Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-05 / 30. szám
Riport 8 1996. február 5., hétfő UJ KELET „Elvittek háborúba, hiba csúszott a számításba... Pénteken éjfélkor indult útjára a gyönyör. Már ha annak nevezhető egy oda vissza 1600 kilométeres autókázás, különösen akkor, ha a végcél Bosznia- Hercegovina és Horvátország határa, a Száva folyó, s a falucska, Okucani. Ahogy a négy fal közé hezárt, a hírekből élő honpolgáraink közül jó néhányon hor\’át településnek tartják Taszárt, úgy válhat lassan magyarrá Okucani. Itt ütött tábort ugyanis az IFOR-erők kötelékébe lépett magyar csapa- tocska, vagy ahogy szívesen nevezik magukat, a magyar kontingens. Hozzájuk igyekeztünk, az itthoniak féltő szavaival útnak engedve. Pedig, ha tudták volna, hogy az igazi veszély még itt, hazai földön leselkedett ránk. Szombat hajnalban az ónos eső ráfagyott az utakra, s amikor a Mecsek lejtőihez értünk, már teljesen megbénította a forgalmat. Azok az autósok örülhettek, akik az út szélén meg tudtak kapaszkodni, s nem csúsztak megállíthatatlanul visszafele. Egyetlen autó tudta csak átverekedni magát ezen a hajnalon a dimbeken- dombokon. A mienk. Időre kellett érkeznünk Okucaniba, ha nem akartuk lekésni Horn Gyula miniszterelnök és Keleti György honvédelmi minszter látogatását, valamint azt az ünnepi aktust, amikor hivatalosan is az IF OR kötelékébe kerül a 416 magyar katona és a három hét alatt felépített tábor. A határon egyetlen apró kis felirat már jelezte, hova érkeztünk. Welcome IFOR! Légy üdvözölve, IFOR! S aztán semmid Csak csend, sehol egy ember, az autók közül egy sem magyar. Csak a vadonatúj jelzőtáblák sejtették, hogy ez az útvonal, Barcstól Viroviticén át Okucaniig valakiknek nagyon fontos. Katonai támaszpontra siettünk, így nem is várhattuk, hogy díszkivilágítással kísérnek el bennünket odáig. Abban a pillanatban, ahogy az első szétlőtt ház képe megkaphatta volna lelkünket, máris mögénk szegődött egy fehérre festett, hatalmas fekete UN feliratot hordozó ENSZ-páncé- los. Sorra suhantak el mellettünk a romba dőlt házak. Jól látszott, hogy azok estek főleg a lövedékek áldozatául, amelyek védtelenül néztek a völgyre. Pakracot azonban már semmi sem mentette meg. A buszpályaudvarfeketén ásított ránk, a kórház lövedéknyomoktól volt himlős, a kávéházat pedig egyszerűen szitává juggatták. Caglicban már az út is találatot kapott, épphogy befoldozva hagyta, hogy átdöcögjünk rajta. Hősi emlékművén csorbán állt a vörös csillag. A kísértetfalvakban itt-ott már kezdett gyökeret verni az élet. Markoló kapargatta a törmeléket, futószalag hordta a magasba a téglát. S valahol Okucaniban, az egykori szembenállókat elválasztó Száva partján magyar katonák kezdenek a romba dőlt híd újjáépítésébe... Erkölcsi kötelesség Horn Gyula nem „bomber- dzsekiben” érkezett, mint amerikai kollégája, Bili Clinton egy hasonló látogatásra. A katonás öltözéket meghagyta Keleti Györgynek. Ahogy kilépett a 160 centiméteres magyarokra, de nem a kétméteres amerikaiakra tervezett tárgyalóbódéból, mikrofonerdőben találta magát. — Úgy vélem, hogy a feltételekhez képest a körülmények emberiek, jól előkészítették a katonák a terepet. De a java még csak most kezdődik. Várunk az IFOR döntésére, hogy újjáépítjük a hidat, vagy egy pontonhíd elég lesz. A biztonságra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az IFOR-erők. Ha valami gond lenne, perceken belül megérkeznek a védelmet biztosító csapatok. (Már ha addig lesz kihez — a szerk.) Annak idején Magyarország egyike volt azoknak az országoknak, amelyek hangsúlyozták: a kelet-szlavóniai béke feltétele a délszláv rendezésnek. A hor- vát vezetés nagyra értékeli mindezekben a magyar diplomácia szerepét. * * * Fotós kolléganőnk árgus szemekkel várta, hogy mikor lép ki a miniszterelnök a tárgyalókocsiból. Meg is jelent testőrei kíséretében, kabátját panyóká- ra vetve, s amikor a feléje villanó optikát meglátta, csak annyit szólt: — Elnézését kérem, mindjárt jövök, csak elintézem folyó ügyeimet — s már surrant is a sátorok, barakkok között. * * * — Elismerésem Önöknek — mondta a katonák elé állva. — Elismerésem a kormány, és nyugodtan mondhatom, a magyar nép nevében, hogy vállalták ezt a küldetést. Az önök által végzett veszélyes és nehéz munka alapja lehet a békének. A Nemzetek Közössége kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk megteremteni itt a békét. Erkölcsi kötelességünk volt ennek eleget tenni. Nagyon ritkán adatott meg a magyar történelemben az alkalom, hogy a magyar hadsereg tagjai béketeremtésben vegyenek részt. Magyar nemzeti érdeket is képviselnek, hisz a szomszédainknál megteremtett béke a mi békénk is. Az is nemzeti érdekünk, hogy soha sehol ne lehessen hasonló háború. Köszönöm, hogy ezt az erkölcsi kötelességet vállalták, népünket képviselik. Kívánom, hogy küldetésük sikerrel járjon. Eletet a holt országnak John DavidMoore-Bick dandártábornok, az IFOR gyorsreagálású erőinek műszaki főnöke vette pártfogásába a magyar katonákat. Mind a két és fél méterével, patyolatősz hajával s fojtott torokhangjával: — Amikor látom ezeket a jól kiképzett, jól felszerelt katonákat AK 47-es gépkarabélyokkal a mellükön, arra emlékeztetnek, hogy mennyi minden megváltozott az utóbbi időben. Most, látva ezeket az erős, edzett katonákat, örülök, hogy velem vannak, és nem ellenem. Önök egy olyan csapathoz csatlakoznak, amelyik már régóta végzi itt feladatát. A mindennapi túlélés jelentette nekünk eddig a legtöbb gondot. Most az Önök segítségével eljuthatunk a sikerhez is. Az eltelt negyvenöt napban majdnem ötven katonánk sérült meg az aláaknázott területeken. Ezért első lépés a felderítés. Azután meg kell zabolázniuk a Szávát, amely szürkén, monotonan halad az elhagyott házak és partok között. Az Önök által megépített hidak és kompátkelők lehelnek majd életet ebbe a tájba. Ha ezt a feladatot végrehajtották, szeretném, ha csatlakoznának hozzám, s szakértelmüket felhasználhatnánk Boszniában is. Aknamunka után, előtt —Keleti úr! Ez a csapat meg tudja zabolázni a Szávát? —- A magyar katonák arra készültek, hogy bebizonyítsák, egy cseppet sem alábbvalók, mint az amerikaiak vagy a franciák. — Erezhető-e a félelem a katonákban, amelyet tovább táplálhat az amerikai dandárparancsnok utalása a balesetekre? — Ez nem veszélytelen tevékenység, több millió akna van telepítve. Ezért fontos, hogy fegyelmezettek legyenek katonáink, s csak olyan helyre menjenek, amely már mentesítve van. S hát katonaszerencse is kell. — A híd környéke is veszélyes? — A sárga szalagokkal jelölt területeket még nem vizsgálták át, s ahogy az előbb láttam, még elég sok sárga szalag lobog odakint. Ezért fontos, hogy a parancsnok a legkisebb fegyelmezetlenséget is azonnal megtorolja, hiszen a rábízott katona az életével fizethet meggondolatlanságáért. — Elégedett az elvégzett munkával? — Minden képzeletemet felülmúlta, illetve szebb álmaimban ezt láttam magam előtt, de ritkán álmodom. Rengeteget dolgozott itt a civil kivitelező, majd utána a katonai alakulat, hogy az ingoványos, talajvizes területre ezt a tábort felépítse. —Nem ajánlja tehát nekünk, hogy lemenjünk a Szávához? — Ha a sárga szalagokon belül maradnak, akkor nem jelenthet veszélyt. A Szávának most alacsony a vízállása, de egy szeszélyes folyó. S ott a partja, amelyet még nem vizsgáltunk át. A katonák a hídépítéshez szükséges területén majd eltakarítják az aknákat.
