Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-19 / 42. szám

UJ KELET Tánc és siker Megyénk életéből Képviselői fórum a nyíregyházi Kertvárosban 1996. február 19., hétfő 3 Klasszikusok a modem tánc nyelvén - ezzel a címmel mutatta be a fővárosban már nagy sikert aratott előadását a Budapest Tánc­színház a nyíregyházi művelődési központban szombaton este. Ennyi a száraz tény, talán ide lehetne még írni, hogy a nyíregy­házi RE-Flex Modemtánc Stúdióval fenntartott kapcsolatok ré­vén lépett színpadra (nem először) a budapesti együttes, hogy háromnegyedrészt megtelt a nagyterem, ami igen örvendetes, meg hogy kitartó vastaps jutalmazta a különleges és kitűnő előadást. E tények nagyon is fontosak, de én most másról akarok írni. Az ennél is fontosabbról. Amit egy beszélgetésből csíptem el. A hátam mögött ült két fiatalember, 19—20 évesek lehettek. Akaratlan fültanúja voltam társalgásuknak.- Na, tetszett? - kérdezte a jobb oldalon ülő, szavaiból kivilág­lott, hogy minden bizonnyal az ő unszolására jött el a barátja.- Hát, hallod, nem hittem volna! - válaszolt lelkesen a másik. - Nem bántam meg, hogy eljöttem! Apám otthon mindig izélget, amikor a tévékapcsolót nyomogatom, hogy nagy bugris maradsz, fiam, ha kapásból továbbkapcsolsz, amikor táncot vagy komoly zenét találsz egy adón... De hát ezt a táncot színpadon, élőben kell látni! A tévében csak kis pontok, semmit sem élvezhetsz belőle. Nézd meg, itt kellett rájönnöm, hogy Vivalditól a Négy évszak milyen gyönyörű da­rab. Ahogy ezek táncoltak rá!... Szédületes volt. Ha legközelebb meghallom, már tudom mihez kapcsolni, szívesen fogom hall­gatni. Vagy a Muszorgszkij, Egy kiállítás képei. Tudod, állati kí­váncsi lettem, miről is szól pontosan, milyen képeket írt meg ze­nében... Amiket most itt eltáncoltak a Földi Béláék. Utána fogok nézni. Te, most jut reszembe, hogy Pesten van egy bolt, ahol olcsón lehet komolyzenei CD-ket venni. Négyszázért láttam a Négy év­szakot. Jövő héten megveszem. Nem tudok most ennél részletesebb értékelést írni a táncestről. Talán nem is kell. Ez volt az igazi sikere. (tárná völgyi) Idén minden igénylő telefonhoz juthat Dr. Baja Ferenc környezet­védelmi és területfejlesztési miniszter, dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke és Giba Tamás, Nyíregyháza al­polgármestere — akik egyben a megyeszékhely Kertváro­sának képviselői is — szom­baton délután fórumon vála­szoltak az itt élő emberek kér­déseire. nyei alól, így fordulhat elő, hogy eladják azt a gázvezeté­ket, amelybe a lakosság forint­jait is befektették. Az eredeti tőkefelhalmozás­sal többek közt együtt jár a kor­rupció, amelyet csak mérsékel­ni lehet, s csak a jog eszközeit lehet felhasználni. Egyetlen parlamenti demokráciában sem hívhatók vissza a képviselők. Megkérdezték a minisztert, mikor tárgyalják újra a fővárost megyénkkel összekötő autópá­lya ügyét. Kiderült: az út mint­egy 200 milliárd forintba kerül­ne, miközben ez évben a gaz­daságfejlesztési alapban össze­sen 11 milliárd forint van. Te­hát egy vegyes finanszírozású rendszerben, állami útdíjakkal valósulhat meg a beruházás, s liárd és 8 milliárd forint közöt­ti összeg lesz, s 800 milliós nagyságrendűek a korábban felvett hitelek után fizetendő kamatok. Épp ezért nincs na­pirenden intézményfejlesztés sem. így a kertvárosi általános iskola is esetleg akkor kaphat korszerű, 20x40 méteres torna­termet, ha az önkormányzat Bólvai téri ingatlanait sikerül A fórum nem volt mentes az indulatoktól, de a miniszter nyugodt légkört teremtett Fotó: CsoRo A miniszter úrtól elsősorban a kormány politikájának ma­gyarázatát várták. A nagyrészt nyugdíjasokból álló hallgató­ság kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban: ilyen mértékű elszegényedés mellett nevez- heti-e magát baloldalinak az or­szágot irányító Magyar Szoci­alista Párt, miért nem hívhatók vissza a honatyák, s miért nem büntetik meg a hatalmukkal visszaélőket. A válasz röviden az volt: a jelenlegi gazdasági helyzet azt diktálja, hogy a valóságból in­duljanak ki, s ne ideológiai pártként fogalmazzák meg magukat. A kormány tisztán látja: a polgárok egy részére már-már elviselhetetlen terhek hárulnak, de az elmúlt húsz évben felvett hiteleket törlesz­teni kell, különben az ország csődbe jut, „leírják”. (Öt-hat százalékos GDP-növekedésnél több nem várható ez évben az országban.) A rendszerváltáskor a kapi­talizmus mellett voksoltak a szavazók, s már nincs mód más utat — szervesebb fejlődést — választani. Az állami és lakos­sági beruházások sem kerülhet­nek ki a piacgazdaság törvé­csak a közvetlen demokráciá­ban. Tíz év áll rendelkezésünkre, hogy létrehozzuk azt az intéz­mény-, szabály- és eszközrend­szert, amely alapja lehet az Európai Unióhoz való csatla­kozásunknak. Ezt a történelmi esélyt nem szalaszthatjuk el. Saját tárcájáról dr. Baja Fe­renc elmondta: két hónappal a kormányalakítás után a Magyar Hírlapban megjelent köz­vélemény-kutatás szerint az át­lagember neki tulajdonította a legkevesebb szakértelmet. Mostanra ugyanilyen jellegű rangsorban az ötödik helyen áll, s reméli, hogy a ciklus vé­gére egy sikeres minisztert mondhat magáénak Nyíregy­háza. Megszületett a környezetvé­delmi termékdíjtörvény, vitára vár a területfejlesztési törvény, amely egymilliárd forint érté­kű plusz fejlesztési lehetőséget irányoz elő a megyének. Bár például a Megyei Jogú Város­ok Szövetsége nem feltétlenül támogatja a javaslatot, esélyt jelent az elfogadtatásra az, hogy a benne megfogalmazot­tak egybeesnek a kormány- és koalíciós programmal. igy lesz mód mérlegelni, ki mennyi használati díjat fizes­sen. Nyártól hétvégén szünetel majd a kamionforgalom. A ka­mionokat hosszú távon vasútra kell irányítani, hiszen a szállí­tás így kevésbé környezet- szennyező. Ám a vasút drá­gább, így az átálláshoz muszáj ártámogatást szerezni. Dr. Zilahi József elmondta: még az idén kínálati piac ala­kulhat ki a Kertváros telefon­igénylői között, mert a jelenle­gi ezres központot háromszoro­sára bővítik. Giba Tamás azt a felvilágo­sítást adta: az írisz utcán nem tervezik további lakótelkek ki­alakítását. A terület eredetileg sertéstartók számára állt rendel­kezésre, azután lakóházak is épültek ott, s a szagok miatt szá­mos konfliktus alakult ki. A zajos és szennyezett Fé­szek, valamint Derkovits utcát a Szélsőbokori utca bevonásá­val kívánják a jövőben teher­mentesíteni. A Taurus Gumigyár túl közel került már a Kervároshoz, de véderdő-telepítésre jelenleg nincs pénz. A város várható költségvetése ugyanis 2,6 mil­eladni. Ezek értékéről azonban csak becslések léteznek. A Tokaji utat és a Tisza- vasvári utat összekötő út meg­építésére esetleg jövőre lehet­nek halvány reményeink, ezzel együtt azonban át kell gondol­ni a Rajk László és Munkás utca forgalmi rendjét. Érdeklődtek az iránt, épül-e a Tiszavasvári úton benzinkút. A kérdéses terület az ÖMV tu­lajdona, terveiről nincsenek pontos információk. A Szikla utcai beépítések la­kossági hozzájárulással valósít­hatók meg. Többeknek van terhére a re­pülőtér. Nem értik, miért tarta­nak fenn ötven kilométeren belül két ilyen létesítményt. Az alpogármester úgy érvelt: ami­kor záhonyi különleges gazda­sági övezetről és Nyíregyháza infrastruktúrális fejlesztéséről beszélünk, nem mondhatunk le a repülőterünkről. Valószínű­leg a Voest Alpin is többek közt azért létesített üzemet a város­részben, mert a cég elnökének repülőgépe le tudott szállni a közelben. Gyüre Agnes Pénz nélkül az agrárágazat Régen volt szokás a mező- gazdasági szövetkezeteknél, hogy év végén záró szám­adást készítettek, és akkor ki­derült, lesz-e mit osztani a közösből. A zárszámadások már kimentek a szokásból, egy év végi értékelésre, év eleji gondolkodásra viszont szívesen vállalkozott Guácsi Mihály csengeri szövetkeze­ti elnök. — A földtulajdon rendezé­sének következtében lénye­gesen csökkent termőterü­letünk, de még így is több mint háromezer hektáron gazdálkodunk. Fő ágazatunk a növénytermesztés, gyü­mölcskertészet, és az állatte­nyésztés. Néhány szövetke­zeten belüli bt. és kft. is segí­ti ezeket a munkákat. A mai körülmények között azonban mostanában csak azt a célt tűzhetjük ki magunk elé, hogy talpon maradjunk. Ez sikerült. Szinte már ered­ményként is elkönyvelhető azok tudatában, ami a mező- gazdasággal történik. — Azon a sokkon már túl vagyunk, amit az átmeneti szö­vetkezeti törvény okozott, de jönnek újabbnál újabbak. Egy­re nyílik az agrárolló, mert a termékek ára nem, vagy alig növekszik, viszont a termelési költségek kiszámíthatatlanul emelkednek. Érdemes elgon­dolkodni azon, hogy százforin­tos literenkénti gázolajárral, évenkénti közel százszázalékos erőgépemeléssel, növényvédő- szer-áremeléssel lehet-e egy mezőgazdaságot működtetni. Magyarországnak viszont ter­mészeti adottságából követ­kezően mindig ez volt a meg­határozó ágazata. Itt valamit most már tenni kellene, mert ilyen viszonyok között még az ország élelmiszerét sem lehet megtermelni. — Mi lenne a megoldás? — Az tudott dolog, hogy a világon mindenütt támogatják az agárágazatokat, általában „nyíltan”, de sok országban a közvetlenül nem látható támo­gatási forma is jelentős. Tudo­másul kellene végre vennünk, hogy Magyarország nem lesz sem Japán, sem Dél-Korea. Az alapvető probléma a támogatás nagyságrendjében keresendő, hisz közel harmincszázalékos infláció mellett hogy lehet ’96­ban nyolcvanmilliárdos támo­gatással jó színvonalú exportké­pes mezőgazdasága az ország­nak? Csak a szintentartáshoz száztízmilliárd kellene, de ak­kor még nem jutna a fejlesztés­re, ami viszont a piaci verseny- képességünket segítené. Ezt az alapvető kérdést mindenképp rendezni kell, mert különben év végére teljesen pénz nélkül marad az ágazat. Ä Földműve­lésügyi Minisztérium az 1996- os évre elég sok támogatási for­mát hirdetett meg, de több te­rületen még nehézkes, bizony­talan a támogatás. — Mire gondol konkrétan? — A termelők nagy többsé­ge a támogatások jelentős részét nem tudja igénybe venni, mert nem kap hitelt. De évi negyven- százalékos kamat mellett meg­kérdőjelezhető, hogy szabad-e hitelt felvenni, kitermeli-e azt az agrárágazat bármelyike. Nem igazi támogatás ez, mert jelentős része a pénzintézetek­hez jut, azok szedik a hasznot. Az is nagy gond, hogy a pá­lyázati rendszer nagyon meg­nehezíti a támogatás elnyeré­sét, mert nagyon sokan nem tudják a pályázatot elkészíte­ni, valamint nem rendelkez­nek elég saját erővel. Az el­maradt térségek és egyes nö­vénytermesztésre, vagy állat- tenyésztésre irányuló támo­gatások is hiányoznak. — Mindezeket betetőzi a mostanában sokat bírált ex­porttámogatás. — Mezőgazdasági termé­keink külföldi értékesítésé­nek alulfinanszírozása azzal jár, hogy a feldolgozó és a ke­reskedelem magatartása tar­tózkodóvá válik, így felesle­ges árualap keletkezhet, ami­vel a termelő nem tud mit kezdeni. Ha ezeket a lénye­ges problémákat a kormány­zat nem tudja megoldani, nem tudom, év végére milyen mezőgazdaság lesz Magyar- országon. A lovat talpraállítják —jöhet az egész mezőgazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents