Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-15 / 39. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. február 15., csütörtök 15 Zord az idő Tiszavasváriban is Csatár kerestetik — Teljesen alkalmatlan a pályánk bármiféle edzőmérkőzésre. Hozzá sem nyúltunk. Attól tartok, hogy a március eleji rajtra sem lesz ideális a füves pálya. Azt is el tudom képzelni, hogy nem kezdjük meg időben a bajnokságot — újságolja meglehetősen elkeseredetten Pethe Sándor, az Alkaloida SE elnöke. — A salakpályáról letoltuk a havat, így az alkalmas edzésekre, edzőmérkőzésekre. Nekünk nincs pénzünk, mint a Tiszakécskének, hogy tíz napra Görögországba menjünk, vagy mint a Diósgyőrnek, aki Olaszországban készülnek ellenünk az első fordulóra. — Mi a helyzet Demcsukkal? — Egyelőre még tárgyalunk róla. A hét végén jönnek hozzánk a vinyicai vezetők egyeztetni az árát illetően. Mindenképpen szeretnénk egy csatárt, de hogy ez ő lesz-e vagy sem, nem tudjuk. Van most egy fiatal ukrán csatár is nálunk, majd kiderül... Az biztos, hogy maximum egymillió forintunk van játékosvásárlásra, nem több. — Mikor indulnak a romániai túrára? — Nem megyünk, mert a nagyváradiak szervezési okok miatt lemondták. Mint ismeretes, Debrecen helyett ugrottunk volna be. de mire visszaszóltunk, hogy megyünk, már meghívtak egy másik NB I-es román csapatot. így itthon készülünk, az elmaradt román torna miatt különösebben nem búsulunk. Annál inkább a hazai időjárás miatt... (száraz) Tiszafüredi cél: az NB II Nyolcán Romániából A tavaszi idényt az NB III tabellájának első helyéről kezdheti a tiszafüredi gárda. A játékosok mesterét, Albert Csabát kérdeztük a játékosmozgásról, a felkészülésről és a távolabbi célokról. —Az őszi felkészülés során számítottak-e arra, hogy listavezetők lesznek? — Nem vagyok igazán optimista típus, de igen. Az őszi idényt megnyitó vezetőségi ülésen mindenképpen dobogós helyet tűztünk ki magunk elé, ami a csapat kiemelkedő játékának köszönhetően sikerült is. — Mikor és hogyan kezdték el a felkészülést a tavaszi szezonra? — Január elején teremben, napi 3—4 alkalommal dolgoztak keményen a fiúk, az erőnlétre koncentrálva, később a labdás edzések kerültek előtérbe. Közben kéthetes edzőtáborozáson vettünk részt Tardoson, ahol az eltervezett munkát sikerült végrehajtania a csapatnak. Ez a tizennégy nap nagyon jól sikerült. A továbbiakban— ha az idő is kegyes lesz hozzánk — főleg edzőmeccsek következnek, magasabb osztálybeli csapatokkal, például a Debrecennel, az Egerrel, a Füzesabonnyal. A felkészülést segíti elő a február 17—18-ai teremlabdarúgó-torna is, melyen az ország -füred helységnevű csapatai vesznek részt. — Változott az őszi idényhez képest a csapat kerete? — Két kiváló játékost sikerült igazolnunk: Matkó Zsolt kapust a Debrecen juniorcsapatától és Sima Tibor irányító középpályást a Füzesabonytól. Rajtuk kívül a csaSimone Barcelonába készül Egyre biztosabbnak látszik, hogy az olasz AC Milan labdarúgócsapatának csatára, Marco Simone a spanyol FC Barcelonához igazol. A hírek szerint ugyanis Simone játékosügynöke, Oscar Damiani eredményes tárgyalásokat folytatott a katalán klub alelnökével, Joan Gáspárral. Bár a válogatott játékost 2000-ig szerződés köti a Milánhoz, olasz lapértesülések szerint most már nincs akadálya annak, hogy az egyezség létrejöjjön. A Barcelona vezetőinek csupán az okoz gondot, hogy az olaszok 1,2 milliárd pesetát kérnek Simonéért. pat összeállítása maradt a régi. — Vannak sérült játékosaik? — Sajnos igen. Hasznos középpályásunk, Káló Róbert lo- vaglóizom-szakadással küszködik. A műtétet hamarosan elvégzik, de így is csak áprilistól számíthatunk játékára. — Milyen a csapat hangulata 2—3 héttel a rajt előtt? —Csak azt tudom mondani, nagyon jó. Számomra a fiúk olyanok, mint egy nagy család. A srácokkal az edzések után összeülünk, és megbeszéljük a pályán történteket. Sokan a környező városokból és — szám szerint nyolcán—Romániából érkeztek a csapathoz. Az utóbbiak részére külön szállás van biztosítva, ahol nagyon sokat segítenek egymásnak. Őszintén megvallva, nem szeretem az olyan csapatot, ahol a játékosok széthúznak. — Célkitűzés-e az NB II, és ha igen, adottak a feltételek? A csapat vezetősége a bajnokság megnyerését tűzte ki célul. A játékosok szintén ezért hajtanak és dolgoznak megfeszített tempóban. A feltételek? Szerencsére sok szponzorral rendelkezünk, akik még áldoznak a fociért, és ha kell, szurkolóinktól is támogatást kapunk. Tehát a feltételek adottak, és már csak rajtunk múlik, hogy jövőre az NB II-ben folytatjuk-e a labdakergetést. Kállay Csanád „A munka már régen nem téma” Óvatos várakozás Naményban A békésen lavírozó autósok könnyűszerrel „kiszúrják” a Kraszna-parti töltés tövében mozgó feketeruhás alakokat. Aki veszi magának a bátorságot és közelebb lopódzik, rájöhet: a vásárosnaményi labdarúgók imbolyognak a tájat befedő hóban. A pálya egyik szegletében behemót erőgép simítja a havat. A felszabadított térfélen vadul vágtáznak a beregi fiúk — szó alig hallatszik. Farkas Béla edzőt leköti a fújtató játékosokkal való törődés, percnyi nyugtot sem hagy serényen iparkodó tanítványainak. Addig a csapatot mustrálgató Pankotai Pál szakosztályvezetőből „húzzuk” ki az aktuális híreket. Nyűg és egység — Leigazoltuk a rakamazi Kocsis Istvánt, továbbá a társasággal dolgozik a gergelyiugor- nyai Szabó András, a leveleki Oláh Zoltán és a tarpai kapus, Hegyi Ferenc. Utóbbiak sorsa még nem dőlt el, nézegetjük, figyeljük őket. A decemberben operált Tőrős László természetszerűleg nincs jelen, sőt, ami ennél is rosszabb: az irányító tavasszal egyáltalán nem rúghat labdába. Ugyanakkor a bokasérüléssel nyűglődő Szécsi Szabolcs tíz napig lesz távol. Nem elégszem meg ennyivel. Annál is inkább, mert... —- Sokak véleménye szerint, amíg a megyei első osztály éllovasa, a Demecser a legjobb játékosanyaggal bír, a naményi együttes a legegységesebb. — A játékosok neve alapján Demecsemek áll a zászló, náluk majd mindenki megfordult az NB Ill-ban. Viszont a ránk vonatkozó résszel is egyetértek, hisz csapatunk évek óta alig- alig változott, hajtós, darálós társaság jött össze. Az eltelt három esztendőben a közönség elfogadta Farkas Bélát is, amióta ő az edző, fokozatosan léptünk egyre feljebb. Ami nyűg: a helyzetkihasználás nem erős oldalunk. Ezért is áldoztunk egy befejező csatárra, ezt pedig Kocsis testesíti meg. Egy óvatlan pillanatban sikerül kiragadni az egymásközti játék részleteit tárgyaló gárdából Szpodnyi Istvánt. A harmincfelé ballagó támadó megfontoltan nyilatkozik. — Tudjuk, a városban élők szeretnék, ha megnyernénk a bajnokságot. Meg is teszünk ezért mindent. Régóta erre készülünk, talán most van rá a legnagyobb esélyünk. —Magadtól mit remélsz? — teszem fel a rutinszerű kérdést. —Tavaly tavasszal sérült voltam. Kiestem a játékból, így számomra nehézkesen indult az új idény. Nem úgy ment a futball, ahogy elterveztem, aztán a végére belendültem. Nyolc gólt szereztem, ebből hetet az utolsó öt fordulóban! Ha a társak megadják a segítséget, és nem leszek sérült, ehhez még hozzátehetek tizenöt gólt! Ennyire képesnek tartom magam. Ehhez kiegészítésképpen annyit: Kocsis és Szpodnyi eddig valamennyi előkészületi meccsen lyukat ütött az ellenfél védelmén. A bajuszos futballistát visszavárják övéi, belemerül hát a hófociba. ibor felvételei — A játékosok miként viszonyulnak az alapozáshoz? —Azzal semmi gond. Kisebb problémák persze adódnak, de Naményban már régen nem téma, hogy mennyit kell edzeni. Tele a csapat nyerő típusú emberekkel, akiknek nem kell magyarázni: mit miért tesznek. — Netán ettől ennyire egységesek? — forszírozom. — Közel jár az igazsághoz. Kevés — úgynevezett — sztár- játékosunk van, viszont annál jobban akarják a sikert. — Szóbeszéd tárgya a feljutás az öltözőben? — Persze hogy az! Amikor idekerültem, hosszú távon ez volt a megállapított cél. Ám nem misztifikáljuk túl ennek jelentőségét. Szeretnénk az élen végezni, noha óvatosan közelítjük meg ezt a felvetést. Perdöntő lesz, hogy a csapat megőrizze fegyelmezettségét, akkor bárminek állunk elébe. Ellenben nem zárható ki, hogy Kisléta, Nyír- csaholy, vagy a Madalina Gyurival feltámadó Záhony beleavatkozik a Demecserrel folytatandó párharcba. Csak kezdődne már el... — fohászkodnak Vásárosnamény- ban. Koncz Tibor Debreceni portya Kedden Debrecenben játszott előkészületi mérkőzést az NYFC együttese. Drobniék gyenge színvonalú pályán ütköztek meg a Debrecen vegyes csapatával. Tóth János gárdája Karkusz, Sira és Herczeg góljával, 3-1-es félidő után, 3-2 arányban kerekedett felül a hajdúságiakon. Az NYFC a következő összeállítású csapatot küldte pályára: Feke — Szatke, Csehi, Drobni — Karkusz, Bessenyei, Capatina, Kovács, Kákóczki — Sira, Herczeg. Csereként szóhoz jutott: Varró, Göncz, Túróczi, Unchiás, Bodnár, Kiss, Illés. Elhalasztják a bajnoki nyitányokat Lapzártánkkor érkezett értesüléseink szerint az MLSZ a ligavezetők kérésére, a pályák rossz állapotára való tekintettel a bajnoki nyitányt az NB I-ben elhalasztja. A halasztás minden fordulóra vonatkozik, azaz a mérkőzések sorrendje nem változik, de minden bajnoki találkozót az eredeti időpontnál egy héttel később bonyolítanak le. A hírek szerint hasonló döntés születik az NB II bajnoki rajtjának elhalasztásáról is. Hivatalosan ezt a hírt még nem erősítették meg. „ Tele a csapat. Itt az alkalom, hogy szóra bírjam a hideggel láthatóan mit sem törődő Farkas mestert. Aki kesernyés-ironikusán válaszol az edzésmennyiséget firtató szövegre. — Amit a pálya enged, azt leSzpodnyi István hét gyakorolni. A talaj nem engedi, hogy az erre az időszakra kidolgozott munkát behajtsam a csapaton. Ameddig az erőfejlesztés volt ildomos, senkit nem érdekelt, milyenek a körülmények. Futni akkor is lehetett... Taktikai elemek kipróbálására azonban nincs mód. És mi még szerencsések is vagyunk, mert letisztították a pályát...