Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-21 / 44. szám
Ipar 1996. február 21., szerda UJ KELET A világpiacra — Csengerből Nem szorít a cipő Pár éve alakult a Szamos Cipőipari Kft., és mára a megye egyik legnagyobb könnyűipari üzeme lett. Csenger és környéke sokat köszönhet a korlátolt felelősségű társaság működésének, mert sok embernek ad szakmát és munkát is. Erről érdeklődtem Juhász János ügyvezetőtől. —Azzal már foglalkozni sem érdemes, hogy az indulás nem volt ilyen könnyű. Abban az időben a cipőipar piacvesztéssel küszködött, nagyon kevesen bíztak a majdani talpra állásban. — Márpedig a cipőben talpon kell maradni... — Ha a szójátékot akarnám folytatni, akkor még azt is hozzátehetném, olyan módon, hogy ne szorítson az a lábbeli. Ezt sikerült elérnünk, mert olyan üzleti partnerre találtunk Seibel úrban, aki Németországból küldi a megrendeléseket, nekünk meg csak termelni kell. Csak nyugati piacra dolgozunk, sőt, már az amerikai térségbe is „betettük a lábunkat”, mert közel harminc százalékát ott értékesítjük termékeinknek. — Úgy tudom, férfiéipő— Átlagban havonta tíz fővel növekszik a nálunk dolgozók száma. Jelenleg közel négyszáz főt alkalmazunk, zömében nőket. — Jobban értenek a nők a cipőkészítéshez ? — így én soha nem kategorizáltam. Korábban különben is férfiszakma volt ez. Az elmúlt évtizedekben azonban a cipőipari szakmunkásképzőkbe főleg lányok jelentkeztek, belőlük lettek a szakmunkások. A korábbi években már volt hagyománya Csengerben a cipőgyártásnak, „örököltük” a szakmunkásgárdát. — Mostanában azonban már nem bízzák így a véletlenre a dolgokat. — Közel 150 bedolgozóval is munkakapcsolatban állunk, mert sokszor sürget a Nyugati piacra gyártják a lábbelit a csengeri cipőgyárban két gyártanak arra a piacra. — Cipő sokféle van, mi a kényelmi kategóriába tartozókat készítjük, elsősorban utcai használatra. Néhány hónapja már női lábbeliket is előállítottunk, ezzel bővül profilunk. —Ez több ember foglalkoztatását jelenti? határidő, a nyugati partner szereti a jó minőséget és a pontosságot. Azért, hogy ne legyenek utánpótlási gondjaink, együttműködünk a csengeri középiskolával, és az ott tanuló cipőipari szakmunkásjelöltek nálunk kapják a gyakorlati oktatást. A családi gazdaságoké a Jövő Képessé válni az önfejlődésre A valamikori nagy iparosodási láz sem tudta megyénk gazdaságát fellendíteni, de legalább sok száz embernek adtak munkalehetőséget a megyénkben megtelepedett ipari üzemek. Ilyen volt például a Mezőgép, a Hafe, a papírgyár, a Taurus vagy éppen az élelmiszeripari üzemek, de számottevő munkaerőt foglalkoztattak a könnyűipar megyeszerte jelen lévő fióküzemei is. Ennek ellenére a megyét elmaradott, nem igazán versenyképes gazdasági szerkezet jellemzi, alacson szintű infrastruktúrával, tőkehiányos gazdálkodókkal és egyre jobban elszegényedő lakossággal. Aztán a kilencvenes évek elejének drasztikus gazdasági változásai hatására a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok jelentős része tönkrement, és az amúgy sem nagyszámú ipari cégek egy része felszámolódott vagy csődbe jutott. Ennek törvényszerű következménye, hogy a szellemi tőke kiáramlása a megyéből egyre nagyobb méreteket öltött, de ez a folyamat most sem állt meg. A keleti piacok elvesztése igen nagy sokkot okozott, sok vállalatnak — már amelyik talpon tudott maradni — teljesen át kellett alakítania termékszerkezetét. A szükséges gazdasági váltás még nem történt meg minden területen, de már vannak ágazatok és vállalatok, amelyeknél biztató jelek mutatkoznak, sikerült új termékkel a régi piacokat megtartani, illetve újakat meghódítani — állapítja meg a Kereskedelmi és Iparkamara által elkészített tanulmány, ami a megye társadalmi és gazdasági helyzetét elemezni és vizsgálja a továbbfejlődés lehetőségeit. Megyénk társadalmi helyzetképe siralmas — folytatja az elemzés. Úgy is szokták mondani, hogy a legek megyéje vagyunk. Például az országos átlagnál kevezőtlenebbek a jövedelmi viszonyok. A lakosság több mint fele az életkora vagy egészségi állapota miatt eltartott. Az országban itt a legmagasabb a munkanélküliek száma. A személyi jövedelemadó egy lakosra jutó értéke a megyék között itt a legalacsonyabb. A foglalkoztatottak száma az utóbbi egy évben 17 ezer fővel csökkent. A mezőgazdaságban dolgozók száma 7500 fővel csökkent, ez elsősorban a téeszek felszámolásából fakad. Az iparban dolgozók száma hatezer fővel lett kevesebb, ennek oka egyrészt a könnyűipar visszaesése, másrészt a budapesti üzemek megyei telepeinek bezárása. Csak érdekesség, hogy a kereskedelemben megszűnt 2 ezer munkahely a feketekereskedelem felfutásával is magyarázható. Módosult a piaci helyzet, a tulajdoni szerkezet, és új típusú szervezetek jöttek létre. A feldolgozóipari szervezeteken belül dominálnak az élelmiszeripari (31 százalék) és a vegyipari (30 százalék) besorolásúak, emellett megemlítendő a gépipari, a textil-, cipő- és ruhaipari, valamint a fa-, papír és nyomdaipari termékeket előállítók tábora. Például építőipari tevékenységet közel 250 cég folytat, ezek jobbára kft. formában működnek. Az országhoz hasonlóan a fejlettséget és a szervezetek számát tekintve megyénkben is kelet—nyugati kettészakadás figyelhető meg. Az ipartelepítéseknek és a termelő infrastruktúrának köszönhetően a megye ipari kapacitásának közel kilencven százaléka található a Nyíregyháza—Záhony és Tiszavasvári—Mátészalka— Vásárosnamény alkotta, két egymást metsző tengelyen. Érdekes része az anyagnak, amikor azt vizsgálja, hogy a vállalkozók hogyan látják a saját helyzetüket 1996-ban. A megye vállalkozói mind belföldön, mind külföldön az értékesítések visz- szaesésére számítanak. A bel- és külpiacokon egyaránt az országos átlagnál kisebb árbevételnövekedésre számítanak. A termelés bővítését korlátozó tényezők közül elsősorban az állam magatartásának kiszámíthatóságát és a belföldi kereslet szűkösségét emelik ki. Ezeket követi a kedvezőtlen infrastruktúra, a tőkehiány és a forrásbevonás kedvezőtlen feltételei. A gazdaságirányítás kiszámíthatatlansága ellen a megye vállalkozói a jó üzleti kapcsolatok kiépítésével, az államtól való függetlenedéssel kísérelnek meg védekezni. Külön fejezet foglalkozik az élelmiszergazdasággal és -feldolgozó iparral, hiszen a megye gazdaságát ma is az agrárjelleg határozza meg. Az élelmiszer- ipart az elmúlt évek változásai nagyon kedvezőtlenül érintették. Cél, hogy az ágazatban új, modem üzemi struktúrák alakuljanak ki, az EU-normákkal harmonizáló magántulajdonon alapuló, elsősorban középüzemi formákat — családi gazdaságokat, szakgazdaságokat — kell létrehozni. A továbblépés lehetőségei között első helyen szerepel a csatlakozás a különféle bérmunka-konstrukcióhoz és a bedolgozói iparágnak a fejlesztése, ami lehetőséget ad bekapcsolódni a világgazdaság vérkeringésébe. Elsősorban az élelmiszer- ipar, a könnyűipar és a gépipar területein vannak lehetőségeink. A megye gazdaságfejlesztése a jövőben is csak a helyi és központi erők összefogásával képzelhető el. Csak akkor lehet a holtpontról tartósan és jelentősen elmozdulni, ha a megye képessé válik az önfejlődésre. —fuli — Szigetelt víztartály az amerikai hadseregnek „Minden gyártmányunk nyereséget hozott” Tíz évvel ezelőtt ipari övezetté nyilvánították Nyíregyházán a Tünde utcát és környékét. Budapesti cégek sorra létesítették itt leányvállalataikat, és ide települtek a nagy megyei építőipari vállalatok. Mára elcsendesedett a környék. Az óriás csarnokok üresen tátonganak, és csak elvétve téved oda emberfia. Néhol azért már látszanak az újjáéledés jelei. A volt Hafe mára Eurozolcsák lett. Több mint egy éve újra gyártanak vasszerkezeteket a gyáróriásban. Az elmúlt év eredményeiről és az idei feladatokról dr. Szabó László igazgatót kérdeztük. — Pénzügyi szempontból milyen volt az elmúlt év? —Ragyogó eredménnyel zártunk. 1994-hez viszonyítva hetven százalékkal nőtt az árbevételünk. Minden gyártmányunk és termékünk nyereséget hozott, pedig nehezen indult az év. Nem tudtunk hosszabb távra előre tervezni, és az alapanyag-ellátás is akadozott. Most több hónapra előre van lekötött szerződésünk, és ez az év is biztatónak látszik. Terveink szerint idén az 1993- as kezdő év termelését sikerül megdupláznunk. — Milyen termékekkel sikerült piacot szerezniük idehaza? — Benzinkutak födémszerkezetét gyártottuk a MÓL megrendelésére. Legutóbb a fehér- gyarmati töltőállomást már teljes egészében mi építettük, természetesen alvállalkozók közreműködésével. — Új partnerünk, a Pannon GSM részére rádiótelefon-tornyokat gyártunk. A csarnokban elkészítjük az elemeket, amiket a helyszínen össze lehet szerelni. Az elmúlt év utolsó negyedévében a GEA-EGI (Energiagazdálkodási Intézet) megrendelésére egy százhúsz tonna súlyú hűtőtorony acélszerkezetének rácsait készítettük el. Megrendelőink rövid időt hagytak nekünk, de sikerült a határidőt tartanunk. A Suzuki esztergomi gyárának szüksége volt egy hatvan méter hosszú, elemtagos szállítópályára a gépkocsiösszeszerelő üzem részére. Nekünk is jól jött az amerikai hadsereg magyarországi ál- lomásoztatása. Megrendelésükre húsz darab szigetelt víztartályt készítettünk, és már el is szállítottuk Taszárra. — Korábban a gyár profiljába tartozott a szállítópályák, konvejorok előállítása. Van-e erre még igény? — Az említett esztergomi megrendelésen kívül többet nem kértek. De a már működő szállítószalagok javítása és karbantartása komoly feladat. —A mostani létszámmal tudják-e teljesíteni az idei megrendeléseket? — Jelenleg több mint száz alkalmazottunk van, ennyi ember egyelőre elég. Ha azonban úgy tapasztaljuk, hogy hosz- szabb távon megnőne az igény termékeink iránt, szeretnénk a létszámot bővíteni. — Lehet-e ma a vasas szakmában nyereséggel termelni? — Nagy haszonkulccsal nem kalkulálhatunk, mert ezen a területen kínálatai piac alakult ki. Csak úgy juthatunk jövedelemhez, hogy a korábbi évekhez képest a fizikai és szellemi dolgozók arányában sokat változtatunk. Az öt évvel ezelőtti, mesterségesen felduzzasztott adminisztratív létszámmal ma már nem lehetne jövedelmet termelni. Ahol csak tudunk, megpróbálunk takarékoskodni, így a megyei átlaghoz viszonyítva nálunk jobban keresnek az emberek. — Sch — Fontos szerep az iparkamarának A kelet-európai országok közül Magyarországra érkezett az utóbbi években a legtöbb külföldi tőke, de az ország egyes területei között a befektetett tőke nagyságát tekintve számottevő különbségek vannak. Jelentős része a fővárosra és Dunántúlra koncentrálódott. Sok mindent megmagyarázó adat, hogy megyénkbe a külföldi tőke kevesebb mint egy százaléka jutott! Egy régebbi adat szerint például a múlt év közepéig 376 külföldi érdekeltségű vállalkozás jött létre nálunk. Ezek a cégek zömében minimális tőkével megalakult, kft. formában működő vállalkozások, melyek közül a legtöbb — az előzetes várakozásokkal ellentétben — nem termelési, hanem kereskedelmi besorolású. A hagyományoknak megfelelően a legtöbb tőke Ausztriából és Németországból érkezett, emellett előfordul olasz, svájci, amerikai, angol, kanadai és japán érdekeltség is. Ezek mellett az ország egészét tekintve itt a legélénkebb a FÁK-országok befektetőinek érdeklődése. Elgondolkodtató, hogy nemcsak a bejövő küldöldi tőke mennyisége kevés megyénkben, de az itt képződött megtakarítások jelentős része is kiáramlott innen. A források hiányában pedig a fejlesztések és befektetések minimálisra csökkentek. Gondot jelent, hogy nincs olyan megyei szervezet, intézmény, amely összehangoltan és koncentráltan foglalkozna a külső befektetés ösztönzésével, régiómarketing-tevékenységgel. Igaz, hogy sok szervezet vállal fel részfeladatot, de az koordináció nélkül nem nagyon megy. Talán a jövőben az Iparkamarának fontos szerepe lesz ezen a területen... —fu —
