Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
UJ KELET A polgármester válasza Csak sportszerűen! A Nagy Ferenc: Itt nincs sem- Mélyen sértik személyiségi miféle hiány! címűírásra, mely jogaim, valamint az önkorai Üj Kelet 1996. február 6-ai számában jelent meg, az alábbiakban kívánok reagálni. Nagy Ferenc rendőr úr kijelentései ténybeli tévedések tömegét tárják a nyilvánosság elé, állításai valótlanok, alkalmasak a becsület csorbítására. mányzat érdekeit. Ezért panasszal éltem elöljárói felé, kén’e az ügy szigorú kivizsgálását. Ennek eredményéről a nyilvánosságot tájékoztatni fogom. Szoboszlai Ottó polgármester Barnucz is Kisvárdán!? Újabb változásról kaptunk hírt az NB III Tisza-csoportjá- ban szereplő Baktalórántháza labdarúgócsapatának háza tájáról. Ifj. Jávor Pál után Barnucz Csaba is Kisvárdán látogatja az edzéseket. A védő ezen a héten követte a középpályás Jávort, bár az is igaz, hogy még egyikőjük ügyében sem jelentkezett Baktán a várdai szakvezetés. „Azt hittem, elengedik a felét...” Baktán a kártyakirály Knoblok Sándort két dolog izgatja — ám azok nagyon. A futball és a kártya! Az első—választott hivatásánál fogva — természetesnek mondható. A zsuga nála kiegészítő sport. Na, de ez magánügy. A Sényőn régi motorosként számon tartott labdarúgó másért lett téma. A csatár merészet húzva Baktalórántházán termett — Minek tagadjam, meglepett a baktaiak érdeklődése. Korábban nem gondoltam volna, hogy életem ilyen fordulatot vesz. Öt évig futballoztam Sényőn, ennyi idő eltelte után pedig már igazán otthonosan mozogtam az öltözőben. — Mégis úgy döntöttél, hogy kimozdulsz ebből a környezetből. Mi vitt rá a váltásra? — Semmi rendkívüli nincs a dologban. A szokásos edzés utáni kártyázásba merültem, amikor üzenetet kaptam: valaki szeretne beszélni velem. Egy régi ismerős keresett, aki nekem szegezte a kérdést: lenne-e kedvem Baktán játszani? Nem kellett rögtön választ adnom. Mivel nehezen mozdultam ki Sényőről, jól megrágtam magamban az ajánlatot. Másnap ismét tárgyaltunk. A vendégek nem kerteltek, elmondták: Fecsku távozott a csapattól, helyetteséül engem szemeltek ki. Közöltek egy bizonyos összeget, mire én haladékot kértem. Beszéltem a sé- nyői vezetőkkel, akik hozzájárultak az átigazolásomhoz. Eny- nyi történt. így kerültem fél évre B aktalórántházára. — Tehát a bajnokság végéig. És mi lesz azután? — Szeretnék még Sényőn focizni! SokYhinden köt a árpáthoz, ott lettem NB Il-es játékos. Ezt odaát, Ukrajnában nem tudtam elérni — csak a harmadik ligáig jutottam. Emiatt is hálás vagyok a sorsnak s a vezetőknek. Befogadtak maguk közé! — Majd két éve volt egy Baktalórántháza—Sényő derbi. Kormány Béla elnök azt nyilatkozta: még azóta is élénken él benne az a találkozó. Szerinte, te ütötted el őket a feljutástól. Ezért is jutottál most eszükbe. — Azon a meccsen nagyon kijött a lépés. Egy gólt rúgtam és adtam egy gólpasszt is. Nekem egyébként kellemes emlékeim vannak a Bakta ellen vivott kilencven percekről, valami oknál fogva szinte mindig jól ment a játék. Kivéve azt a kupameccset, amikor kikaptunk 6-3-ra. — Eltiltásodat is magaddal cipelted új együttesedhez. Három tavaszi összecsapásról száműztek. Miként viszonyulsz a büntetéshez? — Az biztos, nehéz lenyelni a súlyos büntetést. Méltánytalanul szigorú az ítélet, ami nem áll arányban „bűnömmel'’. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a „kegyet” a fegyelmi bizottságtól. Sem sárga, sem piros lap miatt nem voltam eltiltva, most meg egyből a nyakamba sóztak négy hetet. (Knoblok egy mérkőzést már az ősszel „leült” — A szerk.) Beszóltam a partjelzőnek, ám dumáért nem szokás ennyit kiszabni. Megfellebbeztem a döntést, de nem értem el semmit. Elutasítottak. Pedig azt hittem, elengedik a felét... — Mennyire ismeretlen számodra a baktai közeg? — Óh, ezzel nincs probléma. Gdovint, Marie sót, Sóst és Kapin Józsit régóta ismerem. Edzőm, Kozma „Kicsi” ellen még játszottam is. —Mennyire azonosulsz azzal a szerepkörrel, hogy Baktán Gdovin keze alá kell dolgoznod? — No, ez nem lesz újdonság. Pontosan ugyanezt várták tőlem Sényőn is, csak a társ volt más. Domokos vagy Capatina mellett beletanultam a szakmába. Nem idegenülem a feladat. — Teszel-e valamilyen ígéretet a szurkolók felé? —Nem ígérek semmit, „csak” jó játékot és jó szereplést. Tavaly tizenkét gólt lőttem az NB Ill- ban, annyi most nem fog összejönni. Remélem, gond nélkül bennmarad a csapat, a többi ráadás lenne... —koncz— Labdarúgás- . .. ° ■NB II vagy éppen Ausztria? 1996. február 10., szombat 15 Papp Tibor „emelkedőt” vár.. Edzőmérkőzésen találkozik a Nyíregyháza a Rakamazzal. Mondani sem kell, egy regiment játékos szerepelt már korábban az „ellen” soraiban. így van ezzel egy rakamazi színekben rohangáló lobogó hajú, hajpántos fiatalember is. Rögtön azzal nyit, hogy kozmikus távolságból szinte szétforgácsolja a jobb kapufát, majd keményen robotol tovább, földes meze esések nyomairól árulkodik. Arról persze szó sincs, hogy padlón lenne... mmm Az egykori NB I-es NYFC középpályását a lefújás után az öltözőfolyosón sikerül megállítanom. Természetesen Papp Tiborról (25) van szó. — Köszönöm szépen, az alapozáshoz képest jól vagyok! — reagál készségesen érdeklődésemre. — Kicsit fáradtan, de— legalábbis remélem — egyre jobb erőben. —Az mit jelent, hogy az ala- | pozáshoz képest? — A téli pihenőnk bő egy hónap volt, és aztán elég nehezen ment az újrakezdés. Nem került el az izomláz sem — a múlt héten a gyorsaságra álltunk rá — rendesen „meg volt fogva” a lábam. — Hogyan viseled a farkasordító hideget, a metsző szelet, amelyben mostanában játszani kell? — Én sem szeretem — hát persze, hogy nem szeretem — az ilyen időt. A múltkor csaknem hóviharban fociztunk az egyik edzőmeccsen. Ez a pálya (a nyíregyházi) azonban kárpótol, ugyanis a mienk meglehetősen havas, jeges. — Ezek szerint várod már a kezdést? — Nagyon várom, felőlem akár jövő héten is belevághatnánk. Szerintem a sportolónak az a legnehezebb, amikor 8-10 edzőmeccs jön sorban. Borzasztó monoton és fárasztó dolog ez. És azért minden alkalommal oda kell tennünk magunkat, az elenféltől függetlenül. „Az NYFC a szívem csücske” — Felkészülési időszakot élünk, sok a harcképtelen labdarúgó. Sikerült megúsznod sérülések nélkül? Előkészületi mérkőzések Szombat: Békéscsaba— Nyíregyházi FC 13 óra; KfSléta—Ti szádvári Alkaloida 10 óra; Záhony—Sényő 10 óra; Mátészalka— Vásárosnamény 11 óra. Vasárnap: Sényő—Gáva- venesellő 10 óra; Mátészalka—Ököritófülpös 11 óra, JONA Kupa kispályás terem- labdarúgó-toma, Kisvárda, városi sportcsarnok, 9 óra. — Hála istennek eddig elkerültek a sérülések. Ahogy visz- szaemlékezem, legutóbb tavaly bajlódtam combhúzódással, amikor itt játszottam Nyíregyházán. De azóta szerencsére semmi. — Már az NB I-ben is lehetőséget kaptál a bizonyításra. Ezek után—-gondolom én—nem célod hosszú távon az NB III... — NB II-ben bárhol szívesen futballoznék. Mivel Nyíregyházán kezdtem, természetesen a szívem csücske az NYFC — és az is marad. Itt azonban nem tartottak rám igényt. Ekkor úgy gondoltam, hogy legfeljebb egy évet focizok egy osztállyal lejjebb, amíg visszanyerem az önbizalmamat és az erőmet. Úgyhogy a következő tavaszt Rakamazon töltöm, a nyáron pedig célba veszek egy NB lies csapatot. — Azért kérdeztem rá a terveidre, mert azok után, hogy három éve — 22 évesen —- az NB I-ben futballoztál, most, az idő múlásával két osztályt váltottál lefelé... — Igen ez a zuhanás engem is meglepett. Viszont az élvonalba is úgy kerültem, hogy előtte két évet a megyei első osztályban, Kislétán szerepeltem. Ezt követően NB I-es lett a Nyíregyháza, fél évet kaptam a junioroknál, majd fél évet az első csapatban. Ez volt a hullámhegy teteje, most talán hullámvölgyben vagyok, de remélem, ismét következik egy sikeresebb periódus. — Csakhogy — ahogy a szavaidból kiveszem — nem Nyíregyházán. Mit szólnak ehhez a szurkolók, milyen véleményeket hallottál? — Az ősz folyamán jártam ki a meccsekre, és találkoztam a B közép egy-két tagjával, ők faggattak, hogy mikor jövök vissza, miért nem jövök vissza. Papp Tibor De úgy néz ki, a közeljövőben ez nem valósulhat meg. Az a Vác elleni kapufa... — Számomra az a legemlékezetesebb momentum az NB I-es korszakodból, amikor a Vác ellen itthon egy óriási kapufát lőttél, aztán a visszapattanó- ból gól lett. Hogyan emlékszel vissza erre? — Még mindig bizsereg belül, amikor visszagondolok akár a Vác, akár az MTK elleni mérkőzésre. Egy kicsit még most is bosszankodom, amikor eszembe jut az általad említett helyzet. Koszta mellett sikerült elrúgnom a labdát, amely a kapufáról visszavágódott, Puglits sípcsontján megpattant, de végül gól lett, mert szerencsére ott volt Csehi Zolika és berúgta. Egyébként akikkel találkozom, nagyon sokan megemlítik ezt nekem, és nem értik, hogy az akkori teljesítményünk után nem vagyunk az NB I, NB II közelében. Való igaz, jó páran szétszóródtunk. Ám az az időszak óriási élmény volt, nem csak nekem, mindenkinek. 10—12 ezer ember előtt elvégre nem játszhat mindennap egy 21-22 éves ember. — Megvannak az akkori videofelvételek? — Természetesen! — Egy „lényegbevágó" kérdés. Az akkori csapatban sok mindenkinek — Bíró Szabolcs, Barczi Robi—volt hosszú haja. Ok levágatták, te máig sem. Marad a frizura? — Igen, már csak babonából is. Ahogy visszaemlékszem, az általános iskola végén már hosszú hajam volt, utána pedig megye I-ben, NB II-ben, NB I- ben is állandóan így hordtam. Illetve egy évig rövid hajam volt, amikor katona voltam, de akkor sajnos muszáj volt levágatni. A hosszú haj kabala — Nem zavar a játékban? — Egyáltalán nem, amikor már a szemembe ért, hajpánttal játszottam,vagy csurkába fogtam. Ez tehát kabala. — Térjünk vissza a jelenbe. Mint említetted a másodosztályban szeretnédfolytatni. Megye,i, csapatnál? —Nem hiszem. Itt, Szabolcsban nehéz odafémi, úgy gondolom, megyén kívül kell próbálkozni. Aki például itt marad az NB Ill-ban, halálra van ítélve. Innen ugyanis a legritkább esetben figyelnek fel valakire. De az is lehet, hogy külföldön folytatom. — Valóban? — Ha áll majd az az ajánlat, amit kaptam, akkor igen. — És melyik égtájat irányoznád be magadnak...? — Egy osztrák — most még — harmadosztályú csapatról van szó. De ez még a jövő zenéje, s csak a nyáron várható fejlemény. Csiky Nándor Becző Kanadában telel! Knoblok Baktáig cselezte magát Fotó: Racskó Nincsenek kevesen, akik cserélnének Becző Bálinttal, merthogy emberünk a „nagy kék vízen” átkelve Kanadában szagol bele egy másfajta életmódba! A csengeri labdarúgó rokonait keresi fel: január végén ment, s majd március elején csöppen vissza fészkébe — azaz épphogy beesik a megye „egy” tavaszi rajtjára. Ameddig ő a tengerentúlon vizitel, csapattársai idehaza tapossák a havat. Hóból is megárt a sok, ezért aztán a játékosok gyakorta választják a tornatermi foglalatosságot. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra. Egyfelől így kitolhatják az edzés kezdetét a késői órákra, ami praktikus a napközben hivatásuknak élő futballisták számára, másfelől meg a benti klíma összehasonlíthatatlanul barátságosabb, mint a kinti mínusz valahány... A játékosok szóvivője, Juhász Zsolt szerint a kora délutáni — szabadtéri — gyakorlatozástól a fiúk többsége „fázik”, ilyenkor alig öten-hatan hajlanak a mozgásra. Ennél örömtelibb hír, hogy Csengerben sikerült a bravúr: senki nem lett hűtlen az együtteshez, nincs távozó. Mi több, visszatért Jánkmajtisról Juhász Péter, valamint a kerettel készül Székely Béla. A középpályás legutóbb a Fejér megyei másodosztályban szerepelt, ámde belekóstolt már a magyar élvonalba is! A huszonkilenc esztendős román labdarúgóért fizetni nem kell, az átjárást pedig könnyíti lakóhelyének közelsége. A határmenti legénység felé kacsintgat egy túrricsei csatár is, de a támadótól nemigen akarnak megválni a vezetők! A gárda eddigi három előkészületi mérkőzésén két vereséget gyűjtött be. Nyírbátorban 2-0-ára „zakóztak”, ámbátor teljesítményük kielégítő volt. Olajozottan működött a gépezet Ököritófülpös ellen, Csontos és Osváth két- két gólt vállalt a 4-2-es győzelemből. Szerdára elfogyott a regiment, miután nyolc főre csappant — betegség, sérülés, temetés, elfoglaltság miatt — a létszám, a házigazda Jánk- majtis segített be kölcsönjá- tékosokkal. Eltelt negyedóra a meccsből, mikor a veterán Fehér Győző is befutott, noha újítani vele sem tudott a vegyes csapat (0-3). A szombati csengeri visszavágón (kezdés: 14 óra) már alighanem mindenkit bevethet Kazamér Tibor edző... K. T.
