Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-21 / 68. szám

ÚJ KELET mmm

Máriapócs

1996. március 21., csütörtök

9

A városlakó szerint

Az orvosi rendelő előtti útszakaszon sétáltunk, és járókelőket szólítottunk meg. Három kérdést tettünk fel nekik:

1. Hallott-e Ignácz Istvánról, aki az Új Kelet napilap hasábjain vallotta be szörnyű tettét?

2. Sok a kóbor kutya a városban?

3. Szeret-e itt lakni?

íme hárman a válaszadók közül:

FEKETE GYÖRGYNÉ:

1. — Hallottam a gyerekektől, hogy megölt egy embert. Igazából nem nagyon ismerem, mert eléggé távol lakunk egymástól. Másoktól úgy értesültem, hogy gyermekkorában is eléggé csintalan kölyök volt. Feladta magát a rendőrségen, azután mégis szabadlábra helyezték. Nem tudom, hogyan történhetett, de itthon van.

2. — Engem nem a kóbor kutyák, hanem a kóbor emberek idegesítenek jobban. A környéken nagyon sok betöréses lopás történik. Ezek a lődörgő emberek még unalmukban is lopni mennek. Kéthetenként csak egyszer szoktam a városközpontba

1. — Csak annyit tudok, amit az Új Keletben olvastam. Sajnálom, mert nagyon szorgalmas fiú volt. Rájött a „menőke”, és elindult világgá. Nem jutott messzire, hamar vissza kellett jönnie. Itt

TAMÁS LÁSZLÓNÉ:

1. — A körülményeket nem nagyon ismerem, csak annyit tudok, amennyit az újságban olvastam.

2. — Nem sok itt az elkóborolt kutya, csak a gazdák közül sokan nem tartják be a kutyatartás elemi szabályait. Nem gondoskodnak arról, hogy az eb ne szaladhasson ki az utcára. Legutóbb is teljesen sárosán jött haza a gyermekem. Már majdnem megszidtam, amikor kiderült, hogy egy portáról kiszaladt kutya lökte fel, ezért ilyen piszkos. Ha valakinek nincs szíve megkötni a kutyáját, akkor zárja be rendesen a kaput.

jönni, de így is látom, mennyi eb szaladgál szabadon az utcán. Ezek nem feltétlenül kóbor kutyák, van azoknak gazdájuk, csak nem tartják bezárva őket.

3. — Itt születtem, és szeretek itt lakni. Nem szívesen mennék innen sehová, már csak a templom miatt sem.

ID. NAGY GYÖRGY:

azután megmérgezte magát, és a mentőnek kellett elvinnie. Korábban a szüleivel együtt dolgoztam, jól ismertem őket, a gyerekek jólneveltek voltak. Nem is értem, hogyan csinálhatott ilyet?

2. — Sajnos elég sok van belőlük. A múltkor is találtam egyet a kertben megdögölve. Senki sem kereste, így elástuk.

3. — Itt születtem, itt éltem le az életem. Cipészmester voltam, majd bányában dolgoztam, de mindig visszahúzott a szívem. Jó itt lakni.

3. — Nagyon szeretek itt lakni. A körülmények, az életfeltételek jók. A világon közismert búcsújáróhely Máriapócs. A városlakók közül sokan nem is tudják értékelni, hogy itt élhetnek. Én nagyon örülök neki.

Együttműködés

Együttműködési megállapodás jött létre az önkormányzat és a görög katolikus egyház között, mely szerint létrehozták „A máriapócsi bazilikáért” közhasznú társaságot, aminek célja elősegíteni a tervezett zarándokház megépítését.

Március 25-én délután 18 órai kezdettel közmeghallgatást tart a város önkormányzata a művelődési házban. Többek között értékelés hangzik el a múlt év gazdálkodásáról, és megszabják az idei feladatokat.

Érdekképviselet a vállalkozókért

Ha kizsigerelik a földet

A Máriapócson élő lakosság nagy része a mezőgazdaságból próbál megélni, hiszen másra nem nagyon van lehetőség. Van, aki csak saját magát látja el, de egyre szaporodik azok száma is, akik mezőgazdasági vállalkozóként próbálnak szerencsét. így ma a városban tíz vállalkozót tartanak nyilván. Ennek is köszönhető, hogy az Agrárkamara kezdeményezésére nemrégiben megalakult a mezőgazdasági bizottság.

—Miben tud segítséget nyújtani a bizottság az itt élő vállalkozóknak és a lakosságnak?

— Nagyon újak vagyunk még, így kell egy bizonyos idő, mire kialakul az a tevékenységünk, amire igényt tart a lakosság — válaszolt Szahajda János, a frissen megválasztott bizottság elnöke. — Az tény, hogy a különféle pályázatok elkészítésében és a benyújtás előtti véleményezésben nagy szerepet kap a mezőgazdasági bizottság. A termelésbe nem szólunk bele, az mindenkinek a magánügye, de az általunk megszervezett szakmai esetekkel sokat segíthetünk a kis- és nagytermelőknek. Mert nagyon sokan úgy kezdtek el gazdálkodni a városban, hogy fogalmuk sem volt a mezőgazdaságról. Mindemellett az említett helyi vállalkozók érdekképviseletét is ellátjuk.

—Milyen tevékeny séget folytatnak a település mezőgazda- sági vállalkozói?

— Nagy többségük növény- termesztésbe fogott, az állattartás egyáltalán nem jellemző. Vannak még, akik szolgáltatással foglalkoznak és minigépparkkal rendelkeznek.

— Ón is a tíz vállalkozó közé tartozik?

— Én főleg kertészkedem és zöldségféléket termelek, emellett a feleségemnek van egy virágüzlete, oda is besegítek.

— Szakemberként hogyan látja a mezőgazdaság helyzetét szűkebb környezetében?

— Nagyon siralmasnak. Kellett a váltás, de az emberek nem

készültek fel a termelőszövetkezetek megszűnésére és önmaguk irányítására. Most úgy látom, hogy az egyik legnagyobb gond a hozzá nem értés, nincsenek, akik koordinálnák a termelést, nem áll a termelők mögött senki. Például itt, a mi térségünkben gond van a különféle mezőgazdasági gépekkel. Ami van, az kevés, és nem lehet velük jó minőségben termelni. A másik nagy gond az emberek pénztelensége, hitelhez meg nagyon nehezen tudnak hozzájutni. A pénztelenségre vezethető vissza, hogy nem megfelelően kezelik a földjeiket a gazdák. Elmaradnak a hatékony talajmunkák. Nincs meg az alapműtrágyázás, nincs istállótrágya. Az emberek nagy többsége csak a pétisót ismeri. Azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben kizsigerelik a földet, de természetesen vannak kivételek. Ráadásul nagy utánajárás kell ahhoz is, hogy komplex műtrágyát kapjon valaki. Az értékesítésnél ugyanúgy nagy a fejetlenség.

— Sok föld van parlagon a településen?

— A nehézségek ellenére nem nagyon találni magára hagyott területeket. Valamiből mindenkinek meg kell élnie.

—Mire telik az idei keretből?

— A dologi kiadások közül a legszükségesebbekre telik, az energiaszámláinkat ki tudjuk fizetni. Önmagában már ez is nagy szó. A települések finanszírozásának mértékéről még nem jelent meg a kormány hivatalos tájékoztatója. A költségvetési bizottság is erre vár, addig nem tud dönteni.

—Önök milyen összegű normatív támogatást kaptak?

— A központi költségvetés az elsőtől a hatodik osztályosokig 62 300 forintot ad, a hetedik és nyolcadikosok esetében 65 200 forinttal számol. Ehhez az összeghez minden önkormányzat annyit tesz hozzá, amennyit képes. Ha jól tudom, az elmúlt évben az országos átlag tanulónként 78 ezer forint volt. Mi 67 ezer forintot kaptunk. Ezzel a pénzzel igencsak takarékosan kellett bánnunk, hogy elég legyen.

Az önkormányzat költségvetési bizottsága a tavalyi összeget akarja adni. Ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor ez közel harmincszázalékos csökkentést jelentene, miközben a dologi kiadások az energiaáremelések miatt jelentősen nőni fognak. A korábbi normából is csak maximális takarékosság mellett tudtunk kijönni. A „nadrágszíj” tovább már nem húzható, mert akkor már levegőt sem kapunk. Ezek után már kismértékű fejlesztésre sincs reményünk.

—Akkor az idén krétára sem fog telni?

— Krétagondunk nincs. Nem azért, mert sok a pénzünk, hanem mert hét évvel ezelőtt valaki a rendelést eltévesztette, és

Mint sok más településért, Máriapócson sem könnyű a helyzet az általános iskolában, ha az oktatás gazdasági hátterét vizsgáljuk. Az idei pénzügyi lehetőségekről kérdeztük Nagy György iskolaigazgatót.

egy nullával többet írt a lapra. Többe került volna visszaszállítani a fölös mennyiséget, mint amennyit az egész ért. így ezt használjuk az idén is.

Az iskola éves költségvetésének nagyobbik része a bérre megy el, annak ellenére, hogy csak keveseknek van meg az F- kategóriás besorolása. Amikor korábban erről tárgyaltunk, lett volna arra lehetőségünk, hogy több pedagógus is a legmagasabb besorolást kapja, de nem volt rá pénzünk. Amikor az országban egységesen bevezették a bértáblát, nálunk nem okozott gondot az „efesek” kifizetése. Most lenne olyan munkatársam, aki átsorolható lenne, de már nincs rá pénz.

— A város ismét búcsújáróhely. Sok turista fordul meg itt évente. Az iskola tud-e ebből valamit profitálni?

— Az iskolaépületben a zarándokoknak olcsó szállást nyújtunk. Ebből van némi bevételünk, amit eszközbeszerzésre fordítunk, legutóbb például fűnyírógépet vettünk. Nagyobb ünnepségek alkalmával fizetőparkolóvá alakítjuk az udvart, ebből is csurran-csep- pen valami.

„A nadrágszíj tovább nem húzható”

A városi oldalakat készítette: Fullajtár András és Fekete Tibor A fotókat készítette: Bozsó Katalin

Fűnyírót a zarándokoktól