Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-22 / 45. szám
UJ KELET Záhony 1996. február 22., csütörtök 9 A vasúté, de a város használja Kultúrházi körséta Tanulnak? Olvasnak? Itt vannak! A megyében egyedülálló intézmény a Záhonyi Vasutas Oktatási és Művelődési Központ. A vasút tulajdonában van, de a város és a környék polgárainak szórakozási igényeit is kielégíti. Bán János igazgató felajánlotta, hogy körbekalauzol bennünket. Látogatásunkat a könyvtárban kezdtük. Mint Mókán Józsefné könyvtárvezető elmondta, kétszáz négyzetméteren több mint húszezer kötetből válogathat a hatszáz beiratkozott olvasó. Ide nem csak a vasutas dolgozók jöhetnek, bárkit szívesen látnak. Annyiban azonban kötődnek a MÁV-hoz, hogy egy kisebb teremben 1700 kötetnyi műszaki könyvtárat alakítottak ki az érdeklődő szakembereknek. Az intézmény jól járt, amikor a Keleti Pályaudvaron megszűnt a szak- könyvtár, mert az egész készletet a záhonyi intézmény örökölte. így került hozzájuk a Pallas Nagy Lexikona, teljes sorozatban. A beiratkozott olvasók többsége általános iskolai tanuló, de közép-, sőt főiskolások is rendszeresen felkeresik a bibliotékát. Olvasóik száma évről évre nő, mert egyre drágábbak a könyvek. Délutánonként sokan jönnek csak azért, hogy elolvassák az újságot. Mind többen vannak ugyanis, akiknek a napilapok vagy folyóiratok megvásárlása is anyagi terhet jelent. Az intézmény büszkesége a nemzetközi tanácskozások megtartására is alkalmas konferenciaterem. A nézőtér mögött külön üvegezett fülkéket alakítottak ki a tolmácsok részére. Pótszékek nélkül is hatszázan fémek el egyszerre. A négyszáz személyes színházterembe éppen csak bekukkantottunk, mert a nézőtér színültig megtelt óvodásokkal, és nem akartuk zavarni az előadást. Tóbiás és társai Szegedről érkeztek, és a Rober, a rabló című darabot mutatták be a kicsinyeknek. Mint az igazgató úr kérdésünkre elmondta, gyakran szerveznek ilyen programot a városkörnyéki települések óvodásainak. A vasutas dolgozókat szállító buszok napközben kihasználatlanok, ezért olcsóbban vehetik igénybe ilyen célokra. Amikor pedig megtelik a nézőtér, a belépőjegy sem kerül túl sokba. A színházterem egy vetítővászon leengedésével mozivá alakul át. Egyre többen járnak ismét filmet nézni, mert rájöttek, hogy ez a legolcsóbb szórakozás. A gond csak az, hogy este fél hatkor el kell kezdeni az utolsó előadást, mert nyolc óra után már nem indul vonat a környező falvakba. Ünnepi alkalmakkor koncerteket is tudnak rendezni itt. A szögletes falak ellenére nagyon jó a terem akusztikája. Kirpóbálta már az Edda Művek, is és nagyon meg voltak elégedve vele. A felnőttek színházi előadásáról annyit tudtunk meg, hogy nehéz megszervezni. Kicsi a város és vonzáskörzete. A határon túlról szívesen jönnének a magyarok, de nyári időszakban elég körülményes időre átjutni a határon. „Gáz” van Záhonyban is. A beruházó ígéretet tett arra, hogy március közepére befejezi a rendszer kiépítését, és a lakosság még ebben a fűtési szezonban megtapasztalhatja, hogy nem is olyan olcsó mulatság gázzal fűteni, sütni- fó'zni. Addig is van mit kerülgetni a városlakóknak, hiszen a vezetékek helyét földhányások jelzik. Bár a fotó szerint a két iskolás gyereket ez nem nagyon zavarja, annál inkább a felnőtteket. De egyszer minden a helyére kerül... Megduplázódhat a határforgalom Amikor megyénk városairól beszélünk, akkor Záhony mindig kilóg valamiért a sorból. Mindez abból adódik, hogy földrajzi fekvése miatt sajátos helyzetben van. A határátkelő, a jövés-menés befolyásolja és meghatározza az itt lakók mindennapjait. Mondhatnánk azt is, hogy itt sem könnyebb a megélhetés, mint máshol, de talán a lehetőségek jobban megteremtődnek a boldogulásra. Ezt bizonyítja az is, hogy a megyében Záhonyban és térségében van a legkevesebb munkanélküli. Ebben meghatározó szerepet játszik a vasút, ami még mostanság is biztos megélhetést nyújt a lakosság nagy részének. A városban jártunkkor betértünk a polgármesteri hivatalba, és Háda Imre polgármestertől arról érdeklődtünk: a gazdálkodás szempontjából milyen évet zártak a múlt évben és milyen kilátások vannak ’96-ra. — Városunkban az elmúlt évben az egyik legfontosabb feladat a régóta ígért és húzódó gázberuházás elkezdése volt, ugyanis jócskán lemaradtunk a környezetünkben lévő 10 településsel együtt. A másik sürgető dolog a határátkelések okozta, a településünket nyomasztó áldatlan állapotok megszüntetése, illetve kezelése volt. Jóformán a ’95-ös költségvetésünket is e két fontos feladat megvalósítása köré építettük fel. Augusztusban megkezdődött a gázberuházás, ami a város kasszáját 72 millió forinttal érintette, míg a lakosság egy elviselhető összeggel járult hozzá a megvalósításhoz. — Hogyan rendeződött a határhelyzet? — Kis eredmény, de sikerült elérnünk, hogy a múlt évben kiépült egy plusz kamionsáv, ami már enyhítette a gondokat. Aztán ’95 végén megkezdték a határátkelőhely bővítését, a kilépő és belépő oldalon egyaránt egy-egy kamionterminál épül, amit valószínűleg ebben az évben fejeznek be. A nyomasztó helyzet végleges megoldása erre az évre várható, hiszen az ukránok a magyar kormányzati szervekkel együtt aláírták a Tisza-híd szélesítésének tervét, ami többek között azt jelenti, hogy egy-egy sávval bővül a forgalom. Ezekkel a fejlesztésekkel akár megduplázódhat az áteresztőképesség a határon. Ehhez tartozik még, hogy magánberuházásban is épül egy kamionterminál a 4- es út mentén, azt a tavasz folyamán átadják, ami egyébként 3—400 járművet tud majd egyszerre befogadni. Kormányzati ígéret van a záhonyi déli bekötőút megépítésére, amivel teljesen új irányból lehet majd megközelíteni a várost. Ennek a megvalósítása is megkezdődött ’95-ben és ebben az évben kiépül. Visszatérve az elmúlt év gazdálkodására, örömmel nyugtázhatjuk, hogy év végére az önkormányzat kasszája „egyenesbe jött”, semmilyen hitel vagy adósság nem terhel bennünket. Azt még hozzáteszem, hogy az intézményeink működésében sem volt fennakadás, tartani tudtuk a korábban megszokott színvonalat. — Bár már több olyan dolgot említett, ami az elmúlt évről áthúzódik ’96-ra, mégis, milyen kilátásaik vannak erre az évre? — Ismerve az előzetes költségvetési törvényt, látszik, hogy néhány intézkedés hátrányosan érinti majd településünket. Például a személyi jövedelemadó új visszaosztási rendszere a megye szinte valamennyi településére kedvezően hat, kivéve nálunk, mert így a visszaosztásból 5 millió forinttal kevesebbet fogunk kapni, mint az előző évben. Ennek oka, hogy Záhonyban kevesebb a nyugdíjas és a munka- nélküli, mint a megye más pontjain. Még az is kedvezőtlenül érinti a költségvetésünket, hogy 1996-ban a MÁV nem fog helyi adót fizetni, ami nekünk 14—15 millió forintos bevételkiesést jelent. Ennek oka az, hogy az adórendelkezések módosítása során ott, ahol tömegközlekedést bonyolít le az érintett vállalat, nem adóalany. A másik oldalról meg az oktatási normatíváknál többet fogunk kapni a korábbiakhoz képest. így mondhatjuk, hogy ’96- ban hasonló összegből gazdálkodunk, mint az elmúlt évben. „Mindent a nyakunkba akarnak varrni” Éjszaka is nyugodtan sétálhatnak az utcán A záhonyi rendőrkapitányság tevékenysége eltér a szokványostól. Az tény, hogy itt sincsenek munka nélkül a rendőrök, de a város és a térség sajátos helyzete miatt más bűn- cselekményekkel is szembe kell nézniük. A köztudatban van egy olyan megítélés is, hogy Záhony a bűn városa. Itt aztán a határ közelsége miatt minden előfordul. Nos, ezeket a kósza híreket dr. Borbély Menyhért rendőr alezredes, kapitányságvezető visszautasította. — Mielőtt jobban belemélyednénk az önök munkája megismerésébe, hogyan értékeli a kapitányság elmúlt évi munkáját? — Az mindenki előtt ismert, hogy a mi helyzetünk speciális. A város és a kapitányság munkáját, mindennapi életét befolyásolja az a tény, hogy évente közel 10 millió ember utazik át térségünkön. A másik, ami meghatározza a munkánkat, a vasút jelenléte. Nem a vasút okoz problémát, hanem az ahhoz kapcsolódó bűncselekmények, mint például a vasúti kocsikon szállított áruk megdézsmálása — ezek a területünkön elkövetett bűncselekmények egyharmadát teszik ki. Ebben az egészben az a furcsa, hogy a szállítás során — a kiinduló állomás és Záhony között — bárhol követik el a fosztogatást, a mi kapitányságunk hatáskörébe tartozik, mert itt fedezik fel és, természetesen, a mi statisztikánkat rontja, ezeknek a bűncselekményeknek a felderítési mutatóival nem nagyon dicsekedhetünk. így az elmúlt évben a kapitányság nyomozáseredményességi mutatója 56,5 százalékos, míg a felderítési mutató 41 százalékos volt. Nemrégiben egy ön- kormányzati beszámolón elhangzott, hogy amennyiben a vasút kárára elkövetett dézsmálásokat kivonnák a kapitányság mutatóiból, akkor a megye egyik legjobb kapitánysága lennénk eredményességi szempontból. De ez csak játék a szavakkal és a számokkal, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amúgy, ha a sorrendiséget nézzük, akkor az ötödikek vagyunk a megyében. Nem vagyunk elégedettek, és igyekszünk javítani helyzetünkön, de az előttünk álló anyagi lehetőségek, sajnos, egyáltalán nem kecsegtetnek bennünket azzal, hogy lényeges javulás várható a jövőben. Ha sok nagy részét maga az áldozat idézi elő azzal, hogy kirívó, provokáló magatartást tanúsít, például mutogatja értékeit, sőt, van, aki még azt sem titkolja, milyen könnyen jutott hozzá. Szóval arra nem vagyunk felkészülve, hogy a közprédára kitett vagyonokat megőrizzük. — Visszatérve a vagonfosztogatásokra: hogyan tudják ezeket kezelni? Mert az utóbbi időben jócskán elszaporodtak... — Megpróbáljuk nyomon követni visszafelé, hogy hol nyúlhattak hozzá a szállítmányhoz. Vagy hogy egyáltalán törVelük is meg kell küzdeni tartani tudnánk az elmúlt évi szintet, akkor a lakosság és mi is elégedettek lehetnénk. — Hogyan ítéli meg működési területükön a közbiztonságot? — Nyugodt szívvel elmondhatom és kijelenthetem, hogy a záhonyi rendőrkapitányság illetékességi területén rend van és biztonság. Jó néhány éve nincs emberölés. A rablások és garázda magatartások nyolcvan százaléka magánlakásokban vagy szórakozóhelyeken történik. A rablások felderítési mutatója 75 százalék feletti, ami, azt hiszem, országos viszonylatban is jó szintet mutat. A rablátént-e lopás?! Mert az esetek többségében az sem biztos. Lehetséges, hogy csak egyszerű áruhiányról van szó, azt az árut be sem rakták! Itt azért meg kell említenem egy érdekes dolgot. A többmilliós rakományokat egy kis drótszállal „őrzik”, azt egy ólomzárral rögzítik! Amikor ez hiányzik a vagonról, feltételezhető, hogy valaki hozzányúlt. Emiatt aztán olyan is kiderült, hogy csak egy kíméletlen tolatás okozta az ólomzár sérülését... — Volt rá példa, hogy sikerült visszafelé nyomon követve megállapítani, hol történt a bűncselekmény? — Időnként azért sikerélményünk is van, mert elkövetőket is fogtunk már el. De mint említettem, az esetek nagy többségében nem a mi területünkön történik a lopás. Azokat az eseteket ki tudjuk szűrni, amikor itt törik fel a vagont, és sokkal nagyobb eséllyel fogjuk el a tetteseket. — Milyen nagyobb esetről tud beszámolni? — A kisebb dézsmálások mellett sikerült elkapni egy társaságot: alumíniumtömböket loptak több millió forint értékben. Sorozatban csinálták, míg végül lebuktak. Itteniek voltak, jól szervezett bandával álltunk szemben, és vasutasok is voltak benne. Mostanában ismét előfordultak hasonló alumíni- umtömb-lopások, de ezek elkövetőit még nem sikerült fülön csípnünk... —Az összes bűnelkövető között mekkora a külföliek aránya? —Számítottam erre a kérdésre. Amikor az emberek Záhonyt hallják, mindent elképzelnek, csak jót nem. Az elmúlt évben területünkön négy bűnöző volt, aki a magyarok sérelmére követett el bűncselekményt a 10 millió átutazóból! Viszont külföldiekkel szemben 20 magyar állampolgár követett el bűncselekményt. Tehát korántsem igaz, hogy itt áldatlan állapotok uralkodnak. Téves felfogás az, hogy ami Ukrajnával kapcsolatos, mindent Záhony „nyakába varrnak”, teljesen jogszerűtlenül. Itt az emberek éjszaka is nyugodtan sétálhatnak az utcákon, nem fogják leütni és kirabolni őket. Ez annak is köszönhető, hogy a területünkön lévő öt polgárőrséggel és a határőrséggel nagyon jó munka- kapcsolatban vagyunk, és számtalan közös akciót, ellenőrzést tartunk, ami csak növelheti a lakosság biztonságérzetét...
