Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-12 / 61. szám
UJ KELET 1996. március 12., kedd 11 Mit jelent Madaiina félmondata? Csiky Nándor (Új Kelet) Erre aztán kevesen számítottak! A megyei első osztályú bajnokság tavaszi rajtján a levelekiek elkapták a záhonyiakat, sima — legalábbis annak látszó — 3-0-ás vereséget mérve rájuk. A vendégek edzője, Madaiina György érthetően nem repdesett a boldogságtól. Nemcsak azért ráncolta homlokát, mert vasárnap elúszott a betervezett három pont, hanem azért is, mert a csapata továbbra sem állt össze. Vannak hiányzók — Baidát és Sevcsukot továbbra is várják (hiába?) —, de azoknál sincs minden rendben, akik járnak az edzésekre. Már ha ezeket edzéseknek lehet nevezni... — Rossz volt a felkészülésünk, ez meg is látszik a gárdán — kesergett a tréner. — Az időjárás miatt három hete szinte nem is edzettünk. Csupán bitumenes kézilabdapályán mozogtunk — persze, csak az, aki eljött a foglalkozásra. Ez meg is tette „hatását”, a csapat erőtlen, nem labdabiztos. Széteső képet mutat a társaság, a játékosok kedvetlenek. — Mire volt képes egy ilyen együttes az ellen a Levelek ellen, amely, úgy tűnik, gyengült a télen? — Meddő mezőnyfölényben futballoztunk. Szinte semmi átütőerő nem volt monoton játékot mutató csapatomban. Ha helyzetbe kerültünk, hibáztunk, előfordult, hogy a gólvonalon luftot fejeltünk! A hazaiak ötször jöttek át a félpályán, háromszor gólt is szereztek. Szerencséjük is volt, még spiccel is betaláltak, de legalább megvolt bennük az, ami belőlünk hiányzott. Lelkesek, ön- feláldozóak voltak, még az utolsó pillanatban is belevetődtek a gólba tartó labdába, csúsztak-másztak. — A második félidőben sem változott a játék képe? — Annak ellenére, hogy továbbra is mi támadtunk, úgy éreztem, kicsit visszaestünk. Futottunk az eredmény után, mindenki fejetlenül ment előre — fellazultunk. Ekkor a levelekiek több gólt is szerezhettek volna. —Ezek szerint ez a meccs— záhonyi szempontból — köny- nyen nyerhető lett volna. —Igen. A mi csapatunk jobb, de az ellenfél akarásban felülmúlt minket. — Olybá tűnik — legalábbis számomra —, ugyanolyan siralmas indulás vár a csapatra, mint az ősszel. Akkor egy fél szezonba került, amíg talpra állt a legénység. — Én is ettől tartok! Ha a következő körben hazai környezetben nem verjük meg a Nagyhalászt... Az edző szándékosan nem fejezte be mondatát, ám sejteni lehet: nem biztos, hogy tavasszal is lesz kedve ahhoz, amit az ősszel már végigcsinált... Megyei II. osztály — Tarpa Csapatépítés új alapokról Vitéz Péter (Új Kelet) Több, egymás hatását erősítő probléma hátráltatta és gátolta a tarpai gárda eredményesebb szereplését. Emiatt mindössze hét bajnoki pontot sikerült összegyűjtenie a csapatnak, így a megyei II. osztály 2. számú, Erimpex csoportjának legutolsó, 14. helyén várhatja az alig egy hét múlva felhangzó első tavaszi sípszót. A bajnokság első felének röpke három hónapja alatt kétszer hagyhatták el győztesen a pályát, egyszer sikerült döntetlent kiharcolniuk, viszont tíz alkalommal maradtak pont nélkül. Volt, ami volt, le kell zárni a múltat, mert a tavaszi szezonra kell koncentrálnia a csapatnak és a vezetőségnek. Mindezt Szűcs Bertalan, a tarpai együttes edzője mondta, aki mindehhez hozzáfűzte: a tapasztalatok levonása után helyi fiatalokra alapozva kezdtek új csapatot építeni. — A kilencedik fordulótól kezdődően vettem át az együttes szakmai irányítását — mondta az edző. — Nem volt jó a csapatmorál, anyagi gondok nehezítették a felkészülést, szétesett a gárda egysége, illetve a fiatal tehetségek beépítése későn kezdődött el. Talán ezek voltak azok a legsúlyosabb okok, amik halmozódása arra vezetett, hogy kiesőhelyre csúszott le a legénység. A tavaszi idény kezdete előtt teljesen új alapokra helyeztük a tarpai labdarúgást, ugyanis az a célunk, hogy helyi fiatalokra alapozzuk a jövőnket. A régi gárdából öten maradtak, akikhez, szerencsére, csatlakozhatott Csapó Károly is, akinek felfüggesztette a szövetség féléves eltiltását. A játékoskeretet megerősítettük öt emberrel: Varga Miklóssal, Bányász Zsoltal, Varga Zoltánnal, Varga Sándorral és Holp Gézával. Ők fiatalok, többnyire 18—20 éves erős, tettrekész gyerekek, akik hosszú távon mindenképpen képesek pótolni a tőlünk végleg, illetve ideiglegenesen eltávozó 3—4 játékost. Január közepétől folyamatosan tartanak az erőnléti és a taktikai tréningek heti háromszori gyakorisággal. Ezt nagyon jól kiegészítették a hétvégi edzőmérkőzések, amiknek az eredményei biztatóak: a magasabb osztályokban szereplő tréningpartnereinktől minimális vereséget szenvedtünk el, a többiekkel viszont kiegyenlített meccseket játszottunk. A csapatmorál most kiváló, szívesen rúgják együtt a bőrt a fiúk, úgy, hogy észrevehetően napról napra jobban, hatékonyabban játszanak. Ennek ellenére nincsenek nagy álmaink, mert fiatal a gárda, még össze kell érnie. Csupán azt szeretnénk, hogy biztosan bennmaradjunk az osztályban, s amit ezen felül produkálnak, ajándéknak tekintjük. „Ha tíz gólt rúgunk, már elégedett leszek!” Koncz Tibor (Új Kelet) Megkezdődött hát! A legfürgébbek, a megyei első osztályú legénységek mindenkit megelőzve hagytak fel a felkészüléssel. Meglehet, a gyorsaság kifizetődött. Régen látott tömeg csoportosult a Bujtoson, a korhadt lelátón százak várták szívrepesve a Hardware—Vásárosnamény összecsapást. Ez már valódi futballt ígért, nem holmi edzőmeccsre gyülekezett a nép. A produktum aztán olyan volt, amilyen, leginkább szezon eleji. A feljutásra ácsingózó vendégek, ha nem is valami haj, de nagy játékkal, bezsebelték a három pontot (0-2). Mégsem örülhettek felhőtlenül, túlságosan is sokba került nekik a nyíregyházi kirándulás... — Gyengén játszottunk, ám mégiscsak nyertünk, ennek pedig örülök. Jobb erőnlétünkkel és fegyelmezettebb csapatmunkával kerekedtünk az ellenfél fölé. A teljes igazsághoz tartozik, hogy tele vagyunk sérültekkel, ráadásul a mérkőzés alatt újabb emberek váltak ki. Nagyon hiányzott Kocsis, aki a támadásokat eredményesen befejezhette volna. Ráadásul a mérkőzés alatt újabb emberek sérültek meg, nem is tudom, hogy vasárnapig ki fog közülük felépülni — sopánkodott Farkas Béla edző. — Minek tulajdonítja a korai sérüléseket, hisz már az első félidőben kétszer cserélnie kellett? — Tulajdonképpen csak Szabó (gödörbe lépett, s alátört a bokája...) kiesése ért váratlanul, mert Tóth /ifo/ wé/húzódással vállalta a játékot. Azt hitte, nem lesz baj, ám nem így történt. Szécsi régebb óta maródi, most ugyan beszállt, de ő sem bírta sokáig. Tehát nem az ellenfél durvasága miatt fogytunk el. — Eszerint ettől csak jobb jöhet... — Ebben reménykedem, ennél a teljesítménynél, mondom, nehéz lenne gyengébbet nyújtani... — Mi a mélyebb oka a nyögvenyelős bemutatkozásnak? — Egyrészt — ahogy már utaltam rá — sok problémával küszködünk, másrészt az időjárás miatt nem igazán lehetett dolgozni, ami meglátszott a labdabiztonságon. Az üres területekre nem tudtuk belőni a labdát, noha ez elvileg nem jelenthetne gondot. Hát, akkor mit szóljanak a hazaiak? Nekik aztán igencsak kevéske szépben volt részük. Nem mintha illúziókba ringatták volna magukat a rajtot illetően. Ahhoz nem eléggé acélosak... — Arra számítottam, hogy az ellenfél tompaságát kihasználva küzdelemre késztethetjük a Vásárosnaményt, de ez nem jött össze. Végül is érettebb csapattól szenvedtünk vereséget, ennyi különbség volt a mai meccsen a két együttes között. Igaz, szarvashibákat vétettünk, ezzel is nekik segítettünk. Ugyanis szerintem ők sem nyújtották azt, amit várni lehetett volna^egy bajnokesélyes csapattól — summázott kesernyés hangulatban Szilvási István. A szakállas mestert egyéb gondok is gyötrik... — Szemet szúrt a vérszegény támadójáték. Jóformán a kapuig sem jutott el a Hardware... — Ez egyátalán nem lepett meg. Azt mondom, ha tíz gólt rúgunk ebben a szezonban, már elégedett leszek! Tárgyilagosan nézve, számunkra a döntetlenek jelenthetnek kapaszkodót, egészen biztos, hogy nem fogunk gólarányt javítani. Legfeljebb 1-0-ás sikerekben bízhatok, remélem, lesz rá példa. — Nem túl szívderítő, amit mond. Ilyen rossz a helyzet? — Nincs mit mellébeszélni, ez az igazság. Most mondhatnám, hogy ilyen meg olyan jók vagyunk, ám akkor csak magunkat csapnánk be. A védekezésünk elfogadható volt, még úgy is, hogy a kapus hibázott az első gólnál. Az azonban, hogy kilencven percen keresztül csak védekezünk, aztán majd a kontrákból lövünk gólt, nem megy. Minimális esélyünk volt a kapuig érni... Tudtuk, az ellenfél négy hátvéddel fog felállni, mert ez a megszokott hadrendjük. Ennek megfelelően azt kértem a játékosoktól: a hátulról érkező emberek fussák be a szabadon maradt területeket, ami egyszer sikerült, viszont azt a lehetőséget is kihagyták. Karászon „befagyott” a síp... Csiky Nándor (Új Kelet) Csak jöttek és jöttek. Aztán csodálkoztak (azazhogy az „avatottabbak” kevésbé), majd hátra arc jelszóval odébbálltak. Ez a kilencven perc tehát ugrott (vagy inkább — stílusosan szólva — csúszott). így hát hiába buszoz- tak Nyírkárászba a biriek, az összecsapás elmaradt. A futballpálya körül élénk mozgolódás. Sorakozó autók jelzik, nem fulladna érdektelenségbe a találkozó. Többek vélekednek úgy, hogy 600-an is kilátogattak volna a találkozóra. Igen, igen, az idő tökéletes, a nap szikrázóan süt, csak hát a pálya... Ragány Ferenc szakosztály- vezető fejcsóválva fogad: — Itt aztán nem lesz mérkőzés! A pályánk továbbra is jeges, futballra teljességgel alkalmatlan. Ami nappal felolvad, az a hideg éjszakákon rendre visszafagy. A játéktér látványa rímel a szakosztályvezető szavaival. Jégbuckák sorakoznak egymás után, és jóllehet néhol olvado- zik a fehérség, alatta kőkeményre fagyott a talaj. Mint ahogy lefagyott a sípszó is. A feketeruhások — számítva a fokozott sérülésveszélyre — természetesen nem kértek a jégkorongmérkőzésből. A játékvezetői öltözőben Lőrincz Sándor játékvezető serénykedik, jelentést ír. — A játéktér állapota 90 százalékban jégbordás, összefüggő jégpáncél borítja, melyen 7—10 centiméteres, fűrészelt jégtüskék emelkednek — magyarázza az egyértelmű döntést a sípmester. Sorbán spori emígyen kontráz: — Ide korcsolya kéne! Azt pedig nem hoztak magukkal a játékosok. Fecskuék egy csoportba tömörülve az oldalvonal mellett nézelődnek. Mást, persze, nem is tehetnek. Rajtuk nem múlott semmi, játszani jöttek, miként a biriek is. Czeczeli_Károly és fiai lassan hazafelé veszik az irányt, nyugtázva, hogy a mérkőzésből buszkirándulás lett. Ezen a vasárnapon tehát mindkét alakulat alulmaradt — a jéggel szemben. Szurkolói ankét Már szombati számunkban hírül adtuk, hogy csütörtökön szurkolói ankétot szervez a Nyíregyházi FC a Városi Stadion éttermében. A klub időközben új időpontot tűzött ki, csütörtökön nem 16.30-kor, hanem 16.00-kor kerül sor az összejövetelre.
