Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-09 / 34. szám
4 1996. február 9., péntek Mezőgazdaság UJ KELET Új szerkezetű szövetkezeti gazdálkodás Nem hagyják magára a megyét Az elmúlt néhány évben sokat változott a magyar mező- gazdaság, és talán túlságosan optimisták lennénk, ha azt állítanánk, hogy minden tekintetben az előnyére. A szövetkezeti rendszernek, a nagytáblás, nagyüzemi gazdálkodásnak tagadhatatlanul óriási előnyei voltak, bár akadtak hátrányai is. A földalapú kárpótlások, a szétparcellázódás, a földhöz jutott, javarészt szakmai felkészültség nélküli új tulajdonosok százezrei alapvetően megváltoztatták az agrárágazat felépítését. Gondot okoz a talajok kimerülése, az évről évre pusztító aszály, öregszik a géppark, akadozik az információáramlás, egyáltalán nem felhőtlen a termelő és a felvásárló viszonya. Nincs könnyű dolguk a törvényhozóknak, az illetékes minisztérium munkatársainak. Az említett problémák miatt egyáltalán nem mindegy, hogy az agrártárca miként állította össze az új támogatási rendszert. Szőllősi Endrével, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjével készítettünk interjút, aki közvetlenül vett részt a támogatási rendszer kidolgozásában. — A Nyugat valamikor nagyon irigyelte iparszerű, nagyüzemi mezőgazdaságunkat és az ehhez kapcsolódó háztáji gazdaságokat, melyeknek termelékenysége, gazdaságossága számukra nehezen elérhető eszmény volt. A felparcellázódott magyar növénytermesztés képes lesz-e versenyre kelni az élen járókkal, ha leomlanak a vámhatárok és belépünk az Európai Unióba? — Az említett struktúra a kárpótlás és a földtulajdoni viszonyok átalakulása kapcsán jött létre. Itt a lényeg az volt, hogy — mint mindenütt az ország gazdaságában — a mező- gazdaságban is jöjjön létre a magántulajdon. Ennek az átalakulásnak egy bizonyos rendszerét — a kárpótlást — választotta a parlament. Létrejött egy eléggé elaprózódott birtokszerkezet, ezért nagy szerepet kap a bérleti alapon való gazdálkodás. A jövőt illetően arra kell törekedni, hogy kialakuljanak azok a birtokok, melyek valóban képesek lesznek a hatékony termelésre. — Adottak-e ennek a feltételei vagy még a kormány, illetve a parlament támogatására van szükség? — Mindenképpen, hiszen ehhez új törvényeket kell alkotni. Valószínűleg módosítani kell a földtörvényt, létre kell hozni a földjelzálogrendszert, sőt, olyan hitelintézményt is, amely foglalkozik a föld adásvételével és ennek jelzálogon alapuló segítésével. —Ez a hitelintézmény lehetne a Nyugaton már jól működő szövetkezeti bankok rendszere? — Ez valóban sok segítséget adhatna. Szerintem szövetkezeti bankra és hitelszövetkezetre is szükség van, ezek kialakulását azonban nehezíti a hazánkban uralkodó tőkeszegénység. A törvényi feltételek lényegében adottak, csak az kell, hogy az állam próbálja ezt tőkefeltöltéssel vagy valami más módon elősegíteni. A pénzintézeti törvényben is meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban más hitelezési feltételek érvényesüljenek, mint a gazdaság más területein. . — Egyelőre azonban a bankok úgy vélekednek, hogy a mezőgazdaság rossz üzlet. Hogyan lehetne megnyerni a bizalmukat? Miként ösztönözhetnénk azokat, hogy hitelezzenek az agrárágazatnak? — Ez nagyon összetett dolog. A bankok bizalmát akkor lehetne megnyerni, hajavulnának a mezőgazdaság pozíciói. Ehhez egyrészt az kell, hogy megszülessenek a földbirtokok valamiféle koncentrálódását segítő törvények, másrészt létre kell hozni a fejlett országokban általában meglévő jelzáloghitel-intézményt. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, az kell, hogy a földnek jó ára legyen. Pillanatnyilag egy hektár föld ára 60— 80 ezer forint között mozog. A mai világban ennyi pénzért jószerével már nem lehet termelőeszközöket vásárolni. A földnek még akkor lehet jó ára, ha javul a mezőgazdaság jövedelmezősége — az agrárpolitika minden erejével erre törekszik. —Az információk áramlásának elégtelensége is sok gondot okoz a termelésben, de főleg a termékek értékesítésében. Előfordul, hogy az erre hivatott szervek sem képesek pontos információkhoz jutni, ez pedig zavart okoz a termelés szervezésében, irányításában. — Kulcskérdésnek tartjuk, hogy javuljon az információellátottság, részben az irányító szerveknél, részben a gazdaság szereplőinél, ezért hangsúlyozottan jelenik meg az információs rendszerek bővítésének, hatékonyabbá tételének igénye — erre is több pénzt kell majd szánnunk. —Lesznek-e változások a fejlesztési támogatások terén? — Igen, lényeges változások lesznek, a három legfőbbet emelném ki: a pályázatos támogatások körét szűkíteni, az automatikusan igényelhető támogatások körét pedig bővíteni igyekeztünk. A visszatérítendő támogatások terhére növeltük a végleges támogatások körét, pontosabban a most működtetett támogatásaink kivétel nélkül végleges — vissza nem térítendő — támogatásokká váltak. A harmadik nagyon fontos változás, hogy megtartottuk ugyan a kamattámogatást, de bővítettük a saját forrást növelő támogatások arányát. — Köszönhetően a MezőSzőllősi Endre gazdasági Fejlesztési Alapnak, az elmúlt években a gazdálkodók előnyös feltételek mellett juthattak mezőgazdasági eszközökhöz, a gépesítés színvonalát azonban, azt hiszem, még nem lehetne kiválónak mondani. Segíti-e a támogatási rendszer a megtorpanni látszó gépesítést? — Súlyponti kérdésként kezeljük a mezőgazdaság gépesítésének javítását, hiszen a gép az a termelőeszköz, mely a legközelebbi kapcsolatban van magával a termelési folyamattal, és hatékonyságjavulást, költségmegtakarítást eredményezhet. A magyar mezőgazdaság gépállománya elhasználódott, különösen a nagyobb gépek — a kombájnok, a traktorok —, melyek ma már olyan költséggel és veszteséggel dolgoznak, hogy önmagukban is rontják a hatékonyságot. A beruházási támogatások között kiemelten próbáltuk kezelni a mezőgazdaság gépesítését. A 25 százalékos végleges támogatással és a 30 százalékos kamattámogatással előnyös feltételeket teremtettünk az új eszközök termelésbe állításához. Továbbra is az ipari termék- jegyzék alapján választjuk ki a támogatást élvező gépek körét. Figyelemmel voltunk arra, hogy ne csak a termelők saját gépvásárlását támogassuk, hanem a gépkölcsönzést is, tekintettel arra, hogy a termelők egy része nem tudja vagy nem akarja megvenni a gépet. Azon vállalkozások, amelyek kölcsönzés céljára vásárolnak mezőgazdasági gépet, ugyanolyan támogatással tehetik ezt, mintha a termelő maga vásárolná meg azt. A lízing is jó eszköz a géphez jutáshoz, például abban az esetben, ha a termelő nem rendelkezik elég forrással — ehhez a költséghez a rendszer a korábbi 12 százalék helyett 25 százalékos támogatást ad. Az új szabályokban bízva azt reméljük, hogy fellendül a gépvásárlás. Fotó: Harascsák Annamária —Az új támogatási rendszer hogyan ösztönzi a termeléshez szükséges új létesítmények beállítását, illetve az elavultak felújítását? — Az építések terén is jelentős változtatásokat hajtottunk végre, a támogatási forrásokat inkább a termelő beruházásokra próbáljuk összpontosítani. A jogszabály meghatározott ösz- szegű támogatást állapít meg, hogy a gazdálkodókat így ösztönözze az olcsóbb, racionálisabb megoldások keresésére. Az új beruházások mellett a rekonstrukciók, korszerűsítések támogatását is meghatározott összegekkel szabályozzuk, tehát korszerűsítéshez is ilyen támogatást lehet igénybe venni, melyet az új beruházáshoz igényelhető támogatás arányában határoz meg a rendszer. Más támogatási formákra is érvényes, hogy szélesítettük a támogatható agrártevékenységek körét. A növénytermesztés, a kertészet és az állattenyésztés mellett a támogatott tevékenységek körébe tartozik az erdőgazdálkodás, a halászat és a vadgazdálkodás is. Úgy véljük, hogy ez egy szélesen értelmezett agrárszektor, így ahol csak lehetőség nyílott rá, bővítettük a támogatott ágazatok körét. Az építési beruházásoknál ez a kör még annyival nagyobb, hogy bizonyos élelmi- szeripari beruházásokat is támogat a rendszer. Itt elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy csakis olyan ágazatokat támogassunk, melyeknél a leginkább szükséges az új, korszerű termelési kapacitás létrehozása. A támogatások igénybevételét többféle támogatási konstrukciónál bizonyos szabályokhoz kötjük; meghatározott összegnél nagyobb támogatás igénybevétele esetén megszabja, hogy legalább mekkora árbevételt kell elérnie a termelőnek áruja értékesítésével — ezt majd az ellenőrzéskor, utólag, számlával kell igazolnia. Ennek alapvető indoka, hogy Magyarország még nincs abban a helyzetben, mint sok fejlett ország, ahol a termelés csökkentését, esetleg teljes leállítását díjazzák. Hazánkban a mezőgazdasági termelés több szempontból is fontos, így aki jelentős összegű támogatást vesz igénybe, attól a támogatási rendszer elvárja, hogy annak legyen bizonyos hozadéka is. — Az integráció ügye a mai magyar mezőgazdaságban talán fontosabb, mint valaha, elsősorban azért, mert a tulajdoni átalakulás kapcsán rendkívül sokszínű agrárszerkezet alakult ki Magyarországon, melyre szinte nincs is példa a fejlett országok sorában. — A mezőgazdaságban jelen van a legkisebb területeken gazdálkodó törpebirtokostól kezdve a több ezer hektáros állami tulajdonú gazdaságig nagyon sokféle agrárvállalkozás. Különösen a kisebb területen működő új vállalkozásoknál töltenek be fontos szerepet az integrátorok, azok a nagy, tőkeerős szervezetek, amik képesek arra, hogy eligazítsák a gazdát, mit termeljen; hogy adott esetben technológiai segítséget is adjanak; hogy a finanszírozásban is segítsenek, sőt, a terméket fel is vásárolhatják. Természetes, hogy ennek a tevékenységnek üzleti megfontoláson kell alapulnia, ezért érthető, hogy mindkét félnek meg kell találnia a számítását. Ebben a helyzetben indokolt, hogy az állam külön ösztönözze az integrátorokat. Külön kiemelt cél, hogy a szövetkezetekben is erősödjön az integrációs tevékenység, tekintettel arra, hogy szükség van a szövetkezeti gazdálkodás új szerkezetére, erősödjenek a szövetkezetek azon vonásai, melyek nem a közvetlen termelésre, hanem a termékbeszerzésre, az értékesítésre jellemzők. A szövetkezetnek gazdasági tevékenységével ki kell szolgálni a tagjait és esetleg a termelők más körét is. Az elmúlt években, az ismert változások közepette, nálunk eléggé lejáratódott a szövetkezeti gazdálkodás, megint átestünk a ló túlsó oldalára, de látni kell azt, hogy a szövetkezetek igenis fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban. A szövetkezeti gazdálkodás már említett vonásait próbáltuk erősíteni azáltal, hogy a szövetkezetek egy különleges integrációs támogatást is kaphatnak. A megszabott általános normatíva 40 százalékának megfelelő többlettámogatást is kaphat a szövetkezet, ha vállalja, hogy a létrehozott objektumot nem viszi más vállalkozásba és az értékének megfelelő összeggel növeli fel nem osztható alapját. —A sokszínű agrárszerkezet kialakulásával az a helyzet is előállt, hogy az ágazat sok szereplője — elsősorban a kisebb földekhez jutott magángazdák — nem rendelkezik a biztonságos termeléshez kellő szakismerettel. A támogatási rendszerben megjelenik-e a szaktanács- adás, a továbbképzés fokozott ösztönzése? — Ennek megvannak a szabályai, már eddig is működött ez két éven keresztül. A lényeg az, hogy vannak szaktanács- adók, akik megfelelő feltételek teljesítése esetén bekerülnek a szaktanácsadási névjegyzékbe. Ezek tevékenységéhez kapcsolódik a támogatások igénybevétele — ha szolgáltatást nyújtanak a termelők számára, akkor a termelők által fizetett díj felét megkapják támogatásként. — Az elmúlt öt évben nagyon visszaesett a gyümölcsültetvények telepítése, a meglévők állapota tovább romlott. Ezelőtt hathét évvel még több mint egymillió tonna alma termett hazánkban, idén pedig csak 400 ezer tonna körüli volt a termés. — Valóban szembeszökő ez a csökkenés, amely más kultúráknál is előfordul — bár nem ilyen óriási mértékben. Mindenképpen indokolt, hogy új, korszerű ültetvények létesüljenek. Ehhez meghatározott összegű támogatást és kamat- támogatást ad a rendszer. A fix összegű támogatás mértéke igen előnyös, hiszen — számításaink szerint — negyven százalékban fedezi a telepítés költségeit. Ettől is azt reméljük, hogy meglendül a telepítési kedv, de ezzel együtt nagyon fontosnak tarjuk, hogy a szakmai feltételek minden esetben érvényesüljenek. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági szempontból nem rendelkezik túl kedvező adottságokkal, ebben a térségben jórészt mégis ez a nagy tömegek egyetlen megélhetési formája, hiszen elenyésző az ipari üzemek száma. Tervezi-e a tárca az ilyen régiók felkarolását vagy úgy dönt, hogy magára hagyja azokat? — Semmi esetre sem hagyjuk magára az ilyen térségeket. Úgy gondoljuk — és ezt a gazdaságpolitika minden résztvevőjének be kellene látnia —, hogy a hátrányos helyzetű régiókban is foglalkozni kell a mezőgazdasággal. A rendszer néhány előnyös lehetőséget kínál azoknak a termelőknek, akik úgynevezett kedvezőtlen adottságú körzetben valósítanak meg beruházást. A jogszabály közzétesz egy meghatározott településjegyzéket, melyben mintegy 1800 település szerepel. Közös jellemzőjük, hogy a hozzájuk tartozó terület átlagos aranykorona-értéke 19 alatt van. Ha a beruházásra ezeken a területeken kerül sor, további többlettámogatást kaphat a vállalkozó. Kiemelt támogatást kaphat a fejlesztés, annál is inkább, mert az itt gazdálkodók jövedelmi pozíciója alacsonyabb az átlagosnál, tehát mindenképpen indokolt a segítségnyújtás. Vasas László
