Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-09 / 59. szám
UJ KELET Oktatás 1996. március 9., szombat 9 A siker örömet és energiai ad A tanulmányi versenyekről Letter György (Új Kelet) A megyei pedagógiai intézetben Ferku Imre pedagógiai munkatárssal az iskolai tanulmányi versenyekről, illetve azok szükségességéről, hasznosságáról beszélgettünk. — Tanévenként 120 féle tanulmányi versenyben próbálhatják ki a diákok képességeiket, a tudás mellett a versenyszellemet is beleértve. A megméretés a 8-tól 18 éves korosztályig tart, iskolai, körzeti, megyei, területi és országos szinten. Az általános és középiskolás tanulók számára nyújtanak erőpróbát a közismereti tantárgyi versenyek, a helyesírás, olvasás, matematika és technika. A szakközépiskolások részére szakmai elméleti versenyeket szervezünk szinte valameny- nyi oktatott szakmából az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV) keretében. Komplex (integrált) jellegűek: anyanyelvi kommunikációs, számítástechnikai, zenei, népdaléneklési, képző- művészeti, vers- és balladamondó, közlekedési, környezetvédelmi, vöröskeresztes- egészségőr, háztartástani, könyvtárhasználati, honismereti-helytörténeti, néprajzi, bibliaismereti és fotóversenyek. Szakmai elméleti és gyakorlati komplex versenyeket rendezünk a szakmunkástanulók részére, ugyancsak valamennyi oktatott szakmából, e versenyek a Szakma Kiváló Tanulója (SZKT) néven közismertek. — Mit jelentenek ezek a versenyek a diákoknak és az iskolának? — A megyei pedagógiai intézetek által szervezett versenyek elsősorban az intellektuális (tanulmányi) teljesítmények összemérésére szolgálnak. Az elért helyezések tekintélyt és rangot jelentenek diáknak, szülőnek, tanárnak és iskolának egyaránt. Évente a megyei és országos versenyeken kiváló teljesítményt produkáló diákokról Versenyeredmények címmel fényképes emlékkönyvet készítünk. A versenyek népszerűsége — bátran állíthatom — egyre nő, az iskolák jó értelembe vett presztízskérdést csinálnak a részvételből és győzelemből. Ez természetes is, hiszen munkájuk egyik fontos fokmérőjéül szolgálnak e versenyek. Az országos és megyei döntők győztesei jutalomban és továbbtanulási esélykínálatban részesülnek. A megismételt kiváló teljesítmények alapján a fiatalok bekerülnek a tehetség-informatikai rendszer számítógépes nyilvántartásába. — Említette, hogy a versenyek egyre népszerűbbek. A szűkebb szakma milyen véleménnyel van a megméretésekről? — A versenyek létjogosultságának megítélésében esetenként szélsőséges szakmai véleményekkel is találkozhatunk. Az egyik tábor a versenyek jelentőségét túlhangsúlyozza, éppen emiatt pedagógiai gyakorlatunkban már- már mindent háttérbe szorító tényezőként szerepel. A másik véglet hívei a versenyek káros és személyiségtorzító hatását emelik ki. — Hogyan vélekedik erről ön? — Én mindkét végletes gondolkodást elutasítom. Úgy hiszem, hogy — a korszellemből fakadóan is — a megméretésre mindenkinek szüksége van reális énképe kialakításához. Az önmegvalósítás szükséglete minden gyermeket motivál valamilyen szinten. Erre alapozva, a cselekvés lételeme a gyermeknek, ami már önmagában is örömet jelent számára. Ugyanakkor korán megtapasztalja, hogy mindenféle értékelés viszonyítás valamihez, legtöbbször mások teljesítményéhez. A siker — az öröm és „energiabázis forrása”! Nem foszthatjuk meg ettől a fiatalokat. Viszont ügyelni kell arra, hogy sorozatos frusztrá- ciós élményeket (kudarcokat) ne erőltessünk a gyerekekre, tehát a verseny sohase legyen öncélú, kötelező, hanem mindannyiszor önként vállalt próbatétel. — Tudomásom szerint szinte anekdotába illő az e versenyeket felügyelő tanárok díja, arról egy szót sem szólva, hogy a felkészítő tanárok milyen anyagi elismerésben részesülnek tanítványaik kiemelkedő teljesítménye jutalmaként, merthogy a köszö- nömön kívül egyebet nemigen kapnak. — A felügyeleti díj valóban nevetségesen (vagy siralmasan!) alacsony, mindössze 100 forint óránként, ez természetesen bruttóban értendő. Lényegében 60 forintért dolgoznak pályatársaim óránként, erre egyéb területről nemigen akad még példa. Ami pedig az „ingyen” felkészítést illeti... Nézze, ezt egyetlen pedagógus sem pénzért csinálja. A gyermek sikere az ő öröme is, s azzal nem mondok újdonságot, hogy egy tehetséges diák ráadásul kevesebb „energiát emészt fel” a pedagógusból, mint a többiek. A verseny persze egyben mindig kihívás is, amely próbatétel elől — tanár és diák, diák és tanár— szerencsére többnyire nem hátrál meg. Waldorf iskola indul Nyíregyházán Szabadságra nevelve Zeles László Valószínűleg sok szülő érzi, hogy gyermeke nevelése kicsúszik a kezéből, s hogy a mai intézményesült oktatási rendszerben nincs valódi kapcsolat az iskola, óvoda és a szülők között; néha ugyan a tanár, óvónő telefonál, ha baj van a gyerekkel, de valójában semmi olyan feladat nincs az óvodán, iskolán kívül, amit a szülők segítsége nélkül ne tudnának megoldani. Valószínűleg sok tanár is szenved a tanulókkal való kapcsolat beszűkülése miatt. A tantervi követelmények, a munkamódszerek és az előítélet szinte áthághatatlan akadályt képeznek. Valószínűleg sok olyan diák is van, aki tudatosan vagy ösztönösen vágyakozik mélyebb emberi kapcsolatra — a tanárokkal és a szülőkkel egyaránt. Szükség van olyan erőre, mely a fenti három csoportot egymáshoz vezeti. Ezt a feladatot csak olyan szabad iskola láthatja el, mint a Waldorf iskola. 1989. szeptember 4-én Solymáron, a Művelődési Minisztérium engedélyével létrejött az első Waldorf iskola. Azóta már 8 évfolyam tanul ott, és jövőre indul a gimnáziumi képzés. Magyarországon jelenleg 9 ilyen oktatási intézmény működik, és számuk az évek során egyre gyarapodik. Mi a Waldorf iskola? Egy államilag elismert, saját irányítású intézmény, melyet a szülők, a tanárok és a pártoló barátok működtetnek. Tizenkettő plusz egyosztályos különleges iskolatípus, mely egyesíti magában az általános képzést és a szakmai előképzést, mind politikailag, mind vallási fele- kezetre nézve független, s mindenki számára nyitva áll. A Waldorf iskola tanterve és módszertana nemzetközi és helyi sajátosságokra egyaránt épül, és Rudolf Steiner (1861 - 1925) emberismereti, pedagógiai és szociális kutatásain nyugszik. Az iskola tananyaga és módszertana a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodik, s hozzájuk és a környezethez a lehető legmegfelelőbben próbál alkalmazkodni. A Steiner-féle nevelésművészet módszertani sajátossága, hogy figyelembe veszi a gyermek napi ritmusát. A gyerekek reggel a legfogékonyabbak a gondolkodásra. A tanítás épp ezért azokkal a tárgyakkal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, a gondolkodás és a képzetalkotás. Minden tárgyat néhány héten át reggelenként mint „főtárgyat” tanítanak. Az első osztály tanítási időszakai még hosszúak, és nem túl differenciáltak. Formarajz, mesék a természetről, az évszakokról, közvetlen és tágabb környezetünkről, írás, olvasás, számolás váltakoznak a tanár mindenkori megérzése szerint. Az egyes időszakokat — epochákat (a szó a görögből származik és korszakot jelent) — a' gyakorlatok egészítik ki, ezek adják meg a gyermekeknek az elégedettség érzését, hogy már tudnak valamit — vagy ezek sarkallják, hogy szorgalmasabbak legyenek, többet gyakoroljanak. A két epocha közti szünet ugyanazt jelenti, mint két tanítási nap között az éjszaka. S mint ahogy az alvás után az ébredés, úgy az elfelejtett tudás felszínre „Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja, tanuljon meg a saját szemével nézni a világban..." (Rudolf Steiner) hozása és fölelevenítése is fontos szerepet játszik abban, hogy az ismeret képességgé fejlődjék. Reggelente, az első két órában tanított „főtárgyat” gondosan előkészíti az óra úgynevezett „ritmikus része”, amely az alsó osztályokban hosszabb idő (20—40 perc). Feladata, hogy felébressze a gyerekeket, összekovácsolja az osztályközösséget, és ráhangolja őket a tulajdonképpeni tanításra. A gyerekek ilyenkor furulyáznak, énekelnek, szavalnak, az 1. osztályban ritmusgyakorlatokat végeznek. Ezután átismétlik az előző nap megtanult anyagot. A lényeg áttekintéséből szervesen következik a tanár magyarázata. Színesen és képszerűen mesél, tekintettel van a gyerekek vérmérsékletére, sűríti és oldja a felszültséget. Majd aktív cselekvés következik: leírással, összefoglalással vagy rajzokkal örökítik meg az anyagot az éppen soros „főtárgy” füzetében. Az óra elbeszéléssel végződik: mesét hallgatnak a gyerekek. A következő írásból megtudhatják, hogy tanulnak meg írni, olvasni és számolni a Waldorf iskolába járó gyerekek. 1995 szeptemberében megalakult városunkban a Nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület. Célunk: Nyíregyházán is létrehozni a Waldorf óvodát, iskolát. A 311-154- es telefonon várjuk az érdeklődők jelentkezését. Az oktatásért A Budapest Bank az Oktatásért és a Magyar Pénzügyi Kultúráért Alapítvány kuratóriuma 1996 I. félévben az alábbi célok megvalósításához járul hozzá: 1. A közép- és felsőfokú pénzügyi, közgazdasági oktatás színvonalának javításához, technikai fejlesztéséhez, korszerű tananyagainak kidolgozásához és elterjesztéséhez, folyamatos megújításához. 2. Pénzügyi-közgazdasági kutatásokhoz. 3. Korszerű pénzügyi szolgáltatások hazai elterjesztéséhez. 4. A magyar pénzügyi-közgazdasági kultúra színvonalának emeléséhez. A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázat adatlapját, amelyet az Alapítványi Iroda címén (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.) lehet igényelni; a támogatandó cél részletes leírását (egy példányban, maximum öt gépelt oldalon); támogatást kérő alapítvány esetén az alapító okirat és a bírósági bejegyzést igazoló végzés 1 másolati példányát. Beküldési cím és határidő: Budapest Bank Rt. Alapítványi Iroda (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.), március 22-éig. Mítosz és történelem Letter György (Új Kelet) Az idén harmadik fordulójához érkezett a megyei honismereti egyesület és a megyei pedagógiai intézet által közösen szervezett Mítosz és történelem című vetélkedő. Az első évben a magyarság őstörténetének, a honfoglalás korának mítoszaival, legendáival ismerkedtek a diákok. A második fordulóban a honfoglalás és az államalapítás eseménytörténetét dolgozták fel, míg az idei, harmadik fordulóban a kor tárgyi, szellemi örökségével foglalkoznak. A második forduló témakörének feldolgozásához olyan feladatfüzetet állítottak össze a szervezők, amely önálló kutatómunkát, olvasottságot is igényelt. A harmadik forduló hasonlóan feladatfü- zet-megoldással kezdődött. A kérdések egyharmada helytörténeti kutatómunkára épült, melyek a csapatok lakóhelyére, megyéjére vonatkoztak, a nagyobbik részük pedig országos jellegű volt. Összeállításukban régész, történész, nép- rajzos, művészettörténész szakemberek működtek közre. A feladatfüzetet minden nevező csapat megkapta, melyek értékelését követően — a kapott pontszámok alapján — a legjobbak jutottak a megyei döntőbe. A csapatok iskolatípusonként versenyeznek, összesen 54 indult, amelyből a március 23-ai megyei döntőbe 13 gimnáziumi és szakközépiskolai, valamint 2, a szakmunkás- képzőt képviselő csapat jut. A területi döntőn a legjobb eredményt elérő megyei helyezettek vesznek részt, amelyet április 20-án, Békéscsabán rendeznek meg. A megyei fordulóba jut ott 13 szakközépiskolai és gimnáziumi csapat esetében három első helyezés is született, mindegyikük 149 pontot ért el. 1. Krúdy Gyula Gimnázium, Nyíregyháza (Váradi Gergely, Ágoston Lóránt, Petrikovics Akos)\ 1. Krúdy Gyula Gimnázium, Nyíregyháza (Szerdahelyi Zita, Békési Gabriella, Gerliczki Judit)-, 1. Zrínyi Ilona Gimnázium, Nyíregyháza (Nagy Éva, Erdész Nóra, Acs Adrienn). A képen a zrínyisek első helyezett csapata látható (balról jobbra): Nagy Éva, Erdész Nóra, Ács Adrienn.
