Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-29 / 51. szám

4 1996. február 29., csütörtök Közélet UJ KELET Kormányülés — előzetes A lakáspolitikai koncepció­ról hallgat meg előterjesztést a kormány csütörtöki ülésén. A dokumentum szerint noha a lakáshelyzet sok tekintetben jobb, mint a gazdaság általá­nos állapota, mégis a lakásál­lomány egy része nem felel meg az igényeknek és egyre több gondot okoz a leromlott állagú ingatlanok felújítása. Ezért a lakásokkal a probléma nem mennyiségi, hanem sok­kal inkább minőségi. Az előterjesztés szerint a la­kásszerzésben azokat kell tá­mogatásban részesíteni, akik önerejükből nem képesek ott­honhoz jutni. A rászorultság elbírálására pedig a helyi ön- kormányzatok a legalkalma­sabbak. Ide tartozik az az elő­terjesztés is, amely elsősorban a panelépületek energiatakaré­kos, értéknövelő felújítására felhasználható német hitelről szól. A kormány a pénzügymi­niszter és a Magyar Nemzeti Bank elnökének előterjesz­tésében tájékoztatást hallgat meg a gazdaság helyzetéről 1995—96 fordulóján. Jelentés készült a feketegazdaság elle­ni fellépés értékeléséről is. Ez egyebek közt megállapítja, hogy Magyarországon a GDP mintegy 30 százalékát teszi ki az illegális gazdaság aránya, míg az Európai Unió országai­ban ez 10—20 százalék. A szükséges intézkedések között szerepel többek között az APEH és a VPOP integrációjá­nak folytatása, a gazdaságvé­delmi feladatok és a jogalko­tás koordinálásának erősítése. A kormány várhatóan létrehoz egy irodát az állami támogatá­sok folyósításának ellen­őrzésére. Erre azért van szük­ség, mert az Európai Unió tag­államaiban szigorú szabályok írják elő a verseny befolyáso­lásának ellenőrzését. Várhatóan módosul több kormányrendelet. Az egyik szerint a külföldiek áfa-vissza­térítésénél megszűnik az ilyen tevékenységgel foglalkozó vállalkozók által felszámítha­tó 10 százalékos költséglimit. Az idegenrendészethez kap­csolódó rendelet módosítása pedig lehetővé teszi, hogy a Magyarországon való tartóz­kodás anyagi fedezetét meghí­vólevéllel is igazolni lehes­sen. V alaha nyolc volt az a három. Azután, ahogyan növe­kedtek a költségek, az ezzel kapcsolatos kiadások, a fon­tos és okos emberek kitalál­ták, hogy a kiadások növe­kedésével egyenes arányban kell csökkenteni azok fedezetét. Mára egysze­rűen röhögni kell ezen a há­rom forinton, hi­szen kitalálóinak vélhetően az a célja, hogy mosolyt fa­kasszanak ezekben a nehéz időkben a vállalkozók arcá­ra, javítva a mostanában — ki tudja, miért — egyre rom­ló közérzetüket. Bizonyára emellé azt is jelezni akarták azok, akik most már jó két éve kitalálták ezt a három forintot, hogy az egész adó­zási és költségelszámolási rendszert nem szabad komo­lyan venni. Mielőtt végleg zavarossá válnék, elmondom: arról a három forintról (ami, mint említettem, bő két éve még nyolc volt) van szó, amelyet a vállalkozó kilométeren­ként elszámolhat a benzin­norma mellé amortizációs és egyéb költségek gyanánt, ha saját gépkocsiját használja vál­lalkozása céljaira. Manapság a gépkocsi — különösen a kis­vállalkozóknál — munkaesz­köz. A kis tőkével kezdő vál- lalkozócskának bizony egy két—háromszázezres öreg ver- da is komoly, de nélkülözhe­tetlen beruházás. Aztán ha megvan a járgány, azzal hor­gászni, kirándulni, család­látogatni nem igazán sokat le­het menni, mert rohanni kell a napi munkák után. Na, de a benzint már személyijöve- delemadó-mentesen lehet a hi­vatalos utakra vásárolni. A benzinben már, persze, benne van a fogyasztási adó, az út­alap-hozzájárulás (ez utóbbit a súlyadóval együtt köztudottan azért fizetjük, hogy minél több lengéscsillapítót és gumit fo­gyasszunk, valamint azért is, hogy fizető-autópályát épít­hessenek nekünk az Európá­hoz való csatlakozás jegyé­ben). A három forintból pedig bőségesen lehet fedezni a cas­cót, a súlyadót, a kötelező biz­tosítást, az előbb említett új lengéscsillapítókat, a gumi­kat, a gyorsan kopó fékbeté­teket s minden alkatrészt, ami csak egy autóban tönkreme­het. Mi több, ebből bőven jut arra is, hogy gyűjthessünk arra az esetre, hogy ha nagy nehezen megszerzett rozzant kocsink végleg kile­helné lelkét. Mert tes­sék csak szá­molni: 1200 km x 3 forintból már kijön a negyedéves casco (mostani áron), egy pár lengéscsillapí­tóért is elegendő körülbelül nyolcezer kilométert autóz­ni. Egy autóravaló pedig la­zán összejöhet, ha autózunk vagy nyolcszázezer kilomé­tert, persze, mindenféle alkat­részcsere meg biztosításfize­tés nélkül. Hát nem hallatlan lehetőséget ad államunk a vállalkozóknak? Hát nem rettenetesen okos ember volt, aki ezt kitalálta? Azóta bizo­nyára már államtitkár is le­het. És meg is érdemli főnök­társaival együtt a benzinár­ból befolyó fogyasztási adókból vásárolt nyolc— tízmilliós szolgálati kocsi üzemeltetését és kétévenkén­ti cseréjét. Vajon ő elszámol­hatja-e a három forintot? <ya) Három forint Meghalt Németh Marika Németh Marika érdemes és kiváló művész, a Fővárosi Ope­rettszínház örökös tagja február 26-án rövid szenvedés után elhunyt. A Fővárosi Operettszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Németh Marika 1925. júni- ház, majd a Művész Színház us 26-án született, Pécsett. Pá- voltak. Az Operettszínházhoz lyája első állomásai a Vígszín- 1949-ben szerződött. Számos operettben nyújtott felejthetet­len alakítást. Több filmben is szerepelt: Mágnás Miska, Dísz­előadás, Falusi idill. Művésze­tét Jászai Mari-díjjal, Pro Arte- díjjal, Érdemes és Kiváló mű­vész elismeréssel honorálták. 10. Utóvédnek kellettünk faluban csupán csak egyetlen biztosító szakasza volt, fél óra alatt felszámoltuk. Az oroszok fele elesett, fele elfutott Ki- szeljevka irányába, hol jelen­hívtak. Bajsza nikotinos volt, nem tudott a mi vékony ciga­rettánkkal bánni. De köszön­te, és míg szívta, ránk-ránk- nézett, vizsgálgatott, hogy Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részlete­ket: a szerző' a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századá­nak 184 emberéből 129-et hozott vissza a pokol küszö­béről. 1943. január 24. Egy felhá­borító mai értesülés: Kovács vezérőrnagy, a magyar had­sereg vezérkari főnöke a doni csaták negyedik napján Son­denstern tábornoknak, német vezérkari tisztnek azt javasol­ta, nemcsak az egész magyar hadsereget kell a felmorzso­lódás elől hátravonni, hanem az egész arcvonalat. A néme­tek nem engedték! Utóvédnek kellettünk! Az utóvédharco­kat Vargyassy Gyula vezérőr­nagy, a 23. könnyűhadosztály parancsnoka vezényli. Részlet egy napiparancs­ból: Erdélyi hadnagy, a 1081 2. század parancsnoka 1943. I. hó 25-én 17 órakor száza­dával reteszállásaiból elvo­nuljon. A cél Veliko Mihaj- lovka, ahová az éj 24. órájá­ig meg kell érkeznie, ott vitéz Szügyi Zoltán ezredes úrnál jelentkezzen. Aláírás: Szűcs százados. Miután vettem ezredesem, vitéz Szügyi Zoltán 1943. ja­nuár 28-án hajnali 3 órakor kelt parancsát—miszerint az Oszkol völgyében fekvő Pod- vissloje községet foglaljam el —, délelőtt 9 órakor már je­lentettem, hogy a falut meg­szálltam, védelemre beren­dezkedtem, és a Kiszeljevkára vezető utat lezártam. A Veliko Mihajlovka-ifront minden szakaszán döngenek az ágyúk, csörögnek a tankok lánctalpai, szólnak szünet nélkül a kézi- és az automata fegyverek! Támadnak, támad­nak az oroszok! Hatodik nap­ja már, hogy az itteni arcvo­nalunk szilárdan áll, eddig minden támadást visszaver­tünk, megállítottuk a gőzhen­gert. Az ellenségnek ebben a leg nagy csata dúl. A csatazaj­ból kihallatszanak a nagyka­liberű orosz aknavetők gránát­dörejei, a géppuskák szünet nélküli sorozatai. Az alvilág borzongást kiváltó zenéje ez! — Végig lehet ezt élni? — kérdezte Kubinyi zászlós. — Valakik mindig végigélik! Tizennyolc holttest fekszik kö­rülöttünk! Mégis, az orosz egy­ségből néhányon elmenekül­tek. Megmaradtak! A falu északi végére men­tünk. Az utat jól zárta le Kere­kes szakaszvezető, a biztosító őrs parancsnoka. Minden em­bernek fedett kilövőállása van. Az úttól jobbra és balra helyez­kedett el Korai zászlós szaka­sza, északkelet felé pedig a hadapród és Kövér Bandi zász­lós foglalt terv szerint tüzelő­állást. — Vajon az ellenséges csa­patok felénk délre csapnak le? — kérdeztem Kubinyit. Egykedvűen, elgondolkodva mondta: — Jó lenne tudni! Elhallgatott. Mi mást is tu­dott volna mondani? — Maradj itt, én visszame­gyek a falu közepén lévő egy­séghez. A tartalék szállásának helyi­ségeibe sok szalmát hordtak a katonák, a legényem is leterí­tett egy helyet a sarokban, ahol lepihentek. A nagy kemencében égett a tűz, két katona fűtötte szalmával, hogy éjjel melegben legyenek, hisz több mint egy hete hógödrökben töltötték nappalukat, éjjelüket. Ha nem támadnak az oroszok, az első vonalbeli katonák is a házak­ba húzódnak be. A konyha már működött, az egyik nagyobb házban helyezték el a berende­zéseket. A kisebbik helyiségben idős orosz házaspár lakott. Hófehé­rek voltak, felül 80-on. Tiszte­lettel néztük őket, kezet fogtunk velük. Cigarettával kínáltam meg az öreget, kit Vologyának vajon milyen emberek va­gyunk? Tolmácsom, Miska, az ungvári tanító segített beszél­ni velük. Három fiuk katona, vejük is a fronton van, lányu­kat a németek vitték el mun­kára. Magukra maradtak. Az erősek, akik a faluban éltek, a közeli városba húzódtak. Kevés házban maradt valaki. A szoba szegényes. A falon két ikon között a családi képek: három katonafiuk s lányuk mosolyognak ránk. A szemben lévőfalon a háború hirdetmé­nyei, s egy nagy Hitler-kép. — Kik rakták fel ezeket? — kérdeztem. — A milícia! — válaszolt a néni. — Itt tartózkodtak? —Itt, itt! — Le kell szedni! — mond­tam az öregeknek. —De a milícia!—siránko­zott a néni. —Azok már ide sosem jön­nek vissza! De jönnek az oro­szok, és ezekért haragudná­nak! Ijedtségükben hozzákezdtek megtisztítani a falat öreges ügyetlenségükkel. — No, szaggassátok le eze­ket a papírokat! — szóltam a tolmácsnak. — És égessétek el, nyoma se maradjon ennek a sok szemétnek! A szakácsokat utasítottam, hogy míg itt leszünk, lássák el élelemmel a két öreget. Visz- szamentem a két hírvivővel az utat lezáró harci őrshöz. Északról alig hallatszott már harci dörej, az oroszok legá­zolták az ottani csapatainkat. Beléptem Vologyáékhoz. Ló­cán ültek, hófehér fejük egy­másfelé hajlott. Szomorú sze­mük könnyezett. Az öreg sza- kállán végigperegtek a tiszta cseppek. — Vi harasi! — mondta a mamka. — Lesz itt háború? — kér­dezte Vologya bácsi. — Sto bugyet sz námi? Mi lesz ve­lünk? (Folytatás kedden) SZOLNOK FARMSHOW ’96 1996. május 30—31. ...ef man a­Rendező: Mezőgép Rt. Szolnok 5000 Szolnok, Tószegi út 47. Telefon: 56/425-421, Telefax: 56/425-491 MEZŐGÉP Rt. //,. ^ Szolnok BABOLNA'FETA által gyártott termékek és egyéb, takarmányozásban ajánlott termékek GYU-AGR0-SZ BT. 4033 Debrecen Éva u. 2. Tel./fax: 52/420-107 Mobiltel.: 06-60/301-856- kis kiszerelésű sertés-, és baromfikoncentrátumok- tejporok sertések és borjak számára —vitaminerálok sertések, baromi és kérődzők számára —vaspótlást szolgáló maiaevasíej -takarmánymész, tutor- étvágytalanság esetén: Pig-aró (takarmányízesítö) -madárvitamin —Ap-17- magas beltartalmi értékű Alex kutyatápok (munkakutyák, kölykök és standardok számára)-Alex csonterősítő- Alex koktél (tejpor kölyökkutyák számára)-Cirmix macskaeledel —Jolovit, Lizovit légyirtók Kövesse takarmányozásban a legújabb kutatási eredményeket, melyeket a nagyüzemi tartásban már a gyakorlatban is alkalmaznak. Gazdaságiabrak-keverékhez nélkülözhetetlenek a takarmánykiegészítők, koncentrátumok. Várom a meglévő, jövőbeli Kutyaeledel' és Takarmányboltokat, továbbforgalmazókat. Gyuricza Miklós ügyvezető A ma minősége — a holnap mennyisége • rotációs kaszák • rendfelszedők, rendfelszedő kocsik • hengeres és szögletes bálázók • szárzúzók • UNIMIX takarmánykeverő-kiosztó kocsi 5001 Szolnok, Tószegi út 47. Pf.: 114. Telefon: 56/425-421, 56/424-322 Telefax: 56/425-491 MEZŐGÉP Rt. /„. ^ Szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents