Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. február 26., hétfő 15 Régi ismerős Marginean Kisvárdán Jött, látott, gólt lőtt, majd hazautazott Marginean György! Tette mindezt alig két nap leforgása alatt. A ro­mán csatár alighogy bekö­szönt Kisvárdán, máris jelét adta: mit sem felejtett szak­májából. Az elmúlt hét kö­zepén beszállt a Hardware elleni edzőmérkőzésen, s ha már levetkőzött, hát, elhe­lyezett egy csinos kis külde­ményt a hálóban. Szó, mi szó, a hírt nem veték nagy­dobra a várkertben. Ezek után megeshet: az Ádámszki—Marginean- csatársorral kezdi a tavaszi idényt a harmadosztályú együttes. — Minden lehet! Kellemes meglepetésként ért bennünket Marginean jelentkezése. Köz­tudott, hogy a játékos nyáron visszatért Romániába, ahol az NB II-ben szereplő Dicső- szentmártont erősítette. Most pedig újfent Kisvárdán képze­li el a folytatást — árulta el Gólyán István technikai vezető. Ugyanő lesz, aki ma átkel a határon, hogy nyélbe üsse a támadó átigazolását. Ha a vár- daiak nem ütköznek áthatol­hatatlan falakba és a román klub méltányos árat kér, Mar­ginean megvásárlásával na­gyot húz Mészáros Károly csapata. Az eddig ismertté vált új labdarúgókhoz — Ádámszki, Ocsenás, Jávor — csatlako­Marginean jött, látott... zott az anarcsi Kozics Tamás. Ugyanakkor a Kisvárda és a Baktalórántháza nem tudott dűlőre jutni Barnucz Csaba ügyében. A védő kölcsönadá­sától a baktaiak elzárkóztak, emígyen az üzlet megkötése tárgytalanná vált. A kulisszák mögött zajló események nem terelték el a figyelmet a fel­készülésről, a még oly fontos előkészületi mérkőzésekről. A várdaiak legutóbb Sáros­patakon léptek pályára, útju­kat azonban nem kísérte sze­rencse: 2-0 arányú vereséget szenvedtek a Borsod megyei első osztályban vitézkedő el­lenfelüktől. Koncz Tibor Félórányi jó játék Gyengélkedő védelem Szombaton kora délután csalóka idő fogadta a nyíregyházi Városi Stadionba kilátogató szurkolókat. A meccs előtt még sütött a nap, de aztán beborult, és bizony dideregtek a nézők a pálya szélén a meccs közben és különösen a végén, amihez az NYFC 1-3-as eredménye is hozzájárult. Aztán az NYFC—Baia Maré középen játékukat, és sorra ve­előkészületi mérkőzés forgató- könyve is hasonlóan alakult, legalábbis hazai szemszögből nézve. A Feke — Szatke, Cse­hi, Drobni — Karkusz, Besse­nyei, Capatina, Kovács, Ká- kóczki — Sir a, Herczeg össze­állításban felálló NYFC jól kez­dett, és rögtön az elején veze­tést is szerzett. Sira ígéretes helyzetből lőhetett kapura, de a labda a vendégkapusról kipat­tant, ismételhetett, és másod­szor már nem hibázott: a kapus fölött emelt a hálóba (1-0). A nyíregyháziak jól szervezték zethették a támadásokat, a hely­zeteket azonban elpuskázták. Az első félóra hazai mezőny­fölénnyel telt el, igaz, a vendé­gek az elején még elég álmo­san mozogtak. A félidő hajrá­jára jött a meglepetés, az elemi hibákat vétő nyíregyházi véde­lem több veszélyes helyzetet teremtett Feke kapuja előtt. Először egy, a félpályánál el­adott labdából kontrázhattak a vendégfocisták, s a center Radnik nem is hibázott, a jobb sarokba lőtt (1-1). A félidő vége előtt bal oldalon Csehi adott el egy labdát, amiből aztán Neg- reu volt eredményes (1-2). A második félidőben Feke helyére Varró érkezett, majd Capatina helyett Unchiás, Ká- kóczki helyén Göncz lépett pá­lyára. Unchiás nem sokáig ma­radhatott bent, ugyanis érthetet­len módon a földön fekvő nagybányai játékosba rúgott, Szabó játékvezető jogosan húz­ta elő az előkészületi meccse­ken ritkán használatos piros la­pot. A felkészülés szokásos engedékenysége jogán Kiss áll­hatott be Unchiás helyére. A hazaiak játéka egyre jobban szétesett, támadásaik kapkodó- vá váltak. A bal oldalon Göncz volt aktív, és egy alkalommal a tizenhatos sarkáról hatalmas lövést küldött kapura, de az a Döntetlen és veszteség Ványi fáradt sétája Ezek a románok tudnak valamit, amit mi még nem. Amíg Hegyeshalomtól Záhonyig újratanulják, addig egy határral arrébb játsszák a futballt. Mert hogy a Kárpátok gyermekei egy sebességi fokozattal gyorsabban művelik e sportágat, ahhoz vita nem férhet. Nem baj, a jobbtól leckét venni nem szégyen. Eljöttek hát oktatni (nem ki­oktatni...) a Baia Maré labda­rúgói, hogy azután a nyíregy­házi salakon két nap alatt két mérkőzésen felvillantsák: miért is járnak előttünk. Vasárnap azért az is bebizonyosodott, ők sem verhetetlenek. A sényőiek Dvojcin — Sinka, Barna, Tor- da, Czap — Lelt, Kovács, Ru­Bátor: katonás győzelem Tizenegynek tizenegy gól! Szombaton mérkőzést játszottak Nyírbátorban! Nagy szó ez, kérem szépen. Igaz, mostoha feltételek mellett gurult, csúszott a labda, de mégiscsak lehetett futballozni. És azért ez sem semmi. Ha másképp nem ment, hát, a jégkorongból kölcsön vett mozdulatokkal operáltak a fiúk. A hazaiak Körmös (Gere) —Szegedi, Szakács, Lukács, Pataki (Matyi) — Varga, Lengyel (Hadházi), Tóth, Kertész — Lőrincz, Szabó (Lakatos) összetételű csapa­ta Gávavencsellő ellen lépett pályára. Az első félidőben Lukács fejesből ütött sebet a vendégek védelmén, amit Szabó is megtoldott egy ka­varodás után begyötört gól­lal — így, persze, a százöt­ven néző maradéktalanul elégedett volt az előadott produktummal. Szünet után felragyogott a megyei má­sodosztályú együttes csilla­ga, midőn Holp és Kelemen egalizálta az eredményt. Ám jött Lőrincz, aki szintén a fejét használta, a hálóba stukkolván egy jól sikerült beadást (3-2). A sokszereplős kilencven perc bátori szemszögből legérdekesebb momentu­ma, hogy Jávor Pál a máso­dik játékrészben erősen kí­sérleti tizenegyet engedett ki az öltözőből. Az edző három plusz egy labdarúgónak szentelt megkülönböztetett figyelmet. Matyi, Lakatos (Nyírkárász) és/*<!«//*( Kár­pát-Hús Volán) parancsno­ki áldással hagyhatta el a laktanyát, azért, hogy az ifjú katonák letehessék név­jegyüket leendő (?) klubjuk­ban. Új „hús” a Teremből érkezett Pataki Attila, őt a hátsó alakzat szilárdabbá tételére szemelték ki a har­madik vonalbeli gárda szak­vezetői. K. T. Nagy halászi hajrá Mérkőzés volt, egy a sok kö­zül. Ám alighanem lidércnyo­mással ért fel ez a másfél óra. A baktaiak tisztába „tették” a szakmuskásképző udvarán fel­lelhető pályát, ahol a Kaba- Hajdúszoboszló Cukor FC el­len meccseitek Gdovinék. A zengzetes nevű másodosztályú klub aztán lefutballozta a játék­térről ellenfelét. Kozma József együttesét letaglózták szom­bat délelőtt. A ficánkoló láto­gatók 11 -0-ára páholták el a Baktalórántházát! A Mónus — Zákány, Cse- lószki, Hüse — Németh, Ma­ries, Sós, Kapin, Vida—Knob- lok, Gdovin alkotta tizenegyet megroppantotta a hajdúsági csapat. — Kikaptunk, méghozzá csúnyán, mert a jégfociban a kabaiak sokkal jobbak voltak. Egészen egyszerűen az történt, hogy a vendégek mentek, mint a rakéta. A talajhoz megfelelő cipőjük óriási előnyt biztosított számukra. Már az 5. percben 4­0-ára vezettek, ami igencsak el­kedvetlenítette játékosaimat. Ettől azonban még nem áll meg az élet, hisz az NB Il-es csapat jóval előttünk jár a felkészülés­ben — kommentálta a mérkő­zést Kozma mester. Azt már Kormány Béla egye­sületi elnöktől tudtuk meg, hogy miután meghiúsult Bar­nucz Csaba azon szándéka, hogy Kisvárdára igazol, a játé­kos ez idáig senkinek nem nyi­latkozott további terveiről — legalábbis Baktán nem. *** Néhány kilométerreel odébb — ugyancsak szombaton —, Rakamazon is megtelt az öltö­ző. A hazaiak Nyírkárászt fo­gadták, és Balogh kettő, Mar- csek egy góljával 3-1-re győz­tek a megyei első osztályú gár­da ellen. A Kiss Miklós által irányított együttesben szere­pelt Krizsanovszki András, aki Sényőről érkezvén társult az NB III-as csapat kereté­hez. • / Nagyhalászban ötödik se­bességi fokozatba kapcsoltak. Igaz, ennek már jóval koráb­ban itt lett volna az ideje, azonban, mint tudjuk, nemrég még az is kétséges volt, hogy lesz-e egyáltalán tavasszal csapat a településen. A válasz már ismert: igen. A kormány- rudat az Albók József nevével fémjelzett új vezetés markolta meg, amely belekezdett a tete­mes lemaradás behozásába. Mi tagadás, teendő van elég, annál is inkább, mert a táblázat máso­dik felében tanyázó együttes a középmezőnyt tűzte ki célul. A játékosmozgások tekinte­tében még sok a bizonytalan tényező. Az már biztos, hogy Tanyi és Ballal Halászon foly­tatja. További labdarúgók is a kerettel készülnek, köztük két hálóőr is, az ő ügyük azonban még nem tisztázott. A távozók névsorát a Gombkötő-testvérek és a kapus Kormány László al­kotják. Az edzéseket egyelőre Ballai Mihályi a labdarúgó-szakosz­tály vezetője tartja, ám a csa­pat irányítói még ezen a posz­ton sem találtak végleges meg­oldást. (A tavaly ősszel tevé­kenykedő Hegedűs János edző nem dolgozik tovább a legény­séggel.) A gárda 18-as kerete már összeállt, mindenki a fe­délzeten van és edz. Szomba­ton Tiszatelekkel játszottak edzőmeccset a halásziak, és 11 -2 arányban diadalmaskod­tak. Az együttes egyébként heti öt edzéssel és 2—3 elő­készületi mérkőzéssel igyek­szik bepótolni a lemaradást. Azt pedig talán mondani sem kell: a legénységnek nem jön­ne rosszul, ha egy héttel el­halasztanák a bajnoki rajtot, több időt hagyva az erőgyűj­tésre... bóczki, Balogh—Ványi, Svelta felállásban küszködésre kár­hoztatták a román bajnokság bércei felé törő vendégeket. A leszegett fejjel támadó sárgák rendre fennakadtak a kőke­mény Czapon és társain. A há­zigazda NB Il-es együttes sem­mi rendkívülit nem csinált, mégis nyerhetett volna. Csa­tárok nélkül azonban nehéz, szinte lehetetlen a hálóig tusz­kolni a labdát. A nagybányai­ak előbb egy kapufával riogat­ták a szerződésben reményke­dő Dvojcint, s ugyan végig ost­rom alatt tartották a sényői por­tát, de semmi egyéb nem tellett tőlük. Bezzeg a túloldalon Ványi a ketrecig sétálhatott, ám mire elvergőgött volna odáig, „elfáradt”. Pedig ennél na­gyobb helyzet nincs. Maradt a 0-0, ami még a Baia Maré „fa­keresztlécről kipattant. A véde­lem annak ellenére sem javult, hogy a második félidőben már három emberfogó játszott. A vendégek többször könnyen elviharzottak Varró kapujáig, aki több góllövési kísérletet megakadályozott, de Sombere- ki lövésével szemben tehetetlen volt. A hajrára a hazaiak még több gólszerzési lehetőséget kialakítottak, de ezeket nem si­került értékesíteni. A végig jó iramú mérkőzé­sen a hazaiak védelme szokat­lanul sokat bizonytalankodott, s az ékekben sem volt elég átü­tőerő. Középpályán elsősorban a bal oldalon volt aktív az NYFC, először Kákóczki, az­tán a helyére beálló Göncz ré­vén. kója” ellen is tiszteletet érde­mel. A döntetlen nem rossz... Már csak azért sem, mert Sényőn újra összegubancolód­tak a sorok. Csütörtökön Öt­vös Antal és Polonkai László elhagyta a keretet, a hírek szerint előbbi Mátészalkára tart, míg Polonkai visszatér Nagykállóba. így történhetett, hogy az amúgy is sérültekkel tizedelt csapat két ifjúsági já­tékost csücsültetett a kispadra, akik lilára fagyva nézték test­közelből a meccset. A vész- tartalékok bevetésére — sze­rencsére — nem volt szük­ség! Feltűnt még a korlátok tövé­ben Mező József alakja, akivel a találkozó befejeztével ült le tárgyalni a szakvezetés. Nem így Vitkai Elemérrel. Oróla el­terjedt, hogy akár Sényőn is felbukkanhat, de a Rakamazról időközben távozó kapus Bak- talórántházára kötelezte el ma­gát. Koncz Tibor Meccs lett volna... Siralmas kép tárult mindazok szeme elé, akik végig­tekintettek a bujtosi pályán. Az imitt-amott kikandikáló fű ugyan csalfa reményekre bátorított, ámde... A játék­tér közepén elterülő jégpáncél hamar lelohasztotta a lel­kesedést. — Itt aztán nem lesz meccs — fordult ki a bejáraton egy jól bebugyolált úriember. S lön. Közös megegyezéssel le­fújták a Nyíregyházi Hardwa­re—Nagykálló derbit. A kállóiak nem soká időz­tek, szétnéztek, és már men­tek is. Dolgavégezetlenül. Boda Mihály edző szabadna­pot adott játékosainak, akik­kel hétfőre beszélt meg ismé­telt randevút. Meglehet, ekkor jelenti be távozását Szilágyi Sándor. A csatárt Nagyhalász ostromolja, s mivel az idő igencsak szorít, a labdarúgó­nak a hét elejére mindenkép­pen válasszal kell szolgálnia. Az NB III-as csapat egyéb­iránt mostantól a bajnoki cik­lusnak megfelelő munkára tér át, azaz megkezdődik a felké­szülés utolsó fázisa, a for- mábahozás. Addigra talán fel­épül sérüléséből Spisák Zsolt és Vágó Zoltán is... Néhány percnyi tétlen vá­rakozás után szétszéledtek a Hardware labdarúgói, mint­egy tudomásul véve, hogy új­fent „kibabrált” velük az idő­járás. Gondos házigazdához illően Lipők Antal hátrama­radt, majd kocsijába tuszkol­ta azt a nagy batyut, amelybe a szerelést csomagolta. A kedélyes hangulatban lévő szakosztályelnök a megyei első osztályú együttes leg­újabb szerzeményeiről szol­gált információval. — Visszatér csapatunkhoz Mihályfalvi László, aki az őszi szezont Tiszaszalkán töltötte. Két középpályást áll szándé­kunkban igazolni, mégpedig a nagycsekeszi Iváncsik Sán­dort és a kálmánházi Berki Zsoltot. Új név még Balogh Csaba, aki Mátészalkán vé­dett, valamint Szórád Attila,ő Orosról érkezett. — K —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents