Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-20 / 43. szám

UJ KELET

HÉTRE

Kaptam egy levelet a Matávtól,

a debreceni igazgatóságról, a Kisfogyasztók Osztályáról. Ebben világosan az értésemre adták: gyengeelméjű vagyok.

Azt még értettem az elején, hogy mennyi az előfizetési díja a különféle telefonállomásoknak. (Bár az egyáltalán nem világos, miért kell többet fizetnie vállalkozása telefonjáért a tulajdonosnak, mint a lakásán lévőért!)

A helyi beszélgetéseknél megértettem, hogy csúcsidőben otthonról 7,50-et, fülkéből 8 forintot kell fizetnem 90 másodpercenként. (Igaz, elgondolkodtam, hogy miért nettó árat közölnek. Ezzel az erővel a boltban a kenyérre is ráírhatnák az áfa nélküli árat. Ez, kérem, a T. Fogyasztó apró átverése: áfa nélkül olcsóbbnak látszik...)

De most jött a nagy dobás. A távolsági beszélgetések díjai. Egy oszlop fölött az áll: „Kézi kapcsolású beszélgetéseknél megkezdett percenként (Ftlperc)”. Ezt értem. De van egy másik oszlop is, amelynek ez olvasható a fejlécében: „Impulzussűrűség (másodperc!impulzus)”. Alatta számok hada. Egészen hasonló a „nemzetközi beszélgetések’" rovat is.

Na már most: tudtommal a telefonom nem kézi kapcsolású. Hogy mi az az impulzus, arról a Nagy Matáv nem bocsátkozik fejtegetésekbe, nyilván velem született ismeretnek kell lennie. Az pedig, hogy miképp függ össze a kézi kapcsolás, a forint per perc az impulzussal meg a másodpercekkel, az, kérem szépen, teljességgel homályos az én csökkent értelmem számára. Immár tehát fogalmam sincs, hogy mennyibe kerül, ha „belföldi hívást kezdeményezek az előfizetői állomásomról” (én egy olyan kisfogyasztó vagyok, aki szorgalmasan tanul matávul!).

Tessék nekem megmagyarázni, Tisztelt Matáv: miért nem lehet emberi szóval, érthetően elmagyarázni, hogy Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha X percig vagy másodpercig tetszenek telefonálni ide vagy oda, az ennyibe kerül. Esetleg elmesélni szép nyugodtan, hogy az impulzus meg a sűrűség meg a többi, az mi a jófene — ha már ez annyira fontos, az előfizető meg ennyire hülye, még ezt sem tudja a nyomorult, pedig már legalább egy hete van telefonja.

A Matáv kommunikációval foglalkozó cég. Egyszer talán velem, a „kisfogyasztóval” is megtanul kommunikálni.

A bankoknál keresnek a legjobban,

olvasom a jelentést. A dolog indoklását is hallottam már. Hogy a pénz mozgatja az életünket, hatalmas ám a felelősségük a bankoknak, aki pénzt kezel, meg kell fizetni, nehogy bűnbe essen — és így tovább.

Én szerényen hallgattam, és nem beszéltem több százmilliárdos bankkonszolidációról, arról, hogy a Nyugat hazánkat tartja a legnagyobb pénzmosó országnak, vagy hogy kell-e feltétlen a luxus minden bankfiókba — és így tovább.

Én mindössze olyan apróságokon töprengtem el, hogy vajon a fizetésével arányosan kisebb-e a felelőssége mondjuk annak, aki a tudást igyekszik beleplántálni a jövő nemzedékébe, vagy aki az életünket menti gyógyító munkájával.

S miközben ezen elmélkedtem, hanyatt estem. Egy csil- logó-villogó bankfiók előtt lépdeltem Nyíregyházán, az Egyház utcán. A mellette lévő kis bolt előtt se hó, se jég, a járda tisztára seperve. A bank előtt nyoma sem látszott ilyesminek. Pedig dél volt, és előző éjjel bereccsentett a tél.

Miközben feltápászkodtam, átfutott az agyamon: beszélnem kell Horn Gyulával. Ugyan juttasson már egy kis konszolidációt még ide, hogy legalább egy-két seprűt vehessen ez a szegény bank. Vagy hogy még jobban megfizethesse takarítószemélyzetét.

Tarnavölgyi György

Megyénk életéből

Kisebbségi önkormányzat Ópályiban

Telepi remény

Az ópályi cigánytelepnek híre van. Nem úgy, mint a hodászinak, amelyet templomáról, óvodájáról és legutóbb cigány közösségi házáról ismerhetett meg a világ, nem. Az ópályi nem híres, sajnos sokkal inkább hírhedt. A mostaninál rosszabb is volt a helyzet, de korábban megindult egy fejlődés, ami mára elakadt. Házak épültek, lement a „sorra” a vízvezeték, és ezzel elkezdődött egy beilleszkedési folyamat. Az elmúlt év november 19-én megalakult Ópályiban az öttagú cigány kisebbségi önkormányzat azzal a célkitűzéssel, hogy segítenek helyet, életteret találni a telepnek, a közel 800 ópályi cigánynak a XX. század végi Magyarországon. Ezekről az elképzelésekről beszélgettünk az önkormányzat három tagjával, arról, melyek azok a dolgok, amiket sérelmeznek, amin változtatni szeretnének, amit el akarnak érni a cigányság nevében, a cigányságért.

Az önkormányzat hat főből áll. Az egyik képviselő, Máté Béla a „nagy” testületnek is a tagja, célul tűzte ki, hogy a cigánytelep is gáz-, szennyvízhálózatot és telefont kapjon. Nagy vonalakban azt szeretné a kisebbségi testület elérni, hogy a falu többi részén folyó, illetve megtörtént beruházások a telepet is elérjék.

Ennek érdekében nemcsak kapni, de adni is akarnak, a telep rendbe hozatalát akarják elérni. Meszet, cementet és homokot akarnak juttatni a családoknak, hogy ki-ki rendbe hozhassa udvarát, házát, kerítését. Az anyagot felmérés alapján osztanák, további segítséget pedig csak az kapna, aki egyrészt rendbe hozza portáját, másrészt folyamatosan karban is tartja. A karbantartásnál maradva, azt is szeretnék elérni, hogy a telep útjairól is letolják a havat, és a közhasznú munkások — mint a falu más részein — itt is dolgozzanak.

Szükség lenne burkolt útra és csapadékelvezető árkokra, illetve csatornára, mert esős időben a telepet elönti a sár, az emberek nem tudnak közlekedni, az orvos és a mentő

1996. február 20., kedd

3

Schamschula

György

Újfehértón

A Nemzeti Szövetség Magyarországért mozgalom megyei vezetősége tájékoztatót és fórumot szervez február 22-én 18 órától az újfehértói művelődési házban. A fórumnak Horváth Béla, az FKgP kabinetfőnöke, Schamschula György országgyűlési képviselő és Várhelyi András, Torgyán József főtanácsadója lesz a vendége.

Az est első részében rövid tájékoztatót hallhatnak a mozgalom programjáról, majd kérdéseket in- tézhetnek a meghívott vendégekhez.

—Sch—

nem jut le a házakhoz. Meglepő módon az út magasabban épült, mint a mellette sorakozó házak, így aztán azok alá folyik a víz. Nincs nagy jövője azoknak a lakásoknak sem, amelyek a lakásépítési támogatás felhasználásával most készülnek. A vízzel itt csak baj van, mert a közkutak környékén is katasztrofális állapotok uralkodnak. Első pillantásra kétséges, hogy a szeméttel borított kutakból iható víz folyik-e?! Hiányzik a gáz, a telefon, de különösen az utóbbi. Több esetben nem ért oda időben a mentő, legutóbb egy nyolcgyermekes apa halt meg, mert késett a segítség.

Más. A tanácsrendszerben a cigánygyerekek ingyenes napközi ellátásban részesültek. Ez az önkormányzat anyagi korlátái miatt már a múlté, de a kisebbségi önkormányzat szeretne erre is megoldást találni. Egy valamit tisztán kell látni, mégpedig azt, hogy ők igazából nem rendelkeznek pénzzel, csak javaslatokat tehetnek, mi kell a telepnek, hogyan lehet kiigazítani a nagy önkormányzat terveit úgy, hogy a cigányság többet profitáljon belőle. Ha a községi önkormányzat tud tenni ezekben az ügyekben valamit, akkor az együttműködés eredményeképpen a telep újból fejlődésnek indulhat egy olyan jövő felé, amelyben az ópályi cigánytelep már nem hírhedt, hanem híres lesz arról, amit lakói elértek.

Pojcsák Tibor

Agrárfórum ’96 Nyíregyházán

Agrárfórum ’96 címmel regionális mezőgazdasági rendezvényt szervez a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány és a Megyei Agrárkamara február 22-én, csütörtökön Nyíregyházán, a PRIMOM Inkubátorházában. A már hagyományossá váló szakmai összejövetelre a nyíregyházi, illetve a Nyíregyháza környéki települések önkormányzati képviselői és mezőgazdasági szakemberei, kutatói kaptak meghívást.

A megnyitó előadást Lakatos András országgyűlési

képviselő, az Agrárkamara elnöke tartja. Az agrárágazati támogatásokat dr. Tarján Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa ismerteti, és gyakorlati példákon keresztül mutatja be a 177/ 1995-ös számú rendelet által igényelhető mezőgazdasági támogatási formákat. A termelői tejtermékekre vonatkozó 1996. évi szabályozásról Márföldi István, a Szabolcs Tejipari Rt. vezérigazgatója tart ismertetőt.

Az agrárfórum fontos témaköre lesz a hátrányos helyzetű térségek támogatásának a legutóbbi kormányrendelet általi módosítása, illetve ennek alkalmazhatósága, amiről Majoros Endre, az FM közgazdasági és térségfejlesztési főosztályának vezetője beszél. A fórumon továbbá szó lesz a megyei mezőgazdasági termékek, anyagok forgalmazásának lehetőségeiről, a regionális piaci hatásoktól az Agroker Rt. szemszögéből, amit a vállalat vezér- igazgatója, Kovács Károly elemez.

Színház az Interneten

Januárban 1081-en — naponta 36-an — voltak kíváncsiak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatkozására az Internet számítógépes hálózaton. A teátrumról Ausztriából, Kanadából, Németországból, Új-Zélandről, az Egyesült Államokból és Dániából is informálódtak. Gratuláció érkezett többek közt Hirschler Ri- chárdtól, a Heti Világgazdaság egykori fószerkesz- tó'-helvettesétól.

*

Lemondott Bokros

Tukacs lst\’án, a Magyar Szocilasta Párt megyei ügyvivője: — Nem ismerem a kormányzati erőviszonyokat, így nem tudom megítélni, hogy valóban azért mondott-e le Bokros Lajos, mert nem kapott elég támogatást. Horn Gyulának teljesen igaza van abban, hogy nem lehet a Pénzügyminisztérium élét és ezzel együtt a kormányzatot bizonytalanságban hagyni. Emlékszem. Békési László lemondása után sokan fellélegeztek, pedig utódja, Bokros szigorúbb pénzügyi politikát folytatott. A stabilizációt párttagságunk nagy része szerint is folytatni kell, de figyelembe kell venni az emberi elvisel- hetőség határait. Ez pedig a kormányzattól függ.

Lövei Csaba, a Szabad Demokraták Szövetsége megyei irodavezetője: — Az SZDSZ sajnálatosnak tartja a pénzügyminiszter lemondását.

Rossz időpontban lépett Bokros Lajos, hiszen több nemzetközi szervezettel — például az OECD-vel — folynak csatlakozási tárgyalások, a Nemzetközi Valutalappal pedig hamarosan alá kellene írni az újabb hitelszerződést. A nyugati reakciók is kedvezőtlennek tartják a pénzügyminiszter távozását. Reméljük, a kormányfő olyan szaktekintélyt talál utódjául, aki a nemzetközi porondon is elfogadott és hiteles. Az új pénzügyminiszternek következetesen kell képviselnie az eddigi pénzügyi politikát, amely az emberek mindennapjaiban még nem, de az ország gazdasági helyzetében már hozott pozitív változásokat.

Hamvas László, MDF: — Még nem egyeztetett vélemény, de én a magam részéről úgy vélem, hogy az a pénzügyi restrikciós politika, amit Bokros Lajos neve fémjelzett — vele együtt jutott csődbe. Az lesz az igazi nyereség, ha ezzel egyidejűleg létrejön a gazdaság természetes mozgásiránya, a fejlődés! Maga a lemondás egyáltalán nem lepett meg, már vártam. Kitapintható volt a szociálpolitikai ütközések miatt. Bokros halott ember a magyar politikában.

Szilágyiné-Császár Terézia országgyűlési képviselő, KDNP: — A szívünk nem fog megszakadni, amikor örömkönnyes búcsút veszünk a miniszter úrtól... Véleményem szerint már eleve nagy hiba volt kinevezni, de még nagyobb hat alkalommal nem elfogadni a lemondását... Horn ismerte Bokros gazdaságpolitikáját, ez pedig ellentétes volt úgy az MSZP, mint a kormány programjával. Természetesen mi is egyetértünk a stabilizációval és a reformok szükségességével, azonban ennek más formái is vannak. Bokros a legrögösebb utat választotta, ahol sorozatosan áldozatul estek „igazságos közteherviselés” címén a családok, az oktatás, az egészségügy, és a szociálpolitika. A lemondás elfogadását viszont már politikai gesztusnak tartom a homi bocsánatkéréssel egyetemben, ami már a '98-as választások kezdetét jelzi...

Veligdán Sándorné, FKgP megyei főtitkár: —

Örömmel vesszük Bokros Lajos lemondását, ha ezáltal a kisembereknek jobb lesz a sorsa! Reméljük, hogy az utána jövő majd kedvezőbb politikát folytat, és nem nyúzza tovább a népet.

Mikulás Tamás, a Munkáspárt nyíregyházi alelnöke: Várható volt, hogy a kormányfő előbb-utóbb elfogadja pénzügymnisztere lemondását. Nem szabad elfelejteni, hogy Bokros Lajos alapvetően a bérből és fizetésből élőkét terhelte, a tehetősebbek pedig kibújtak az adózás és a közteherviselés alól.

A feketegazdaságról nem csak beszélni kell, tenni is kell ellene. Szétrombolták a az előző negyven év szociális vívmányait. Nem lehet és nem szabad a továbbiakban olyan pénzügyi politikát folytatni, ahol csak a számok lebegnek egy miniszter szeme előtt.

6E fj