Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

Sport 12 1996. február 26., hétfő UJ KELET Elképzelhetetlen, tragikus, katasztrófa, csőd A gyerekeink egészségéről van szó Az elmúlt napokban már többször foglalkoztunk azzal a hírrel, hogy a nyíregyházi költségvetés készítésekor fel­merült az a lehetőség, hogy a sportiskolának nyújtott tá­mogatást megszüntetik, ami természetesen egyet jelente­ne az iskola bezárásával. Felbermann Endre alpolgármes­ter az üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, ó' is hallott a felvetésről, de egy ilyen döntés meghozatalát — anélkül, hogy előtte ne vizsgálnák meg annak hatását — elképzel­hetetlennek tartja. Szombaton az iskola és a városi sport­kollégium igazgatói nyilatkoztak arról, milyen hatásai lehetnek ennek a döntésnek. Most a Nyíregyházi Sportis­kola néhány szakágvezetőjét kérdeztük arról, szerintük mit jelentene az iskola bezárása. Szabó László, az atlétikai szakág vezetője: — Elképzelhetetlennek tar­tok egy ilyen döntést. Az atlé­tikai szakágban közel kétszáz gyerek rendszeres sportolását biztosítjuk. A kisebbek heten­te háromszor, a középiskolá­sok naponta járnak edzésre. Az edzéseknek nem csak sportér­téke van. Fontosabbnak tartom, hogy a hozzánk járó gyerekek életmódmintát tanulnak, ismer­nek meg. Ma, amikor minden­ki arról beszél, mennyire fon­tos az egészséges életmód el­sajátítása, az erre szánt össze­geket egy tollvonással nem le­het megvonni. Biztos vagyok benne, hogy a kétszáz ifjú atléta szülei is két­ségbeesnének, mit csinál majd gyermekük a szabadidejében. Most tudják, hogy jó helyen vannak, felügyelet alatt, és nem kell aggódniuk, ráadásul ha nem is válnak élsportolóvá, leg­alább biztos, hogy egészséges életmódot tanulnak. A kétszáz gyerekkel tíz test­nevelő foglakozik, akik mun­kaidejük után öt—tízezer forint nettó összegű juttatás ellenében tartják a foglalkozásokat, sok­szor hétvégeiket is arra áldoz­zák, hogy a fiatalok versenyez­hessenek. Az iskolai DSK-knak egyszerűen nincs annyi pén­zük, hogy ezt a feladatot átvál­lalják a sportiskoláktól. Az egyesületek így is nehéz anya­gi helyzetben vannak, nincs pénzük az utánpótlás-nevelés­re. A diáksportnak nincs olyan reklámértéke, mint az élsport­nak, erre nagyon nehéz szpon­zoroktól pénzt szerezni. Az új­ságokban, a médiákban sem szerepelnek annyit ezek a gye­rekek, hogy annak reklámérté­ke lenne. Személyes kapcsola­tok révén kapunk csak támoga­tásokat, illetve a gyerekek szü­leinek támogatására vagyunk utalva. Egyszerűen nem tudnám megérteni, hogy az a testület, amely egy perc alatt megsza­vazott 100 millió forintos ki­adást az UNITERV-ügy kap­csán, most a gyermekeinken akarna megspórolni 18—20 millió forintot. Hadobás István, leánykézi- labda-szakágvezető: — Megdöbbenéssel és elke­seredéssel vettem tudomásul, hogy ez egyáltalán szóba kerül­hetett. Az utánpótlás-nevelés nem elsősorban az élsport mi­att fontos, az egészséges ifjú­ság egyik biztosítéka, ha minél többen már gyerekkorukban a rendszeres sportoláshoz szok­nak. Mindenki tudja, ifjúkor­ban sokkal könnyebb egészsé­ges életmódra szokni, mint később. Mást sem hallunk, mint hogy mennyit kell költeni az egészségügyre, aminek egyik oka az egészségtelen életmód. Ezért is nagyon jó befektetés, ha a fiatalok sportolására köl­tünk. Az iskola megalakítása mind szakmai, mind szervezési szem­pontból hasznos volt. Eredmé- nyessségére egy példát monda­nék: női kézilabdacsapatunk az NB I B-ben is helytállt. A mi szakágunknál négy csapat ver­senyez rendszeresen és 150 gyerek látogatja az edzéseinket. Jelenleg négy szakember dol­gozik. Ha ez egyik napról a má­sikra megszűnne, a diáksport­Mi lesz az NYSI focistáival? • A, - . • ... r . (Archív felvétel az Uj Kelet Kölyök Kupáról) körök nem tudnák ezt a lehető­séget biztosítani. Mint a városi diáksportszövetség vezetője is úgy látom, hogy nemcsak a sportiskolásokra, de egyáltalán a megyeszékhely diáksportjá­nak létére is komoly veszélyt jelentene ez a döntés. Bartha Dénes ftúkézilabda- szakágvezető: — Először is megszűnne a város utánpótlássportja, de leg­alábbis nagyon beszűkülne, ha ezt a döntést meghoznák. Hon­nan kívánnak az élsportban szereplő csapatokhoz ezután versenyzőket igazolni az illeté­kesek? Csak a szakágunkban három utánpótlásgárda és öt gyerekcsapat működik. A sport­iskolán kívül még az NYKC támogat minket, de nem kell bizonygatnom: nekik sincs arra pénzük, hogy a teljes támoga­tást átvállalják. Nem tudom, hol sportolhatnának tovább azok a srácok, akik naponta járnak hozzánk edzésekre. Egy ilyen döntés a város, sőt, az egész megye sportjára is ne­gatív hatással lenne. Szép las­san további sportágak sorvad­nának el a városban, utánpót­lás hiányában. Remélem, a képviselők is belátják majd, milyen hatása lenne az iskola bezárásának. Németh Károly labdarúgó- szakág-vezető: — Egy ilyen döntést kataszt­rófának minősítenék. Nálunk nyolc csapatban mintegy 170 gyerek sportol. Akkor, amikor a sorozásra kerülő srácok 40 százalékáról állapítják meg, hogy alkalmatlanok a katonai szolgálatra, tehát amikor már tizennyolc éves korukban is különböző egészségkárosodá­sokban szenvednek a fiatalok, ebben a helyzetben nem kell beszélnem a sportolás fontos­ságáról. Ez a 170 gyerek egyik napról a másikra sportolási lehetőség nélkül maradna. A sport oldaláról nézve: most eljuthatunk a nyílt NB I-es if­júsági bajnokságba, ami a gye­rekeknek komoly kihívást és tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítana. Az volt a tervünk, hogy a mai ifik közül minél többet beépíthessünk a felnőtt­csapatba, amely már majd két éve azzal az elképzeléssel ké­szül a jövőre, hogy helyi fiata­lokra építve lépjen felsőbb osz­tályba. Ez a terv is meghiúsul­na. Jelenleg nyolc, jól képzett lelkes szakember foglalkozik a csapatokkal, akiket most sem tudunk eléggé megbecsülni anyagilag, az ő munkájuk is kárba veszne. Mi mindenesetre abban a hit­ben fogunk dolgozni tovább, hogy az iskola bezárása csak egy véletlenül támadt ötlet volt, és a képviselők belátják: egy ilyen döntésnek szomorú kö­vetkezményei lennének. Biza­kodunk annak okán is, amit Felbermann Endre alpolgár­mester mondott. Szerinte egy ilyen döntést hatásvizsgálat nélkül lehetetlen meghozni. Gavallér Zsolt triatlonszak- ág-vezető: — Nekünk ez csődöt jelen­tene. A triatlon mint dinamiku­san fejlődő ifjú sportág nemrég került be az iskola kereteibe. A felnőtt egyesület, a Nyírtriath- lon SC nem kap támogatást a várostól, ha tehát a sportiskola megszűnne, a gyerekeket szél­nek ereszthetnénk. Elképzelé­sem sincs arról, mit tudnánk tenni, ha a támogatás megszűn­ne. Azt nem kell bizonygat­nom, hogy ez a fiatal sport mennyire fontos lenne, hisz alapfokon való űzéséhez túl nagy befektetés nem szükséges, ugyanakkor szinte bárhol az országban megteremthetők a versenyzés, és ami ennél fon­tosabb, a rendszeres testmozgás feltételei. Az utánpótláson nem szabad­na spórolni, kérdem én: minek költeni az élsportra, ha az után­pótlást megszűnésre ítéljük? Szakosztályunkban negyven gyerek sportol rendszeresen évi- 200 ezer forint támogatás­ból. Ez az összeg is nagyon kevés, a kerékpárok beszerzé­sét csak a szülők segítségével tudjuk vállalni, márpedig a jobb kerékpárok ára egyre maga­sabb. Az utánpótlást elsősorban olyan szponzorok támogatják, akik maguk is elkötelezettjei a testmozgásnak. Itt,bizony, nem számíthatunk nagy vállalatok, cégek támogatására, ők ugyanis akkor fizetnek, ha megfelelő ellenszolgáltatást remélnek, mi pedig nem tudunk reklámlehe­tőségeket ajánlani. Révay Zoltán Tómba második aranya A síkirály Alberto Tómba győzelmével fejeződött be a Sierra Névadóban rendezett alpesisí-világbajnokság. Az olasz versenyző a férfi műlesiklásban immár második aranyérmét szerezte, egyben hazájának a negyediket. Tómba az első futam után még csak a hatodik helyen állt, a másodikban azonban alaposan javított, itt a má­sodik legjobb időt érte el, ami az összesítésben az elsőséget jelentette számára. Ismert, a többszörös olim­piai bajnok síelő úgy érkezett Sierra Névadóba, hogy világbajnokságon még sosem sikerült aranyérmet nyer­nie. Tómba mögött a második helyen az osztrák Mario Reiter végzett, míg a bronzérem a svájci Michael von Grünigennek jutott. FÉRFI MŰLESIKLÁS, VILÁGBAJNOK: Alberto Tómba (Olaszország) 1:42.26 p (52.02 mp, 50.24 mp), 2. Mario Reiter (Ausztria) 1:42.57 (51.35, 51.22), 3. Michael von Grünigen (Svájc) 1:42.81 (51.83, 50.98), 4. Andrea Zinsli (Svájc) 1:43.48, 5. Andrej Miklavc (Szlovénia) 1:43.76, 6. Sebastien Amiez (Fran­ciaország) 1:43.79 Asztalitenisz Huszonkettedszer is A Marczibányi téri csarnok­ban zsúfolt ház előtt rendezték meg a női asztalitenisz Bajnok- csapatok Európa Kupája-döntő második felvonását. A Statisz- tika-Metalloglobus játékosai úgy léptek asztalhoz: ha ezt az összecsapást is megnyerik a német TSG Dülmen ellen, 22. alkalommal is a magyar csapa­té a trófea. Egy héttel ezelőtt ugyanis Fülöp István vezető­edző tanítványai idegenben 4- 2-re nyertek, amiből később 4- 0 lett, mivel a találkozót nem az előírt Joola márkájú aszta­lokon játszották le,.s az euró­pai szövetség, az ETTU helyt adott a Statisztika óvásának. A visszavágó két gyors Sta­tisztika-győzelemmel indult. Előbb a tajvani vendégmun­kás, Chen Jing intézte el per­cek alatt like Böhninget, majd Ellő Vivien valamivel nehe­zebben verte Nicole Strusét. A délután legizgalmasabb mér­kőzésén Tóth Krisztina három szettben maradt alul a néme­tek kínaijával, Ding Yapinggal szemben, a párost viszont ez­úttal a magyarok nyerték — szintén három játszmában. Az i-re a pontot a magyar bajnok ázsiai játékosa, Chen Jing tet­te fel, bár tudásához képest ezúttal gyengébben játszott Nicole Struse ellen. Ez is elegendő volt azonban győ­zelméhez, így a Statisztika 4- 1-re nyerte a visszavágót, s kettős győzelemmel, 22. alka­lommal hódítottad a BEK-et. BEK-döntő, visszavágó: Statisztika-Metalloglobus— TSG Dülmen (német) 4-1 Chen Jing—like Böhning 2:0 (4, 13) Éllő Vivien— Nicole Struse 2:0 (19, 14) Tóth Krisztina—Ding Yaping 1:2 (18, -14, 16) Éllő, Chen Jing—Struse, Ding Yaping 2:1 (12, -21, 18) Chen Jing— Struse 2:0 (11, 19). Vita az utánpótlásról Hamu alatt lapul a tűz — szokták mondani. Nos, ez a mondás a megye asztaliteniszsportjára is ráillik — talán némi túlzással —, hiszen a csend (ezt jelképezheti a hamu), amely körbeveszi ezt a sportágat, kezd „megrepedezni”: egyre több információt, hallhatunk a szabolcsi asztalite­niszklubok, illetve a versenyzők eredményeiről — minden korosztályban. Az a bizonyos tűz viszont értendő a klu­bok egymás közti viszonyára, ugyanis a kapcsolatok nem mindig „felhőtlenek” — főleg az utánpótlás terén. E sportág megyei életéről Papp Bertalannal, a Szabölcs- Szatmár-Bereg Megyei Aszta­litenisz Szövetség elnökével beszélgettünk. — A szabolcsi asztalitenisz­élet — kezdte az elnök — az utóbbi években elérte, az or­szágos átlagot vagy talán egy kicsivel meg is haladta azt. Természetesen a budapesti klubokkal nem tudjuk felven­ni a versenyt, hiszen ott olyan egyesületek vannak — példá­ul a KSI —, amelyek támoga: tottságával nem versenyezhe­tünk. De nem is ez a célunk. A környező megyékkel szem­ben (Hajdú-Bihar, Borsod- Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun) viszont felvesszük a kesztyűt, sőt, ha az utánpótlást nézem, talán még meg is előzzük őket. — A felnőtt mezőnyben mi­lyen osztályú csapatai vannak megyénknek? — A legmagasabb osztály­ban, az NB I/B-ben szerepel a Nagykállói Trió DSE, és jelen pillanatban az élmezőnyben foglal helyet. Az asztalitenisz második vonalában,-az NB II- ben a Nyírtét-Apagy Á.SZ.SE és a Nyírbátori ASÉ szerepel. A Nyírtét-Apagy remekül mene­tel, hiszen listavezető, míg a nyírbátoriak egy erős középszin­tű csapattá nőtték ki magukat. A harmadosztályban is ját­szanak csapataink, méghozzá Bököny és Újfehértó-gárdája. A megyei bajnokságra sem panaszkodhatunk, hiszen 14 együttes szerepel, melyeket két csoportba osztottuk, így van egy megyei első és egy másodosztályú bajnokságunk. — És mi újság az utánpót­lással? — Megyénkben három nagy nevelőegyesület van—Nyírtét, Apagy és Nyírbátor —, ahol Oszlánszki László (a megyei szö­vetség főtitkára) és Csekő Sán­dor tartja az edzéseket a fiata­lok számára. Itt jellemző a ma­gas létszám, hiszen 30 ifjú asz­taliteniszező látogatja mindhá­rom településen az edzéseket. — Az első osztályú Nagy- kállót nem említette mint után­pótlás-nevelő egyesületet. — Nagykállóban — hogy úgy mondjam — utánpótlás­nevelés nem nagyon működik, illetve mintegy fél éve kezdtek el egy iskolában ilyen irányú te­vékenységet. Nagykálló után­pótlás szinten eredményeket ta­lán tíz éve nem produkált. Ger­gely Máriusz—aki utánpótlás­korú versenyző—Romániából jár át, tehát ő nem Szabolcsban lakik, hanem csak a versenyek­re utazik Nagykállóba. — De hát a legfrissebb or­szágos serdülő fiú ranglistán (múlt hét pénteken adta ki az Országos Asztalitenisz Szö­vetség — a szerk.) Gergely a 18. helyen áll, így ő vezeti a szabolcsi egyesületekben ját­szó utánpótláskorú versenyzők ranglistáját. — Valóban ő áll a tizen­nyolcadik helyen, de a rang­listán nyolc fiatal szerepel utána a fent említett utánpót­lás-nevelő klubokból. Tehát az igazi munka ezekben az egyesületekben folyik az utánpótlás terén. Megyén belül végül is az lenne a cél, hogy saját nevelé­sű gyerekekkel próbáljuk mi­nél magasabb szintre emelni az asztaliteniszt, tehát ne „ide­gen toliakkal ékeskedjünk”. Én személy szerint sem ér­tek egyet azzal, hogy magyar, de külföldi állampolgárságú játékost tegyünk meg nume­ro egynek, hisz ez valahol sértés a komoly utánpótlás­nevelő egyesületeknek. — hutai —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents