Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-28 / 74. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. március 28., csütörtök 3 A marhakergekór oka a szivacsos agyvelőgyuUadás Egy tornádó gyorsaságával söpört végig Európán a hír: narhakergekór nevű fertőző betegség tizedeli Angliáin a teheneket. A tévé, a rádió és az újságok bő terje- ielemben számolnak be a betegség terjedésének legújabb eseményeiről. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan átja mindezt a szakember, illetve mennyire félnek a te- íenészgazdák a fertőzés elterjedésétől. cekete Tibor (Új Kelet) Először dr. Kovács Ferenciek, a megyei állategészség- igyi állomás főmérnökének a /éleményét kértük. — Már az elnevezés sem telesen jó. Ezt a betegséget BSE- tek hívják, ami a szivacsos igyvelőgyulladást jelenti. Magyarországon még nem talál- coztunk ezzel a kórral. Dolgunkat nehezíti, hogy akár tíz év is lehet a lappangási ideje, ezért nehéz nyomon követni a fertőzés terjedését. Maga a kórokozó sem egészen tisztázott. Annyit tudunk, hogy nem baktérium terjeszti, lehet, hogy vírusféle, de ez sem biztos. Komoly betegség, mert Angliában elég szigorúak az állategészségügyi előírások, mégsem bírnak vele. Dr. Kovács Ferenc Több agyvelőgyulladásos megbetegedés van, amelynek a tünetei hasonlóak lehetnek. Ha elhullana a szarvasmarha, mindenképpen szólni kella körzeti állatorvosnak, hogy elküld- jék a tetem egy részét laboratóriumi vizsgálatra. Az állattartó gazdáknál arra voltunk kíváncsiak, hogy tudnak-e a járványról, és nem tartanak-e attól, hogy Magyarországra is bekerül a fertőzés. HÁRMAN A VÁLASZOLÓK KÖZÜL: Balogh Gusztáv Id. Kiss Imre Balogh Gusztáv, Ramocsa- háza: — Ma reggel hallottam én is a tévében. Természetesen minden hír eljut hozzánk, ami erről a témáról szól. Jól nézne ki az ember, ha jószágot tart, és még az ilyenre sem figyelne oda. Azt nem tudom megjósolni, ide ér-e. Félő, ha kényszerből le kellene vágni a teheneket, akkor az állam nem fizetné ki az árát (nem is lenne miből). Szathmári László, Kék: — Hallottam róla, olyan betegség, mint a kergebirkáé. A hatvanas években ütötte fel a fejét először Angliában. Legutóbb már Svájcban is észleltek ilyen Szathmári László Fotók: Racskó megbetegedést. Nem félek attól, hogy átterjedne hazánkra is, mert eléggé szigorú a határzárunk. Ha csak a levegővel nem terjed, nem juthat be az országba. Azt is hallottam, hogy a takarmánnyal is átkerülhet az egyik állatról a másikra, de ezt sem hozunk Angliából. Én jobban félek a jugoszláv kukoricamolytól, mint ettől. Id. Kiss Imre, Kemecse: — Tudunk róla, de nem félünk tőle. Reméljük, nem jön be az országba. Úgy tudom, hazánkban eddig még nem fordult elő ez a betegség, nálunk még ismeretlen. Borzasztó nagy csapás lenne, ha emiatt le kellene vágni az állatokat. A két fiam munkanélküli volt, és most kezdték a vállalkozásukat. Minden pénzünket ebbe fektettük, még kölcsönt is kellett felvenni hozzá. Vettünk kilenc tehenet hitelbe. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha most levágnák ezeket. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium énekkara és a hollandiai Elst városának kórusa adott közös hangversenyt tegnap a jósavárosi görög katolikus templomban Fotó: Harascsák Annamária Állásfoglalás nyugdíjügyben Lefler György tudósítása Az MSZOSZ megyei képviseleti testületé tegnap délelőtt Nyíregyházán, a Szak- szervezetek Házában képviseleti fórumot tartott. Vaskó Mihály képviseletvezető tájékoztatást adott — az elnökség és a Szövetségi Tanács legutóbbi ülése alapján — a makroszintű érdekegyeztetés helyzetéről, így a miniszter- elnöki látogatásról is. Az erről szóló tájékoztatás szerint a konzultáció során a miniszterelnök kijelentései nem keltettek túlzott optimizmust és bizalmat a jelenlévőkben, számos kérdésben elmaradtak a várakozástól. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának álláspontja, hogy igazán bizalmat erősíteni úgy lehet, ha a nagyobb horderejű kérdésekről közös döntés születik, s e tekintetben az a munkavállalók számára is érzékelhető, pozitív változásokat hoz. A megyei testület ezt követően a nyugdíjreformról, a nyugdíjkorhatár tervezett emeléséről nyitott vitát, majd állásfoglalást készített. Az állásfoglalás alapján a testület némi megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormány március 21-ei ülésén nem döntött a nyugdíjkorhatár emeléséről, azt további hatásvizsgálat és egyeztetés céljából április 30- áig elhalasztották. E döntés azért tekinthető pozitívnak, mivel a nyugdíjkorhatár emelésére csak az érintettekkel való széles körű konszenzus megteremtése után kerülhet sor. A testület álláspontja szerint a nyugdíjreform komplex felvázolása, vagyis egy átfogó, új nyugdíjtörvény kidolgozása nélkül — egy-egy elem reform- értékű módosítása, így a nyugdíjkorhatár emelése — nem fogadható el. Ez csupán a kormány napi, rövid távú pénzügyi politikáját tükrözi, amit a képviseleti fórum elutasít. A testület alapvető szempontnak tartotta, hogy maradjon a társadalombiztosítás kötelező jellege egységes, szemben a piacosítást, az üzleti alapon történő működést célzó megoldással. Legyen a szabályozás világos, kiszámítható, a biztonságos ellátást az államnak kell garantálnia. Továbbra is fent kell tartani a ma működő önkormányzati rendszert. Az állásfoglalás tartalmazza, hogy mind a nyugdíjreform, mind a nyugdíjkorhatár emelése során fontos tényező a korábbi szociális biztonsági rendszer (foglalkoztatás, alanyi jogú egészségügyi ellátás, ártámogatások, ingyenes oktatás, lakásépítési és -fenntartási támogatás stb.) teljes összeomlása. így, ezzel párhuzamosan kell dönteni a szociális kérdésekről és az egészségügyi ellátásokról is. A nyugdíjasok számának rohamos növekedése szorosan összefügg az előző és a mostani kormány foglalkoztatáspolitikájával (előnyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, rokkant nyugdíjba menekülés), amely nagy mértékben hozzájárult a nyugdíjbiztosítási alap kedvezőtlen alakulásához. A tb-ala- pok finanszírozhatósága — így az állásfoglalás — nem csupán a nyugdíjkorhatár emelésével biztosítható: elmaradt a Társadalombiztosítás vagyonhoz juttatása, az államnak elő kell segíteni a kintlévő járulékok behajtását, radikálisan vissza kell szorítani a feketemunkát, a járulékmentesen történő „zsebből fizetést”, a minimálbéren történő bejelentést. Mindezek az intézkedések jelentősen növelnék a tb bevételeit. Elfogadhatatlan az öregségi nyudíjhoz javasolt 32—35 év szolgálati idő. Komplex vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár emelése milyen átmeneti időszakkal járhat, és milyen ütemben hajtható végre. A javaslat szerint a nők szolgálati idejénél vegyék figyelembe a gyermeknevelés éveit. Nem tartják elfogadhatónak azt a javaslatot sem, miszerint az átmeneti időszak alatt, a tervezett korhatár előtt nyugdíjba vonulni szándékozók nyugdíját 30 naponként 0,3 százalékkal csökkentik, amelyet a tényleges nyugdíjkorhatár elérése után sem kap vissza a nyugdíjas. Megyénkben az alacsony keresetek miatt így is ilyen minimálisak (13—14 ezer forint) a nyugdíjak — tartalmazza az állás- foglalás. „Úgy kapálok én, mint egy tizennyolc éves” A hetvenötödik tavasz Kozma Ibolya riportja A hosszúra nyúlt hideg tél próbára tett valamennyiünket. Vágyakozva figyeltük a biztató napsugarakat, s vártuk, várjuk a kellemes meleget. A tavasz sajnos sokáig váratott magára. így — különösen a tanyavilágban, a bokortelepüléseken — szinte házukba szorultak az emberek. A hatalmas hó és a rossz közlekedési viszonyok miatt sokaknak novembertől márciusig a lakásuk volt szinte az egyedüli életterük. A kellemesebb évszak beköszöntével viszont már az udvaron és a kertekben érzik jól magukat a faluban és a tanyán élők. Bundásbokorban csak a kutyák ugatnak, emberfiát nem is látni a girbegurba, sáros utcákon. A váratlan eső és az olvadás csak nehezíti a közlekedést, bár gumicsizmában bizonyára biztonságosabban lehet gyalogolni. Az ebek eszüket vesztve ugatnak. Hiába. A házikó ablakában megmozdul ugyan a függöny, de az ajtó csak nehezen nyílik. Olyan sok megrendítő dolgot hall az ember, támadásokról, tolvajokról, akik ügynököknek és más becsületes embereknek adják ki magukat. Inkább távolról figyelik az idegeneket. A meszelt ház verandájáról kendős néniké lépked. Hunyorog, ki lehet az ilyenkor — gondolhatja. Virágos otthonká- jára munkásujjast vett fel, meleg kendőjét szorosan megkötötte a fején. Csizmája szárán sárfoltok, a disznók meg a tyúkok etetés alatt ugyancsak összekenték. — Teremtőm! — csapja össze a kezét Juhász Andrásáé Zsuzsa néni — Pont most, amikor itt vagyok szanaszét? Takarítani készültem, máskor mindig itt vagyok rendezetten... Na, jöjjenek be, ha már itt vannak. Nem is tudom, hová vezessem magukat. Elkezdtem mosni, meg rendbe tenni ezt a házat. Már húsvétra készülnék elő. Tudom én, milyenek a női szemek, mindent észrevesz- nek... Tudom én magamról.. Fűtetlen, padlós szobába vezet. A hokedlin nagy tálakban a nyers húsok a közeli disznótort idézik. Télen a hideg szobajobb és gazdaságosabb, mint a hűtőszekrény. A díványon párnák és dunnák tornyosodnak, a régi-régi sifonok tetején dobozok állnak. A falon megsárgult fényképek. — így élek, ilyen szegényesen — mondja csendesen, miközben helyet foglal a karosszékben. — Azt szeretem, ha minden egyes zug ki van takarítva — védekezik még mindig a rendetlenségért. — Hetvennégy éves vagyok, de nem érzem magam annyinak. A télen hajnali öt órakor keltem, elsepertem a havat, elrendeztem a jószágokat. Öt disznóm van, mindig én látom el őket. A nyarat százszor jobban szeretem, mint a telet, de én az időjárástól soha nem keseredem el. Ezen a télen csak fával fűtöttem. Szoktam én szenet is venni, de most nem volt rá szükség. Tízezer négyszögöl háztájim van, tengerit vetek bele. Úgy kapálok én még, mint egy tizennyolc éves! Fogadok pár napszámost, és elrendezzük a földet. A kertben meg árpát szoktam termelni. Mi mást? Nagyon jó föld, a zöldséget is elbírná, de nekem nincs kocsim, nem tudom vinni és eladni! Tavaly volt nekem százhatvan csirkém. Hát, így még sose jártam. Kiszáradt mind. Súlya se volt, mire oda került a sor... Pedig azt viszem a piacra eladni. Megfogok egy párat, összekötöm a lábát, beteszem a táskába, és szállók is fel a buszra. A nyíregyházi piacon jól elbeszélgetünk. Olyan az, mint egy szórakozóhely. A tir- pákság jól ismeri egymást, jókat beszélgetünk, pletykálunk. Én is tirpák vagyok, nem szégyellem, inkább büszke vagyok rá. Én még tudok tótul énekelni, meg értem is a nyelvet. Szegény férjem telepes volt. Azokat nem bírták a tirpákok. Amikor udvarolt nekem, a bátyám azt mondta, ha még egyszer meglát vele, eltöri a lábát! így volt az akkoriban. Azt mondták rájuk, hogy nem tiszta magyarok. Szlovákiából kitelepítették őket, ott kellett hagyniuk csapot-papot. Régen nem lehetett akárhogy házasodni. Suba a subával, guba a gubával. A szüléink sokáig nem engedték meg, nem bírták elviselni, hogy egybekeltünk. Aztán megbékéltek ők is. Zsuzsa néni hirtelen feláll, és a sifon tetején keresgél. Becsomagolt papírokat vesz elő. — Sok helyen jártam én — mutat néhány oklevelet —, táncoltam évekig. Kicsi gyermekkoromban tanultam meg a lépéseket, de szerettem járni! A bátyámmal alkottunk egy párost. Szegény uram, sose táncolt, nem lépett tán még kettőt se életében. De engem mindenfelé elengedett, kirándulni is, fellépni is. Ő nem jött sose, csak a kocsmáig járt meg visz- sza. Áldott jó lélek volt az én emberem, kettő sincs olyan az egész világban. Gyermekünk nincs — sóhajtja —, ez a magány kegyetlen érzés. Jól megvagyok én egyedül, de csak jobb lenne, ha itt volna valaki mellettem. Három újságot járatok. Szeretek olvasni nagyon. Jobb, mint azt a sok sületlenséget meg pletykát hallgatni az asszonyoktól. Az ember, ha velük van egy órát, már érzi, hogy megdagad a feje... Inkább nézem a tévét. Egyszer gondoltam én, hogy beköltözöm a városba. Ki is néztem egy lakást, de látom, hogy egyik ajtóból is jönnek kifelé, meg a másik ajtóból is. Meggondoltam magam, olyan házban lakjak, ahol százan is élnek egymás mellett? Meg aztán megszoktam én már ezt a szegénységet, nem bírnám azt a rengeteg embert. Van itt egy család, akikkel összejárunk már tizenöt éve. A keresztlányomék is gyakran meglátogatnak. A küszöbön Gabika fekszik, a kutyus. A verandán macska kuporog. Békében élnek egymás mellett. Együtt őrzik gazdájukat, a barna kendős, táncos lábú Zsuzsa nénit.
