Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-16 / 40. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. február 16., péntek 3 Egy sajtóbeszélgetés margójára Koncepció... Sajtóbeszélgetésre invitálta tegnap délreFelbermann Endre, Nyíregyháza alpolgánnestere a helyi média képviselőit. A téma a város kulturális koncepciója volt. Az alpolgármester úgy érezte: elégedett lehet az elfogadott, általa koordinált koncepcióval. Jó visszhangra talált. Mint hallottuk, kiváló ötlet volt a feladatfinanszírozás. Ezzel megszűnik a párhuzamos támogatás lehetősége. Nem lesz olyan, hogy egy művelődési ház támogatást kapjon egy kiemelt tánccsoportért, a tánccsoport pedig külön juttatást a működésért. A jövőben pedig azt, hogy melyik együttes lesz kiemelve, egy országos zsűri dönti el. Elmondta a véleményét a koncepcióról dr. Fekete Antal, a közművelődési bizottság elnöke, Hajdú Sándor, a közművelődési iroda vezetője és Zavarkó Mihály kulturális referens. Valamennyien jónak találták a koncepciót, valóban a kultúra fejlődését, értékmegőrzését szolgálja, segíti az igazságosabb támogatás-elosztást. A képviselő-testület nemrégiben elfogadta a kulturális koncepciót, és meghatározta: a kultúrára az összköltségvetés 3 százalékát fordítja. Kiderült, hogy az előzetes számok szerint a 3 már csak 2,96 százalék, de ez még messze nem a végleges adat. És nem valószínű, hogy felfelé mozduljon el... Tavaly a közgyűlés két koncepciót készített: a kulturálist és a sportot. A sporttámogatás tervezett nagysága sem éri el — az olimpia évében! — a koncepcióban megfogalmazott és elfogadott minimális 0,7 százalékot, azaz az 56 millió forintot. Ma — 1996. február 16-án — 49—52 millió közötti összegről van szó. Az alpolgármester úgy fogalmazott, hogy minden koncepció annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Én inkább ezt kiegészítve úgy fogalmaznék: minden koncepció annyit ér, amennyit enged, hogy megvalósuljon... Száraz Attila „Jöjj el, napfény!” A karácsonyt fehéren, szállingózó hóesésben képzeljük el legszívesebben. A tél első havazását többnyire kitörő örömmel, lelkesedéssel fogadjuk, s örülünk a gyerekek boldogságának. Az ismétlődő fehérségből, a csúszó jégből azonban csakhamar elegünk lesz. Ilyen hosszú és kemény télben már régen volt részünk, a korábbi években máiéi is felejtettük, hogy Tél apó milyen zord is tud lenni. A hideg, a parányi napfény, a kevés mozgás és a zord idő próbára teszi testünket-lel- künket. Ingerültebbek vagyunk, türelmetlenek, néha depressziósak. Nemcsak akkor, amikor megkapjuk a havi fűtésszámlát, hanem egyébként is. A simogató napsugarak hiányoznak, amelyek pillanatok alatt derültséggel árasztják el az embereket, s feledtetik a tél megpróbáltatásait. A régi babonák szerint azonban még ki kell bírnunk legalább másfél hónapig. A népi bölcsesség szerint, ha január hatodikán, vízkereszt napján esik a hó és fagy, még negyven napig hideg lesz. Sajnos, az időjárásnak minden oka megvan e hiedelem bizonyítására. A közelmúltban a medve is csak erősítette a jóslatot, amikor kijött a barlangjából, és figyelte az árnyékát. Az emberek is mintha csak téli álomra, pihenésre lennének berendezkedve, legszívesebben ki sem mozdulnak a lakásból. A tavaszra viszont még ugyancsak várni kell. Március is hideget ígér, április is csak bolondos széllel kecsegtet, májusig pedig még rengeteg idő van. Addig pedig fázósan húzódunk össze, és megpróbálunk tavaszhívogató mondókákat suttogni. Annak hátha lesz hatása! Kozma Ibolya lek elsősorban, mert azt megetetem a jószággal, még ha nincs is piaca a terménynek. Sohase fogytam én ki a sertésből, mert ha nehéz volt néha eladni, mégis jövedelmezett valamit. Teheneket már nem tartok, mert nem éri meg, lassan már az egy jószágom tejét sem tudom leadni, mert lehet, hogy a tejiparosok rövidesen be sem jönnek a faluba a pár liter tejért. Bikákat viszont nevelek, mert azt még keresik a külföldi piacra. Azt mondták eddig: azért kell téeszesíteni, hogy táblásítva legyen a föld. Most meg megint kis parcellákban adják ki a földeket, pedig az ember nem is úgy kéri. Csak azt mondja meg valaki, hogy lehet majd ezeken egy kombájnnal megfordulni. Már gépeket is vettem, hogy ne legyen olyan nehéz a paraszti munka. Lenne itt öröm a földben, ha rábíznák a parasztra, csak az a baj, hogy nem látni még a jövőt. Kép és szöveg: ABA A sírköves olcsóbban járhat a temetőbe Nyugodjunk békében! A műkőkészítőnek, ha a sírkővel belép a temetőbe, kapudíjat, s a kegyhely útjainak használatáért borsos, éves bérletet kell fizetnie. A szolgáltatók drágálják, a temetkezési vállalat kevesli ezt, s mindennek a levét a lakosság issza meg: az egyre emelkedő árak megfizettetése rajtuk csapódik. A megyei kézműves kamara csütörtökön kerékasztalhoz ültette az üzemeltetők és a szolgáltatók képviselőit, hogy közösen, a lakosság érdekében tisztázzák a közöttük lévő félreértéseket, illetve ismerkedjenek meg a kamara tevékenységével. Pózmán Róbert, a megyei kézműves kamara ügyvezető igazgatója megnyitójában ismertette az áldatlan, ujjal egymásra mutogatós helyzetet. Megkérte a fórum résztvevőit, hogy a lakosság érdekében tisztázzák a félreértéseket, amihez felajánlotta a kamara mindennemű segítségét. Megnyitója hosszas vitát, viszont sok hasznos javaslatot eredményezett, aminek a végén a temetkezési vállalat képviselői és a kegyeleti szolgáltatásokat végző iparosok több kulcskérdésben megállapodtak. Megegyezés született a temetői úthasználati díjról: Nyíregyházán a szolgáltatóknak az eddigi évi 10 ezer forint helyett ezután csak 5 ezret kell fizetniük. A temetkezési vállalat felajánlotta, hogy a szolgáltatók vagy az eddigi 50 forintos egyszeri belépési, vagy a 100 forintos napi kapubérlet között választhatnak. Kidolgozandó javaslat született arról, hogy a lakossági igények mind jobb kiszolgálásáért a temetőben, jól látható helyen elhelyezhető lenne egy esztétikus, a minősített kegyeleti szolgáltatásokat végzők nevét és címét tartalmazó hirdetőtábla. A feketegazdaság visszaszorításával kapcsolatban a közjogi testület képviselői javasolták, hogy a kegyeleti szolgáltatást végző kisiparosokat kamarai igazolással lássák el, s szorgalmazták, hogy a nem kamarai tagkörbe tartozó iparosoktól kérhessék el termékeik származási bizonylatát. Emellett megállapodás született a temetői rendtartás megújításáról, amit a városi önkormányzattal közösen dolgoz ki a kamara, a temetkezési vállalat, illetve a szolgáltatók képviselője. Vine a víz a vetést Lenne öröm a földben Soha nem volt téesz- tag az olcsvaapáti Szabó András. A hatvanöt éves gazda még most is a föld szerelmese, pedig sok verejtékét hullatta már el a falu határában. — Két hold földemet hagytak, amikor jött a szövetkezeti rendszer, de akkor sem estem kétségbe — emlékezik. — Elmentem dolgozni a vásárosnaményi ÁFÉSZ-hez, hétvégeken meg a háztájiban gazdálkodtam. Most több mint húsz hektár földem van, de nem biztos, hogy a sajátomra hordom a trágyát, mert amit kiadtak, még a másé is lehet, annyiszor cserélgetik itt a földet valakik. Pedig nemcsak a régi rendszer embereivel kell itt megküzdeni, hanem a vízzel is, mert sok terület az ártéren belül van, és nem tudni, hogy a Szamosnak mikor támad kedve kiönteni. Tavaly is kilenc hold terményemet vitte a víz, még szerencse, hogy tavasz volt, és helyre lehetett hozni a dolgot. Búzát, kukoricát, burgonyát, napraforgót, takarmányt termeA nyíregyházi sétálóutcában a parkoló autók mellett néha közterületellenőrök is felbukkannak... Csonka Róbert felvétele Lineáris adó A lineáris adó kérdése nagy szám mostanában az Egyesült Államokban. Forbes úr, aki ringbe száll az el nöki székért, ezt tette kampánya központi kérdésévé. A lényeg az, hogy javallata szerint nem kellene ennyit vacakolni az adóbevallással (ami a tengerentúlon is kész tortúra), hanem legyen úgynevezett lineáris adó. Azaz: fizesse be mindenki a jövedelme 17 százalékát az államkasszába — és punktum, kész, ennyi. Nincs sumákolás, nincs kibúvó, nincs százalékszámolgatás. A dolog számomra első pillantásra kettősnek látszik: vagy nagy marhaság, vagy nagy igazság. Én nem tudom eldönteni, mert nem értek a közgazdasághoz. Viszont elgondolkodtat, hogy Mr. Forbest egyáltalán nem nézik hülyének a javaslatával az USA-ban. A pénzügyekhez értők sem. Bokros Lajos magyar pénzügyminiszter visszafogottan azt nyilatkozta minderről, hogy nálunk semmi realitása nincs a lineáris adónak. Ez ismét csak kételyeket ébreszt bennem. Nálunk annyi, de annyi az irreális, ugyanakkor nagyon is valóságos dolog... (így)
