Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-28 / 74. szám
12 1996. március 28., csütörtök Hirdetés, Panoráma UJ KELET TBprók Kergekór — pánikkronológia MTI-Panoráma A brit szarvasmarha-állományt tizedelő kergekór kapcsán a Reuter hírügynökség visszatekintett az utóbbi másfél évtized hasonló eseteire, vagyis azokra a tömeges riadalmakra, amelyekben a megrettent fogyasztók az emberi egészségre leselkedő veszély miatt tömegesen mellőzték ennek vagy annak az élelmiszernek a fogyasztását. A visszatekintés szerint három évig minden francia tej, sajt és disznóhús listeria- fertőzöttség gyanúja alatt állt, mert 1992-ben listeriosisjárvány tört ki Franciaországban, s húsz ember életét vesztette ilyen vírussal fertőzött sajtok és tej fogyasztása nyomán. Egy enyhébb lefolyású újabb járvány következett 1993-ban, két halálos áldozattal és 32 súlyos megbetegedéssel. Ekkor fertőzött sertéshúskonzerv volt a baj okozója. A listeriavírus által előidézett listeriosis jobbára emlősállatok és baromftk között pusztít, de az ember is fogékony kórokozójára. A listeriosis többnyire agyvelőgyulladás, májbetegség vagy szívizom-megbetegedés kórképével zajlik le. 1990-ben benzolt fedeztek fel a francia Perrier ásványvízben. Noha a rákkeltő hatással gyanúsított anyag csak csekély arányban volt jelen, a felfedezés nyomán sokmillió dolláros veszteség érte a Source Perrier palackozó céget. 1989-ben a brit baromfitenyésztőket érte anyagi csapás: kiderült, hogy a brit termelőktől piacra kerülő tojások zöme szalmonellával fertőzött. A brit kormány 35 millió főnt értékben kártalanította a mezőgazdasági termelőket a fertőzött baromfiállomány és tojáskészlet megsemmisítéséből származó veszteségeikért. 1985-ben az osztrák borok iránti bizalom rendült meg, mert néhány felelőtlen termelő fagyálló folyadékot öntött olcsó borokhoz, hogy „testesebbnek”, minőségibbnek tűnjenek a valóságosnál. Az ország borexportja egy időre visszaesett. 1981-ben Spanyolországban négyszáz ember halt meg amiatt, hogy mérgező ipari olaj került az élelmiszerüzletek polcaira étolaj gyanánt. A Reuter áttekintése láthatólag nem törekedett teljességre — kimaradt belőle egyebek között a magyar paprikabotrány is — , csak éppen rámutatott: nem példátlan a mostani riadalom. Az alku tárgya Állat Tehén,6 éves jól tejelő +ha- sas üsző eladó. Érd.: Vattai Pál Paszab, Fő út 7. Ötéves hasas kancaló eladó. Érd.: Újfehértó, Bem Apó 33. Német juhász kan, fogós, 2 éves törzskönyvezett és kölyök oltva, tetoválva eladó! Por- csalma, Lehel 34. (44) 376- 339. Jármű ’92-es Hyundai Pony első tulajdonostól extrákkal sürgősen eladó. Érd.: (06-30) 452- 876. 10 éves Wartburg, 3 hó műszakival eladó. Irányár: 105 000. Érd.: Nagykállóban, a Posta úti baromfiboltban. Tel.: (42) 264-151. VW Golf 1979-es 1.5 D és 1981 -es 1.6 D ötajtós személy- gépkocsik eladók. Érd.: Nagy- kálló, Béke út 3. Tel.: (42) 263- 305. Volkswagen Passat ‘83-as évjáratú, kitűnő állapotban eladó. Érd.: Vattai Pál Paszab, Fő út 7. Skoda 120-as (84-es) Skoda 120-as (82-es), Trabant 601-es bontásra, Wartburg 353-as (84- es), Opel Kadett 1,3 (85-ös), VW Passat 1,6 (79-es), Zsuk (85-ös), VW 16 (84-es), Citroen BX 1,9 (86-os) eladó. Érdeklődni: Tapolcai Zoltán Nyíregyháza, Tűzoltó u. 8. Egyéb Rekamié fotelekkel, gyer- mekheverők, hűtőgép, keverőtárcsás mosógép eladó. 314- 951. No vor 1000 literes műanyag permetezőtartály eladó. Tel.: (44) 362-039 vagy 363-563. Fehérgyarmat, Alkotmány u. 24. Nekem van jobb 250 ezres kupakom. Bacskainé Ibrány, Táncsics út 51. sz. Keresem 5 M jobb, 2 db 1 M bal, 750 000 bal, 500 000 bal, 3 db 250 000 jobb, 100 000 jobb, 75 000 jobb, 50 000 bal, 10 000 bal, 3 db 5000 jobb kupakok párját. Szász Istvánná Nyíregyháza, Csillag u. 59. Keresem a párját: balfél 10 000 G3 B, 50 000 G5 H, 750 000 P4 P, 10 000 000 D7X. Jobbfél: 5000 C2A, 75 000 H8M, 250 000 M2Z, 5 000 000 P7M. Halászná, Zsigó Gabriella, Tiszaszalka, Ady Endre út 63. Bal 1 000 000 P3L, 25 000 D4 F keresi jobbos párját. Bodnár László Penyige, Kossuth út 129/a. Duóhisztéria! Minden nyerő páros valamelyik fele nálam van. Névérték 20 százalékáért. Eladom darabonként is. Érd.: Széles Tamás Fehérgyarmat, Kölcsey út 8. sz. személyesen vagy válaszborítékot kérek. Claas dominátor, 106-os kombájnok és kukoricaadapterek eladók. (44) 364-260. Iker babakocsit keresünk. Szóljon ismerőseinek! Üzenet- rögzítő: (44) 366-978. Este: (44) 366-515. Lakókocsi büfének berendezve eladó. Érd.: Újfehértó, Lehel út 28. Eladó 50 mázsa idared, 10 mázsa naményi jonatán és 40 mázsa deziré étkezési burgonya. Érd.: Nyíregyháza, Bálint- bokor 3. sz. '4 hónapos Ericcson GH 337 mobiltelefon tartozékokkal eladó. Érd.: 06-30 432-358 Gyászjelentés Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy szeretett testvérünk és nagynénink, LENGYEL JULIANNA, mindenki Jucikája életének 72. évében, türelemmel viselt hosszú szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése görög katolikus szertartás szerint március 29-én, de. 11 órakor lesz az Északi temető ravatalozójából. A gyászoló család Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, GÁTI ISTVÁN ny. honvéd zászlós életének 66. évében váratlanul elhunyt. Temetése katonai tiszteletadással 1996. március 29-én 14 órakor lesz az Északi temető ravatalozójából. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó férj, nagyapa, após és rokon, ID. KONDOR JÁNOS volt fuvaros 76 éves korában váratlanul elhunyt. Drága halottunk temetése 1996. március 29-én 14 órakor lesz a borbányai ravatalozóból. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ÖZV. TISZA JÓZSEFNÉ szül.: Mészáros Anna volt nyírjákói lakos életének 92. évében elhunyt. Temetése 1996. március 30-án (szombaton) 14 órakor lesz a nyírjákói temető ravatalozójából. A gyászoló család Köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunkat, GAJDOS ERZSÉBETET utolsó útjára elkísérték, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló családtagjai Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk, TAMÁSI BÉLA temetésén megjelentek, sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család MTI-Panoráma Az Európai Unió pénteken kezdődő kormányközi értekezletének alapvetően hármas célt kell majd szolgálnia: elfogad- hatóbbá és vonzóbbá kell tennie Európát az állampolgárai számára; képessé kell tennie az Unió intézményeit arra, hogy hatékonyabban lássák el feladatukat és készek legyenek a következő bővítésre; és növelnie kell az EU kapacitásait a külkapcsolatokban. Mindezek érdekében számba kell vennie a szükséges változtatásokat, de kerülnie kell az EU alapokmányainak teljes felülvizsgálatát — szögezte le a konferencia megrendezésére formálisan mandátumot adó legutóbbi, tavaly decemberi madridi csúcs. Hogy mindennek érdekében a várhatóan mintegy 12—16 hónapig tartó, különböző szinteken és gyakorisággal zajló fordulókon milyen témaköröket kell áttekinteni, azt ugyancsak a tavalyi csúcs — azzal, hogy jóváhagyta az e tárgyban készült Westendorp-jelentés ajánlását — szintén összegyűjtötte. De persze azóta is merültek fel újabb ötletek, emellett az értekezleten is mód van további felvetésekre. így tényleges biztonsággal csak azt lehet megjósolni, hogy miről nem lesz szó (legalábbis e konferencia keretei között). Nem lesz hivatalos napirendi pontként téma a közös pénz, a közös mezőgazdasági politika, az elmaradott térségek fejlesztését szolgáló strukturális alapok kérdése, de még a majdani további tagfelvételek konkrét ügye sem. Más kérdés, hogy e témák is — de különösen a legutolsó — visszatérő szempontként áthatják majd a hivatalos napirendi pontokról zajló vitát, legyen bár szó az intézményrendszer reformjáról, a közös kül- és biztonságpolitika, vagy a belső biztonság menedzseléséről. De főként, és mindenekelőtt: bármiről is lesz éppen szó, a feltett kérdések gyökere minden esetben oda nyúlik majd vissza, hogy a várható döntés aztán egy nemzetek feletti, „föderáció-szerű” EU megerősödését, vagy inkább a nemzetek közötti együttműködésen alapuló formációt vetíti-e előre. Előre látható, hogy külön tárgyalási fejezetcímeket jelentenek majd az EU-állampolgá- rok jogaival, az uniós intézményekkel (bizottsággal, parlamenttel, bírósággal), valamint a döntéshozatallal összefüggő kérdések. Ugyancsak a konferencia asztalán heverő önálló témakör az EU „másik két pillérének” a reformja is. (Célszerű megbarátkozni ezzel a „pillérezéssel” , mert előre látható, hogy az egy év során rengeteget utalnak majd rájuk.) A meghatározás egyidős a maastrichti szerződéssel életre kelt Európai Unióval, amely EU-zsargon szerint három lábon (pilléren) áll: a nemzetek feletti intézmények hatáskörébe tartozó — alapvetően gazdasági kérdésekkel — foglalkozó Európai Közösségen; valamint a tagországok kormányainak egyeztetésén alapuló közös kül- és biztonságpolitikán (második pillér), illetve az ugyancsak kormányok közöt zajló bel- és igazságügyi együttműködésen (harmadik pillér). Az állampolgári jogok kapcsán — alig titkoltan a majdani új tagokra is sandítva — felmerült, hogy az EU alapokmányában legyen utalás az emberi és demokratikus jogok tiszteletben tartására (külön mellékletben csatolnák ennek „minimum-listáját”); és persze ismét több ország felvetette az egyének szabad utazásának (EU-n belüli útlevélmentes határátlépés) szavatolását. Az intézményeknél különösen az Európai Parlamentre és az Európai Bizottságra fordítanak majd nagy figyelmet. Ami az előbbit illeti: a jelek szerint kialakult az egyetértés, hogy a mindenkori parlament létszáma a tagországok számától függetlenül ne haladhassa meg a 700 képviselőt (Brüsszelben még élénken emlékeznek a több ezer fős Szovjet Legfelsőbb Tanács monstrumára...). Francia részről erőteljesen szorgalmazzák viszont, hogy a nemzeti parlamentek jobb bevonása érdekében a honi törvényhozások 3-3 képviselőiből alakult „Legfelsőbb Képviselet” afféle nemzeti parlamentek közötti konzultatív testületként véleményezze a határozatok bizonyos körét. Szinte bizonyosra vehető továbbá, hogy a ma 27-féle döntéshozatali formát lecsök- kentik majd háromra (véleményezés, együttes döntési és egyetértési — lényegében vétó —jog); kérdéses viszont, hogy bővítik-e azokat a témaköröket, amelyekben a strasbourgi testületnek tényleges beleszólásra adnak lehetőséget. Az Európai Bizottságnál már maga a jövőbeni létszám is — a majdani bővüléssel összefüggő — vitát okoz. Jelenleg az öt „nagy” tagország 2-2 főt delegálhat, a többiek egyet, amivel máris húszán vannak, és sokak szerint a testület ezzel egyszere vált nehézkessé, illetve témakezelésében szétapró- zódottá (öt-hat fő témakör oszlik meg 20 ember kezében). Huszonhét—harminc tagállamnál a létszám akár 50-re is nőhet! Ennek akar elébe menni az a javaslat, amely országonként csak egy biztost engedne meg, de van olyan (francia) elképzelés, amely eleve 10- 12 főben limitálná a testület létszámát. És akkor persze a formai kérdéseken túl hátra van még a tartalmi probléma: kap- jon-e újabb témaköröket a brüsszeli testület (különösen a bel- és igazságügyi dossziék kapcsán szorgalmazzák ezt sokan, de egyesek még azt sem zárják ki, hogy a mai Nyugateurópai Unió főtitkára egy szép napon hatáskörével együtt a Bizottság tagjává válhatna). Szinte bizonyosra vehető a soros EU-elnökség jelenlegi gyakorlatának a módosítása is. A dolog hátterében itt is a majdani bővítés ténye áll: most félévente kerül egy tagországra az elnökség sora, de 30 országnál ez már azt jelentené, hogy minden állam csak másfél évtizedenként láthatná el ezt a funkciót. Ez különösen a „nagyok” számára elfogadhatatlan, mint ahogy ők „fáznak” attól is, hogy a relatíve „súlytalan” országok számának növekedésével elképzelhető, hogy 3-4 perióduson át csupa „kicsi” látná el a féléves elnökséget (azaz még a három egymás utáni elnököt magában foglaló EU- trojka is „kicsikből” állna). Az egyik lehetséges megoldás olyan „kettős rotáció” lehetne, amelyben a trojka egyik tagja mindig a „nagyok” közül kerülne ki. Ennek alternatívája egy évente cserélődő, négynégy országot magában foglaló „kollektív elnökség” volna — itt is az egyik ország lehetőleg mindig a „nagyok” közül kerülhetne ki. Szakértők szerint az egyik legszikrázóbb vita a döntéshozatal kérdéséről várható. Itt az okoz fejfájást, hogy a mostani gyakorlatban — minősített többséggel hozott döntések esetén — a tagországokat megillető szavazati súly (tíz-tíz a négy legnagyobb tagországnak, a legkevesebb — kettő — Luxembourgnak) nem tükrözi az adott országok lélekszámát. Ez eddig kevésbé volt gond, de a jövő tagfelvételekor egy-két kivételtől eltekintve csupa „kis ország” csatlakozása várható, ami a mai szavazati súly mellett elviekben módot ad arra, hogy néhány „kicsi” koalíciója olyan döntést vigyen keresztül, amelyet a népességre lényegesen több embert képviselő „nagyobbak” (relatíve kisebb szavazati súlyuk miatt) nem tudnak megakadályozni. A leggyakrabban hangoztatott reformelképzelés a szavazatok súlyában kifejezné az országok népességét is, de felmerült az is, hogy a szavazati súly tükrözze az adott ország gazdasági erejét, esetleg hozzájárulását a közösségi költségvetéshez. A „második” és a „harmadik pillér” esetében először is késhegyig menő elvi vita várható arról, hogy ezek menedzselése maradjon-e nemzetek (kormányok) közötti alapokon, vagy a gazdasági kérdések kezeléséhez hasonlóan fokozatosan „közös- ségiesítsék" (mind több jogosítványt adva e téren is az Európai Bizottságnak, a strasbourgi parlamentnek, az Európai Bíróságnak). Az elvi vita olyan konkrét kérdésekben is megjelenik, mint hogy vajon e két területen — a közös kül- és biztonságpolitikában, illetve a bel- és igazságügyben — is bevezessék-e a többségi szavazás rendszerét; vagy hogy legyen-e közös megszemélyesítője például a közös külpolitikának? (S ha lesz is Mr. vagy Mrs. Külpolitika, vajon az EU önálló hatáskörű „külügyminisztereként” , vagy csupán a kormányközi külügyminiszteri tanács koordinátoraként, annak kiszolgálójaként ténykedjen-e majd? Még kiélezettebb vita várható a biztonsápolitikában, ahol a szervezetileg ma még különálló Nyugat-európai Unió, meg az EU jövőbeni kapcsolata (esetleges szervezeti összeolvadása) okoz kibékíthetetlen szembenállást. (Itt többek között olyan javaslatok merültek fel, hogy — brit követelés — maradjon meg a mai különállás; szervezetileg legyenek ugyan különállóak, de a NYEU nem védelmi, vagy hadviselési jellegű feladatai (békefenntartás vagy katasztrófaelhárítás) épüljenek be az EU- struktúrákba; illetve —a britekkel ellentétes másik véglet — a NYEU intézményei fokozatosan, de teljesen olvadjanak be az EU szervezeteibe.) Mindez néhány főbb fejezetcím, s vele néhány lehetséges elágazás — önmagában azonban sokak szerint máris bőven elegendőek, hogy a róluk folyó vita akár „felrobbantsa” az egész konferenciát. Mint Brüsszelben megjegyzik, egyetlen mentségük, hogy ezek tisztázása nélkül viszont valóban, pusztán gyakorlati megfontolásból is, nem lehet szó a további bővítés megkezdéséről sem.
