Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-06 / 31. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. február 6., kedd 11 Nyugodt körülmények Nyírbátorban Zajlik a felkészülés, egymást érik az edzőmeccsek. Nincs ez másképp Nyírbátorban sem, ahol a körülmények nyugodtak, ám mégis van valami, ami miatt fáj Jávor Pál edző feje. — Nyugodt körülmények között készülünk, mindenki teljesíti, amit kérek, semmi gond a csapat körül — mondta a tréner. Még mindig dolgozunk az erősítésen, keressük a legoptimálisabb összeállítást, kemény munka folyik. — Több együttesnek a pályaviszonyokkal is meg kell birkóznia. Nyírbátorban milyenek a körülmények? — Jók, hiszen két pálya áll rendelkezésre, és az egyiket folyamatosan takarítják. — Vannak-e maródiak a gárdában? —Szombati Béla a Csenger elleni edzőmeccsen sajnos súlyosan megsérült, kifordult a térde. Orvosi kezelés alatt áll. O az egyetlen sérültünk, ám Hadházi Attila sem edzhet, mert beteg. — Elhangzott, hogy kerestetik az optimális összeállítás. Hogyan dolgoznak a játékosok, mennyire elégedett velük? — A fiúk az időszaknak megfelelően mozognak, az akarat nem hiányzik, a futómennyiség növekszik, ám a játékon még van mit csiszolni, de tetszik, amit látok. Eddig a Dinamo Ki- jev II ellen játszottunk edzőmeccset — nyertünk 3-0-ra —, Csengert megvertük 2-0-ra és a teremtornán is részt vettünk. Most már szerda-szombat-a menetrendünk, legközelebb, szerdán Vásárosnaményba megyünk. Cs. Csatárinvázió Karászon Betelt a létszám Nyírkárászon, ahol igencsak „belehúztak” a játékosvásárlásba. A megyei első osztályú együttes szakvezetése semmit nem bízott a véletlenre. Energiát nem kímélve vetette bele magát a munkába. Nemhiába... Az ősszel meglehetősen gyengén muzsikáló karászi társaság mára jelentősen megerősödve várja a bajnoki rajtot. Baktalórántházáról Fecsku, Sényőről Dudás érkezett, tőlük bízvást remélhető, hogy vezér- kolomposai lesznek a szebb folytatásban reménykedő csapatnak. Átigazolásukra kedden kerülhet pecsét. Ekkor kerekednek fel az egyesület irányítói, hogy eljáijanak ügyükben: kiadatásukat kérelmezve az érintett kluboktól. Mindeközben mások is Nyírkárász felé kacsingatnak. Csatárposzton különösen nagy a tülekedés: két új játékos áll ugrásra készen képességei bizonyítására. A gyulaházi Tóth Tibor konkurensre találhat a vajai Horváth Barna személyében. E gólvágásra szakosodott duó mellett rátermett kapus vételéről is gondoskodott a „főnökség”. Virtás András Dombrádot hagyja ott, tudományát a karásziak szolgálatába ajánlva. Itt illik megemlíteni, hogy a korábban beharangozott Bartha Attila mégsem változtat állomáshelyet, ő továbbra is marad Mezőladányban. Két távozója is van a gárdának, Rácz Csaba Ny írtasst. az egykori játékos-edző Simon Zoltán Jékét választotta, ők tehát tavasztól alacsonyabb osztályban kergetik a labdát. A forradalminak mondható átalakulás után most már a csapatépítésre tevődik a hangsúly. Ennek első megnyilvánulása volt az elmúlt vasárnapi. Vaja elleni bemutatkozó mérkőzés. Forró Elemér edző huszonöt labdarúgót vetett be, s a sok cserével magyarázható, hogy a karásziak 4-3-ra elveszítették a kilencven percet. No, ez nem váltott ki búskomorságot, a finomításokra még elég idő áll rendelkezésre... (Koncz) Jobban „korcsolyázott” a Stadler Stadler FC—Tiszavasvári Alkaloida 3-0 (1-0) Gyula, V.: Kurucz. Tiszavasvári: Szabó (Simon) — Fige, Szűcs, Gaica — Kurilco, Balázsi, Veres, Kirchner — Demcsuk, Erdei (Szilágyi), Rosu. Edző: Szikszai Lajos. Gólszerzők: Jeliszejev 2, Jeremejev. Hétfőn — semleges helyszínen — Gyulán futott össze a Tiszavasvári és a Stadler csapata. A Békés megyei város eljegesedett edzőpályáján küzdelmes mérkőzést vívott a két gárda. Az ezer sebből vérző Vasvári az első félidőben egyenrangú ellenfele volt az élvonalban szereplő Sándor-legény- ségnek. A szabolcsiak a játékrész utolsó percéig sikeresen verték vissza az NB I-es alakulat meg-megújuló rohamait, ám ekkor egy szöglet után Jeliszejev a hálóba fejelt, így szerezvén vezetést a Stadlemak. A szünetet követően a több cserét eszközlő Stadler fölénybe került. Végül kidomborodott Molnárék nagyobb tudása, s biztosan nyerték a találkozót. Az igazsághoz tartozik, hogy Rosu két esetben is bevehette volna a kaput, de a vasvári csatár hibázott. A Stadlerban szóhoz jutott, sőt, a lefújás pillanatáig pályán volt a baktai Vladimír Vacsilja. A védő—mint az köztudott— együtt kezdte a felkészülést az akasztóiakkal, s jelenleg is megfigyelés alatt áll. A Tiszavasvári sérült és beteg játékosainak száma elérte a tíz főt, miután hétfő reggel Szarka is csatlakozott a maródiakhoz. Ide kapcsolódik a hír: Erdeiék az összecsapás után visszatértek Hajdúszoboszlóra, majd kedden délben utaznak haza. Sok idejük nem lesz, hiszen szerdán fél háromtól Kisvárdát fogadják. Előkészületi mérkőzések Kedd: Nyíregyháza—Rakamaz 14.00, Városi Stadion, Kárpát- Hús Volán—Druzsba Berdjanszk (ukrán) 15.00, Vasút-pálya Jön-e a hentes Nagyhalászba? Nagy Ferenc: itt nincs semmiféle hiány! Mint ismeretes, a Nagyhalászi SE labdarúgócsapatának nincs vezetősége, mert az januárban lemondott. A fejleményekről mi is beszámoltunk, közzétettük a polgármesteri hivatal álláspontját, mely szerint a most lemondott vezetőség munkája során — tavaly nyár óta — milliós nagyságrendű költségvetési hiány keletkezett. Nagy Ferenc, a csapat tavaly őszi sportköri elnöke határozottan cáfolja ezt az álláspontot. — Reagálni szeretnék az újságban megjelent Milliós mínusz akadt a horogra felcímű írásra, amely a Nagy halászi SE futballcsapata körüli gondokkal foglalkozott — kezdte a volt sportvezető. — Ezt az egész históriát onnan kellene elkezdeni, hogy amikor a stafétabotot Bácskái Laciéktól a Szoboszlai Ottó nevével fémjelzett sportvezetőség átvette 1994-ben, furcsa dolgok történtek. Mi lett a Júliával? — A sport kebelében volt például a Júlia Centrál, amelyet Albók Lászlónak adtak ki, olyan címen, hogy ott sportfelszerelésboltot létesítenek, valamint konditermeket a játékosoknak. Ebből semmi sem valósult meg, az épületet a korábbi vezetőség kiadta bérletbe, méghozzá évi 240 ezer forintért, ami nevetségesen alacsony összeg. Mi javasoltuk, emeljék ezt meg, hogy legyen bevételi forrása a sportegyesületnek. Ekkor a polgármester úr (egy személyben) úgy döntött, nem emelünk semmit, Lacit nem bántjuk. Akkor egyébként nagyon jó csapatunk és olyan színvonalas rendezvényeink voltak, amelyet a szurkolók emlegetnek. Már akkor is meggyanúsították a Bacskai-veze- tőséget, hogy hozzányúlt a sportkör pénzéhez. Ezt akkor is a Szoboszlai Ottó vezette csapat csinálta, és úgy látszik, ez most ránk is átcsapott. Azt könnyű elmondani, hogy létrejött ez az egy-két milliós hiány, de egyvalamit tisztán kell látni: aknamunka folyik! Amikor 1995. június 23-án felvállaltuk, hogy visszük a csapatot, nem akadt senki más, aki ugyanezt megtette volna. Csakhogy amikor átvettük a vezetést, nem láttuk, hogy a korábbi vezetőség miből és hogyan gazdálkodott, a sporttal kapcsolatos iratokból ugyanis semmit nem kaptunk meg. Sőt, a polgármester úr azt is megcsinálta, hogy letiltatta a számlaszámot az OTP-nél, így egy fillér nélkül indultunk. Mi nyúltunk a saját zsebünkbe a nevezési, biztosítási díjakat kifizetni, hogy egyszerűen indulhasson a csapat a bajnokságban. A bajnokság kezdete előtt (a nyáron) barátokat kértünk meg, hogy segítsenek, így tudtunk hozni egy pár játékost. A korábbi beszámolókban az is elhangzott, hogy több százezer forintért vásároltak felszereléseket. Be lehet menni a szertárba, ahol szakadt gatyán és cipőn kívül semmi nincs. Mi 1 milliót — azt is részletekben — kaptunk a sport továbbvitelére, ami egy megyei első osztályú csapat fenntartásához egyáltalán nem elegendő. De amikor én bementem az első testületi ülésre, a polgár- mester nagyvonalúan 500 ezret szavazott meg egy fél évre, holott ott volt előtte az ő korábbi beszámolójuk, amelyben az állt, hogy egy fél szezonra 2 millió 300 ezer szükséges. Aztán a sportszeretők végül mellénk álltak, támogattak, nekik a sajtón keresztül is megköszönöm, csakúgy, mint az önkormányzat azon testületi tagjainak, akik az 1 milliós támogatást megszavazták. A játékosoknak munkahelye sem volt. Korábban több játékost közhasznú munkásként foglalkoztatott az önkormányzat, őket elbocsátották, csakúgy, mint máshol dolgozó társaikat. A polgármester azt is elfelejtette, hogy amikor ’95 első felében a gazdasági szervek felajánlásokat tettek a csapat javára, azt ők fel is vették. Méghozzá az egész évi összeget. Elutasított vállalkozók — Több halászi vállalkozó ígérte, hogyha Halászban munkát kap az önkormányzattól — melyeket idegen település vállalkozói végeztek —, segíteni fogja a sportot is. Említhetem Kelemen Zolit, aki szemétszállítást vállalt volna vagy Lippai Tibit, aki a kúriát építette volna. De mindaddig, amíg a polgármester úr ilyen elutasító hozzáállást tanúsít, a sportot semmivel sem fogják támogatni. Nagy Ferenc Az ősz folyamán működtek ellendrukkereink is. Albók József például — aki már nem is volt a sportvezetőségben — úgy tevékenykedett, hogy az nem méltó egy polgár- mesteri hivatal testületi tagjához. A gávaven- csellőiek elmondták, hogy Albók úr folyton telefonál nekik, és felajánlja három halászi játékos átigazolását. O vajon mire tette le az esküt?! Arra, hogy más településeket patronáljon, vagy arra, hogy saját települését segítse? A bajnokság folyamán egyébként akármilyen idegen csapat jött hozzánk, Albók úr abból állt ki, hogy jelentse az ellenfélnek, melyik halászira figyeljenek és melyikre nem. Megtörtént az is, hogy kitermeltették a nyárfát a pálya körül, amely ára állítólag a sport kasszájába folyt. De a pénz titokzatos módon elillant. Szerintem ezért is volt az, hogy nem kaptuk meg a sporttal kapcsolatos iratokat, hiszen ez az ügy nem volt tiszta. így nem derülhetett ki. Pedig mi kértük: adják át az iratokat, de semmit nem kaptunk. Új pénztárkönyvet, új számlaszámot kellett nyitni. És még ők vádolnak minket, hogy milyen tisztességtelenül dolgoztunk. Én tavaly október 30-án mondtam le sportköri elnöki tisztségemről. Akkor egy nyilvános fórumon derült ki, hogy a polgármester nem hagyja kibontakozni a vállalkozókat, akik így a sportot sem tudják támogatni. Ott elvártam volna, hogy a jelen lévő képviselők segítsenek, mondják ki a valóságot. Nem így történt — lemondtam. Ott lett volna például Zupkó János, aki vállalta volna, hogy piaccsamokot épít Nagyhalászban és segítené is a sportot, csak járuljon hozzá a hivatal a munkálatokhoz. De ezt sem engedték. Klikk alakult ki a városban, nem tudom, meddig fog ez így menni, de ennek jó vége nem lesz! Ha valaki tönkretette a csapatot, az Szoboszlai Ottó, Albók József és Ballai Mihály volt, ez a ’95-ös első félévi beszámolójukból is kitűnik. Zsákutcába ’’sétáltunk” — Eleve zsákutcába sétáltunk, amikor elvállaltuk a vezetést, ami pedig most folyik — a bűnösök keresése —, csak színjáték. Mert hangsúlyozom: minden hónapban úgy ment Puskás Tamás volt szakosztályvezető azért a kis pénzért, amiből ki tudtuk fizetni a szakosztály költségeit. Ennyi volt az összes pénz, amit felvettünk. Azt nem értem akkor, mi akadt horogra? A semmi? Mert az 1 millió semmi. Itt nincs semmiféle hiány! Ha valaki egy kicsit is számol, rájön, még nekünk kellett kiegészíteni azt az 1 milliót. Érdekes, hogy korábban 2 millió 300 ezer kellett egy fél évre, úgy, hogy a játékosoknak volt munkahelyük, így ez is csökkentette az SE kiadásait. A mi időnkben nem dolgoztak a játékosok — ezért nagyobbak voltak a költségeink is —, mégis 1 millióból gazdálkodtunk. Én azt mondom: terítse ki mindenki a kártyáját, és rakja le az asztalra. Ne az újságon keresztül üzengessünk egymásnak. Juhász Jóskának, a hentesnek kellene szólni, hogy tegye oda a tőkét a polgármesteri hivatal elé, jöjjön a bárddal, és mindenki rakja oda a kezét. Aki lopott, annak pedig... Mi (ez a vezetőség) odatennénk. De tegye oda más is! Újévi ajándék Mandelának Valódi országos ünnepségsorozat kezdődött múlt szombaton, amikor a Dél-Afrikai Köztársaság futballválogatottja megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupája (vagy egyszerűbben: Afrika Kupa) küzdelemsorozatát. Némely drukker már azt is felvetette: vajh mi lett volna, ha a címvédő Nigéria mégis ott van Délen, és az utóbbi években rohamléptekben fejlődött rendezők csapata nem Tunéziával, hanem a vb-n is bizonyított nigériaiakkal néz farkasszemet a döntőben...? Megválaszolhatatlan kérdés. Ami tény: tí\&ga.Nelsőn Mandela államelnök is valódi „vítustáncot” ropott a stadionban, amikor a dél-afrikai labdarúgók a döntőben 2-0-ra megverték Tunéziát. Mandela így fogalmazott: — Ez az igazi „újévi ajándék” számomra! Clive Barker szövetségi kapitány szerint a sikert nagyrészt annak köszönhetik, hogy nemrégiben vezették be az új bajnoki módust. Nem tagadják, egyszerűen „lekopírozták” az angol Premier League kiírását. Persze szükség volt azért néhány jó játékosra is a válogatottban. Mark Fish, John Moshoeu, Shaun Bartlett és Eric Tinkler máris kapott európai kluboktól próbaszereplésre meghívót. Elkelt a Bundesliga tévéközvetítési joga A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) 2000-ig meghosszabbította szerződését a nemzetközi sportjogi ügynökséggel (ISPR). Ez a tény nem kevesebbet jelent, mint hogy az ISPR rendelkezik az ezredfordulóig a Bundesliga-mérkőzések televíziós közvetítési jogával. A DFB valószínűleg nem csinált rossz üzletet, hiszen így évente 180 millió márka folyik be a szövetség kasszájába. (A jogokat már 1992-től az ISPR birtokolta; ez öt év alatt 300 milliót jelentett a DFB-nek.) A német nézők továbbra is az ISPR- rel szorosan együttműködő SAT 1 -en láthatják a bajnokság ösz- szecsapásait. A Bundesliga-mérkőzések sugárzásáért 1965-ben még csak 650 ezer márkát kapott a szövetség. Tíz év alatt az összeg 4,8 millióra emelkedett, az 1984/85-ös idényben pedig elérte a 10 milliót. Az igazi áttörést az ISPR megjelenése jelentette. Míg 1991/92-ben az Ufa 55 milliót fizetett a jogokért, egy évvel később az 50 százalékban az Axel Springer AG tulajdonában lévő ISPR 140 millióért szerezte meg a közvetítési jogot.
