Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

UJ KELET A megye Laczkót támogatja Ma tartja Budapesten a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség tisztújító közgyűlését, űr. Zila­hi Józsefet, a Megyei Labdarú­gó Szövetség elnökét péntek kora délután kerestük meg. — A Megyei Labdarúgó Szö­vetség küldötteként hatan utaz­tunk, rajtunk kívül még a me­gyét a három NB Il-es csapat egy-egy vezetője képviseli — mondta elöljáróban. — Elnök­ségünk megvitatta a lehetősé­geket, az elmúlt időszakot. A hat megyei küldött a változtatás mellett foglal állást. A mostani rendszer az elmúlt két eszten­dőben nem igazolta az előzetes várakozást. Benkő úr, mint egy nagyvállalkozó — ő a Caola főtulajdonosa—javaslata, hogy ő majd a pénzügyi forrást meg­teremti, a szakmai munkát pe­dig Mezey György irányítja, nem vált be a gyakorlatban. Valamennyien tudjuk, látjuk, hogy még lejjebb csúszott a lab­darúgásunk. Akár a nemzetek egymás közti ranglistáját, akár a klubok szereplését nézve, melyből csak üde színfoltként a Ferencváros kivétel. Mi tehát a Benkő-koncepció helyett a ko­rábbi, eredményesebb elnök, azaz dr. Laczkó Mihály mellett Lejárt a Nyírbátori FC el­nökségének mandátuma, ezért a hét közepén tiszújító közgyű­lést tartott a klub. A közvetlen vezetésben nem történt válto­zás, az elnöki teendőket to­vábbra is Üski Géza látja el. Újabb négy évre kapott bizal­mat a managed funkciót betöl­tő Szabó Béla, valamint a szak­mai munkát felügyelő Somo­gyi József. A klub gazdasági vezetője Forgács István lett. Az elnökségi tagságért harcba indulók közül megőrizte he­lyét Seres József és Rácz Mi­hály. Mellettük három új sze­méllyel bővült a kör, miután a küldöttek szavazatai alapján Nagy Árpád, Janovics János és Pozsonyi György is bekerült az elnökségbe. voksolunk. Szeretnénk, ha ezzel együtt átfogó szakami váltásra is sor kerülne az MLSZ-ben. — Olyan híreket lehet hal­lani, hogy Horn Gyula minisz­terelnök úr csak dr. Mezey Györggyel konzultál labdarú­gókérdésekben. Mezey viszont közismerten Benkő Lászlót tá­mogatja... — Most hallom először, hogy Hóm Gyula a labdarúgás­sal is foglalkozik. Őszintén szólva, én is Mezey-párti va­gyok, teljesen egyértelmű, hogy én is őt látnám legszíve­sebben a szakmai munka élén. Ez viszont nem zárja ki, hogy a Laczkó—Mezey páros ne dolgozhatna együtt. Majd meg- látjuk... Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a minisz­terelnök beleszól ebbe a kér­désbe. Nem tudom elhinni. — Mennyi esélyt ad arra, hogy Laczkó Mihály lesz a be­futó? — A vidék egy részének a véleményét ismerem, a pestie­két nem. Nagyon nyílt a ver­senyfutás. Nem hiszem, hogy Benkő marad, de arra nem mer­nék fogadni, hogy végül is ki lesz az elnök. (száraz) Kovács Kálmán Végül, de nem utolsósorban eddigi munkájának elismerése­ként, a 73 éves Kovács Kálmánt a klub örökös elnökhelyette­sének nevezte ki a közgyűlés. Előkészületi mérkőzések Szombat: Nyíregyházi FC—FC Baia Maré (román) Városi Stadion 14 óra, Tiszavasvári Alkaloida—FC Vranov (szlovák) Tiszalök 14 óra, Rakamaz—Nyírkárász 10.30, Nyírbátor— Gávavencsellő 11 óra, Nyírmeggyes—Mátészalka 11 óra. Nyíregyházi Hardware—Nagykálló bujtosi pálya 11 óra, Baktalórántháza—Kaba (a mérkőzést valószínűleg Rohodon játsszák) 11 óra. Vasárnap: FC Sényő—FC Baia Maré Nyíregyházi Városi Stadion 11 óra. Baktalórántháza—Ibrány (Rohod) 11 óra. Változatlan felállásban... Stadlerakasztó A Budapest Kávéházban, rendhagyó módon, irodalmi műsor keretében tartott sajtótá­jékoztatón mutatta be Ambrus Sándor író és újságíró Stadler­akasztó című könyvét, az „S.O.S. a dossziékon” soroza­tának tizedik kötetét. Az alko­tás részletesen ismerteti Stadler Józsefnek, az akasztói NB I-es labdarúgócsapat tulajdonosá­nak életét, tevékenységét és a körülötte kialakult helyzetet. — Könyvem a Stadler-jelen- séggel foglalkozik. Természete­sen a sport jelentős helyet kap benne, például kitérek a labda­rúgás néhány szabályára, már csak azért is, mert szerintem ezek az élet bármely területén érvé­nyesek -— nyilatkozta Ambrus Sándor. —Távolabbi céljaim kö­zött szerepel, hogy a sport „nagy öregjeinek” életéből merítek, szeretném eredményeik értékei­re is felhívni a figyelmet. A 850 forintos könyvet a ter­vek szerint a Stadler FC vala­mennyi bajnoki mérkőzésének helyszínén is árusítani fogják. Labdarúgás 1996. február 24., szombat Soha többet ilyen őszt! Egy „Fecske” is csinálhat nyarat! A havas pálya sem akadály Nyírkárászon Fotó: Racskó Tibor Nyírkárász felé suhanunk, szembejövő alig. Mihelyst járókelőkbe botlunk, elég kimondani a bűvös szót: futball. Több sem kell a kétkerekűjüket toló höl- gyeknék, rögvest útba iga­zítanak. Ahhoz képest, milyen kihalt a falu, jó nagy „nyüzsi” van a sporttelep öltözőjében. Naná, hisz rendesen bedurrantottak a takaros fészekbe. Karászban ügyelnek a részletekre. Talpa­latnyi hely sincs, a szorongó játékosok szerelvényüket iga­zítják. Edzés lesz. Oldalvást Ragány Ferenc szakosztályvezető siet befelé. Sugárzik róla a vidámság. Már hogyne, mikor jóleső érzéssel tekinthet végig a csapaton. Az őszi szezonban nem így volt, de ki beszél most a múltról. Ez nem ugyanaz a csapat. Jobb annál... „EZ MÁS CSAPAT!” — Nincs előttünk akadály — süvít a levegőbe Dudás Zoltán hangja, aki a többiek után veti magát — a hóba. Kisvártatva kör alakul, középen a cicával. Ugye, ismerős a játék. A beme­legítés elmaradhatatlan móká­ja. A pályát fedő jégbordák sen­kit, de senkit nem zavarnak. Dudás jelenléte is a változá­sokat példázza. A karásziak imponálóan erősítettek, a minő­séget helyezve előtérbe. A hívó szóra két menő labdarúgó ug­rott. Sényőről Dudást, Bakta- lórántházáról Fecsku Istvánt sikerült hazacsábítani. Ők iga­zi frontemberek. Velük érkezett Virtás kapus Dombrádról, Tóth Gyulaházáról és Horváth Va­járól. No, meg letörölte a port futballcsukájáról Kántor, vala­mint Kapin Pál. Utóbbiak csendben visszaszállingóztak a kerethez. Czető viszont odébb- állt. Ez bizony veszteség. Ám kiheverhető... — Úgy hiszem, ez egy más csapat lesz, mint a tavalyi. A két régi-új játékos visszaho- zatala nagy nyereség számunk­ra. Dudás és Fecsku jó hatással van a többiekre, sőt, hamar le­tolják a lazsálókat. A zord idő­Forró Elemér tékra voksolunk. Ellenkező esetben mehetünk edzőpartner után, s ki tudja, találunk-e meg­felelő ellenfelet. A mérkőzések... Győzelem Kisvárda fölött, döntetlen De- mecserrel, vereség egy hete Sárospataktól. Szerdán Tuzsér következett, és sima 6-2-es si­ker... — Nem üres szólam, de min­denki becsületesen dolgozik. Ezzel nincs probléma, mint ahogy sérültünk sincs. Igyek­szünk tökéletesíteni az idegen­beli és a hazai meccsekre kimó­dolt taktikát, ami hellyel-köz- zel már összeállt. Az, hogy még akad csiszolnivaló a játékon, magától értetődő. Közönségünk hálás, ugyan­akkor roppant igényes. Nehe­zen tűri a hazai botlásokat! De lelkes, megérdemli, hogy ki­szolgáljuk. Nem úgy, ahogy ősszel... — Czető kulcsjátékos volt. Távozását mennyire sínyli meg Nyírkárász? — Mint minden csapatnál, ha kiesik egy fontos láncszem, az gond. Nincs időnk azonban ezen rágódni, tovább kell lép­nünk. Vele vagy nélküle! — jelenti ki Forró mester. „ITTHON A LEGJOBB” Amikor elemében van, Fecs­ku István ördöngösen futballo- zik. Bezzeg, ha bal lábbal kell, netán kihozzák a sodrából, könnyen felkapja a vizet. így vagy úgy, a gólérzékeny csatár mindenütt keresett portéka. A KÖZÖNSÉG KEGYEIÉRT... Egyetértőén bólogat a mel­lénk zárkózó Forró Elemér. A tréner feltűnően nyugodt. Mi­nek idegesítené magát, játéko­sai korbács nélkül is fürgén ci­káznak a havon. Izgulni ráér később is. Amint megkezdődik a megyei első osztályú bajnok­ság, úgyis lesz elég baja. De megkezdődik egyáltalán...? — Nagyon szeretnénk már­cius 10-én futballozni, de az időjárást, természetesen, nem tudjuk kedvünk szerint alakíta­ni. A jelek — az előkészületi meccsek — arra utalnak: a csa­pat a legjobb úton halad afelé, hogy az első fordulóban jó erő­ben, jó játékkal mutatkozzon be. Ha a körülmények lehető­vé teszik, mindenképpen a já­járás miatt a labdát ritkán tud­tuk elővenni, ez okozta, hogy sokat futott a környékbeli dom­bokon a társaság. Mikor meny­nyit, volt, hogy nyolcezer mé­tert — közli Ragány úr. — Az egyesület, a szponzo­rok sokat áldoztak arra, hogy előretörjön a gárda. Ennek mi az ára? — Lényegesen jobb szerep­lést várunk a csapattól. Mivel itthön kirívóan gyengén telje­sítettünk, ezt feledtetni kell a szurkolókkal! A 6—8. helyre várjuk az együttest. A faluban is oldottabb a hangulat annak láttán, hogy többségben vannak a helybeli játékosok. Ennek az lehet a haszna, hogy jócskán megugorhat a nézőszám. Ragály Ferenc Fecsku István Márpedig Fecsku életveszélyes a kapu előtt. — Nem mondhatom azt, hogy mindig kijött a lépés Baktán, inkább az a helyes ki­fejezés: megpróbáltam helytáll­ni. Remekül éreztem ott ma­gam, semmi gondom nem volt, de a karásziak ajánlata szíven ütött. Ahogy a szólás is tartja: mindenütt jó, de a legjobb ott­hon! — Rólad az a vélemény ala­kult ki: ha bepörögsz a pályán, fékezhetetlen vagy. Sikerült va­lamelyest megszelídülnöd? — Minél korosabb az ember, annál csendesebb. Félre ne értsd, nem akarom öregbíteni magam, ám azért az idő halad­tával én is nyugisabbá váltam. Szerintem ezt több játékosnál is észre lehet venni. — Nyírkárászban egyértel­mű a feladatod, gólokat várnak tőled, semmi mást... — Remélem is, hogy nem maradok adós a gólokkal. Az edzőmeccseken eddig bejöttek a dolgok, az erőnlétemmel sincs gond. — Meddig juthatsz a góllö­vőlistán? — Hm... Tíz—tizenkét gólt szeretnék... Amikor eldőlt, hogy visszatérek, mondtam is a vezetőknek: ennyit illdomos lenne elérni. — Készülni fognak „belő­led” a védők... — Azt nagyon jól tudom, hogy sok csapatnál kétjátékost küldenek majd a nyakamra. A pályán kell bizonyítanom, ott nincs mellébeszélés. — Ezt a telet, a hideget mennyire szívleled? — Én szeretek havas pályán futballozni! Sárospatakon any- nyira kedvemre való volt a je­ges talaj, hogy nem akartam lejönni — mert lecseréltek. — Akkor felőled akár kez­dődhetne is a bajnokság? —Jó lenne, ha időben rajtol­hatnánk! Akár 10-én is kime­gyekjátszani. Bár a próféta szólna a mo­solygó fiúból... Koncz Tibor Elhunyt Helmut Schön Péntekre virradóra el­hunyt Helmut Schön, az 1974-ben világbajnoksá­got nyert nyugatnémet labdarúgó-válogatott szö­vetségi kapitánya. A 80 éves futballszakembert Wiesbadenben érte a ha­lál. Schön 1964 és 1978 között irányította a nyu­gatnémet válogatottat, ne­vét az ország labdarúgásá­nak aranykorszakával azo­nosítják.

Next

/
Thumbnails
Contents