Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-03 / 29. szám

10 1996. február 3., szombat Ezoterika UJ KELET Amióta ember él a Földön, örök kérdés számára: ki is ő valójában, mi dolga a vilá­gon? A rejtélyt a tudomány is próbálja a maga eszközei­vel megoldani, kétségtelenül számtalan eredményt elérve. A döntő válasszal azonban adós maradt ez ideig, s kér­dés, hogy valaha is meg tud- e felelni. A híradásokból az érdekestől a meghökkentőn át, a hihetetlenig kaphatunk új s még újabb információkat. A tudomány válaszai mel­lett más úton-módon is el­hangzanak feleletek, egy Titkok titka másfajta gondolkodás révén. Ebben a képben jut hely aszt­rológiának, radiesztéziának. pi­ramisenergiának, túlvilági üze­netnek, reinkarnációnak, védő­szellemeknek és még sok más egyébnek. Voltaképp minden­nek. A tudósok és az ezote­rikusok „beszédtémája” azo­nos: ember és kozmosz, szel­lem és anyag, a titkok titka. A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ is több közösség számára ad helyet, így falai között műkö­dik az Ezoterikus Klub, a Transzcendentális Meditáci- ós Klub, a Természetes Élet­mód Klub, a Reiki és Fény­adó klub, a Sant Mat Közös­ség, a Déry János Klub stb. Most az Ezoterikus Klub két tagja mondja el hihetetlennek tűnő találkozásait Földön kí­vüli lényekkel s a Sant Mat Közösséggel ismerkedhetünk meg. „Szürke lények vezettek” Szilágyi Jánossal és Volosinovszki Sándorral hármasban beszélgetünk az utóbbi lakásán Nyíregyházán, az Ungvár sétány 9. számú ház legfelső emeletén. A művelődési köz­pontban ismerkedtem meg velük a legutóbbi ezoterikus klub rendezvényén, ahol Sándor a klubvezető szerepét tölti be, míg János elmaradhatatlan látogatója a havi egyszeri talál­kozásoknak, tehát a klub aktív tagja. A kettejük „egymás­ra találásáról” érdeklődve előbb Jánosé a szó. — Mik voltak e „megma­gyarázhatatlan dolgok” ? — A lakás így épül fel: pin­ce, földszint, tetőtér, padlás, hőszigetelő gyapottal ellátva. A tetőtérben lévő hálószoba padlásáról különös hangokat észlelünk, mintha pingpong- labda pattogna. A fürdőszoba piperepolcáról például reg­gelre a nagy ollót a földön találjuk, holott ezernyi más dolog van előtte, nem volna szabad csak úgy magától le­esnie. A lavór is megjárja a maga táncát olykor. —S mi vagy mik azok, ami­ket a feleségével önmagukon észlelnek? — Ezt nem könnyű így el­mondani. A szóban gondol­kodás túl racionális választ Szilágyi János vár, holott ez egy más világ üzenete, történése lehet, leg­alábbis mi annak tudjuk s tartjuk. Valahol ott kezde­ném, amit először éltem meg. A kisfiam, Ákos még kiságy­ban aludt. Gyakran felsírt, s én untam már hozzá az átjár- kálást, így az ő szobájában lévő heverőre feküdtem le. Arra ébredtem, hogy az alvó testem fölött lebegek, látva önmagam és Ákost, s azt, hogy két lény a kisfiámat egy fénysugárral hosszában, oda- vissza végigpásztázza. — Ne bántsátok!^— ordítottam rá­juk', rnifeiők azt válaszolták, hogy „Nem is bántjuk, mert egészséges”. — Ezek szerint „Csak” megvizsgálták? —- Igen. Aztán az elkövet­kező „találkozások” szintén álomban történtek, vagy leg­alábbis ázt hiszem. Az uta­zásra soha nem emlékszem, csak már arra, hogy abban a közegben vagyok velük, a szürke emberkékkel vagy a fénylényekkel együtt. Általá­ban valamilyen feladatot kell megoldanom, ez lehet a legel- képesztőbb gyakorlati munka is; így például legutóbb egy hangfalat készítettem. Megkér­deztem tőlük: — Miért kell ezt csinálnom? A válasz csupán annyi volt: — Kell azt! Az Ákossal történt eset után az első jelenlétre úgy emlékszem visz- sza, hogy a két kis szürke lény a kezemet fogva vezetett egy folyosón, s szembejött egy har­madik, aki egy lekerített élű fémes dobozt adott át nekem azzal, hogy nyissam ki. Magam sem tudom hogyan, de könnyű­szerrel kinyitottam a táskát. Abban milliónyi műszer volt, de érdekes módon rögtön tud­tam használni őket. Aztán olyan feladatokat kaptam, hogy gépeket, űrhajót kellett szerel­nem, de a gyakorlati jellegű feladatok mellett bőven akad olyan is, amely lélekedző a ja­vából, így például a félelem legyőzése. — Milyenek ezek a szürlce emberkék? — Magam olyan 193 cm va­gyok, és ők körülbelül 120 cen­timéteresek. Segítőkészek, a tapintásuk, ha hozzám érnek, kellemes-selymes, s valamivel alacsonyabb a hőmérsékletük, mint a miénk. Nem érintet­tem még delfint életemben, de valahogy az ő bőrük tapintá-sára „emlékeztet”. A fénylények meg különböző színűek, a narancs- sárgától a bíborvörösig. —Magam már csak földhöz­ragadt ember vagyok. Észlel­tek-e valamilyen „kézzelfogha­tót”, valami e világi jelet, jel­zést, üzenetet? — Azt mondom, nem. De nem is szükséges, hiszen mi tudjuk, hogy mi történik ve­lünk, s talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy várjuk is e találkozásokat, amelyek bizo­nyos ciklikusság szerint be is következnek. Van úgy, hogy Erzsóval együtt vagy a gyere­kekkel „utazunk”, ám érdekes módon a reggeli „kikérdezés­kor” a másik erre nem emlék­szik, vagy nem szabad emlé­keznie. — Sándor, az ön története? — Természetes érdeklődés­sel voltam én is az ezoterika iránt. Néhai dr. Fügedy Ágotá­val gyakran beszélgettem, so­kat tanulva tőle az élet rej­telmeiről, a világ egészéről. A radiesztézia területén némi jártasságra tettem szert, s tör­tént, hogy egy — egyébként szintén — sóstóhegyi új la­kás varázsvesszős bemérésé­hez hívtak. Munkám végez­tével — nyár este lévén — a teraszon beszélgettünk a ház urával és a feleségével. Egy­szer csak két fénypont húzott el felülről lefelé közelünk­ben. Utána érezhetően hide­gebb lett. Roppantmód el kezdtünk fázni. s,én mond­Volosinovszki Sándor tam is, ezt nem én teszem, itt másik élőlény jár. A tes­tünkből kiemelve engem és a ház asszonyát felvitt a fény­lény, majd előbb Erzsébetet hozták viszsza, s csak később engem. E testünkből kilépés körülbelül fél 12-kor történhe­tett, s a „visszaté-rés” úgy éj­szaka fél kettő táján. Azóta sokszor találkoztam velük. A szürke emberkékkel éppúgy, mint a fénylények­kel. Nekem úgy tűnt, hogy nemtelenek, de mindegyikük külön „egyéniség”, s több­nyire segítők, bábáskodók. Vannak olyanok is, akik nem jó szándékkal közelítenek, ilyenkor azt mondom: — Jé­zus Krisztus nevében távoz­zatok! S a sötét szellemek erre eltűnnek. A jók, a fény­lények viszont örömmel fo­gadnak, szinte várják, hogy a lelki fejlődésedben mikor érsz oda. Mert mi ezt az utat járjuk mindannyian, csak nem mindenki emlékezhet rá. Engem időközönként meg­látogatnak. Amióta — medi­táció közben — egy bíborszí­nű kristálylénytől megkap­tam az energiát a szférák ze­néjének kíséretében, azóta más ember lettem. Jobbnak érzem magam. Az energia­szintet folyamatosan emelik bennem, s gyógyítóvá vál­tam. Természetgyógyász va­gyok, de azért ez más, ez több, mint amit a fogalom takar. Röviden ennyit tudok, tudunk mondani Jánossal, s még azt, hogy most sem csak hárman voltunk itt a szobá­ban. A Spiritualitás Tudománya Egyetlen Isten gyermekei vagyunk jesítsük világi kötelezettségein­ket, szolgáljuk a társadalmat és az egész világot. SANT RAJINDER SINGH 1946-ban született Indiában. A két nagy Szent, Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh irányításával a misztika és a spirituális odaadás légkörében nőtt fel. Elektromémöki diplo­mával, ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tanult tovább és szerzett doktorátust. Húsz esztendőn keresztül magas vezetői beosztásban dolgozott Chicagóban, a világ legnagyobb és legismertebb computer-hír­közlő kutatóintézetében. 1989- ben vette át e hatalmas spirituá­lis művet, amely óriási mérték­ben terjed. Több mint 900 köz­pont van szerte a világban. Személyében tökéletesen összeolvad a modem tudomány és az ősrégi misztika. Sant Rajinder Singh a világbékéért és az emberiség egységéért végzett munkájával a világ po­litikai és vallási vezetői köré­ben nagy nemzetközi hírnév­nek örvend. Munkája elismeré­seként neki adományozták a „Békezászlót”. Életre hívta az évente megrendezett nagy kon­ferenciákat: az Emberréválás Nemzetközi Konferenciáját és a Misztika Globális Konferen­ciáját. Ő a „Vallások Világkö­zösségének” elnöke. Üzenete egyszerű és világos: „Csak a benső békével érhetjük el a külső békét!” Lefler György A nyíregyházi Sant Mat Közösség tagjai — férfiak és nők, értelmiségiek és kevésbé iskolázottak, idősebbek és gyerme­kek — kényelmesen elhelyezkedve ülnek a teremben; van, ki jógatartásban, mások lazán hátradőlve fotelükben. A terem félhomályát hihetetlen meleggé, emberségessé vagy inkább átszellemültté varázsolja az egyetlen gyertya lángja, a lelke­ket mintegy maga köré gyűjtve. Csöndes finomsággal zene szól, tiszta, éteri dallamok nyugtatnak belül. A világ zajából betoppant embert előbb mellbe vágja, hogy szinte fáj neki e fény, e csönd, majd magához térve önkéntelenül is már belül­re figyel, a belső békét és Istent keresve. Meditálnak. A közösség vezetőjével ké­sőbb ülünk le beszélgetni. Gyetvai Andrásné minden csü­törtökön 18 órától itt, a Váci Mihály Városi Művelődési Központ 43. számú termében találkozik a Sant Mat Közösség tagjaival az 1992-es indulás óta. A közösség életéről, annak ere­detéről és tanításáról kérdeztük. — A Sant Mat — másként a Spiritualitás Tudománya vagy a Surat Shabd Jóga — nagy Mesterein keresztül az’ősrégi, titkos Benső Tudást közvetíti a spirituális útkeresőknek. A taní­tás tehát minden vallás lényegét tudományos szinten tartalmazza. A Sawan Kirpal Ruhani Mission nyereség nélküli, jótékonysági, az emberiség egységéért fárado­zó közösség. Az élő Mester, Sant Rajinder Singh vezeti, aki saját életével mutat példát. A tanítás lényege szerint az emberi élet értelme önvalónk felismerése és Isten megvaló­sítása. Sant Mat Mesterei a po­zitív misztika útjának követé­sére buzdítanak: Istent keresve és követve maradjunk meg val­lásunknál, családunkban és tár­sadalmi közösségünkben! Ott hozzuk ki önmagunkból a lehető legtöbbet! Gyakoroljuk az erkölcsös életet, és gondos­kodjunk szeretettel és önzetlenül másokról! Az önvizsgálatot segítő napló tudományos alapok­ra helyezi tévedéseink és hibá­ink kigyomlálásának folyamatát. A kolumbiai minisztertanács például a gyermekek nevelésé-' ben felismerve a spiritualitás fontosságát, a meditációt beépí­tette az oktatási rendszerbe. Számtalan jógafajta, meditá- ciós módszer létezik. Ezen utak mindegyike Istenhez vezet. Ha azonban rövid életünk alatt az egész spirituális utat meg akar­juk tenni Teremtőnkhöz, meg kell találnunk a legtermészete­sebb, legegyszerűbb, legbizton­ságosabb és leggyorsabb utat. Sant Mat Mesterei lemonda­nak a légzésszabályozásról. A meditációban az érzékáramo­kat és velük együtt a figyelmet húzzuk vissza a lélek székhe­lyére. Ez a két szemöldök kö­zött és mögött helyezkedik el, a hatodik csakrában, más néven a harmadik vagy egyszemben, amely a Túlvilág Birodalmai­ba vezet. Az élő Mester által adott beavatáskor személyes tapasztalatot kapunk az Isteni Fényről és a bennünk zengő Isteni Hangáradatról. A medi­tációban szerzett csodálatos benső harmónia és szeretet ki­„Amikor imádkozunk, Istenhez fohászkodunk. Meditáláskor viszont mi hallgatjuk Istent.” Sant Rajinder Singh Fotó: Csonka R. sugárzik annak felismerésében, hogy mindannyian az Egyetlen Isten gyermekei vagyunk. Ezt elérvén világpusztulás helyett spirituális Aranykor köszönt a Földre. A négy Mestert bemutatva: HAZUR BABA SAWAN SINGH (1858—1948): Elér­hetővé tette az egész emberiség számára az addig csak kevesek­nek hozzáférhető Surat Shabd jógát. Elsőként hozta Nyugat­ra ezt a benső tudományt, és nagy szellemi ébredést jósolt. SANT KRIPAL SINGH (1894-1974): a Mesterek taní­tását tökéletes tudományként fejtette ki. Világkörüli utazása­in és a spiritualitás területét tel­jességében felölelő könyveivel reményt vitt a világ minden sar­kába. 1974-ben, az „Emberiség Egysége” első nemzetközi kon­ferenciáján kijelentette: a Spiri­tualitás Aranykora már felvir­radt. SANT DARSHAN SINGH (1921—i 989): 550 spirituális központot hozott létre, több mint 40 országban. Korunk egyik legismertebb misztikus költője. Az Urdu Akadémia négyszer is kitüntette Nagydí­jával. Tanítása: a spirituális cé­lok követésével egy időben tel­

Next

/
Thumbnails
Contents