Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-13 / 37. szám
UJ KELET mam mmm 1996. február 13., kedd 5 „Szakoly: az emberarcú kisváros, ahol érdemes élni” Vállalkozói park, szolgáltatóház, Internet hálózat, községi kábeltelevízió és stúdió... Ilyen és ehhez hasonló tervekkel, elképzelésekkel kevés település rendelkezik a megyében. Az imént felsorolt dolgok nem egy álmodozó gondolatai, hanem hamarosan a valóság részei. Szakoly Szabolcs-Szatmár- Bereg megye legdinamikusabban feljlődő települése. Az eddig elért eredmények alapján méltán vívta ki magának a szakemberek és a lakosság elismerését. Teljes körű és magas színvonalú infrastruktúra épült ki a községben. Minden utca szilárd burkolatú, emellett a telefon-, a gáz-, a víz- és a szennyvízhálózat is elkészült. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szakoly i emberek jól érzezzék magukat szülőhelyükön. Más településekkel ellentétben innen a fiatalok sem költöznek el, mindezt bizonyítja, hogy az összlakosság ötvenöt százaléka harmincöt év alatti. A fejlődés nem áll meg Szakolyban, úgy vélik, amit eddig elértek, csak a kezdő lépés volt. A tizenegy településből álló Dél-Nyírségi Fejlesztési Társaság székhelyeként lehetősége van iparpolitikai feladatok ellátására. Székhelye a negyvenkét település termelőit összefogó, hét megyére kiterjedő Budapesti Dohányfermentáló Vállalat igazgatóságának. Nagy múltú, kézműveshagyományokra épülő feldolgozóüzeme van. Az aszalóüzemmel megteremtették az élelmiszeripari feldolgozó alapját. A dohány- termesztésnek hagyományai vannak a községben, és felkészültek gyógynövény-feldolgozásra is. A kereskedelmi alapellátás teljes mértékben megoldott. A lakossági szolgáltatások terén fokozatos javulás tapasztalható. Az egészségügyi ellátás is jónak mondható. Két háziorvos, egy fogszakorvos és egy gyógyszerész dolgozik a településen. A Szociális Gondozási Központ nyolcvan fő részére biztosít különböző ellátási formákat. A Szociális Foglalkoztató Intézet kétszáztíz személyes, az intézmény országos feladatokat is ellát. A tökéletesedés útján A község vezetői úgy vélik, a továbbiakban tudatos és szakszerű fejlesztési koncepcióra van szükség. Ezért a PRIMOM Vállakozásélénkítő Alapítvány által a PLC Tanácsadó Kft.-t kérték fel arra, hogy készítse el Szakoly fejlesztési, területrendezési koncepcióját és programját. A megyére és a legtöbb kistérségre már készült program, de ez az első ilyen jellegű, kis településre vonatkozó koncepció. A program költségeit saját forrásból finanszírozta az ön- kormányzat. — Mostanság pénzhiányra panaszkodnak a települések vezetői. Szakoly községnek mégis van lehetősége arra, hogy elkészíttesse saját fejlesztési programját. — A korábbi évek fejlesztései arra késztettek minket, hogy ne álljunk meg, erősítsük tovább községünket — mondta Győri András jegyző. — Úgy vélem, hogy a program ára hamarosan megtérül. A PLC Tanácsadó Kft. által készített koncepció alapján három lehetőséget határoztunk meg. Szeretnénk egy vállakozói ipari parkot és szolgáltatóházat létrehozni. A park nyolchektáros területén rendelkezésre áll mindaz, amire egy vállalkozónak szüksége van: telefonvonalak, út-, gáz-, víz- és szennyvízhálózat. Ezen a helyen már áll az aszalóüzem. A Pro Humane Alapítvány csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzeme pedig most épül. A vállalkozók részére ingyen adjuk a földterületet, annyi a kikötésünk, hogy legalább öt évig adjanak munkát a község lakóinak. Szeretnénk szolgáltatóházat létrehozni, ahol mindazt megtalálja a lakosság, amire szüksége van. Fontos, hogy kelljen bizonyos dolgokért a megyeszékhelyre utazni. Az elképzelések között szerepel a mezőgazdasági vállalkozók komplex képzési programja és a nyitott iskola terve is. — Árulja el, hogyan tudtak erre pénzt fordítani? — Takarékoskodtunk, és korábbi intézkedéseink mostanra hozták meg eredményeiket. Az óvodát átszerveztük, a könyvtár csak részleges nyitva tartással működik. Az utcák közvilágításánál is a modernebb és energiatakarékosabb megoldást választottuk. Mi hosszú távon gondolkozunk. Közhasznú munkásainknak munkát adtunk. Erdőt telepítettünk, gyümölcsfákat ültettünk, melyek termését az aszalóüzemben fogjuk feldolgozni. Már elkészült a község kábeltévé-hálózatának gerince, melyet tovább fogunk fejleszteni. Úgy gondoltuk, hogy az infrastruktúra kiépítése után tovább kell lépni. Talán azért vagyunk könnyebb helyzetben, mert a gáz-, az út- és a telefon- hálózat építésénél a lakosság anyagi segítségére nagymértékben számítottunk. Egyébként enélkül eladósodtunk volna. Természetesen nagy anyagi terhet róttunk a családokra, de így mindenki érezheti, hogy hozzájárult a falu fejlesztéséhez, s ez öröm a község valamennyi lakójának. A fejlesztési tervek csak úgy életképesek, ha illeszkednek a megyei fejlesztési programhoz. Ezért kér- tük'fel a PLC Tanácsadó Kft.-t erre a feladatra. A meglévő értékek erősítése Szakoly: az emberarcú kisváros, ahol érdemes élni — ezt a szlogent választották a A PLC Tanácsadó Kft. munkatársai. — Nem új dolgok elkezdésén dolgoztunk, hanem a meglévő értékekhez kívántunk csatlakozni és azokat fejleszteni — mondta Busák Zoltán, a kft. igazgatója. — Beszélgettünk a község vezetőivel, kérdőíveket adtunk át számukra, helyzetfeltárást végeztünk és kiemelték a falu pozitív és negatív tulajdonságait. A jövőképet is együtt határoztunk meg. Talán kicsit féltek a merész álmoktól, ezért rávettük az embereket arra, hogy merjenek olyan terveket szőni, amelyek pillanatnyilag nem tűnnek megvalósíthatónak. Tíz évvel ezelőtt gondolni sem merték, hogy Szakoly ilyen eredményekkel dicsekedhet, mint most. Célokat fogalmaztunk meg: a kisvárosi jelleg kialakítása, a vállalkozói park továbbfejlesztése és az, hogy a szolgáltatások helyben álljanak rendelkezésre. Legyen lehetőség a szabad idő kulturált eltöltésére és alakítsanak ki kapcsolatokat külföldi településekkel. Mi elsősorban segítséget nyújtottunk a településnek, mivel már konkrét elképzeléseik és ötleteik voltak, mi főként a módszertan és a struktúra kiépítésén dolgoztunk. A program nem egy különálló projekt, ez azért is jó, mert megyei vagy központi támogatások elnyeréséhez egy kész, komplex koncepcióval tudnak majd pályázni. Ez lehetővé teszi, hogy könnyebben és nagyobb eséllyel induljanak a versenyben. Szakoly az első olyan kistelepülés a megyében, amely fejlesztési koncepcióval rendelkezik, és jó lenne, ha egyre többen követnék példáját. Kozma Ibolya Az aszalóüzem (Archív) Az ipari park irodái épülőfélben (Fotó: Harascsák) Ötéves korától nem hallott sem emberi, sem más hangot. Gyermekparalízis- ben megcsonkult a jobb keze, elvesztette hallását és beszédkészségét. Szájról olvas, és odafigyeléssel meg lehet érteni, mit mond. A szemével képes bármit kifejezni. Arcvonásai még őrzik eltűnt fiatalságának szépségét. A veje nyit ajtót. A kutya haragosan fogadja az idegeneket, de bent, a lakásban annál erősebb a vendégszeretet. A konyhában idős néni gyúrt tésztából pici sárga csigát teker. Kendős fejével bólogat, s a szoba felé int. Közben érdekes hangot hallat, kedvesen. Süketnéma. Péter Mihály bácsi az ágy szélén ülve rajzol. Csonka karját a tábla alá támasztja. Napokat képes ebben a helyzetben tölteni. Munkába temetkezve a fáradtságot sem veszi észre. Rajzokat vesz elő, a szőnyegen széthajtja valameny- nyit. — Korona, millecentená- rium, templom, százéves — mondja tagoltan, de érthetően. Még három hasonló képet vesz elő. Derékba tört fa — derékba tört élet — Nem jó — mutat az egyikre —, tűzbe vele! Majd a közönség tiltakozására mosolyog. — Rengeteg rajzot vittünk fel a padlásra, mert már nem fért a lakásban — szól a közbe a veje —, néhányat megrágott az egér. Ezeket újból megrajzolta, ugyanúgy, mint régen, óriási türelemmel. Mindegyikre vigyáz, őrizgetik Lassan a néni is bejön a konyhából. A szeme ragyog. Büszkén mutat a falon lévő portréra, amely mutatós, fiatal hölgyet ábrázol. O az tizennyolc évesen. Majd legyint. A múló időket már nem lehet visszahozni. — A mamát megszöktette a papa — magyaráz újra a vő. — Árva volt szegény, a testvérei nevelték. Ok nem akarták, hogy két süketnéma összekerüljön. A szerelmeseket azonban nem lehetett elválasztani. Egy nap megbeszélték, hogy összeszedi a mama a kis cókmókját és a személyi igazolványát. Az ablakon keresztül szökött meg, másnap összeházasodtak. Azóta boldogan élnek. Egyikük sem született süketnéma, a paralízis áldozatai. Két gyermekük született, mindkettő egészséges. Mihály bácsi kézen fogva vezet végig a szobán, sorban mutatja a képeket. Derékba tört fákat ábrázol, amelyeket vihar tépázott meg. Az életét is egy kegyetlen villámcsapás törte ketté... — Kicsi voltam, elbújtam — mondja, s közben az arca is ártatlan, gyermeki. — Szégyelltem kezem — mutat a csonka karra, s a padlón kezd rajzolni. — Anyám mondta, tízéves leszek, vesz lapot. Addig nincs pénz. Sírtam — szeme szinte könnybe lábad. — Tízéves lettem, örültem — kezével mutogat, szinte ugrál ültében. Tovább magyaráz, de már kevésbé érthető, hogy mit mond. Fá- • rád az erős artikulációtól. Csak foszlányokat kapok el. — Bujkáltam, Nyíregyháza, rajzoltam. Óbester, hívott. Nem... megragadtak — két karját felemeli, szinte látom, amint két erős legény felkapja, és már viszi is. — Soltész Albert, segített. Tanultam. Tanár mondta, nem értem... Pofon — s jókorát üt arcára. — Má- sik tanár, nem értem, pofon. Eljövök, nem tanulok. Mondta Vácinak, nem akarok tanulni. Pofon. A szobában lévő Váci Mihály- portrékkal igazolja, hogy komoly barátság fűzte a költőhöz. De a hallását a költő barát sem tudta visszaadni, s ő is csak pofonnal tudta rávenni Mihály bácsit a főiskola befejezésére. Anyja halála után egyedül maradt, segítség, támogatás nélkül. — Itt vagyok, faluban, nem Nyíregyházán. Kapáltam, vetettem — mutatja. — De tiszta vagyok — mutatja inge nyakát. — Nem kéregetek, nem koldulok. Dolgoztam mindig. mint a paraszt. Nyíregyháza, múzeum. Szép asszony. Elzavart. Nem értette, mit mondok. Sírtam. Kiabált. Anyád p... — mondta neki — arca eltorzult, a tehetetlen haragot mutatja. Ismert művész válhatott volna belőle, ha nem csak rajzain keresztül értették volna meg gondolatait. Az emberek gyarlók, nem vették komolyan és sajnálták az időt arra, hogy meghallgassák. — Gyertek! —mondja. Albumokból rajzokat vesz elő: — Ajándék — mutat rá alkotásaira. Visszautasítani nem lehet, megsértenénk. — Mennyi? — mutat a kezembem lévő papírra. — Kettő. — Sovány — mondja le- gyintve, s átad még egy csendéletet. Megelégedve és boldogan enged el. Ölelése jelzi barátságát. — Aki nem tetszik neki, rögtön elküldi — mondja búcsúzóul a vő. — De van, akit napokig itt tartana. Mellényében fázósan ösz- szehúzódva a kapuig kísér. A kutya csöndben marad a helyén, úgy tűnik, eltűnt a haragja. Mihály bácsi bal kezével integet. Kozma Ibolya
