Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-02 / 28. szám
] Riport 1996. február 2., péntek UJ KELET Több mini százmilliárd forint kárt okoztak az áradások 5 • • Örök harcban a természettel Ezüst csíkja félmillió éve fekszik ezen a tájon. Az örökkévalóság honol azokon a bérceken, ahonnan csörgedező patakként kibuggyan. Virgonc erővel rohan le az Alföldre, s mint fiatal anya öleli magához a folyókat. Tesped, járása lassúbodik, majd álmos ballagással szétterül a síkságon. Neve talán azt jelenti: olvaszt, olvasztó. O a Tisza, az ezerarcú, az életet ringató. Kegyesen magához engedi az embert, itatja, táplálja, de sosem tűri, hogy uralkodjon rajta. Vadul felmordul, magasra hányja vizét, széttöri béklyóit, a gátakat; elnyeli, amit az embernek teremteni hagyott. Majd visszahúzódik medrébe, és ismét nyájasan mosolyog a kis porszemre, aki mégis... megzabolázta folyását a rónán. Öt emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy 1846. január 26-án megalakult Széchenyi István gróf kezdeményezésére a Tiszavölgyi Árvízmentesítő Társulat. A folyó korlátlan kényúr volt addig. Mocsaras, lápos ingoványaiban elbújtatta a rablóhordák, adószedők elől menekülőket. Adott nekik halat, vízimadarat, vadat, de csak menedéket, hajlékot nem. Odacsivirgőzött, ahová kedve vitte, s ha háborgott, tengerként árasztotta el a tőle keservesen elhódított sok százezer hektár földet, majd száz falucskát. Maga Széchenyi tette meg az első történelmi kapavágást Tiszadob határában, ahol a leggyakrabban és legkegyetleneb- bül pusztított. A szervezett árvízvédekezés voltaképpen ekkor, 150 évvel ezelőtt kezdődött hazánkban. Vásárhelyi Pál tervei alapján több tízezer négyzetkilométernyi területet árvízmentesítettek azzal, hogy az összevissza tekergőző Tiszát — rengeteg kanyarulatát átvágva — 1420 kilométerről 967 kilométerre rövidítették meg; 4000 kilométer hosszú gátat emeltek partjain és mellékfolyói köré. Most, karácsonykor mintha maguk a folyók emlékeztek volna erre a sziszifuszi munkára, amivel az ember beleavatkozott korlátlan szabadságukba. Föllázadtak, erejüket fitogtatva úgy megdagadtak, hogy el kellett rendelni a rendkívüli készültséget. A sajtó percek alatt szétröpítette a legborúlátóbb aggodalmat, hogy a vízszint (különösen Vásáros- naménynál, ahol a Szamos és a Kraszna torkollik a Tiszába) elérheti az 1970. évi árvízét. Ez a szörnyű áradás az emberemlékezet legnagyobbjaként vonult be bővizű megyénk fekete krónikájába. Aki átélte, rogyadozó házacskájának tetején, magas fák hajladozó hegyébe mászva várta a megmentő csónakokat, annak a szívét mindig jeges rémület szorítja össze az árvíz hírére. Azon a didergető májuson a Túr rázúdult a laposban fekvő Kishódosra és Nagyhódosra, és órák alatt elpusztította. A Szamos Nábrádnál átszakította a gátat. A víz a kitört töltéseken át a Tisza—Számos- közben 350, a Szamos— Kraszna-közben 87 négyzetkilométernyi területet, 40 községet öntött el. Ötezerkétszáz házat helyreállíthatatlanul, kétezret részben megrongált. Mai árakon 50 milliárd forintnál több kárt okozott. Az árvízvédekezés egymilliárd forintba került. Tavaly volt negyedszázada. S ha Romániában nem nyitják meg a víztározókat, amelyekbe 200 millió(!) köbméter víz zubogott bele, a mostani áradás lett volna e század legnagyobbja. A harmadik évezred küszöbéig még van négy esztendőnk. Folyóink nyughatatlanok, vajon megvéd-e haragjuktól a töltésrendszer, ami a csodával határos módon kibírta a tavaly karácsonytól az idei januárra áthúzódó árvíz iszonyatos terhét? Az árvízvédekezés gondjairól beszélgettünk Fazekas Lászlóval, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójával a múltba is tekintve, a jövőt is felcsillantva. O Hazánk árvízveszélyeztetettebb, mint bármelyik európai ország, talán csak Hollandia hasonlítható hozzá. A mi megyénk különösen. Területének közel a felét, kétezer négyzetkilométert, 118 települést és kétszázezer ember vagyonkáját, reményeit fenyegetik az áradások. Milyen hosszú és magas gátak védenek a vizek ellen? — Az elsőrendű védvonalak hossza összesen 701 kilométer, ebből 88,8 kilométer magaspart, a többi jórészt földgát. A másodrendű védvonalak hosz- sza 93,6 kilométer, ezek a már kitört vizektől mentesítik a területeket. Amikor Széchenyiék nekifogtak a Tisza szabályozásának, bizonyos szintekre kiépítették a gátakat, s ha az árvíz kilépett rajtuk, magasították. Egy 1976-ban született kormányrendelet írja elő, hogy a százévente egyszer előforduló árvíz magasságára kell kiépíteni a gátakat. Ez egyenletes biztonságot ad mindenütt. Csupán néhány város, Budapest, Győr és Szeged, valamint az algyői olaj mezők kivételek alóla, itt az ezerévesre írták elő. ü Pontosan hány métert jelent? — Az árvizek vízszintjeit mindenütt bemérték, ezekből alakul ki egy felszíngörbe, amiből matematikai statisztikai módszerrel számították ki a magasságot. Lényegében a töltések koronaszintjének egy méterrel magasabban kell lennie a felszíngörbe fölött. A megyénkben például Tiszabecs környékén hozzávetőleg nyolc, Tiszabercel térségében tíz méter magasságot kell elérnie a töltésnek. Sajnos nálunk a töltések kiépítettsége mindössze 55 százalékos, míg az ország 4220 kilométernyi összvédvonalának 67 százaléka épült ki az előírt méretekre. OAz 1970. évi Tisza-völgyi árvízi katasztrófa megrázta az országot, hatalmas tempóban nagyarányú fejlesztésekbe kezdtek. Am jól tudjuk, hogy egyes folyószakaszokon elmaradt a töltések fejlesztése. — A megyét átszelő vagy határoló folyószakaszok összes hossza 329,7 km, ezt — a Tisza Tiszadob—Tokaj közötti 49,1. kilométeres szakaszát kivéve — mind mi kezeljük. Szabályozva van 148,2 km; részben 99,4 km és szabályozatlan 33,2 kilométer folyószakasz. Kivált a Szamos kiépítetlen torkolati szakasza és a Tisza Tiszabecs—Vásárosnamény közötti szakasza veszélyes, hiányos a védvonal a Túr mindkét oldalán. A fejlesztésekre egyre kevesebb pénz jutott, ami tükrözi az ország gazdasági állapotát. QAz árvízvédekezésben milyen gondot okoz, hogy jelentős létszámleépítés volt az igazgatóságon is? — A jelenlegi törvényi szabályozás szerint az árvízvédekezés irányítása a vízügyi szervezet feladata. A Fetivízig létszáma jelenleg 430 fő, ez képvisel egy erőt, de nem annyit, amennyire adott esetben szükség van. Csak a most karácsonyi árvízkor körülbelül ezemégyszázan dolgoztak a gátakon. Mi egy nap maximálisan ki Jelmagyarázat-------Kiépítetlen elsőrendű áv. töltés 1 Kiépített elsőrendű áv. töltés °°°°° Magaspart L I Veszélyeztetett terület V/d7A 1970. évi elöntés USZ0> Töltésszakadás tudunk állítani r* 250 embert, v- így segítséget , kell igénybe venni a lakosság köréből az önkormányzatok, illetve a polgári védelem szervezésében. Valamint a fegyveres testületek, elsősorban a honvédség, rend- fenntartásra a rendőrség, bizonyos esetekben a határőrség vesznek részt a védekezésben. QOrszágosan jellemző, hogy erre az emberfeletti munkára egyre kevesebb fiatal vállalkozik. Önöknek van-e utánpótlásuk? — Közalkalmazottak vagyunk, s nemcsak az aránylag kevés fizetés miatt nem kopogtatnak a frissen végzett vízépítő mérnökök. Ez a pálya gyöt- relmesen gyönyörű, de nem jelent perspektívát, társadalmilag főleg Bős—Nagymaros ügye miatt lejáratódott, emellett folyamatosan létszámleépítésre vagyunk kényszerítve. Utánpótlásról nem is lehet beszélni... Pedig a folyókra ügyelni kell, örökösen, elég csak fél évszázadra visszapillantani a múltba, hogy milyen pusztító áradások keserítették meg e szegény nép életét. A vizek természetük szerint kiáradtak, de érdekes módon 1947. szilveszterének éjszakájáig megmaradtak a gátjaik között. A Tisza sötét jóslattal köszöntötte az 1948. esztendőt: Tivadarnál átszakította jobb parti töltését, és hatalmas rombolást végzett a Beregben. Gulács főutcáján még látni azokat a szoba— konyhás házacskákat, amiket az összeomlott hajlékok helyett építettek. A Batár bal parti töltése is kiszakadt; ez a Tiszába ömlő kis patak a Tisza— Számos-közben okozott károkat. Aztán következett az iszonyú, 1970-es árvízi katasztrófa... 1993-ban rendkívüli mennyiségű vizet hozott a Tisza Ukrajnából, ahol szinte minden töltését elsöpörte, de megyénkben erre már nem volt ereje, „csak” tengerré dagadva fenyegetőzött vele. A tavaly karácsonyi áradás kísértetiesen hasonlított hozzá. Az újabb és újabb árhullámok miatt Tiszabecsnél szinte példátlanul sokáig terhelte a töltéseket a víz. A károk felmérése még nem fejeződött be, de a vízügyi szakemberek becslése szerint közel 400 millió forintra tehető. Nyáron, amikor forróságtól reszket a levegő, hűs habjaikkal enyhítenek rajtunk a folyók,, ámulatba ejtően gyönyörű a szatmár-beregi síkság. Ám télen és tavasszal, amikor a sok eső, az olvadó hó szinte egyidejűleg lezúdul a Tiszán, a Szamoson, a Krasznán és a Túron, vad és haragvó képet mutat. Megpróbálja a vízügyesek minden tudását, de a vízközeiben lakókat is, akik félelmeik ellenére beletörődött fegyelemmel viselik el a folyók örökös lázongásait. Emberi nagyságuk előtt meg kell hajolnunk; sokakat hívni sem kell, mennek maguktól a gátakra kisegítő gátőröknek. Ott vannak süvítő szélben, ordító fagyban, a vízhez szédítő közelségben csúszkálnak a jeges tötléseken. Figyelik, vizslatják a gátőrökkel együtt a töltéseket, hogy megelőzzék a nagyobb bajokat. Mert a töltések földből épültek, ürgék furkálják szét, rókák vájnak bele több kijáratú almot, növényzet szövi át. Ezek éppoly veszedelmesek, mint a nyári aszály miatt keletkezett repedések vagy a belvizek elvezetésére szolgáló műtárgyak: átereszek, zsilipek, csatornák. A víz itt könnyen utat talál kifelé, átfolyik, buzgárosodik, ki is törhet a mentett oldalra. Ha a veszély legapróbb jele megjelenik, a Fetivízig védelmi osztagának azonnal be kell avatkoznia. Szomorú, de az eszközeik elavultak mára. Nincs elég pénz, így komoly erőfeszítésbe kerül a védekezés az elöregedett járművekkel és egyéb technikákkal. Van saját hírközlőrendszerük, ami némi előnyt biztosit a védekezőknek. Mind az ukrán, mind a román vízügyi hatóságokkal jó a szakmai és az emberi kapcsolatuk. A kormányközi megállapodások értelmében kölcsönösen tájékoztatják egymást, csakhogy mindkét szomszédunknál hiányos az infrastuktúra, akadozik az információáramlás. Pedig minden perc számít a természettel való szüntelen harcban. A folyók oly hirtelen és szörnyű erővel zúdulnak le a Kárpátokból, hogy alig egy—két nap marad a felkészülésre. Ezért a megye árvíz- védelmi szempontból kiemelt figyelmet igényel. Ha fellapozzuk az árvizek krónikáit, bizony sok íródott fekete betűvel: 1974; 1978. december- 1979. január; 1985 sorakozik fel a biztonságosan levezényelt, ám igen sok kárt okozó árvizek közé. A tizenegy évvel ezelőtti, mint az 1947. szilveszterkor támadó, árvíz jeges volt. Ezek a legveszélyesebbek, mert az egymásra torlódott jégtáblákból több méter magas torlaszok képződnek. Ha jégtörő hajókkal, robbantásokkal nem tudják megszüntetni a torlaszokat, a mögöttük felduzzadt víz kiönt a gátakon. Nagy áradások után hónapokat vesz igénybe a megrongált partvédő művek, keresztgátak, zsilipek, az elmosódott töltéskoronák helyreállítása. 1948-tól máig több mint százmilliárd forint kárt okoztak megyénkben a megdühö- dött folyók. A kormány még tavaly június végén határozott az árvízvédelem fejlesztéséről, ami az ország biztonság- politikájának része. Első helyen a Felső-Tisza-vidék fejlesztése szerepel, erre körülbelül ötmiliárd forintot szánnak. Fölcsillant a remény, hogy a harmadik évezredet már megfelelően magas és hosszú, gátrendszer ,bjzíon$á- gában köszönthetijc,árvizek mellett élők. A nagy „olvasztó”, a Tisza is jobban; meg lesz zabolázva, hogy amit nyájasan teremteni hagyott az embernek, ne vehesse vissza haragvó kedvében. Tóth M. Ildikó
