Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-11 / 60. szám
Diszkó Kellékek egymillió forintig Jön az intelligens lámpa UJ KELET A csengeri Rock Palace diszkó 1996. március 11., hétfő lett például Haluska Imre. Ők próbálták rávenni az embereket, hogy önmagukat adják, ne azt, amit innen-onnan ellestek. Elvilec mindenkinek zik a ritmusa, össze lehet őket keverni, mintha egy mix lenne. Észre sem fogják venni, hogy már valami más megy, és itt lehet énekelni vagy vavan egyénisége, s az a jó disz- kós, aki azt vissza is tudja adni. Legfontosabb a szöveg. — Minden számba „beleszövegelsz” ? — Nem feltétlenül. Ez függ a hangulattól, attól, hogy hány óra van, tehát a buli menetétől. Egy lassú számba nem fogok beleszólni, mert akkor a többség nem rám kíváncsi. A house, rave és a hardcore a legújabb divat szerinti zenék, ezekbe sem szólok bele. Hogy tudd hová tenni, hardcore például a Scooter. Itt a zene dominál, nem érdekel senkit, mit mond a diszkós. Villogjon a stroboszkóp, ha van, akkor lézer is hozzá és állatira bömböljön a zene. Erre pörögnek a srácok. Bele lehet szólni, de nem előnyös. Ha van két zene, aminek körülbelül megegyelamilyen szöveget mondani. Érezni kell, mikor szólj bele és mit akar hallani a közönség. — Emlékszel az első bulidra? — Az első, amelyik már engedéllyel történt, a gimnázium sportcsarnokában volt. Mindenki azt hitte, nagy leégés lesz. Nem ismertek, nem volt felszerelésem, innen-onnan szedtem össze, a javát kölcsönbe kaptam. Hál’ Istennek, tévedtek, mert sikerült. A következő mindjárt könnyebben ment. Ma már ismernek, van saját felszerelésem, ami messze nem a legrosszabb a megyében. Értékben ez fél- milió forintot jelent. Egy részét magamnak csináltam, főleg eleinte. A műszerészekre jellemző ez. Sok műszerész diszkózik. Van egy ötfős csapatunk, ebből négy műszerész! Minden szerdán összeülünk, megbeszéljük az aktuális dolgokat zenéről és üzletről. — Hol dolgoztál még? — Sokáig Mátészalkán, a Hully Gully diszkóban, aztán egy új hely elvitte a vendégeket. Két—három hónapig nem dolgoztam sehol, nem volt könnyű időszak. Egy kollégám ajánlott be a fehérgyarmati Fortunába, most ott vagyok. — A technika fejlődésében, a villogó stroboszkópok, lézerek, tükörgömbök és más fénytechnikai ínyencségek között nem vész el a zene ? — Vannak stílusok, amelyek fénytechnika nélkül semmit nem érnek a diszkóban. Én világéletemben a zenére szerettem táncolni. Imádom a hangzást, ha egy számot érezni lehet. A dallamcentrikus zenéket szeretem. Nem együtteseket, csak dalokat mindenféle előadóktól. Mindenesetre azt játszom, amit a közönség akar, nem csak azt, amit én szeretek. Van egy nagy hibám: gyakran elfelejtem, kinek a születésnapjára, balla- gójára, valamilyére ki és milyen számot küldött. Odajön, megkér, megígérem, és két perc alatt kimegy a fejemből. Ez van. Ami nem illik a közönséghez vagy a hangulathoz, azt tudatosan nem rakom be. —A lemezbemutatók kiöregedhetnek a szakmából? — Igen. Mindenki érzi, hogy ez mikor jön el. Szerencsére én még nem érzem, a szakmában nálam jóval idősebbek is vannak. Volt már egy—két időszak, amikor azt hittem, hogy ez nem megy tovább, de elmúltak a válságok. Mi lesz utána? Sokat gondolkodtam rajta, vannak is terveim. Elég nagy felszerelésem van ahhoz, hogy rendezvényeket és együteseket hango- sítsak. Ez sem lenne rossz, de annyira ritkán van ilyen munkára alkalom, hogy nem tudnék megélni belőle. Majd meglátjuk. Egyelőre megy a munka. — Legközelebb? — Pénteken a Fortunában. Az oldalt irta és fényképezte: Dojcsák Tibor Volt idő, amikor még komoly nehézségekbe ütközött színvonalas felszerelést, sőt, egyáltalán felszerelést beszerezni egy diszkóba. A barkácsolás időszaka lassan a feledés homályába vész, mert olyan boltok nyíltak az országban, ahol minden kapható, amit egy a lemezbemutató (disc-jockey) szeme, szája, na, és füle kíván. Az,-in- kubátorházban működő Disco Center, röviden D Center egy ezek közül. A boltnak története van. Korábban Richie Disco Center és a Bokor M műszaki bolt rivalizált egymással a nyíregyházi és megyei diszkópiacon. Hogy ne legyen konkurenciaharc, ösz-szeálltak, és csináltak egy közöset. Mára Nagy László és Sándor László maradtak tulajdonosok, mert a cég gyászol. Tragikus autószállító diszkós, ehelyett a szórakozóhelyet építő vállalkozó szerez be mindent, amiről úgy véli, kell a mulatójába, a lemezlovas pedig viszi a lemezeit, esetleg mikrofonját és más személyes dolgait. Annak sem kell kétségbeesni, aki most épít, de nem ért a technikához, a D Centerben gyakorló disc- jockey-k segítenek neki a vásárlásban, sőt, igény szerint beszerelik és szervizelik a technikát. Ami nehéz: követni a fejlődést. Akár az autóiparban, a szórakoztatóelektronikában, a diszkóiparban is naponta új dolgok jönnek divatba. Olaszországban, Riminiben rendezik meg évről évre a diszkótechnika világkiállítását egy óriási, a BNV-nél megközelítőleg négyszer nagyobb területen. Itt a világ balesetben elhunyt a harmadik alapító-tulajdonos, Bokor Károly... A D Centertől minden beszerezhető, ami egy diszkóban kellék vagy tartozék lehet, egy 176 forintos izzótól kezdve egy egymillió forintos effektig. A plafonon tükörgömbök, a falon spotlámpák, a polcokon CD-k, lemezek, kazetták, lemezjátszók, hangfalak, de van itt olyan csoda is, mint az eget pásztázó reflektor, a sky rose (égi rózsa), amelynek fénye kilométerekre látszik. Aki nem talál kedvére való cuccot a raktárban, az megrendelheti. Árujuk egy részét ők gyártják, más részét csak forgalmazzák. Az úttörőkor végét jelzi az is, hogy már ritka a saját felszerelést öszminden jegyzett gyártója képviselteti magát, és ott vannak a magyar forgalmazók, például a nyíregyházi D Center is. Ennek köszönhetően kis hazánk ezen a vonalon az európai színvonalhoz közel áll. Visszatérve az újdonságokhoz: minden év hoz valami meglepőt, ami eleinte furcsa, azután lassan minden jobb diszkóban megjelenik. A D Center véleménye szerint ebben az évben az intelligens lámpák legújabb generációjának tarolása várható. Ezek a szerkentyűk egy miniszámítógépen keresztül a diszkós egyénisége és ízlése szerint „megtaníthatok” arra, hogy mikor milyen színben, milyen ábrát, alakot és hová világítsanak. Egy erős magnó vagy egy deck két akármilyen hangfallal és egy kultúrház — így kezdődött jó pár évvel ezelőtt a diszkóőrület. Elég volt pár elejtett szó és négy—öt, kézzel írt plakát, hogy megteljen a terem. A mátészalkai hőskor egyik meghatározó pontja még ma is él. Időnként plakátok lepik el a várost, amelyek — igaz, már nem kézírásai és zsírkrétával — arról tudósítanak, Szaky-diszkó lesz a gimnázium sportcsarnokában. Szórakozóhelyek jöttek-men- tek, a tulajdonosok kettesével vették az aktuális divat és a legjobb technika felé vezető lépcsőfokokat, hogy versenyben maradhassanak, aztán eltűntek, mert valaki még jobbat hozott össze. A Szaky-féle sportcsarnokbuliban is fejlődött a technika, de a változatlan környezet még őrzi a kezdetek egyszerű kulisszáinak őrjítően felszabadító érzést sugárzó varázsát. Ebben az állandóan új közönséget adó középiskola mellett a legnagyobb szerepet az az ember játssza, aki kezdettől fogva a magnó mögött áll, irányítja a fényeket, a zenét, a hangulatot. Hétköznap a gimnáziumnál karbantartó-műszerész, hét végén pedig disc-jockey. Szakyként ismerik, szinte furcsa, hogy rendes, polgári neve is van: Szakács Zoltánnak hívják. 1970-ben született, a szűz jegyében, van egy bátyja, egy húga, és édesanyjánál él Nyírmeggyesen. — Hogy lettél lemezlovas? — Hivatalos meghatározás szerint nem lemezlovas, hanem lemezbemutató! Először a gépészeti szakközépiskolában szereztem általános gépszerelő és karbantartó szakmát, utána a 107-es szakmunkásképzőben rádió-, televízióműszerészit. Elhelyezkedtem a gimnáziumban, és ezután jött a discjockey-tanfolyam. — Kitől tanultatok? — A nagy neveket mondom, akiket jobban ismernek az emberek: Szever Pál, Fehérvári Zsolt és mások melJockey-suli Ki gondolná, hogy a discjockey-munkához nem csak érzék meg felszerelés kell, hanem végzettség is, papír arról, hogy kitanulta a szakmát? Az önjelölt lemezbemutatóknak részt kell venni egy négynapos, tájékoztató jellegű, intenzív „kiképzésen” , ahol elméletben és gyakorlatban tanulják a diszkózást. Bárány Attila, Tóth Csaba és a diszkószakma más hasonló nagy nevei tanítják az újoncoknak a zenei ismereteket, az angol nyelvet, a műszaki-technikai fortélyokat, a hang- és fénytechnikai berendezések kezelését. A vizsga írásbeli elméleti és gyakorlati, pultos diszkóvizsgából áll, a kettőből összehozott pontszám dönti el, megkapja-e a jelölt a szakvizsga-bizonyítványt, amivel már hivatalosan diszkózhat. Aki elég tudást és bátorságot érez magában, egyből indulhat a hivatásos előadó- művészi fokozatért, de ezt a megméretést később is vállalhatja. A bázis, a szórakoztatási központ Budapesten van, de igény szerint vidéken is rendeznek tanfolyamokat, a múlt héten például Miskolcon volt, most pedig Zalaegerszegen oktatnak. Egy nyíregyházai kuriózum: itt tartották az első tanfolyamot! Sajnos a főszervező, Bokor Károly halálával megyeszékhelyünk diszkósképzése gazda nélkül marad, amíg valaki át nem veszi a stafétabotot. ...állatira bömböljön a zene. Erre pörögnek a srácok.” Ak it Szakynak hívnak
