Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-15 / 39. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. február 15., csütörtök 15 Zord az idő Tiszavasváriban is Csatár kerestetik — Teljesen alkalmatlan a pályánk bármiféle edzőmérkő­zésre. Hozzá sem nyúltunk. Attól tartok, hogy a március ele­ji rajtra sem lesz ideális a füves pálya. Azt is el tudom kép­zelni, hogy nem kezdjük meg időben a bajnokságot — újsá­golja meglehetősen elkeseredetten Pethe Sándor, az Alkalo­ida SE elnöke. — A salakpályáról letoltuk a havat, így az alkalmas edzésekre, edzőmérkőzésekre. Nekünk nincs pén­zünk, mint a Tiszakécskének, hogy tíz napra Görögországba menjünk, vagy mint a Diósgyőrnek, aki Olaszországban ké­szülnek ellenünk az első fordulóra. — Mi a helyzet Demcsukkal? — Egyelőre még tárgyalunk róla. A hét végén jönnek hoz­zánk a vinyicai vezetők egyeztetni az árát illetően. Minden­képpen szeretnénk egy csatárt, de hogy ez ő lesz-e vagy sem, nem tudjuk. Van most egy fiatal ukrán csatár is nálunk, majd kiderül... Az biztos, hogy maximum egymillió forintunk van játékosvásárlásra, nem több. — Mikor indulnak a romániai túrára? — Nem megyünk, mert a nagyváradiak szervezési okok miatt lemondták. Mint ismeretes, Debrecen helyett ugrottunk volna be. de mire visszaszóltunk, hogy megyünk, már meg­hívtak egy másik NB I-es román csapatot. így itthon készü­lünk, az elmaradt román torna miatt különösebben nem búsu­lunk. Annál inkább a hazai időjárás miatt... (száraz) Tiszafüredi cél: az NB II Nyolcán Romániából A tavaszi idényt az NB III tabellájának első helyéről kezd­heti a tiszafüredi gárda. A játékosok mesterét, Albert Csa­bát kérdeztük a játékosmozgásról, a felkészülésről és a tá­volabbi célokról. —Az őszi felkészülés során számítottak-e arra, hogy lis­tavezetők lesznek? — Nem vagyok igazán opti­mista típus, de igen. Az őszi idényt megnyitó vezetőségi ülé­sen mindenképpen dobogós helyet tűztünk ki magunk elé, ami a csapat kiemelkedő játé­kának köszönhetően sikerült is. — Mikor és hogyan kezd­ték el a felkészülést a tavaszi szezonra? — Január elején teremben, napi 3—4 alkalommal dolgoz­tak keményen a fiúk, az erőn­létre koncentrálva, később a labdás edzések kerültek előtér­be. Közben kéthetes edzőtábo­rozáson vettünk részt Tardoson, ahol az eltervezett munkát si­került végrehajtania a csapat­nak. Ez a tizennégy nap nagyon jól sikerült. A továbbiakban— ha az idő is kegyes lesz hozzánk — főleg edzőmeccsek követ­keznek, magasabb osztálybeli csapatokkal, például a Debre­cennel, az Egerrel, a Füzes­abonnyal. A felkészülést segíti elő a február 17—18-ai terem­labdarúgó-torna is, melyen az ország -füred helységnevű csa­patai vesznek részt. — Változott az őszi idény­hez képest a csapat kerete? — Két kiváló játékost sike­rült igazolnunk: Matkó Zsolt kapust a Debrecen junior­csapatától és Sima Tibor irá­nyító középpályást a Füzes­abonytól. Rajtuk kívül a csa­Simone Barcelonába készül Egyre biztosabbnak látszik, hogy az olasz AC Milan labdarúgócsapatának csatára, Marco Simone a spanyol FC Barcelonához igazol. A hírek szerint ugyanis Simone játékosügynöke, Oscar Damiani eredményes tárgyaláso­kat folytatott a katalán klub alelnökével, Joan Gáspárral. Bár a válogatott játékost 2000-ig szerződés köti a Milánhoz, olasz lapértesülések szerint most már nincs akadálya annak, hogy az egyezség létrejöjjön. A Barce­lona vezetőinek csupán az okoz gondot, hogy az olaszok 1,2 milliárd pesetát kérnek Simonéért. pat összeállítása maradt a régi. — Vannak sérült játéko­saik? — Sajnos igen. Hasznos kö­zéppályásunk, Káló Róbert lo- vaglóizom-szakadással küsz­ködik. A műtétet hamarosan elvégzik, de így is csak ápri­listól számíthatunk játékára. — Milyen a csapat hangu­lata 2—3 héttel a rajt előtt? —Csak azt tudom mondani, nagyon jó. Számomra a fiúk olyanok, mint egy nagy család. A srácokkal az edzések után összeülünk, és megbeszéljük a pályán történteket. Sokan a kör­nyező városokból és — szám szerint nyolcán—Romániából érkeztek a csapathoz. Az utób­biak részére külön szállás van biztosítva, ahol nagyon sokat segítenek egymásnak. Őszintén megvallva, nem szeretem az olyan csapatot, ahol a játéko­sok széthúznak. — Célkitűzés-e az NB II, és ha igen, adottak a feltételek? A csapat vezetősége a baj­nokság megnyerését tűzte ki célul. A játékosok szintén ezért hajtanak és dolgoznak megfe­szített tempóban. A feltételek? Szerencsére sok szponzorral rendelkezünk, akik még áldoz­nak a fociért, és ha kell, szur­kolóinktól is támogatást ka­punk. Tehát a feltételek adot­tak, és már csak rajtunk múlik, hogy jövőre az NB II-ben foly­tatjuk-e a labdakergetést. Kállay Csanád „A munka már régen nem téma” Óvatos várakozás Naményban A békésen lavírozó autósok könnyűszerrel „kiszúrják” a Kraszna-parti töltés tövében mozgó feketeruhás alakokat. Aki veszi magának a bátor­ságot és közelebb lopódzik, rájöhet: a vásárosnaményi labdarúgók imbolyognak a tájat befedő hóban. A pálya egyik szegletében behemót erőgép simítja a havat. A fel­szabadított térfélen vadul vágtáznak a beregi fiúk — szó alig hallatszik. Farkas Béla edzőt leköti a fújtató játékosokkal való tö­rődés, percnyi nyugtot sem hagy serényen iparkodó ta­nítványainak. Addig a csa­patot mustrálgató Pankotai Pál szakosztályvezetőből „húzzuk” ki az aktuális hí­reket. Nyűg és egység — Leigazoltuk a rakamazi Kocsis Istvánt, továbbá a társa­sággal dolgozik a gergelyiugor- nyai Szabó András, a leveleki Oláh Zoltán és a tarpai kapus, Hegyi Ferenc. Utóbbiak sorsa még nem dőlt el, nézegetjük, figyeljük őket. A decemberben operált Tőrős László természet­szerűleg nincs jelen, sőt, ami ennél is rosszabb: az irányító tavasszal egyáltalán nem rúg­hat labdába. Ugyanakkor a bo­kasérüléssel nyűglődő Szécsi Szabolcs tíz napig lesz távol. Nem elégszem meg ennyivel. Annál is inkább, mert... —- Sokak véleménye szerint, amíg a megyei első osztály él­lovasa, a Demecser a legjobb játékosanyaggal bír, a naményi együttes a legegységesebb. — A játékosok neve alapján Demecsemek áll a zászló, ná­luk majd mindenki megfordult az NB Ill-ban. Viszont a ránk vonatkozó résszel is egyetértek, hisz csapatunk évek óta alig- alig változott, hajtós, darálós társaság jött össze. Az eltelt három esztendőben a közönség elfogadta Farkas Bélát is, ami­óta ő az edző, fokozatosan lép­tünk egyre feljebb. Ami nyűg: a helyzetkihasználás nem erős oldalunk. Ezért is áldoztunk egy befejező csatárra, ezt pedig Kocsis testesíti meg. Egy óvatlan pillanatban sike­rül kiragadni az egymásközti játék részleteit tárgyaló gárdá­ból Szpodnyi Istvánt. A har­mincfelé ballagó támadó meg­fontoltan nyilatkozik. — Tudjuk, a városban élők szeretnék, ha megnyernénk a bajnokságot. Meg is teszünk ezért mindent. Régóta erre ké­szülünk, talán most van rá a legnagyobb esélyünk. —Magadtól mit remélsz? — teszem fel a rutinszerű kérdést. —Tavaly tavasszal sérült vol­tam. Kiestem a játékból, így szá­momra nehézkesen indult az új idény. Nem úgy ment a futball, ahogy elterveztem, aztán a vé­gére belendültem. Nyolc gólt szereztem, ebből hetet az utol­só öt fordulóban! Ha a társak megadják a segítséget, és nem leszek sérült, ehhez még hozzá­tehetek tizenöt gólt! Ennyire képesnek tartom magam. Ehhez kiegészítésképpen annyit: Kocsis és Szpodnyi ed­dig valamennyi előkészületi meccsen lyukat ütött az ellen­fél védelmén. A bajuszos fut­ballistát visszavárják övéi, be­lemerül hát a hófociba. ibor felvételei — A játékosok miként viszo­nyulnak az alapozáshoz? —Azzal semmi gond. Kisebb problémák persze adódnak, de Naményban már régen nem téma, hogy mennyit kell edzeni. Tele a csapat nyerő típusú em­berekkel, akiknek nem kell ma­gyarázni: mit miért tesznek. — Netán ettől ennyire egy­ségesek? — forszírozom. — Közel jár az igazsághoz. Kevés — úgynevezett — sztár- játékosunk van, viszont annál jobban akarják a sikert. — Szóbeszéd tárgya a felju­tás az öltözőben? — Persze hogy az! Amikor idekerültem, hosszú távon ez volt a megállapított cél. Ám nem misztifikáljuk túl ennek jelen­tőségét. Szeretnénk az élen vé­gezni, noha óvatosan közelítjük meg ezt a felvetést. Perdöntő lesz, hogy a csapat megőrizze fegyelmezettségét, akkor bármi­nek állunk elébe. Ellenben nem zárható ki, hogy Kisléta, Nyír- csaholy, vagy a Madalina Gyu­rival feltámadó Záhony bele­avatkozik a Demecserrel foly­tatandó párharcba. Csak kezdődne már el... — fohászkodnak Vásárosnamény- ban. Koncz Tibor Debreceni portya Kedden Debrecenben játszott előkészületi mérkőzést az NYFC együttese. Drobniék gyenge színvonalú pályán ütköz­tek meg a Debrecen vegyes csapatával. Tóth János gárdája Karkusz, Sira és Herczeg góljával, 3-1-es félidő után, 3-2 arányban kerekedett felül a hajdúságiakon. Az NYFC a következő összeállítású csapatot küldte pályára: Feke — Szatke, Csehi, Drobni — Karkusz, Bessenyei, Capatina, Kovács, Kákóczki — Sira, Herczeg. Csereként szóhoz jutott: Varró, Göncz, Túróczi, Unchiás, Bodnár, Kiss, Illés. Elhalasztják a bajnoki nyitányokat Lapzártánkkor érkezett értesüléseink szerint az MLSZ a ligavezetők kérésére, a pályák rossz állapotára való te­kintettel a bajnoki nyitányt az NB I-ben elhalasztja. A ha­lasztás minden fordulóra vonatkozik, azaz a mérkőzések sorrendje nem változik, de minden bajnoki találkozót az eredeti időpontnál egy héttel később bonyolítanak le. A hírek szerint hasonló döntés születik az NB II bajnoki rajtjának elhalasztásáról is. Hivatalosan ezt a hírt még nem erősítették meg. „ Tele a csapat. Itt az alkalom, hogy szóra bír­jam a hideggel láthatóan mit sem törődő Farkas mestert. Aki keser­nyés-ironikusán válaszol az ed­zésmennyiséget firtató szövegre. — Amit a pálya enged, azt le­Szpodnyi István hét gyakorolni. A talaj nem en­gedi, hogy az erre az időszakra kidolgozott munkát behajtsam a csapaton. Ameddig az erőfejlesz­tés volt ildomos, senkit nem ér­dekelt, milyenek a körülmények. Futni akkor is lehetett... Taktikai elemek kipróbálására azonban nincs mód. És mi még szerencsé­sek is vagyunk, mert letisztítot­ták a pályát...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents