Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-07 / 32. szám
Mezőgazdaság 1996. február 7., szerda UJ KELET Krumplitörténelem Boglárkától Rékáig A burgonya az egyik legfontosabb mezőgazdasági növényünk; különösen pedig számunkra az, hiszen a Nyírség volt és maradt az ország egyik legjelentősebb termesztési területe. „Történeti áttekintésért” az egykori Vetőmagkutató Állomás jogutódja, a DATE nyíregyházi kutató központja épületében Mándi Lajosné dr. tudományos osztályvezetőhöz fordultunk, aki a kezdetektől az első kísérleti eredményüket reprezentáló Boglárka fajtán át a jelent képviselő Rékáig ismerője a krumplitörténelemnek. íme: — Magyarországon a burgo- A termesztett faj- nya már a XIX. század máso- ta szerepe ebben az dik harmadában minden tájon időszakban másodelterjedt. A századforduló időszakára tehető, hogy kialakult egy vidék — a Nyírség — mint ideális termesztési feltételeken alapuló burgonyatermőtáj. Nem véletlen tehát, hogy ebben a körzetben már 1917-ben korszerűen megalapozott és átgondolt burgonyanemesítés indult meg Tomyospálcán. Itt a tájfajták felkutatásával, a Dögéi rózsa, a Mándoki rózsa összegyűjtésével, valamint külföldi fajták klímarezisztens mutációinak kiemelésével alapozódott meg a nemesítői munka. A nemesítés alapanyagául szolgáltak a honosított, valamint a fajtagyűjteményekben talált olyan fajták, amelyek alkalmazkodtak hazánk éghajlati viszonyaihoz és csak lassan romlottak le. A Tomyospálcán végzett nemesítői munka kiemelkedő eredménye a Gülbaba (1930), a Margit (1933) és az Aranyalma (1936). Mindhárom fajta a leromlást okozó vírusbetegségekkel szemben toleránsnak mutatkozott, és a hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodott. Az ott folyó nemesítési munka végül is 1939-ben megszűnt, s Teichmann Vilmos vezetésével 1943-ban Kisvárdán folytatódott. Teichmann Vilmos munkássága lagossá vált. A hazai fajták aránya a szaporításban 10—20 százalék körül alakult. A külföldről behozott fajtákkal bővített biológiai alapok sem javították számottevően az országos terméseredményeket (10—11 t/ha). A burgonyave- tőgumó-termesztésben így kialakult helyzetből az következett, hogy újabb vetőgumó-termesztési eljárásokra, de főként ellenállóbb fajtákra van szükség a biztonságos és gazdaságos burgonyatermesztéshez. Ennek érdekében a nemesítés irányvonalát úgy határozták meg, hogy rövid időn belül viszonylagos ellenállósággal rendelkező fajtákat kell előállítani. A cél megvalósítása érdekében megkezdték a fajtagyűjtemény felújítását újabb nemesítésű, viszonylag magas ellenállósággal rendelkező külföldi fajtákkal (például: Swalbe, Aquila, Capella, Susanne). Ez a nemesítési program 1964-től intézetünkben Forgó Sándor irányításával folytatódott. Társulások, termelési rendszerek Az egyik ilyen változtatás a hollandiágyban való felnevelés volt, mely lehetővé tette nagyobb számú magonc (100— 120 ezer palánta évente) bizDr. Mándi Lajosné ták teljes leromlásához vezetett. Ebben az időszakban, országos program keretében, a fogyasztói igények jobb kielégítése céljából erőteljesen növekedett a hagyományos, hazai nemesítésű rózsafajták (Gülbaba, Kisvárdai rózsa) fenntartó nemesítése, szaporítása és árutermesztése. A holland szártalanításos módszer bevezetésével a szaporításban elfoglalt részarányuk 70—75 százalék lett. Ez a törekvés a minőség irányába ható fajtaváltást célozta. A hazai rózsafajták leromlása azonban a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére olyan méreteket öltött, hogy fenntartó nemesítésük és egészséges vetőgumó-előállításuk az új szaporítási módszerek általános alkalmazása ellenére is lehetetlenné vált. A hetvenes évek eleje vízválasztóként szerepel a magyar burgonyanemesítés és -termesztés, így a nyírségi burgonyanemesítés történetében is. Az áttérés a programos kutatásra egyértelműen hátrányos helyzetbe hozta az akkor még több magyar fajtával rendelkező intézményt a Nyírségben. A nemesítő halála és a szűkös anyagi lehetősé- eek, a Gülbaba és a Kisvárdai lés-betakarítás, tárolás) igyekeztek nagy termést elérni azokkal a fajtákkal, amelyek nem megfelelő nemesítési igénnyel születtek. A gazdaságosság jegyében az út a holland fajtákhoz vezetett. Fajhibridek saját nemesítéssel A nemesítési munka eközben tovább folyt, és tekintettel kellett lenni az új, kialakult nagyüzemi igényekre is. Intézetünkben dr. Bukai József irányításával már az 1960-as évek végén folyt a különböző vad Solanum-fajok vizsgálata és azokból a megfelelő nemesítési alapanyagok kiválasztása. A saját nemesítési alapanyagok birtokában 1971-ben megindulhatott az a program, amelynek célja az intenzív termesztésre alkalmas, bőtermő, betegségekkel szemben jó ellenállóságú, különböző felhasználási céloknak megfelelő, jól tárolható és kedvezőbb beltar- talmi tulajdonságokkal rendelkező, a hazai igényeket kielégítő, rózsahéjú és sárga típusú burgonyafajták előállítása volt. Ennek megfelelően keresztezéssel 200—250 fajhibridet állítottunk elő. A Vetőmagkutató és Értékesítő Vállalat 1985-ben megvonta tőlünk a támogatást, így a kutatótevékenységet mi szinte pénz nélkül, de annál nagyobb hittel folytattuk tovább. A burgonyanemesítésre és fajtafenntartási tevékenységre a támogatás nem haladta meg az évi egymillió forintot. Ennek ellenére megszülettek a nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező Réka, Rebeka és Boró fajták. Az elmúlt év tavaszán e három fajtából félmillió szekunder gumót és ezer mázsa UT-1- es vetőburgonyát értékesítettünk telepünkön. Az UT-l-es ára 75— 80 ezer Ft/tonna; a vírusmentes szekunder bogyók darabja (!) 7,2 forint volt. Az utóbbit ajánljuk a házikertekbe, 2-2,5 cm-es átmérővel. A nagyobb termelőknek a magyar szabvány szerinti (28 mm-től fölfelé) vetőburgonyákat Tímáron bőséges volt a burgonyatermés a múlt évben A nemesítés akkori célja bőven termő, a piac igényeihez igazodó, elsősorban jó étkezési értékű fajták előállítása volt. Teichmann nemesítési munkájában feladatul tűzte ki a vírusos leromlás elleni rezisztencianemesítést is. A cél elérése érdekében alapanyagként a leg- ellenállóbb kül- és belföldi fajtákat használta, és nagyszámú keresztezést végzett nemcsak kultúr-, hanem vadburgonyákkal is. A vírusrezisztencián kívül a burgonyavész, a fuz- árium, a rizoktónia kórokozójával szembeni ellenállóságot kívánta fajtáiban rögzíteni. A céljaiban és módszereiben is új nemesítési program eredményeként kerültek a köztermesztésbe a Lilla, a Boldogító, a Mindenes és a Kisvárdai rózsa fajták. Azok a próbálkozások, melyek a vadburgonya- fajoknak a keresztezésbe vonására irányultak, nem voltak sikeresek ebben az időszakban, mivel a vadfajok fenntartási és keresztezhetőségi kérdései akkor még tisztázatlanok voltak. Az ötvenes években az elismert fajták nagymérvű vírusos leromlása miatt nyilvánvalóvá vált, hogy kizárólag az ökológiai tényezőkre és egyszerű szelekcióra alapozott vetőgumó-szaporítás nem oldja meg a vetőburgonya-termesztés egyre nehezebb feladatát. tonságos felnevelését. Helyes és eredményes volt az a cél, hogy viszonylag ellenálló fajtákat állítsanak elő. Ezt fémjelzi a Nyírségi rózsa, a Nyírségi korai, a Szabolcsi rózsa fajták elismerése. Sajnos, ezek a fajták nagyon rövid ideig éltek, bár termőképesek voltak és jobb rezisztenciaszinttel rendelkeztek, mint a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa, de a gondos fajtafenntartás hiánya a fajrózsa területének csökkenése következtében, előrevetítette árnyékát. A három elismert új fajta hasonló sorsra jutott, mint a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa. A burgonyatermesztés területén is merőben új kezdeményezések alakultak ki: létrejöttek a társulások, a termelési rendszerek, amelyek már intenzív nagyüzemi körülmények között (nagyadagú műtrágya, vegyszeres növényvédelem, öntözés, gépesített műveajánljuk, az általunk kikísérletezett fajták mellett az ismert holland fajtákkal (Rosara, Kondor, Desire és a sárga héjú Ostara) is szolgálunk. A jó vetőmag a biztonságos termelés egyik tényezője — fejezte be a krumpli nyírségi történetét Mándi Lajosné dr. „Krumpliügyben” munkanapokon a 42/430-000 vagy a (06- 30) 553-747-es telefonszámon lehet tőlük érdeklődni. Lefler György FM-helyzetjelentés Januárban 20—90 milliméter csapadék hullott az ország területén, így a talaj felső 50 centiméteres termőrétegének nedvességtartalma szinte az egész ország területén 100 százalékos, csak Szabolcs-Szatmár- Bereg megye északkeleti részén jeleztek ettől némileg elmaradó értékeket. Az ősszel elmaradt mélyszántásokat több helyen finanszírozási és időjárási okok miatt nem pótolták. Egyes körzetekben viszont már megkezdték az őszi gabonák fejtrágyázását, és előreláthatólag az előző évinél lényegesen több trágyát juttatnak az idén a szántóföldekre. A szemestermények piacán a kereslet jóval meghaladja a kínálatot és így az értékesítési árak magasak voltak januárban. A zöldségtermesztők vetőmagellátása az FM megítélése szerint jó, a termelők több cég árajánlata alapján válogathatnak. A piaci zöldségellátás megfelelő, nehezen értékesíthető azonban a fejes káposzta, a burgonya, a vöröshagyma, a sárgarépa és a cékla. A nagyobb gyümölcsösökben decemberben megkezdett metszést az időjárás hátráltatta. A termelők érdeklődnek a gyümölcstelepítési támogatások iránt, várják a pályázati kiírások megjelenését. A szarvasmarha-tenyésztés területén a tehénállomány csökkenésének mértéke lelassult. Kevesebb borjút vágnak. Kevés az eladó vemhes ten'yész- üsző, áruk 100—170 ezer forint. A hazai tejfogyasztás csökkenését jelzik a feldolgozók, a Szegedtej Rt. adatai szerint a csökkenés 8 százalékos volt, és ez évben további 5 százalékos mérséklődésre számítanak. A hízómarha ára stagnál. A hízóbika 150—200, a selejt tehén 135—150, a választott borjú 200—400 forintba kerül kilogrammonként súlytól és fajtától függően. A hízottsertés felvásárlási árának csökkenése folytatódik és már a kritikus mélypont alá zuhant. A vágóhidak az exporttámogatás, valamint a belföldi tőkehúskereslet csökkenését jelölik meg fő okként. A tápárak növekedése így nem kompenzálható, a hizlalás ismét veszteségessé vált. A karácsonyi szezonban a juhtenyésztésben a magas ár és a báránykereslet volt jellemző. Az ár természetesen januárban csökkent, de nem olyan mértékben, ami piaci zavart okozott volna. Az exporttámogatások csökkenése a baromfiágazatot, ezen belül a vágottcsirke-ter- melést érinti a legérzékenyebben. A feldolgozók csak a saját eredményeik rovására termeltethetnének külpiacra, de úgy tűnik, ezt nem akarják vállalni. A felvásárlási árakban a költségnövekedéseket nem ellentételezik, így a hizlalók jövedelmezősége romlik, szűkül a termelői kör. A termelők fokozottan érdeklődnek az agrártámogatások, főleg az új mezőgazdasági gépberuházási és az új mező- gazdasági épületberuházási támogatások iránt. Az agrár- támogatási rendszerben a kedvezőtlen adottságú agrártérségek támogatásának mértéke emelkedik az elmúlt évhez képest. Francia—magyar szörp és bor Az elmúlt évben a magyar agrárexport 4 százaléka irányult Franciaországba. A kiszállított mezőgazdasági termékek közül hagyományosan a liba- és kacsamáj képviseli a legnagyobb értéket: az exportált hazai liba- és kacsamáj kétharmada talált vevőre Franciaországban. Figyelemre méltó, hogy Magyarország az 1995 novemberéig összegzett adatok alapján a világ egyik legjelentősebb bortermelő országának minősülő Franciaországba is 4 millió dollár értékben exportált bort. Az FM adataiból megállapítható, hogy 1991-től a kétoldalú agrárkülkereskedelem értéke tartósan 100 millió dollár felett alakult. A növekedés elsősorban az import emelkedéséből adódik. Az export-import szaldó tartósan aktívumot mutat. A francia—magyar agrárgazdasági együttműködés a '90-es évek eleje óta számos formában megnyilvánult. Francia szakemberek 1994-ben felülvizsgáltak 6 magyar regionális nagyműszeres hatósági élelmiszervizsgáló laboratóriumot. A vizsgálat célja volt, hogy e laboratóriumokat felkészítsék a francia akkreditálási rendszer követelményeinek érvényesítésére. Ez egyben az EU- normák szerinti elismerést is elősegíti. Számottevő a francia részvétel az élelmiszeripari és egyes mezőgazdasággal kapcsolatos vállalatok privatizációjában. Az elmúlt öt évben a Közép-Kelet- Európába beáramlott francia működőtőke több mint fele Magyarországra került, elsősorban az agrár- és élelmiszeripari szférába. Példaként említhetők a Phylaxia-Sanofi, a Vitafort-UCAAB, a Szobi Szörp—Theissier kooperáció, a cukoriparban a Beghin Say, a Kelet-Pesti tejüzemben tulajdont szerző Danone, a nagykőrösi konzervgyárban tulajdonjogot szerző Bonduelle cég, a Veszprém megyei tejiparban a Bonrain cég és a Tokaj-Hegyaljára települt francia borászatok. Két éve működik francia segítséggel borászati szakoktatás Magyarországon. A Balatonfüredi Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben borászati technológiai-gépészeti mintaüzem és oktatóterem létesült szőlősgazdák és növendékek számára. A francia fél által szállított berendezések értéke meghaladta a 700 ezer frankot. A hivatalos átadást április 25-én tartják.
