Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-05 / 30. szám
UJ KELET ... golyónyomok a temetőfalakon Roxane Békét a telkeknek A táborhoz tábori pap is dukál. Kovács János római-katolikus lelkész vállalkozott erre a feladatra. — A katonáknak is szükségük van a lelkészre, a lelkésznek a katonákra. Egyelőre inkább a mindennapi munkában veszek részt, de már érkeznek hozzám olyanok, akikbe erőt kell öntenem. A tábori püspök úr pedig mindenkinek küldött egy bibliát. Sokan kérik tőlem, hogy végre legyen szentmise. S vasárnapra megígértem, hogy megtartjuk az elsőt. —Melyik lesz az az ige, amelyet a háború pusztította földre érkező magyar katonáknak ajánl? — A béke az egyik legfontosabb dolog az ember számára, és ők legyenek büszkék arra, hogy egy békét teremtő kon- tinges tagjaiként vannak itt, Horvátországban. Kemping A tábor élete a miniszterelnök és az újságírók látogatása miatt „némiképpen” eltért a megszokottól. Azokat a katonákat, akiket meg akartunk szólaltami, hosszabb-rövidebb kutatás után találtuk meg. Molnár Imre, amikor megtudta, hogy Nyíregyházáról jöttünk, ő maga kereste meg kis alakulatunkat. Molnár úr sokáig élt me-- gyénk székhelyén, de az IFOR- alakulatba Záhonyból vonult be. Érdeklődésünkre elmondta: — Remekül érzem magam Okucaniban. Az idő tavaszias, jó az ellátás, a csapat is kezd összeverődni. Olyan ez, mint egy kemping. — A környék a laikusok szerint veszélyes. Nem fél? — Horvátországban 1992 óta nem dörögnek a fegyverek. Az összeomlott, kilőtt házak azóta állnak így. Nem félünk. — Mi lesz az ön feladata? — Én az ellátószázad kötelékébe tartozom. Társaim — mintegy százan — fogják a híd roncsait eltakarítani, az új átkelőt a Száva fölött kiépíteni. Őket fogjuk — egyebek között — üzemanyaggal, élelemmel ellátni. Sebesülés A tábor végében helyezték el az egészségügyi részleget. Eddig csak kisebb sérüléseket láttak el az eltelt rövid idő alatt a szakemberek. A kis egység egy sebészeti-, baleseti sebészeti műtőből és egy belgyógyászati kezelőből áll. A felszerelés az ápolónők szerint — a fővárosi katonai kórházból kerültek Okucaniba — nagyon jó. Az egészségügyi dolgozók elsősorban a kontingens műszaki, helyreállító feladatából adódó sérülések ellátására készültek fel. A csapat tagjai voltak: Bozsó Katalin fotóriporter. Kovácsvölgyi Zoltán újságíró. Tapolcai Zoltán szerkesztő, Kovák Pál gépkccsivezető. Köszönet a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályának a meghívásért, és a START Válla latnak, amely a kiutazásunkban segített. 1996. február 5., hétfő Okucani 1996 Emberi kapcsolatot! A véletlen hozott össze a tábor pszichológusával, Gosz- tolai Gézával, aki már a katonák kiválogatásánál is részt vett. — Miért szükséges ide pszichológus? — A lelki megterhelés a kontinges tagjainál többszöröse, mint egy átlagos magyar laktanyában. Minden táborlakó számára olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy személyiségét sérelem, idegrendszerét károsodás munkaidőben és azon kívül se érje. A munkát egy háromfős csoport — humán tiszt, lelkész és én — végzi. Igyekszünk minden katona egyéni védettségét megteremteni. — Milyennek látja a magyar kontigens tagjait a pszichológus? — Tettrekészséget tapasztalok. Várják, hogy az Ercsiben feszített tempóban begyakorolt munkát Okucaniban is elkezdjék. Személyes, szóbeli beszélgetéssel igyekszünk a feszültséget oldani. Sokan a jelentkezés során, néhányan a felkészítés alatt estek ki a rostán, nem bírták a hajtást. Tényleg a legalkalmasabb emberek kerültek az IFOR-erőkbe. — Milyen következményei lehetnek a hosszabb bezártságnak? —A mindennapi emberi kapcsolatok jelenthetik az első problémát. Ez megjelenhet a munkakapcsolatban és a szabad idő közös eltöltésében. Ezt megelőzendő, az emberek kapcsolatát kell úgy rendbe tenni, hogy minél kevesebb legyen a pszichés konfliktus. Viselkedésterápiás foglalkozásokat, relaxációs órákat tartunk egyénileg és csoportosan. A sportfoglalkozások — például futball — is elmélyítik a kapcsolatokat, segítik az összetartást. Három a (katona) kislány A hivatalos program végefelé indultak a magyar katonák ebédelni. Az egyik szakasz végén három hölgy állt épp olyan katonai egyenruhában, mint az alakulat minden tagja. A katona is férfi, udvariasan előre engedték őket. Nagy Erika törzsőrmester a szolnoki repülőktől érkezett Horvátországba, ügykezelő gépíróként dolgozik a bázison. Guti Mariann, a budapesti katonai kórház sebészeti osztályának műtősnője reméli, jóval kevesebb dolga lesz, mint korábbi munkahelyén. Az orvosi részleggel, felszerelésével elégedett. Török Erzsébet szintén a fővárosi tiszti kórház dolgozója, osztályos nővér. Szereti a munkáját, tudását rendkívüli körülmények között is ki akarja próbálni. A pénz, á kihívás, a bizonyítási vágy hajtotta őket Okucaniba. A szolgálat letelte után valamennyien visszatérnek korábbi munkahelyükre. Az OTP-nek tartozom Amikor útnak indultunk, megbízatást kaptunk. Feltétlenül keressünk meg egy nyíregyházi katonát, a „Ladikot”. — Köszönöm, hogy rámtaláltak, s üzenem, hogy jól vagyok. Sokkal rosszabb körülményekre számítottam. Jól érzem magam, de a család nagyon hiányzik. — Kiket hagyott otthon? — Feleségemet és két pici fiamat... Az utolsó szavakat már csak fojtott hangon tudja kimondani. A kemény IFOR-zsoldost egy hajszál választja el a sírástól. — Hogy hívják őket? — Tamás és Norbert. —Ok is katonák akarnak lenni majd, s ilyen messzire mennek a családjuktól? — Nem tudom, de nagyon tetszik nekik a katonaviselet. Amikor legutoljára, otthon voltam, az volt a kérésük, hogy mundérban menjek értük az óvodába.-— S ön hogyan érzi magát benne? — Jól, mindig élenjáró katona voltam. Itt is megfeleltem a pszichológiai és egyéb feltételeknek. Annak különösen örülök, hogy a munkám szakmámba vág. — Mennyit segít az a pénz, amit kap? — Az OTP-nek tartozom 550 ezerrel. Itt hatot kapok. A maradékból kipihenem magam, s együtt leszek a családdal. — Fél az aknáktól? — Nem. — Üzenet az otthoniaknak? — Csókolom őket. Valamit visz a víz Váradi Emil őrnagy, a kontingens szóvivője arra tippelt, hogy csak pontonhidat kell megépítenie a csapatnak: — Stara Gradicka és Bo- sanska Gradicka között kell a helyét megválasztani. Eredetileg hat híd volt a száván, amelyeket a polgárháború teljesen megsemmisített. Ez az egész horvátországi régió Bosanska Gradickára volt orientálva, ez volt a központ, amely a Száva túlsó oldalán van. Most a Száva a határ Horvátország és Bosznia között, így egy normál határ- és vámőrségnek is feli kell majd állnia a híd megépülte után. — Mikor lehetnek kész? — Az aknáktól függ. ígéretet tett a horvát fél, hogy a telepítési térképet a rendelkezésünkre bocsátja. De tudnunk kell a Száva minden tulajdonságát, hiszen a felső szakaszáról is sodorhat ide aknát.
