Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-28 / 74. szám
ü J KELET Kultúra 1996. március 28., csütörtök 5 A nemzet színháza $. Berki Antal sorozata A „Zitterbarth-ház” folyamatos átépítések sorozatával érte meg a századfordulót. Hiába! Az 1837-ben átadott épület nem tudott megfelelni az egyre szigorodó hatósági követelményeknek. Az 1875- ös külső átépítést 1882-ben belső modernizálás követte. A bécsi Ringtheater 1881-es leégése után Európa-szete megszigorodtak a tűzrendészed szabályok, ezért az épületben vasfüggönyt, új zsinór- padlást, új tűzcsapokat, vészkijáratokat készítettek, valamint a színpadon záportartályokat helyeztek el. A belső átépítés elsősorban a nézőtéri helyeket érintette érzékenyen. Megszüntették az állóhelyeket és néhány páholyt, a nézőtér befogadóképessége 1872-ről 966-ra csökkent. 1883-ban bevezették a villanyvilágítást. A belső átalakításra horribilis összegeket költöttek, de szinte teljesen feleslegesen. A színház bezárásáig minden évben változtattak valamit a különböző berendezéseken. Ezekkel a belső, óriási emberi és anyagi energiákat felemészető munkálatokkal sem tudták meglágyítani a hatóságok „szívét”: 1900-tól évente kellett játszási engedélyt kérni, amit a tűzoltóság rendszeresen megtagadott. Szerencsére akkoriban az állami színházak a Belügyminisztériumhoz tartoztak, és a mindenkori belügyminiszterek nagyvonalúan tették semmissé saját, beosztott hatóságaik döntését. A színház sorsát az pecsételte meg, hogy 1907-ben, a már akkoriban is divatos köz- igazgatási átszervezés során a felügyelet a Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztériumhoz került. Ez így van ma is, és bizony ez a csere nem vált hasznukra a társulatoknak. A gazdag, nagyvonalú Belügyminisztérium és a kicsinyes, földhözragadt kultusztárca közötti különbséget szavakban ki sem lehet fejezni. A minisztériumban gróf Apponyi Albert „uralkodott”. Első lépésként bizottságot alakított az épület átvételére. A bizottság, melynek tagja volt többek között Hauszmann Alajos neves építész is, fokozottan tűzveszélyesnek mondta ki a két bérház közé beékelt épületet: „a színpadi személyzet és a néző élete a legnagyobb veszélynek van kitéve. Az épület erkölcsi és anyagi kopása miatt új színház építését javasoljuk.” Ez a szakvélemény megpecsételte a Zitterbarth tervezte színház sorsát. Az épületet 1908-ban véglegesen bezárták. Jellemző: az utolsó előadáson, 1908. június 17-én a közreműködők — Csillag Teréz, Gyenes László, Ga- ramszeghy Sándor és az igazgató, Somló Sándor — úgy utaztak szabadságra, hogy nem is sejtették, ezen a színpadon már nem fognak játszani soha. Az „épületzáró” előadás Seribe: A nők harca című darabja volt. A színházról végül is az építészek mondták ki a halálos ítéletet, elsőrorban Kertész K. Róbert, aki akkoriban a kultusztárcánál az építészeti osztályt vezette. Nagy műveltségű, világlátott, nem mindennapi művészi érzékkel megáldott, jóindulatú ember volt, de építész! Az építészről pedig tudvalevő: a természetrajzához tartozik, hogy mindenáron építeni akar, és nincs az az épület, amelyet ne szerete lebontani, hogy szebbet, jobbat emeljen helyette. Megszületett tehát a döntés a bezárásról, de bizonytalan maradt, hol kezdje a nemzeti az 1908—1909-es évadot. Sürgősen kellett dönteni, alapos mérlegelésre nem maradt idő. A színháznak nyitni kellett. Két lehetőség kínálkozott: az egyik a Vígszínház, amelytől valamilyen rejtélyes okból tulajdonosa, Faludi Gábor mindenáron szabadulni akart. Hogy mi volt ez az ok, nem derült ki soha. A színház anyagilag és művészileg stabilan állt a lábán. Üzletnek is kitűnő volt. A közönség szerette, szinte állandóan táblás házak előtt játszottak, művészeinek népszerűsége vetekedett a Nemzeti színészeinél. Az óvatos Faludi csak olyan kötelezettségeket vállalt, amelyeket gond nélkül tudott teljesíteni. A bevezetőben is említettük, hogy egymillió koronát kért az épületért, és amikor Apponyi nem fogadta el az ajánlatát, ugyanezért az összegért átengedte a tulajdonjogot Ben Blumenthal amerikai vállalkozónak. A másik lehetőség a Népszínház volt. A régi színházzal összefüggő, Skalnicky-féle, 1875-ben épült két bérház a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán. A Rákóczi úti részen látható a színház oszlopos homlokzata a két bérház között. A Múzeum körúti részen, a bérházon túl a Tudományegyetem ma is álló épületei láthatók Es nem is rokonaink Palotai István publicisztikája Évfordulónk, az 1100 év arra késztetett, hogy elgondolkozzam, van-e Európában hozzánk hasonló nép. Olyanok, akiknek letelepedés utáni történelme a kezdetek kezdetén — vagy pár száz évig — csak amolyan félletelepedés volt, tehát kalandozásokban gazdag nyugtalanság. Van-e olyan nép, amelynek nyakára éppen ezért önmaga — akkoriban — modem urai ültek, hogy szalonképessé tegyék hazájukat, és így megmaradhassanak Európa testében? Akiknek a kulturális öröksége, írásbelisége, majd felzárkózása a művelt földrészhez nagyjából egybeesik a miénkkel? Nép, amely megjárta a nyomorszülte poklokat, a tömeges kivándorlást, az önemésztő háborúkat, és íme: mégis talpon van? Be kell vallanom, hogy elmélkedéseim eredménye nagyon megdöbbentett. Ebből is kiderül, hogy mennyire nem gondoljuk át dolgainkat — hiszen ha erre rájöttünk volna már korábban, tán jövőképünk sem lenne olyan reménytelenül sötét... A latinbetűs magyar írásbeliséget — mint tudjuk — megelőzte egy rovásírásos korszak. A mellékelt ábráról első ránézésre akár el is hihetjük, hogy eleink üzenete áll e táblán, pedig az igazság a következő: „När Birkán har gick sönder av eld och hetan, Svea givit order att bygga det nya staden po hőimet av stockar” (Amikor Birka a tűz és a hőség martalékává vált, Svea parancsot adott, hogy építsenek új várost a dombra rönkökből.) A korai Európa „fenegye- rek”-népe — a vandálok, akikből mára csak egy jelző maradt — eltűntével mégsem maradhatott igazán békén e földrész, mert alig teltek el századok, újabb rettegés lett úrrá rajtuk, és joggal. Két nép — az egyik száraz- földön — zömök lovain száguldozva hányta kardélre és tűzte nyílvesszőire Európát, a másik nép kis hajókon érkezett, és úgy tarolt, ha szárazföldre lépett, hogy csak vér, hamu és pusztulás maradt utána. Nem csoda, hogy egyiküket sem zárta szívébe a már akkor is „művelt” nyugat. Fohászaikba, imáikba foglalták nevüket. „A magyarok nyilaitól ments meg uram, minket!” — hangzott Európa-szerte. Mindkét nép —- a magyar és a „másik” — az ezredforduló táján vette fel a keresztény hitet, nem kis ellenállást tanúsítván az ezt követelő uraik ellen. A két nép történelme később is rengeteg hasonlóságot mutat: lépésről-lépésre növeli hatalmát a térségben, folyamatosan újabb területeket szerezve. Van egy olyan történelmi időszak is, amikor a két állam (hatalmi struktúrája jóvoltából) gyakorlatilag határos egymással, és csak egy tenger választja el őket („Magyarország partjait három tenger mossa”.) Nagyjából — mit nekünk pár száz év a történelem végtelenített futószalagján — egy időben zsugorodni kezdett a két hatalom területe. Minket a török és az osztrák, őket az orosz és a német kényszerítette területei feladására. Buda visszafoglalásában „ők” is részt vettek, egy lovas ezred erejéig, sőt, később szövetséget kötvén//. Rákóczi Ferenccel, támogatták a magyar függetlenség ügyét. Az egyezség értelmében hadat is küldtek volna (a franciákkal egyetemben) a kuruc sereg megsegítésére, azonban ezt az tette lehetetlenné, hogy az orosz seregek betörtek országukba. Akárcsak mi, ez az ország is „import dinasztiával” büszkélkedhet, azzal a különbséggel, hogy a Bemadott-házat mindenki elfogadta urának, nem úgy, mint mi a Habsburgokat. A reformáció nagyjából ugyanakkor zajlott le ott is, és vált államvallássá, míg itt ezt meggátolta az agresszív ellen- reformáció. A két ország kulturális életének felzárkózása Európához azonos történelmi korban vált realitássá. Mi nyelvújításra szorultunk, ők pedig az általános kultúra francia importjára. Hatásában azonban mindkettő azonos volt: felvirágzott az irodalom, a zene, a színház és a tudomány világa. Furcsa — és kevesek által ismert — történelmi tény: amikor Horthy Magyarországa, belenyugodván a történelmi realitásba, hogy Európa haragja zúdulna rá, ha a Magyar Királyság újra a Habsburgok uralmát óhajtaná rekonstrulálni, úgy döntött, éppen ennek az országnak a segítségével kísérel meg majd új magyar dinasztiát alapíttatni. A nem is rossz ötletet azonban a háború vihara elsodorta. Történelmünk útja gyakorlatilag a múlt század derekán vált élesen ketté. Ők az 1850-es években, örök semlegességüket deklarálván a béke legbiztosabb szigetévé váltak, míg mi, sodortatván ilyen-olyan szövetségek által, szinte örökös hadszíntérré. Bármily hihetetlenül is hangzik, ez a rengeteg egybeesés Magyarország és Svédország között van! Ugye, így már nem is tűnik olyan hosszúnak az az alagút?! \t\ b1F xök ‘l/|H rlil/jljW+m ty **1M +/i H/mü A Waldorf -nap programja A Nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület szeretettel vár minden érdeklődőt Waldorf-napra 1996. március 30-án, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Program: 10.45: megnyitó 11.00: a Waldorf pedagógia szellemi háttere, története 12.00: beszélgetés Waldorf-tanárokkal és szülőkkel 13.30—15.00: ebédszünet 15.00—16.00: művészeti foglalkozások, formarajz és festés 16.15—18.30: a Time to leam című film vetítése (Betekintés egy Waldorf-óvoda és a 12 osztályos iskola életébe). Egész nap Bazár (kötött-, rongy-, fa-, csuhéjjátékok, fazekas-, szövött-, nemez-, kéregmunkák vására). Büfé Az előadások alatt gyermekfoglalkoztató (agyagozás, nemezelés, szövés, mesemondás, rajzolás). Tudni kicsi magyar Dalos (a) tavasz Mátészalkán Simon Gabriella jegyzete Kedden este az évente egyszer megrendezendő Oscar-díj átadást felvételről, rövidített változatban adta közre a Magyar Televízió egyes csatornája. Maga a rendezvény nagyon színvonalas volt, engem különben is érdekel a film világa. Híres sztárok tömkelegé jelent meg a képernyőn, és aranyos, humoros, néha szomorkás köszöneteket mondtak. Egyvalamin azonban megütköztem: a szinkrontolmácsoláson. Különösen azért, mert a tolmácsok egyikeként a jól ismert Petrányi Juditot, a neves újságírót hallhattuk. Az csak az egyik dolog, hogy nem tudták értelmesen lefordítani a nézők számára a sztárok szavait, de felháborodásom valódi oka az volt, hogy amit sikerült is tolmácsolniuk, szinte csak maguk elé motyogva, nyögdécsel- ve ismertették. Számomra az egész műsor elvesztette ezzel érdekességét, mert nem túlzók, ha azt mondom: élvezhetetlen volt! Sőt, dühített, hogy állandóan, értelmetlenül egymás szavába vágtak! Már régen más színészt mutatott a kamera, amikor a tolmácsok még mindig az előző szavainak lefordításával küszködtek! Azt hiszem, egy ilyen nagyszabású rendezvény megérdemel annyi tiszteletet, hogy jól érthetően tolmácsolják számunkra. Szerintem ez nem olyan nagy kívánság, biztosan lehetne teljesíteni. Idén már nem. Jövőre? Majd meglátjuk.... Szamosi István Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is gazdag programot kínál a mátészalkai városi művelődési központ Dalos tavasz című rendezvénysorozata. Eddig két színházi produkciót láthattak az érdeklődők: a Mandala Dalszínháztól A padlás című musicalt, a Szálkái Komédiás Kör pedig A szabin nők elrablása című bohózatot mutatta be. Március 30-án délelőtt 11 órától nemzetközi ifjúsági vonószenekari fesztiválnak ad otthont a művelődési központ, ahol magyar, bolgár és lengyel vonószenekarok lépnek közönség elé. A Tavasz ifjúsági bérlet keretében még két előadást láthatnak a fiatalok: a nyíregyházi ZIG Singers kórus, illetve a szintén nyíregyházi Re-Flex Modemtánc Stúdió produkcióját. Bemutatkoznak a mátészalkai zeneiskola növendékei és tanárai is egy-egy hangversenyen, a kóruszene kedvelőinek pedig a helyi általános és középiskolás kórusok, illetve az Adám Jenő Pedagóguskórus műsorát ajánlják a szervezők. Fellép a város zenebarátaiból alakult kamarakórus is. Április 30-án 19 órától Hauser Adrienne zongoraművész ad hangversenyt a színházteremben — ez már hagyományosan kiemelkedő eseménye a Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvényeinek. Ma a Rotary Club jótékony célú hangversenyt rendez, melynek vendége dr. Spenik Vladimir, a zongoraművészként is ismert orvos. Április hónapban — az időpontot még egyeztetik — Nem csak Nyertes, Nemcsák is... címmel Nyertes Zsuzsa és Nemcsák Károly színművészek vidám, zenés műsorát tekinthetik meg a Pódium-bérlet tulajdonosai és az érdeklődők. A gyerekeknek lesz tátika- és karaokeverseny, a Szálkái Ifjúsági Színkör pedig új darabját is bemutatja, melynek címe: Fiatalság bolondság. A Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvényeihez kapcsolódnak a Széchenyi István Általános Iskola alapításának 90. évfordulójára szervezendő ünnepi események. A Dalos tavasz kiemelkedő színházi programja — várhatóan május hónapban — az egri Gárdonyi Géza Színház előadása: a Liliomfi című zenés játékkal vendégszerepeinek Mátészalkán.
