Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-08 / 33. szám

UJ KELET Egészségünk 1996. február 8., csütörtök 1 L1 Háromévesek—fecskendővel Táborban tanulnak Az elmúlt hét végén Nyír­egyháza adott otthont a Ma­gyar Diabetes Egyesület Gyermek és Ifjúsági Tagoza­ta rendezvényének. A kétna­pos konferencia első része volt a leendő gyermek tábor­vezetők képzésének. — Mióta szerveznek ilyen képzéseket? — kérdésünkre dr. Czövek Lászlóné, a Nyír­ségi Diabetes Egyesület elnö­ke válaszol. — Az országban második­ként, 1990-ben alakult meg a Nyírségi Diabetes Egyesület. Munkánkban mindig is ki­emelten fontos szerepet ka­pott a gyermekekkel való szakmai foglalkozás. 1993- tól rendszeresen szervezünk gyermektáboroztatásokat, ahol — a tábori élet szépsé­gein túl — igen komoly kép­zést kapnak a gyermekek. Nagyon sokat tanulnak a felnőtt szakemberektől, de egymástól is sok tudnivalót sajátíthatnak el. Tapasztalata­ink szerint a gyerekek sokkal könnyebben fogadnak el ta­nácsokat „sorstársaiktól”, mint a felnőttektől.-— Hány éves kortól vesz­nek részt a gyerekek a tábo­rozáson? — Általában nyolcévesen jönnek el először, s a legtöb­ben rendszeresen visszajár­nak hozzánk. — Egy kívülálló furcsának találhatja, hogy ilyen korán elkezdik a gyerekek szakmai képzését... — Azt hiszem, a cukorbe­tegségnél nem lehet elég ko­rán elkezdeni a képzést. Bár­milyen pici is a gyerek, tisz­tában kell lennie a betegségé­vel. Ezek a gyerekek 3—4 évesen már maguknak adják be az életet jelentő inzulint és maguk mérik meg naponta többször is a vércukorszintet. Sajnos azt kell mondanom, a több tízezer felnőtt cukorbe­teg mellett a gyerekek nem kaptak kellő támogatást és segítséget. Többek között ezért is hoztuk létre 1995 novemberében a gyermek- és ifjúsági tagozatot. így ki­emelten tudjuk támogatni a táborozásokat és a felvilá­gosító tanfolyamok szervezé­sét. —A mostani országos ren­dezvény volt. Miért pont Nyír­egyháza volt a helyszín? — Táborozásaink szakmai elismeréseként kaptuk meg a lehetőséget. A hét végén elsősorban a betegséggel, a betegség kialakulásával, a szövődményekkel és azok megelőzésével, a krízisálla­pot kezelésével és a rendsze­res önellenőrzéssel foglal­koztunk. A második részben, ami március 8. és 10. között lesz, a korosztály sajátossá­gaiból eredő mentális témák­ról lesz szó. Előtérbe kerül a párkapcsolat és a párválasz­tás, de legalább ilyen nagy hangsúlyt fordítunk a diétá­ra, a cukor nélküli, korszerű táplálkozás alapjaira is. — Köztudott, hogy a fel­nőtteknek továbbra is ingye­nes az inzulin, de a gyógyá­szati segédeszközökért fizet­niük kell. Mi a helyzet a gye­rekekkel? — A fecskendőt a gyártók­tól kapják a gyerekek. Az in­zulin- és vércukorszintmérők még az idén is ingyenesek, de a külföldi gépekért fizetni kell valamennyit. Egyébként lényegesen megkönnyíti a gyerekek dolgát, hogy ha­zánk rendkívül fejlett mind a cukorbeteg-készítmények, mind pedig a gyógyászati se­gédeszközök terén. Egyem, ne egyem? Eltűnt a narancssárga jel A rendezvény előadóra Magyar Diabetes Társaság gyer­mektagozatának vezető orvosai voltak. Dr. Bárkái László­val, a miskolci kórház gyermekosztályának főorvosával a fi­atalkori cukorbetegség problémáiról beszélgettünk. — Az orvostársadalom egyik legfőbb gondja, hogy —sok más betegséghez hasonlóan — a diabétesz kialakulásának okait nem ismerjük. Nem tudjuk, mitől cukorbeteg az egyik gyermek születése pillanatától fogva és azt sem tudjuk, mitől lesz a másik gyermek mondjuk tízéves korában beteg. Leg­alább ekkora gondot jelentenek az életkori sajátosságok. Ugyanannak a betegségnek teljesen más a lefolyása gyer­mekkorban, mint a felnőtteknél. Például a kisdedek kiszá­míthatatlan mozgásigénye teljesen lehetetlenné teszi a keze­lést. A tinédzserek serdülőkori pszichés korszaka, a „csakazértis” időszak is komoly problémákat okoz. — A család életében is jelentős változásokat követel a be­tegség... — Valóban. Igyekeznünk kell elfogadtatni a cukorbetegek közvetlen hozzátartozóival a betegség tényét. Rá kell vezet­nünk őket arra, igazodjanak a beteg étkezési szokásaihoz, hogy a gyermek ne érezze magát kirekesztettnek saját csa­ládjából. — Apropó, étkezés... A szakemberek gyakran panaszkod­nak, mostanában nem tüntetik fel az élelmiszeripari termé­keken, hogy fogyaszthatják-e cukorbetegek... — Régebben narancssárga jelzéssel látták el a diabete- szes készítményeket, de ez a jó szokás valamiért elmaradt. Mi, szakemberek minden konferencián és egészségügyi ren­dezvényen felszólalunk emiatt — mindeddig eredménytele­nül. Talán ha a médiák által nagyobb publicitást kapnának a tudnivalók és maga a betegség, könnyebb lenne a dolgunk... Szegény és pazarló egyszerre Szerkezetváltással a kettős átok ellen Január végén a nyíregyházi egészségügyi főiskola adott ott­hont a Kórházi informatika és menedzsment aktuális kérdései című konferenciának. A kétna­pos rendezvényt a Kórházi In­formatikáért Alapítvány és az egészégügyi ügyvitelszervező szak szervezte meg. Daragó Lászlóval, a rendezvény „szülő­atyjával” és főszervezőjével a konferencia után beszélgettünk. — Honnan jött az ötlet, hogy Nyíregyházán megrendezzenek egy ilyen fontos konferenciát? — Talán mindenki előtt is­mert, hogy napjainkban az egészségügyben struktúravál­tás zajlik. Ez egyenes következ­ménye annak, hogy a mai ma­gyar egészségügy ebben a for­mában nem működtethető to­vább. Egészségügyünk sajnála­tos módon egyszerre szegény és pazarló. E kettős átok felol­dására indult meg egy struktú­raváltási folyamat. A változá­sok mind a kórházi szakellátást, mind pedig az alapellátást (a háziorvosi és fogászati szolgá­latot) gyökeresen érintik. A konferencián elsősorban a kór-. házak problémájával foglal­koztunk. Igyekeztünk rávilágí­tani, mit takar a stuktúraváltás, miért van rá szükség és hogyan kell menedzselni. Éppen ezért az előadások a megfelelő infor­mációs rendszerek, hálózatok kidolgozásáról, a kórházi me­nedzsmentről, a minőségbizto­sításról és a finanszírozásról szóltak. Ez egyébként az ügy­Fotó: Bozsó Katalin vitelszervező szak profilja, és természetes, hogy az ilyen jel­legű feladatokban is részt vál­lal. — Kiket hívtak meg? — Az ország nyolc keleti megyéjének kórházi felső ve­zetői, a finanszírozás és szak­mai felügyeletek szervei, vala­mint a tulajdonosok, azaz az önkormányzatok képviselői voltak jelen. A negyvenhat kór­házból több mint harminc kép­viseltette magát, de szép szám­ban jöttek az ÁNTSZ-ektől, a MEP-ektől és a megyei önkor­mányzatoktól is. Sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt néhá- nyan nem tudtak eljönni a kon­ferenciára. A meghívottak mel­lett több, az egészségüggyel kapcsolatban álló, de nem egészségügyi profilú cég (szá- mítástechikai, informatikai, át­világító, vagyonkezelő cégek és bankok) képviselői is beje­lentkeztek. — Hogyan értékeli mindezt? — Ennek köszönhetően meg­indulhat a partneri közeledés a nem kimondottan egészségügyi szolgáltatást nyújtó cégek és a kórházak között. Külön elisme­résnek számított, hogy az egyik neves átvilágító cég ügyve­zetője a szekcióülés után azt mondta, nagyon sok új dolgot tanult, amelyeket a későb­biekben munkája során alkal­mazni kíván. — Kik voltak az előadók? — Igyekeztünk az egyes te­rületek elismert szakembereit meghívni, és itt voltak a Ma­gyar Egészségügyi Informati­káért Alapítvány képviselői is. Legnagyobb örömünkre abszo­lút nem „ellenségesen”, kon­kurensként kezeltek minket, hanem partnerkapcsolatot aján­lottak fel. Meghívtak minket saját rendezvényeikre, és felve­tették egy közös konferencia megrendezésének lehetőségét is. Az előadók és a meghívot­tak mellett neves gyógyszer- gyártó és számítógépforgal­mazó cégek is eljöttek bemu­tatni termékeiket, számítógépes rendszereiket. — Sikerként könyveli el a konferenciát? — A konferdncia minden te­kintetben sikeresen zárult, ami nagyon jó kezdetet jelent az alig két hónapos alapítvány munkájában. Ez azonban nem valósulhatott volna meg támo­gatóink segítsége nélkül. Meg­lepetésként ért minket, hogy az a bank, amelyiknél a számlán­kat vezetjük és az a biztosító társaság, amely az intézményt biztosítja, nemhogy nem támo­gatta a rendezvényt, de még csak a levelünkre sem vála­szolt. Ezt az apró bosszúságot azonban mindenképpen feled­teti, hogy távozóban több részt­vevő is közölte, bíznak abban (és remélik), hogy a konferen­cia egy hagyományteremtő so­rozat első lépése volt csupán... Hat évvel kevesebbet élünk Javítani a szolgáltatások színvonalát — Közismert, hogy hazánk népességének egészségügyi ál­lapota az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlik és a lakos­ság természetes növekedési aránya a nyolcvanas évek ele­jétől egyre gyorsuló ütemben csökken — vezette be előadá­sát dr. Moro Ákos, az NM Vi­lágbanki Programiroda főosz­tályvezetője.—Ma egy 45 éves magyar férfi várható életkora hat évvel alacsonyabb, mint egy hasonló korú osztrák fér­fié. Ezzel szemben a hatvanas évek elején a várható élettartam mindkét országban közel ha­sonló volt. Ugyanakkor a nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy hazánk a rendelkezésre álló erőforrások lényegesen nagyobb hányadát költi jóléti intézkedésekre és intézmé­nyekre, mint a fejlődés hason­ló fázisában lévő más piacgaz­daságok. A kialakult kedvezőt­len egészségügyi állapot java­részt társadalmi-gazdasági té­nyezők következménye, mint például az egészségtelen élet­mód, a túlmunka és a környe­zeti ártalmak. Tény, hogy az egészségügyi rendszer egészen a legutóbbi időkig, nem tudott a változó szükségletekhez al­kalmazkodni. Az 1980-as évek végétől jelentős változások tör­téntek az egészségügyben. Egyrészt az egészségügy mű­ködési költségeinek finanszíro­zása az állami költségvetésből átkerült a kötelező egészségbiz­tosítási rendszerbe, másrészt az intézményfinanszírozásban új módszereket vezettek be. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi intézmények jelentős hányada a központi kormányzattól a he­lyi önkormányzathoz került és megteremtődtek a jogi feltételei a magánvállalkozások létre­jöttének az egészségügyi szol­gáltatásoknál. Bevezették a sza­bad családorvos-választást, új képzési programok alakultak ki és számos „kísérleti”, modell praxis is létrejött. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetke­zendő évtizedekben az egész­ségügynek súlyos kihívásokkal kell számolnia. A nemzetközi trendek szoros összefüggést je­leznek az egészségügyi ráfor­dítások és a népesség elörege­dése között. Emellett várható az egészségügyi kiadások korcso­portok szerinti erőteljes emel­kedése is: például egy 60 éves átlagpolgárra fordított összeg háromszor magasabb, a 85 éve­sek ellátása pedig ötször drá­gább, mint a harmincéveseké... Ezek után beszéljünk a jövő feladatairól. Középtávon meg kell állítani és lehetőség szerint vissza kell fordítani a várható élettartamnak a hatvanas évek végén megkezdődött csökke­nését. Emelni kell az egészség- ügyi szolgáltatások színvona­lát, törekedni kell arra, hogy az egészségi állapotunkat minél inkább megőrizzük. Jó lenne, ha növelni tudnánk az állam­polgárok elégedettségét, és fel­tétlenül fenn kell tartani a lehetőséget, hogy a szolgálta­tásokhoz mindenki hozzáfér­jen. Mindhárom célt a korláto­zottan rendelkezésre álló pénz­ügyi források mellett kell tel­jesíteni. Mindehhez elengedhe­tetlenül szükséges az egészség- ügyi információs hálózat össze­hangolt működése... A számítástechnika alkalma­zása az egészségügyben is szo­rosan követte a számítástechni­kai eszközök fejlődését. A kór­házakban és más ellátó szolgá­latoknál a számítógépeket a munkabérfizetési, könyvelési és számlázási feladatoknál al­kalmazták eleinte. Az első az egészségügyi ellátáshoz szoro­san kapcsolódó ffelhasználási terület a betegregisztráció, -fel­vétel, -elbocsátás és -áthelyezés számítógépes nyilvántartása volt. Időközben azonban jelen­tős mértékben fejlődtek az adatbázis-kezelő rendszerek és a nagy tárolókapacitással ren­delkező háttértárolók. Részint ennek hatására fogalmazódott meg a totális kórházi infor­mációs rendszer gondolata, amely már magában foglalta a laboratóriumi adatgyűjtéseket éppúgy, mint az orvosi elő­írásokat, a gyógyszerellátási rendszert vagy a betegélelme­zést. Napjainkban a totális rendszerekről a hangsúly átto­lódik az interaktív rendszerek felé. Az adminisztratív és kli­nikai információs rendszerek egymástól függetlenül működ­nek és hálózatokon keresztül tartják a kapcsolatot. Az egészségügyi informati­kával szemben elvárt követel­mények között kiemelt helyen szerepel, hogy a prevenció, a diagnosztika, a terápia, az or­vosi kutatások és a képzés te­rületén támogassa a rutineljá­rásokat, továbbá információk biztosításával segítse elő és ha­tékonyan támogassa az ellátás minőségét különböző szinteken és nyújtson segítséget a problé­mák megoldásában. Az egész­ségügyi informatika legfőbb ki­hívása, hogy olyan lehetőségeket biztosítson, amelyek az ellátás minőségének növelése irányá­ban hatnak, miközben csökken az ellátás költsége... Az oldalt írta: Úri Mariann Fotó: Harascsák Annamária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents