Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-20 / 67. szám
12 1996. március 20., szerda Kárpátalja UJ KELET Nehéz reform Kátpátalján pillanatnyilag 24 ezer kereskedelmi dolgozó munkálkodik azon, hogy több-kevesebb sikerrel eleget tegyen a fogyasztók kívánalmainak. A lakosságot megyénkben 3700 üzlet és 1800 közétkeztetési vállalat szolgálja. Ezek napi áruforgalma a jelenlegi árakon számolva meghaladja a 46 milliárd kupont. Az egész ukrán gazdaságban végbemenő változások, a piacgazdaságra való áttérés lassú folyamata a kereskedelmet sem hagyta érintetlenül. sőt. Néhány esztendeje még a kiskereskedelmi forgalom szinte kizárólagosan az állami szférában bonyolódott le. A jelen képe azonban már nagyon is mást mutat. Hatalmas előrelépést mondhatnak magukénak a magánvállalkozások. Az áruforgalomnak már csaknem a felét a maszek szféra bonyolítja le. Az első fél évben több mint 400 milliárd kupon értékű árut értékesítettek. December végéig több mint duplájára nőtt ez az összeg. A lakosság nem kis örömére megyeszerte folytatódik az állami tulajdon magánkézbe adása. Sok helyen maguk a kereskedelmi dolgozók veszik birtokukba a boltokat, de a privatizáció legelterjedtebb módja az árverés, ilyen úton- módon csak Ungváron több tucatnyi üzlet került magánkézbe. Az persze más kérdés, hogy az állami monopólium helyére egy másik kerül. Ezt itt Rio Szindikát néven ismerik, s ki más lenne a feje, mint maga Ungvár polgármestere. Persze, az utca emberét a legkevésbé sem érdekli, kié a bolt, ha oda betérve nem üres polcok ásítanak rá, s az elárusítók sem hívatlan betolakodóként kezelik. A privatizált üzletekben, legyenek azok élelmiszert vagy iparcikkeket árusítók, már viszonylag van árukínálat. Ami kevésbé örömteli, az az árak alakulása. Bár ma már választhat a vásárló olcsóbb és drága holmik között, a lakosság zöme képtelen megfizetni a párizsit vagy a kenyeret, a tejet. Ráadásul nem Kárpátalján állítják elő ezeket, hanem nagyrészt Magyarországról vagy Szlovákiából hozzák be. A helyi élelmiszer- termelés, -feldolgozás csaknem a nullára esett vissza. A nagyüzemek félig-meddig felbomlottak, ami a mezőgazdaság megsemmisítését eredményezte. A farmergazdaságok viszont még alakulóban vannak. A már meglévők az ön- fenntartásra is képtelenek állami segítrég nélkül. Felbomlott afevásárlói rendszer, így a termelő önmaga kénytelen megoldani az értékesítést is, ami jelentősen növeli a költségeket. Elgondolkodtató például, hogy a lembergi parasztnak miért éri meg Ung- várra, Munkácsra szállítania a húst, a tejet, s az itteni áron jóval alul értékesíteni. Ez végsősoron a kárpátaljai termelőket lehetetleníti el, akik háromszor-négyszer többet kérnek, mint a lembergiek. Sajnos, a sok objektív tényező, az országban uralkodó gazdasági káosz, az árképzésben mutatkozó következetlenség, a termelés visszaesése mind-mind a kereskedői munka kerékkötői. Így nehezen megy a kereskedelem reformja. Borzalmasan szegényes a műszaki bázis. A külföldi kereskedők már régóta a számítógép segédletével oldják meg problémáikat, pénztárgépeik is kompute- rizáltak. Kárpátalján az ágazat komputerizáltsága alig 12 százalékos. Számos üzletben még mindig a fagolyós számológépek korában járnak. Nyugati kapu — keleti gondokkal Csap a Szovjetunió, majd Ukrajna nyugati kapuja. A mai Csapra leginkább a rendezetlenség, a rendkívül lassú fejlődés jellemző. A tősgyökeres csapiak épp ezért bús nosztalgiával emlegetik a háború előtti időket. Bár akkor csak egy kis falu volt, az életkörülmények összehasonlíthatatla- nabbul jobbak voltak. Ma a városkának mintegy 10 000 lakosa van, s alig 30 százalék a magyar. Az egyetlen munkalehetőséget csak a vasút nyújtja. Ma egyetlen, az iskolából kikerülő ifjú sem kaphat itt munkát. Ide csak a vonalfőnökség külön engedélyével vehetnek fel új embert. A városkában általánossá vált a munkanélküliség. Sokan eljártak az ungvári üzemekbe dolgozni, de mióta azok is leálltak, nem termelnek, műszerészek, mérnökök serege a záhonyi vagy a nyíregyházi piacokon próbálja előteremteni a mindennapi betevőt. Öröm az ürömben, hogy ötven éve először van a városkának magyar polgármestere s a megyei tanácsban magyar képviselője. Az viszont már más kérdés, hogy az általános gazdasági-szociális válság közepette Tóth György polgár- mester és Halász József megyei képviselő sem tud csodákat művelni. Kőrösmezőtől egy ugrásnyi- ra van a felvételünkön is látható Berkut turistaház. Ez a létesítmény még a mai siralmas körülmények közepette is megtartotta vonzerejét. Pontosabban nem is maga az épület az, ami idevonzza a turistákat, hanem a környező táj feledhetetlen, semmi másra nem hasonlító szépsége. A közelben vannak Kárpátalja legmagasabb hegycsúcsai. Valóságos síparadicsom ez a vidék. A Drahobrát csúcs északi lejtőjén például rendszerint még nyár derekán is lehet sportolásra alkalmas havat találni. Az egyetlen probléma, hogy a le- siklópályák zömét csak gyalogosan lehet megközelíteni. Kiépült út ugyanis csak a turista- szállóig vezet. Tizedik éve, hogy a világhírű Fischer cég megtette első lépéseit Kárpátalján, pontosabban Munkácson. Akkor készültek el a legelső Fischer márkájú sílécek a Munkácsi Síléc - gy árban. Az évtizedes múltra visszatekintő együttműködés sikeresnek mondható. Most Munkácsi Fischer Sílécgyár Rt. néven szerepel a cégkatalógusban. Az elavult, gyakran kezdetleges berendezéseket, technológiákat világszínvonalú gépek, gyártósorok váltották fel. A munkácsi gyár talán az egyetlen a megyében, mely ma is teljes kapacitással termel, nem tette „lapátra” dolgozóit, rendes fizetést tud adni, s sikeresen dacol az összeomlott ukrán gazdaság megannyi rákfenéjével. A Munkácson gyártott Fischer márkájú sílécek minden tekintetben megfelelnek a legkényesebb igényeknek is. Még az olyan sílécgyártó nagyhatalmak piacán is megállják a helyüket, mint az USA vagy Kanada. Az erdős Kárpátok gyöngyszeme % Munkácson a Fischer Gyermekek a bűn útján Szerednye szőlődombjain Kárpátalja országos viszonylatban bűnöző nagyhatalommá vált. Elsősorban az erőszakos cselekmények terén utasítjuk magunk mögé Ukrajna más megyéit. Az elmúlt esztendőben a fiatalkorú bűnözés is különösen nagy lendületet vett. Kárpátalján immár minden ötödik esetben gyerekek vagy kiskorúak a bűnelkövetők. Az utóbbi 4—5 esztendő során átlagosan 14—15 százalékos növekedéssel számolhattunk. Az idei év eltelt hónapjai során túlléptük a 32 százalékot. Ezzel alaposan a 6,9 százalékos országos átlag fölé kerültünk. A kárpátaljai fiatalkorúak körében előkelő helyen állnak a betörések és a lopások. Az általuk elkövetett valamennyi bűncselekmény közül 329 volt a tulajdon elleni vétség. Ez csaknem 80 százalékot tesz ki. Vannak olyan hegyvidéki járások, mint például a valóci, a rahói, ahol a vagyon elleni bűncselekmények aránya eléri a 100 százalékot. A városainkban tevékenykedő kiskorú tolvajok körében a gépkocsik és alkatrészeik a legnépszerűbbek. A hegyvidéki járásokban élő társaik viszont szinte kivétel nélkül élelmiszereket lopnak. A gyerekek nem egyedül járnak lopni. Bandákba1 tömörülve nagyobb az esélyük a sikerre, így kisebb a lebukás veszélye is. A bűncselekmények 75 százalékát ilyen, szervezettnek mondható bűntársulások követik el. A szervezettségnek ezen a nem éppen dicsőséges terén Kárpátalja vezeti az országos statisztikát. Általános jelenség, hogy fokozatosan fiatalodik a bűnözői szakma. A legtöbb elkövető ugyan 14—15 év közötti, de egyre gyakoribb, hogy tízéves sincs az elfogott tolvaj, betörő. S ha korábban a hátrányos helyzetű családokból kikerülő gyerekekkel volt a legtöbb baj, mára megjelentek a bűn útján a jómódú családok csemetéi is. Beteg társadalomban élünk, s ez a társadalom torz személyiségeket szül. A szabadon gyakorolható vallásos nevelés ellenére vészesen süllyednek az erkölcsi normák. Az állam alig figyel polgáraira, a gyermekekkel meg éppenséggel egyáltalán nem törődik. Ráadásul a súlyos megélhetési gondok következtében a családi kötelékek is fellazulnak. Rengeteg munkanélküli szülő kénytelen más megyékben, külföldön munkát vállalni. Ezekben a családokban a gyerekek magukra maradnak, felügyelet nélkül. Unatkoznak. Nincs hová menniük, nem tudják mivel elfoglalni magukat, semmi nem érdekli őket, tengenek-lenge- nek céltalanul a világban, míg egy szép napon elkövetik az első lopást, betörést... Különösen problémás része a megyének Munkács, ahol a bűncselekmények elkövetőinek zöme 14—18 éves. Geletei Olga, a munkácsi fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó felügyelőség vezetője elmondta, hogy a legtöbb alkalommal maguk a szülők rontják el a gyerekeket. Előfordul például, hogy elfogják a kiskorú elkövetőt, ám a szülők minden követ megmozgatnak, hogy kimentsék csemetéjüket. Ezt, persze, többnyire egyes illetékesek megvesztegetésével érik el. A szülői segédlettel szabadlábra kerülő fiatal pedig tovább lop és rabol, tudva, szüleinek remek kapcsolatai vannak. Igaz, az sem mindig hoz megoldást, ha bíróság elé kerül a gyerek. A könnyebb elbírálás alá esőket rendszerint felmentik. Nem tehet mást a bíróság, mert az elítélt gyermeket nincs hol elhelyezni. Az oldalt Balogh Csaba és Markovics Mátyás készítette. Kárpátalján, csakúgy, mint a nagy magyar bortermelő vidékeken, ősi hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek. Mu- zsaly, Beregszász, Szerednye szőlődombjainak lankáin már a honfoglalást megelőző korokban is folyt bortermelés. A legrégibb hagyományokkal talán a szerednyeiek büszkélkedhetnek. Egyedül itt terem a tokaji aszúval is bátran vetekedhető, Kárpátok Rózsája névre hallgató, fenséges nedűt adó szőlőfajta. Hagyomány ide, hagyomány oda, a szovjet érában több kárt okoztak a kárpátaljai borászatnak az idegenből ide szakadt szakemberek, mint a megelőző ezer év valamennyi peronosz- pórája együtt. Az ágazat alaposan visszafejlődött, fokozatosan eltűntek a nemes szőlőfajták. A csak mennyiségben gondolkodó tervgazdálkodásnak ezek nem feleltek meg, így helyüket az igénytelen magántermő fajták foglalták el. Mezőkaszony, Muzsaly környékén pedig szinte teljesen eltűntek a szőlőültetvények. A nagyarányú pusztulásnak a Gorbacsov által meghirdetett alkoholtilalom volt a betetőzése. 1985 áprilisában a már megmetszett ültetvények nagy részét, mintegy tízezer hektárnyi szőlőt napok alatt elpusztították, a présházakat, borászati eszközöket lerombolták, tönkretették. A kárpátaljai szőlészet és borászat most kezdi kiheverni az elszenvedett csapásokat. A földprivatizáció révén egyre többen térnek vissza az ősök foglalatosságához. S ami külön örvendetes, ismét hódítanak a nemes szőlőfajták. Az átalakulás első kézzel fogható jele volt talán a Munkácson megrendezett első kárpátaljai borfesztivál. Egy-két nagyüzem kivételével csupa kistermelő mutatta be a legjobb borait. Remek alkalom volt ez arra, hogy végre találkozzon a termelő, a felvásárló, na és a fogyasztó. A borfesztivál színes farsangi forgatagában leginkább Molnár János gazda borait kóstolgatta a népes közönség. A farsang jegyében zajlott mulatságon mintegy 300 liter fenséges nedűt adott el. A szigorú zsűri mégsem neki, hanem Fejes István kistermelő Cheresz márkájú borának ítélte az aranyérmet. A zsűri, mely a kóstolgatás során egyre jobt kedvre hangolódott, össze sen 66 féle bor közül választotta ki azt, amely a leginkább ízlett.
