Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-09 / 7. szám

Belföld-külföld 2 1996. január 9., kedd nemzetközi Még mindig két fogoly A boszniai szerbek elismerték, hogy még mindig fogva tartanak két olyan személyt, akiket akkor fogtak el, amikor megkíséreltek átkelni a szerb kézen lévő szarajevói Ilidza negyeden. Az ilidzai szerb polgármester közölte: két olyan személyt tartanak fogva, akik letartóztatásuk idején katonai egyenruhát viseltek. Libanoni feltétel Libanon kész szavatolni Izrael északi, nemzetközileg is elismert határának biztonságát, ha az izraeli csapatok kivo­nulnak Dél-Libanonból — mondotta Eliasz al-Hravi libano­ni államfő a diplomáciai testület számára adott új évi foga­dásán. Az AFP emlékeztetése szerint Izrael 1985 óta 850 négyzetkilométernyi területet tart megszállva Dél-Libanon- ban, hogy megvédje országa északi részét. Osztrák koalíció Az Osztrák Néppárt (ÖVP) hajlandó koalíciós tárgyaláso­kat kezdeni az Osztrák Szociáldemokrata Párttal (SPÖ), de ez még nem jelenti azt, hogy valóban koalícióra is lép vele. A néppártiak vasárnap kapták kézhez Franz Vranitzky kan­cellár, SPÖ-elnök koalíciós ajánlatát és a szociáldemokraták reformjavaslat-csomagját a költségvetés rendbetételéről. Erről a csomagtervről hétfőn Schüssel úgy vélte: nem elegendő a takarékossági célok megvalósításához. Az ellenzéki pártok meggondolták Az ellenzéki pártok elállnak attól a szándékuktól, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülésé­nek összehívását kezdemé­nyezzék a Boszniába küldendő magyar békefenntartó alakula­tok biztonságának érdekében — tájékoztatta az esti órákban hétfőn a távirati irodát az MDF. A Magyar Demokrata Fórum közleményében arról tájékoz­tat, hogy mint az már ismere­tes, a minap Für Lajos pártel­nök a magyar alakulatok biz­tonságának érdekében kezde­ményezte az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának össze­hívását. Az elmúlt napokban ugyanis több NATO-tábomok nyilatkozata kétségessé tette azon garanciák létezését, ame­lyekre Keleti György honvédel­mi miniszter hivatkozott a par­lamentben tavaly december 5-én. Az Országgyűlés honvédel­mi bizottságának vasárnap tar­tott rendkívüli ülésén viszont a honvédelmi miniszter és Ko­vács László külügyminiszter ígéretet tettek: a magyar mű­szaki alakulatok csak abban az esetben utaznak ki, ha a NATO és az IFOR illetékesei írásban garantálják a magyar csapatok védelmét. Az újabb ígéret mi­att az ellenzéki pártok elállnak attól a szándékuktól, hogy — a parlament házszabályának meg­felelően — a képviselők egyö­tödének aláírásával és a napi­rend megjelölésével kezde­ményezzék az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívá­sát. Mibe kerül a ’96 Magyarország? A '96 Magyarország! rendez­vénysorozat lebonyolítására az állami költségvetésből ösz- szesen 3,1 milliárd forint jut. Az expó lemondását követően a programok megszervezését a kormány az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium keretén belül működő Magyar Turisz­tikai Szolgálatra és a Művelő­dési Minisztériumhoz tartozó emlékbizottságra bízta, ame­lyek a nekik juttatott keretekből finanszírozzák a rendezvénye­ket. A Magyar Turisztikai Szol­gálat 1,7 milliárd forintos álla­mi támogatást kap a négyezer turisztikai rendezvény lebonyo­lítására. Ebből 700 millió forin­tot tavaly már felhasznált. A Magyar Turisztikai Szolgálat idén még 1 milliárd forintból gazdálkodhat. Az 1,7 milliárd forint teljes keretből eredetileg 750 millió forintot tervezett a rendezvények lebonyolítására, 200 millió forintot a kapcsoló­dó infrastruktúra fejleszté­sére. Százmillió forintot tartalé­kolnak a váratlan kiadásokra, 650 millió forintot marketing- tevékenységre, a központi ren­A megye jövőjéért fognak össze (Folytatás az 1. oldalról) — A kormányzat álláspontja szerint az ország jövőjét illetően a hatalmon lévőkön kívül nincs más alternatíva. Persze hogy nincs—nem is lehet—, ha más elképzeléseket nem hagynak szóhoz jutni, megvalósítani. Véleményünk szerint a mos­tani kormányprogramnál bár­mely alternatíva csak jobb lehet. Újjáéled vezetői helyeken a pártelkötelezettség. Lassan ott tartunk, hogy bölcsődék és ok­tatási intézmények élén is csak a koalíciós pártokhoz lojális ve­zetők lehetnek. Minden terüle­ten egyre mélyül a szakadék az ország keleti és nyugati megyéi között. Az elmúlt évben volt — gazdasági és szociális okok mi­att —először, hogy kevesebben születtek megyénkben, mint ahányan elhunytak. Jelzések alapján 2020-ban — bár a politikusok nem tekintenek ennyire előre — demográfiai robbanásra kerül sor hazánkban. — Pártunk célja, hogy a me­gye lakosainak életszínvonalán javítson, vagy legalább a hely­zet romlását megállítsa — tud­tuk meg Veligdán Sándornétól, a Független Kisgazda Párt me­gyei főtitkárától. — Gazdasági programunkat kidolgoztuk, de csak később fogjuk ismertetni. Véleményünk szerint a mező- gazdaságnak, a vállalkozási szférának több kedvezményes hitelt kell adni, egyébként to­vább növekszik az amúgy is már-már elviselhetetlen mun­kanélküliség. — Az országban fékeződik a gazdasági növekedés, megyénk­ben pedig — a számok alapján — romlanak a gazdasági muta­tók —jelentette ki Mádi László országgyűlési képviselő, a Fi- desz-Magyar Polgári Párt me­gyei elnöke. — Anyagi támoga­tás hiányában veszélybe kerül azon feladatok ellátása, amelye­ket jogszabályok testálnak az ön- kormányzatokra. A települések gazdasági lehetőségei drasztiku­san csökkennek. A kormány a fe­ketemunka könyörtelen üldöző­jének mutatja magát, közben az ámygazdaság egyre jobban vi­rágzik. A négy ellenzéki párt me­gyei összefogása részben függet­len az országos vezetésekétől. A pártok összefogása előremutató, ideológiai és személyi akadályok nem alakultak ki. KvZ Grósz Károly 1930. augusztus 1-jén született Miskolcon. Tanulmányait 1967-ben az ELTE bölcsészettudományi tanszékén, illetve a pártfőiskolán végezte. 1946—48-ig a Borsodi Nyomda nyomdásza volt, 1950-ig he­lyi pártszervezeteknél tevékenykedett, majd 1950-től 1954-ig az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa. 1950 és 1954 között hivatásos katonatiszt. 1954—58 között a BAZ megyei párt- bizottság osztályvezetője, majd másodtitkára. 1958—59-ben az Észak-Magyarország felelős szerkesztője, majd az MSZMP KB ágit.—prop. osztályának politikai munkatársa. 1962—1968: a Magyar Rádió és Televízió pártitkára, 1968—73: a KB ágit.— prop. osztályának helyettes vezetője. 1973—74: a Fejér megyei pártbizottság első titkára, 1974—79: a KB ágit.—prop. osztályá­nak vezetője, 1979—1984-ben a Borsod megyei, 1984—87-ben a Budapest Pártbizottság első titkára. 1987—88: a Miniszterta­nács elnöke, 1988—89: az MSZMP főtitkára. 1996. január 8-án halt meg Budapesten, hosszan tartó, súlyos betegség után. Grósz Károly korának ellentmondásokkal teli, de rendkívül fontos személyisége volt. Mint miniszterelnök és mint első tit­kár mindig is teljes mellszélességgel küzdött a változásokért, a szocialista államforma humanizálásáért, demokratizálásáért. Val­lotta a gazdasági szerkezet reformjának szükségességét, és min­den erejével azért küzdött, hogy a Nyugat szemében elfogadha­tó kép alakulhasson ki hazánkról. Ellentmondásossága főleg abban mutatkozott meg, hogy adottnak, megváltoztathatatlan­nak ítélte meg a szovjet csapatok jelenlétét, kiállt a Varsói Szer­ződés, valamint a KGST mellett. Grósz Károly politikai tisztessége tette lehetővé a demokrati­kus fejlődés alapjainak letételét, és bár ő személy szerint már nem vett részt a gyökeres változtatások kidolgozásában, nélkü­le valószínűleg mindez nehézkesebben ment volna végbe. Az 1989-ben újjászervezett MSZMP-ben — hithű kommu­nistaként — vállalt részt a Központi Bizottság munkájában, bár a nagy nyilvánosságtól meglehetősen visszahúzódva éli. Élete és munkássága a magyar történelem szerves része. Em­lékének tisztelettel adózunk. dezvényekkel kapcsolatos ki­adásokra szánnak. Az emlékbi­zottság a rendelkezésre álló mintegy 1,4 milliárd forintos keretből 1994-ben 100 millió forintot, tavaly 525 millió fo­rintot már felhasznált a kultu­rális programok szervezésére. A több mint hatszáz kisebb he­lyi programra ez évben még 780 millió forint áll a bizottság rendelkezésére. IFOR-bázis Egy héten belül eldől, hogy valóban Pécsre települ-e a NATO északi csapattestéhez tartozó boszniai békefenntartó erők leendő hadtáp-állomáshe- lye. Az MTI érdeklődésére Páva Zsolt polgármester hétfőn közölte, hogy az IFOR-erők múlt pénteken érkezett szállás- csinálói még e héten is a város­ban tartózkodnak. A katonai szakértők megtekintették a dán, a finn, a lengyel, a norvég és a svéd katonák elhelyezésére ki­szemelt pécsi laktanyát, s azt al­kalmasnak is tartották a mint­egy kétszázötven személy el­szállásolására. Raktározási lehetőségek iránt is érdeklőd­tek, s esetleges helyi beszerzé­si források igénybe vételétől sem zárkóztak el. A pécsi tár­gyalásokról csupán annyi szi­várgott ki, hogy a tervezett had- tápbázis egy ötezres létszámú észak-európai csapatkontin­genst szolgálna ki, amely ame­rikai parancsnokság alatt, de vi­szonylag függetlenül végez majd hadászati építőmunkát Boszniában. Azt azonban még nem tudni, hogy az északi csa­pattest katonái Pécsen át vonul­nak-e majd Boszniába. UJ KELET Francois Mitterrand Frangois Mitterrand, a francia baloldal kiemelkedő alakja, a hétfőn elhunyt volt államfő 1916 október 26-án született Jamac városában, Délnyugat-Franciaországban, katolikus, középpol­gári családban. Családi helyzete folytán jobboldali neveltetést kapott, így aligha véletlen, hogy a jogi és irodalmi egyetemi tanulmányok, majd Franciaország német lerohanása után (itt megsebesül, német fogságba esik, de 1941 decemberében sike­rül megszöknie) az ország déli részén megalakuló, jobboldali, s a németekkel is együttműködő vichyi rendszer egyik tisztségviselője lesz. 1943 sorsdöntő fordulat az életében: átáll az ellenálláshoz (ahol „Morland kapitány” fedőnévvel szerepel), s 1944 augusz­tusában már az ellenállási mozgalom csúcsán tevékenykedik: tagja lesz de Gaulle tábornok első, átmeneti, s mindössze 15 tagból álló kormányának. 1946-ban de Gaulle lemondása, illet­ve a IV. Francia Köztársaság létrejötte után egy kis mérsékelt párt, az UDSR színeiben folytatja politikai pályafutását: képviselővé választják, s 1947, illetve 1957 között tizenegy­szer tölt be különböző miniszteri tisztségeket, többek között a belügyminisztérium, illetve az igazságügy-minisztérium élén. 1958-ban de Gaulle visszatérése, kormányfővé való kineve­zése ellen szavaz, s ettől kezdve a tábornok által létrehozott V. köztársaság ellenzékének egyik vezéralakja. Kivételes képes­ségeit tanúsítja, hogy 1965-ben, az akkori elnökválasztáson a baloldal jelöltjeként második fordulóra kényszeríti az akkor dicsősége tetőpontján álló tábornokot, 1974-ben pedig csak minimális szavazatszámmal marad le az akkori győztes, Valéry Giscard d'Estaing mögött az államfői székért folyó újabb ver­senyfutásban. Eközben — addigi politikai tevékenységének talán legnagyobb eredményeként — 1971-ben sikerül össze­fognia a különböző, szétaprózódott baloldali szervezeteket, s megalapítja a Szocialista Pártot; egészen 1981-es győzelméig, az államfői tisztség megszerzéséig ennek élén áll. Harmadszori nekifutásra, 1981-ben végre sikerül megszerez­nie a legmagasabb francia politikai tisztséget, az államfői posz­tot: ezt 14 éven át tölti be, hosszabb ideig, mint bármelyik elődje a francia történelem során. \ Hírről hírre Amikor a magyar csapatok A rossz példákon soha nem a délszláv térségbe irányuló „ békemissziójának” lehetősé­gét felvetették az illetékesek, és hinteni kezdték az első saj­tóinformációk morzsáit, még szinte diadalmenetként érté­kelték, abszolút biztonságot ígértek, olyannyira, hogy szinte nem is értettük: miért pocsékolják az adófizetők pén­zét egy gesztusértékű „felvonu­lásra” . Később aztán kesered­ni kezdett a mézesmadzag, egészen odáig, hogy még je­lenleg sincs írásos garancia a magyar katonák IFOR-erők által szavatolt védelméről (más kérdés: ha már valakitől elfogadható garanciát követe­lünk, akkor azt a bős nyákok­tól, a szerbektől és a horvátok- tól kellene kérni.) Az ellenzék kifogásolja, hogy nem minden úgy törté­nik, ahogy azt a parlament megszavazta. Kovács László szerint viszont a jelenlegi dip­lomáciai életben a szóbeli ga­rancia elfogadott, különösen, ha azonos érdekeltségű felek kötik meg. Egyre jellemzőb­bek lesznek az olyan magya­rázatok, melyek mindent kö­rültekintően figyelembe vesz­nek, egyedül az ellenség go­lyóit hagyják figyelmen kívül. Külügyminiszterünk szavai szerint nyugaton rendkívül kedvező visszhangja volt a magyar részvételnek a boszni­ai békefenntartásban. Kísérte­tiesen hasonlít ez az 1968-as csehszlovákiai „ dicsőséges" bevonulásunkhoz. Ott sem vol­tunk egyedül, nem is voltunk túl sokan, nem is osztottunk, nem is szoroztunk, csak éppen eljátszottuk becsületünket északi szomszédainknál. Ha nehezen is valljuk be, többek között ennek folyamodványa Szlovákia jelenlegi ellenséges magatartása. A visszhang ak­kor is kedvező volt, csak ép­pen keletről, aminek az akkori külügyminiszter, a református lelkészből kifejlődött kommu­nista vezető, Péter János örül­hetett legjobban. okulva, most is éppen nagy mel­lénnyel készülünk tönkretenni déli kapcsolatairikat, közben nyi­latkozunk, magyarázkodimk, és védjük a „mundér” becsületét. A Magyar Honvédség pa­rancsnoka, Deák János vezér- ezredes szerint a katonákat nem zavarja a műszaki kontin­gens védelmével kapcsolatos vita. Ugyanakkor a műszaki zászlóalj parancsnokának tájé­koztatása szerint a katonákra nagy hatással van a biztonsá­gukról kialakult vita, de ez nem demoralizálja az egységet. Hogy teljes legyen a „nagy egyetértés”, Keleti György mi­niszter szerint a biztonsági ga­ranciákról szóló vita zavart kel­tett a békefenntartásra induló katonák között, amit az is jelez, hogy 130-an már visszaléptek. Pedig semmi ok az aggodalom­ra, hiszen elkészült a magyar katonák kimenekítési terve, és készen állnak majd a kutató­mentő helikopterek, melyek szükség esetén bevetésre kerül­nek. (Ennek ellenére nehogy bárki azt higgye, hogy harcolni mennek a magyar katonák.) A vezérkari főnök első he­lyettese már beszélgetett a boszniai szerbek egyik vezető tábornokával, aki kijelentet­te, hogy nincs kifogásuk a magyarok kiutazása ellen, és reménykedik az együttműkö­désben. A gond csak az, hogy Bosznia-Hercegovinában már régen nem az történik, amit a vezető politikusok és a tábornokok szeretnének. A jegyzetíró véleménye sze­rint a csúcsmagyarázkodás pálmája Kovács László külügy­minisztert illeti: a páncélozott szállító járműveket nagy golyó­álló mellénynek kell tekinteni, hiszen azokról leveszik a gép­puskát. Majd tapasztalt kato­na módjára megállapítja, hogy még így is védelmet nyújt pél­dául az aknák ellen. Talán leg­közelebbi nyilatkozatában a golyóálló mellény mint erény­öv fog szerepelni. F. Sípos József

Next

/
Thumbnails
Contents