy az addig ösztönösen begyakorolt beszédfordulatokban tudatosan felismerje a nyelvtani szabályokat. Még valami indokolja a korai kezdést: ilyenkor a gyermeki lélek rendkívül fogékony az élő szóra, ezen kezd gondolkodni, tanulni, ezt a felébredést még csak fokozza az idegen nyelv. Beszédszervei is olyan rugalmasak még, hogy könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához, s így nem esik majd nehezére, hogy újfajta hangzókat képezzen s hogy „jó kiejtéssel” adja vissza a hallottakat. Az ide- gennyelv-tanulástól színesebb és erőteljesebb lesz a gyermek egész belső világa. Aki ellátogat egy Waldorf- iskolába, és benéz a sok helyiségbe, ahol épp kézimunka folyik, megfigyelheti, hogy a fiúk és lányok többnyire ugyanazzal a feladattal birkóznak. A látogató számára az is nyilvánvalóvá válik, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a foglalkozásoknak az oktatásban. Ha művészi igénnyel és megfelelő technikai irányítással végzik a gyerekek a manuális foglalkozást, akkor ennek, többek között, meglesz az a haszna is, hogy későbbi életükben ügyesen meg tudnak oldani egy-egy rájuk háruló feladatot, s a manuális tevékenység arra készíti fel a gyermekeket, hogy akaratukat a gondolkodásban is működtessék. Miután a gyerekek az első osztályban kötni, a másodikban Letter György (Új Kelet) A buji általános iskola tagozatos formában 11 éve nyújt lehetőséget tanulóinak a számítástechnikai ismeretek elsajátítására. Császár István tanár úr ódájára csöppentünk be, a kéhorgolni tanulnak, lassacskán rátérhetnek a varrásra: kisebb ruhadarabokat készítenek maguknak vagy másoknak, mígnem a 7-8. osztályban eljutnak odáig, hogy géppel varrjanak meg egy blúzt, ruhát. Az már magától adódik, hogy a nagyobb erőt igénylő feladatokat — mint például bőrtárgyak készítését, kosárfonást — főként a fiúkra bízzák, különösen akkor, amikor kezdenek kama- szodni. Az egész oktatás vezérelve az, hogy a megmunkált tárgyaknak igyekezzenek valamiképpen művészi formát adni, ha mégoly szerényét is. A Waldorf-iskola különleges színfoltja a hónapzáró ünnepély, amely az egész Waldorf - pedagógiának bizonyos értelemben a „lelke”: ezeken mutatják be az osztályok egymásnak és a szülőknek, mennyit haladtak a tanulásban (szavalnak, énekelnek, kisebb jeleneteket adnak elő). Az iskola életében keresve sem találni hasznosabb eszközt a szülőknek, tanároknak és tanulóknak az egyes osztályok mindennapjairól való tájékoztatására, mint ezek a hónapzáró ünnepélyek. A Waldorf-iskolákat világszerte a szülők hozzák létre gyermekeik számára. Az első ilyen intézmény Stuttgartban 1919-ben nyitotta meg kapuit. Rudolf Steiner 1925-ben bekövetkezett halála után tanítványai folytatták és terjesztették ezt a munkát. A világ számos országában működnek Waldorf-iskolák (Németország, Dánia, Hollandia, Svájc, Új-Zéland, Chile, Anglia, USA, Japán). Magyarországon 1989 őszétől működik Waldorf-iskola, Solymáron, de van iskola Pesthidegkúton, Dunakeszin, Miskolcon, Gödöllőn, Óbudán és Győrött is... Nyíregyházán is szeretnénk létrehozni a Waldorf-iskolát. Waldorf-napra várjuk az érdeklődőket március 30-án a Zrínyi Ilona Gimnáziumba. pen a hatodikosok láthatók. Az első sorban balról a második tanuló, Augusztin Csilla, legutóbb ötödik helyezést ért el az országos számítástechnikai versenyen, de a többiek is nagyon ügyesek. Műveltségi verseny középiskolásoknak A Néprajzi Múzeum a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére két kiemelkedő eseményt rendez. Az egyik a Rokonnépek és őshazák, a finnugor népek hagyományos kultúrája című kiállítás, melynek megnyitója 1996. március 30-án, szombaton délelőtt 11 órakor lesz. A másik, a Julianus nyomában című országos műveltségi verseny középiskolások részére. A kiállítás a Magyarok Világszövetsége által szervezett II. Finnugor Világkongresz- szus egyik központi programja. A műveltségi verseny célja a fiatalokat megismertetni nyelvrokonaink életmódjával, kultúrájával. A műveltségi versenyre öt oldal terjedelmű dolgozattal nevezhetnek középiskolások a következő témákban: 1. Magyar kutatók rokonaink, őseink nyomában. 2. Szabadon választott finnugor népköltészeti vagy szépirodalmi alkotás elemzése. 3. Egy képzeletbeli útibeszámoló készítése valamelyik nyelvrokonunknál tett utazásról (látogatásról). 4. Lakóhelyem kapcsolata bármely finnugor néppel, várossal, kutatóval. A dolgozatnak mellékletei lehetnek: fényképek, térképek, rajzok stb. A beküldési határidő: 1996. április 30. A versennyel és a kiállítással kapcsolatos felvilágosítás a Néprajzi Múzeum közönségkapcsolati osztályán kérhető. Tel.: 112-4878 vagy 132-6340/150 mellék, Pappné Mészáros Johanna vagy Vinczéné dr. Kerezsi Ágnes nevén. UJ KELET— A norvég oktatási modell Oktatás 1996. március 29., péntek 7 Szabadságra nevelés A szerző felvétele Számítástechnikai tagozat Bujon Harascsák Annamária felvétele
