Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-05 / 30. szám
UJ KELET Határon innen és túl 1996. február 5., hétfő 5 határon túliak a médiáról Csak „függelék” A határon túli magyarság és érdekképviseleti szervei számára elsőrendű fontossággal bír, hogyan jelenik meg a magyarországi médiában, mivel az anyaországban élők többsége innen szerzi róluk szóló információit. Erről Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szólt azon a sajtótájékoztatón, amelyet szombaton a Magyarok Világ- szövetsége által e kérdésről tartott konferencia szünetében tartottak. A tájékoztatón elhangzott: a tanácskozás résztvevői sajnálattal állapították meg, hogy a Magyar Televízióban, Rádióban általában csak belpolitikai hírek „függelékeként”, vagy akkor esik szó róluk, amikor valami kuriózumot szolgáltatnak. Örömmel vették azonban tudomásul, hogy a médiatörvény értelmében a szórványmagyarság képviselői is helyet kapnak a közszolgálati médiumok kuratóriumában. Különösen fontosnak nevezték, hogy így a jövőben beleszólásuk lesz a Duna Televízió működésébe, munkájába is, némiképp tulajdonosai is lesznek majd a jelenleg egyetlen, a Kárpát-medence egész területén fogható magyar nyelvű tévéadónak. A résztvevők sajnálatukat fejezték ki, hogy — noha a tanácskozásra mind a hat parlamenti párt meghívást kapott — arra csak az MSZP delegációja érkezett meg. Mint mondták, bíznak benne, a jövőben valamennyi számottevő magyarországi politikai erő képviselőivel megvitathatják e kérdést. Osztrák bomba magyar címre Nagy erőkkel, szinte éjjelnappal nyomoznak az osztrák hatóságok annak a december 11 -én Grazban felrobbant levélbombának az ügyében, amelyről kiderült, hogy egy kőszegi társkereső irodának szánták készítői. így értesült a Standard című osztrák lap, amely szombati számában azt is megírja: a nyomozók — akik szerint elképzelhető, hogy a robbanó küldemény feladója maga is a kőszegi iroda kuncsaftja volt —, még mindig nem végeztek a társközvetítő iroda összes iratának átvizsgálásával, illetve a bennük szereplő személyek kihallgatásával. Az osztrák hatóságok egy esetben már úgy vélték, forró nyomra bukkantak, de aztán kiderült: az illető férfi teljesen ártatlan, csak a személyazonosságát akarta eltitkolni. A magyar cég elsősorban stájerországi lapokban hirdetett. Korábban már közölték, hogy a magyar és az osztrák hatóságok szorosan együttműködnek a nyomozásban, s megpróbálnak találni egy olyan nőt, aki esetleg levelezett a bombák készítőjével. A Standard úgy tudja, hogy a linzi társkereső iroda ügyfelei között sem fejeződött be a kutatás. Mint ismeretes, idén júniusban is egy kelet-európai lányokat közvetítő iroda magyar tulajdonosnője kapott Linzben levélbombát. A lap információi szerint a hatóságok eddig 130 házkutatást tartottak, 50 ezer személyről próbálták meg kideríteni, hogy van-e valamilyen köze a merényletekhez, s ösz- szesen 320 000 oldalnyi aktát dolgoztak fel. Olajbajok A kőolaj Kárpátalján immár négy esztendeje állandó témája a természetvédőknek, ökológusoknak. Az elmúlt két év alatt 49 alkalommal fúrták meg a Kárpátalján áthaladó olajvezetékek valamelyikét. Ám ha még csak szándékos rongálok lennének... Vannak vezetékek, mint például a Barátság kőolajvezeték, melyekről azt tartják a szakemberek, hogy időtlen ideig működhetnek anélkül, hogy a csöveket cserélni kellene. A gyakorlat nem őket igazolja. Méterekkel a földfelszín alatt húzódik, de már bebizonyosodott, hogy így is veszélyt jelent a környezetre. Említhetnénk a Beregszász közelében történt szakadást, ahol oly sok olaj került a talajba, hogy az művelésre alkalmatlanná vált. A legutóbbi nagy olajömlés szintén a Barátság meghibásodása miatt következett be. Itt sem jöhetett szóba szándékos rongálás. A vezeték ugyanis 2 méterrel a felszín alatt húzódik. Az első híradások arról számoltak be, hogy a földmozgások következtében repedt meg a vezeték. Valójában a repedés az egyik hegesztési varrat mentén keletkezett, s ezen át tört a felszínre az olaj. A fő veszélyt az jelentette, hogy az esettől alig 45 méterre folyik a Latorca. A mentési és kárfelszámolási munkák óriási pénzeket emésztettek fel. Igaz, a kárpátaljaiak segítségére siettek a szomszédos megyék környezetvédői és a polgári védelem osztagai is. A sérült csőrészt eltávolították. Tüzetes laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, hogy kiderítsék a meghibásodás okát, bár ez aligha ad módot a további balesetek megelőzésére. Pillanatnyilag az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a 33 esztendeje lefektetett vezeték ezen részén hanyag munkát végeztek a hegesztők. — b.cs. — Záhonynál a határállomást is bővíteni kell Bozsó Katalin felvétele latosan — önmagában nem mozdítja elő a munkák mihamarabbi elkészültét, de mindenképpen biztató jelként kell értelmezni. így a munkák várhatóan hamarosan elkezdődnek, aminek a hídrekonstrukció csak egy fázisa, mert ezzel együtt a határátkelőhely bővítését is meg kell oldani. Ez a vám- és pénzügyőrség beruházása lesz, amit az átkelőhellyel párhuzamosan végeznek. Sajnálatos körülménye lehet a nagyberuházásoknak, hogy a kivitelező vállalatok várhatóan a saját munkásaikra fognak támaszkodni, így a helyi munkanélküliség csökkenésére még átmenetileg sem gyakorolhat jelentősen pozitív hatást. Egyelőre csak elvi megállapodások születtek, amit az is jelez, hogy a városi vállalkozói, kereskedői réteg még nem reagált a változásokra. Természetes gazdasági élénkülés igazán majd csak a vállalkozói övezet beindulásakor várható, amikor a nagyberuházók mellett helyüket fogják keresni a kisvállalkozók is. —vip— Záhony még várakozik A záhonyi Tisza-híd átépítéséről kötött kormányközi megállapodási szerződést a napokban Lotz Károly magyar és Ivan P. Dankevics ukrán közlekedési miniszter. Az előzetes elképzelések szerint jövő év közepéig megtörténhet a híd felújítása, aminek az építési munkálatain közösen osztoznak meg a felek. A tervezett négysávos közlekedést lehetővé tévő munka első fázisában az ukrán fél az elavult hídszerkezet rekonstrukcióját és a kiegészítő szerkezeteket felépítését decemberig elvégzi, ezt követően a magyar szakemberek felújítják és kibővítik a már meglévő hídelemeket. Ezzel párhuzamosan — a várhatóan emelkedő forgalom miatt — az infrastrukturális körülmények és a vámterület fejlesztése is befejeződik. Záhony jegyzőjétől, Belinsz- ki Bélától megtudtuk, hogy e szerződés megkötése — a kormány által deklarált térségfejlesztési koncepcióhoz hasonA Tisza-híd rekonstrukciója így fest a túloldal Csapnál Torlódás lányokkal és cigányzenekarral Gépkocsink átgurul a La- torca-hídon. A csapi közúti határátkelő felé vezető nemzetközi főút mentén feltűnnek az átkelésre váró kamionok. Az út keskeny, ráadásul gödrös is. Egyik felét a veszteglő országúti vándorok foglalják el. Most olyan közepes hoszszúságúnak saccolható a kamionsör. A konvoj végén állókra így is bő 36 órás átkelési tortúra vár. Miközben ekkora várakozási időt jósolnak a kamionsofőrök, a Kossuth rádió azt mondja, hogy Magyarország egyetlen közúti határátkelőjén sem kell kilépéskor várakozniuk a kaminosoknak. Elaraszol gépkocsink a sor mentén, s olykor megtorpanva próbálja elkerülni a koccanást a szemből jövőkkel. A kamionok közt csinos fiatal lányokat pillantunk meg. Amit ők árulnak az országutak matrózai számára, mi nevetséges ukrán kuponjainkkal aligha tudnánk megfizetni. Hogy mennyi is szolgáltatásaik tarifája? Nem firtattuk. Persze, nem csak pénzért kínált szerelmet vásárolhatnak a kamionosok. Sok környékbeli próbálja úgy kiegészíteni jövedelmét, hogy kijár kávét, teát, zsíros kenyeret árulni. Elfogynak a kamionok. Nem sokkal a csapi leágazás után megpillantjuk a személygépkocsik által alkotott sorokat. Indokolt a többesszám, mert itt, ahol a közúti rendőrség által kialakított ütközőzóna képzeletbeli sorompója van, többféle sorban álló található. Jobbra a kitérőben hármas sorokban állnak a semmilyen kiváltságos jogokkal nem rendelkezők. Ok vannak többen, s rájuk yár a legnagyobb megpróbáltatás. Hiába, itt nem kifizetődő a becsületesség. A várakozók ágaskodó idegekkel figyelik, hogy húznak el a külföldi, főleg nyugati márkájú autócsodák a határátkelő felé. Utóbbiak röpke időre, legfeljebb néhány percre állnak meg. Némelyik barátságosan kezet fog a rendőrrel, és hajt tovább. Különben mindegyiknek van valamilyen papírja, melyre hivatkozva áthaladási elsőbbséget követel magának. Ilyen engedélyeket Kárpátalján csak a határőrség és a megyei tanács adhat ki. Most éppen összetorlódik néhány kivételezett. Engedély ide, engedély oda, várakozniuk kell. Balra a kiszélesített útszélen szintén gépkocsik vesztegelnek. Ok kiugrási lehetőségre várnak. Csak annyi kell, hogy az egyenruhások más irányba tekintsenek, már lépnek is a gázpedálra. A milicisták legfeljebb annyit tehetnek, mint az albán légvédelem: rázzák az öklüket. — El vagyunk itt vágva a külvilágtól — panaszolják a roppant mostoha körülmények közt szolgálatot teljesítő rendőrök. Nincs telefonösszeköttetésünk Ungvárral, de még az alig kilométernyire lévő határőrökkel is csak gyalogfutárok révén tarthatják a kapcsolatot. Péntekenként pedig, az est leszálltával a közúti ellenőrző- pont is sötétbe borul. Ilyenkor lámpáikat lekapcsolva vidáman surrannak el a szemfülesek a h^tár irányába. Hiába. Csapon pénteki nap van áramszünet. Más napokon a többi falu és város kerül sorra. Ezalól senki sem kivétel. Áram és fűtés nélkül maradnak a kórházak, iskolák, óvodák, nem működnek a telefonok. Hogy ebből több a kár, mint a haszon, senkit sem érdekel. Szóval a külön engedéllyel rendelkezők sorakoznak most fel. Percek alatt vagy húsz gépkocsi torlódik össze. Váratlanul ellenőrzés érkezik.. Egy rmk- robusszal tévések és az őket kísérő rendőrtisztek lepik meg a helyszínt. Alig tűnnek fel, az ügyeletes pillanatok alatt rendet teremt. A soronkívüliek sora nyomban eltűnik. Ä veszteglő gépkőcsisőrok'' közt egy cigányzenekar húzza a majdnem azt mondtam, talpalávalót. Ez is egyfajta vállalkozás. A vidám zeneszó némileg feledteti a sokórás várakozás keltette ideg- feszültséget. Sokan ezért pénzt is adnak a muzsikusoknak, akik, meglátván a videokamerát, az előtérbe nyomulnak, s még lelkesebben húzzák. A firssen érkezett két rendőrtiszt, történetesen a megyei közútiak főnökei, éppen a határőrökkel való remek együttműködésről tartanak előadást. Váratlanul mellettük terem egy határőr-őrnagy. Amit ő mond, homlok- egyenest ellentéte az addig hallottaknak. Higgadtan közli, ez a rendőrposzt az oka annak, hogy a határátkelőn kritikussá fokozódott a helyzet. Mivel itt képtelenek rendet tartani, alig kilométernyire több mint kétszáz! gépkocsi torlódott össze. Követeli, hogy senkit se erigedjenek tovább, még érvényes engedéllyel sem. Nagy, sőt óriási a torlódás. Mindenki egyszerre szeretne ráhajtani a tanknyi szélességűre méretezett Tisza-hídra. Naponta így is 4—5 ezer jár- “ mű lépi át az ukrán—magyar határt. A tiszt szidja a rendőröket, szidja az államot, mely nemcsak polgárainak képtelen emberi életfeltételeket teremteni, de hivatalnokainak, rendőreinek és katonáinak sem tud normális munkakörülményeket biztosítani. Balogh Csaba
