Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-08 / 6. szám
UJ KELET Kismamáknak 1996. január 8., hétfő 9 Érzelmi kapcsolat és gyermeknevelés A gyermeki személyiség harmonikus fejlődése és az otthoni légkör között szoros kötődés van. A szülők és a gyermekek kapcsolatáról dr. Sátorhegyi Éva gyermekpszichiáterrel beszélgettünk. — Mi nyújthat ezen a téren segítséget? — A testi és a szellemi fejlődés fontos feltétele a megfelelő, nyugodt környezet. A gyermek idegrendszerét különösen az első években érzékenyen érinti, befolyásolja minden környezeti hatás. A gyermek szeretette vágyik, s természetes módon elsősorban szülei érzelmeit igényli. A csecsemő, a kisgyermek nem tudna létezni a felnőttek gondoskodása nélkül. Ezt persze nem tudja, de azt érzi, hogy a családhoz tartozik. Ahogy növekszik, ahogy eszmél, úgy alakul ki benne az odatarto- zás érzése. — Mi történik, ha hiány van a szeretetben ? — Ha kisgyermekkorban nem épül ki egy biztonságérzés, akkor a személyiségfejlődés érzelmi oldala súlyosan károsodik, és ez csak nagyon nehezen pótolható. Aki nem kap elég szeretetet ebben az életkorban, az csak rendkívüli erőfeszítések árán tud majd szeretetet adni felnőttként. — Úgy érzem, minden szülő azt szeretné, ha gyermeke nyugodt, kiegyensúlyozott lenne. — Olyan családban, ahol napirenden vannak a szülők közötti nézeteltérések, hangos veszekedések, ott hamarosan a gyermek is idegessé válik. Bár ez természetesen nem fertőző betegség, mégis terjed, terjesztik az ideges felnőttek. A gyermek nevelése, gondozása viszont alapvetően szeretetet, hozzáértést és nagyfokú türelmet igényel. Napjainkban azonban baj van a türelemmel is. A több műszak, a család anyagi jólétéért folytatott hajszolt életforma feszültebbé teszi a szülőt, s ez általában a gyermek rovására megy. — Ezek szerint a jó anyagi körülmények között élőknél minden rendben van? — Rendezett körülmények között élő családoknál is találkozhatunk olyan nevelési hibával, ahol a szülők, ragaszkodván a régi családi hagyományokhoz, akaratukat túlzott tekintélyelv alapján érvényesítik. Ez és a velejáró kényszer a nevelésben nem célravezető módszer, mert elnyomja a gyermek egyéniségét, kezdeményezőképességét. Az így nevelt apróság előbb-utóbb szembefordul a rákényszerített viselkedési formákkal. —Mindez hogyan nyilvánul meg? — Az ellentmondást, véleménynyilvánítást nem tűrő merev szigorúság eltávolíthatja a gyermeket otthonától. — Hibát azonban nem csak a szigorúsággal követhetünk el. — A másik, egyre gyakrabban észlelt nevelési hiba a túlzott engedékenység, a gyermek kötelezettség nélküli elkényez- tetése, a rosszul értelmezett gyermekkultusz. Ezekben az esetekben a család életében csak az apróság kívánságai a fontosak, s cserébe nem várnak el tőle semmit. Az így nevelt gyermekek, bár sokkal több jóban részesülnek, mint a szüleik, mégsem lesznek boldogabbak. — Ez minek tudható be? — A kívánságokat egy bizonyos fokon túl nem képesek a szülők teljesíteni, pedig gyermekük ezt vátja el. Önzővé válik, s amellett, hogy nem lesz hálás szüleinek, később még a társadalomba sem tud rendesen beilleszkedni. Az önzés, az erőszakosság csírái már kisgyermekkorban jelentkezhetnek testvér és testvér között. — Mit tegyenek a szülők, ha észreveszik gyermekeik között ezt a „harcot”? — Lehetőleg előzzék meg az összeütközéseket, elsősorban azzal, hogy egyformán szeressék őket, s ezt a gyerekek is érezzék. Ne tegyenek különbséget a velük való bánásmódban, ne avatkozzanak bele minden apró- cseprő vitába. Legfontosabb, hogy a szülők soha ne felejtsék, a harmonikus gyermekkor, a korán kialakult bensőséges szülő—gyemek kapcsolat hatása egész életre biztonság- érzetet ad. Sikli Tímea Sajtzsiráf és tojáshajó Az éjfélváró A nyolc hónap körüli csecsemők nehezen irányíthatók az alvást megelőző lecsillapult, békés állapotba, de még a nyugodt időszakok kialakítása is problémát jelenthet. A nappali pihenési időszakok talán annyira megrövidülnek, hogy a délutáni alvás érdekében elfogadjuk a gyermek alváselodázó manővereit a délelőtti órákban. A gyermek alvásidejének kialakítása teljes egészében a mi döntésünkön alapul, és megszervezésének sikere csupán határozottságunkon múlik. Következetes szigorral próbáljuk megvalósítani a fektetés napi- rendszerű programját. A megfelelő magatartás kialakításánál ismernünk kell azt az általánosan érvényes szabályt, miszerint nagyon kevés gyerek kíván önszántából ágyba bújni alvásidőben. Ha ennek ellenére mégis ágyba kényszerülnek, őket is hatalmába keríti a megkönnyebbülés sajátos érzése, mivel emelt fővel vonulhattak le a .küzdőtérről”. Nincs szánalmasabb, mikor az elcsigázott szülők arra várnak, hogy a vad iramú tevékenységektől kimerült baba mikor óhajt végre lefeküdni. Kilencven százalék az esélye annak, hogy a kicsi nem jelentkezik majd ezzel a kívánsággal. A lefektetés után szintén határozottan a sarkunkra kell állnunk. Ekkor ugyanis a csecsemő — aki igaz ugyan, hogy ágyba került, de semmi hajlandóságot nem mutat alvásra — játékba kezdjen. Ha nem válaszolunk megfelelő határozottsággal erre a manőverre, akkor a kicsi igen kitartóan addig folytatja tevékenységét, amíg valaki meg nem jelenik a szobában. Mivel a csecsemő jelenlegi fejlettségi szintjén maguk a szavak még nem jelentenek Valami módja csak van, hogy elblicceljem az alvást?! (Fotó: H. A.) sokat a kicsik számára, elég, ha kellő határozottsággal csak annyit mondunk neki: „elég volt”. Fordítsuk a hasára, ebből talán megérti, most rossz néven vesszük tréfás játékát. Ha az elalvást követően sorozatosan felébred éjszaka, akkor célszerűnek bizonyulhat a gyermekorvos által javasolt módszerek bevezetése. Mielőtt lefeküdnénk, ébresszük fel a babát, tegyük tisztába, dédelgessük egy kicsit, és kínáljuk meg innivalóval. Az éjszaka hátralévő részeiben azonban próbáljuk meg válasz nélkül hagyni megnyilvánulásait. Valószínű, hogy felébred majd az elkövetkezendő néhány éjszaka alatt is egy-két alkalommal. Ha azonban ilyenkor csak figyelmeztetést hall tőlünk arra vonatkozóan, hogy éjszaka van, egy hét múlva az utolsó simogatás és pelenkacsere után végigalussza az egész éjszakát. (Készült: Az élet első tizenkét hónapja című könyv nyomán.) Tamáska nagyon rossz evő. Bár még csak másfél éves, kis orrát felhúzva tolja el maga elől a tányért. — A világ legjobb gyermeke lenne, ha nem kellene minden etetéskor harcolni vele a falatokért — néz rám mosolyogva az édesanyja, miközben újabb kanál főzelékkel próbálkozik. Reménytelenül. Végül a kislegény győz. Szakállkáját letépve játszani szalad. — Mivel lehet megtölteni ezt a kis pocakot? — Főzelékkel és levessel, amint látja, nem nagyon. Többször jártunk már orvosnál, aki mindig azzal vigasztalt, hogy sok gyereknél van ez így. Szépen fejlődik, tehát a szervezete hozzájut a szükséges tápanyagokhoz. „ — Ezek szerint csak van valami, amit szívesen elfogad. — A gyümölcsöket szerencsére nagyon szereti. Kis fondorlattal és rengeteg türelemmel a sajtot, zöldségeket is bele lehet tunkolni. Reggelente megiszik egy cumisüvegnyi tejet vagy kakaót, s míg ő játszadozik, én a konyhában „bűvészkedem”. A sajtból például különféle figurákat lehet kivágni. így ma néhány zsiráf és csil- lagocska került a tálkába. A krumplikarikából virágokat szúrok ki, ezután főzöm meg kevés sós vízben. Ugyanez a helyzet a levesbe való zöldségekkel is. Az ötletet az egyik barátnőm adta, aki a módszerrel három kislányt nevelt fel. Némi „mesés” körítéssel Tomi is bekapkodja a katonákat. — Alz ebédből nem sok fogyott. Mi lesz az uzsonna? —Valami tápláló dolgot kell kitalálni. A cikkekre vágott „tojáshajó” és a kiflikarikák talán elnyerik fiacskám tetszését. Sokan azt mondják, hogy elkényeztetem, s helytelen, amit teszek. Nekem viszont már az is öröm, ha három karika parizer- ből másfelet megeszik. Négyéves kislányom ezzel szemben szerencsére nagyon jó evő. Ő mindig szívesen „eltakarítja”, amitkisöccse meghagy. Persze, mikor látja, hogy Tamásnak külön készítem a tízórait, ő is követeli a magáét. ST. Egy-egy jó falat azért csak lecsúszik! (Fotó: H. A.) Hétszín virág-gyerekek Kisfiúk és kislányok csillogó szemmel néznek a lencsébe. Boldog és elégedett apróságok. Ameddig szüleik dolgoznak, nekik a Hétszínvirág magánbölcsőde nyújt otthont. Míg a kicsik a tízórait ropogtatják, a bölcsőde vezetőjével, Vágó Lászlónéval váltottunk néhány szót az irodában. — Mióta működik a bölcsőde? — Két évvel ezelőtt nyitottuk meg kapuinkat, s azóta csak a karácsony és újév közötti néhány napban tartottunk zárva. Mi nyáron is fogadjuk a gyerekeket, mikor más bölcsődékben az éves felújítás folyik. — Hány gyerek jár ide naponta? — Állandóan ötven-ötvenöt aprósággal foglalkozunk tízfös csoportokban, de lehetőség van arra is, hogy a kicsikkel otthon lévő mamák délelőtt vagy délután betérjenek hozzánk egy kis játékra, kikapcsolódásra. — Mennyivel másabb ez az intézmény, mint az önkormányzati bölcsődék? — Az alapvető különbség talán abban van, hogy míg ott csak a munkaviszonnyal rendelkező szülők gyermekeit fogadják, addig nálunk nincsenek ilyen kitételek. S mi talán egy kicsivel könnyebben ki tudjuk kalkulálni a költségvetésünkből, hogy a babák korának megfelelő játékokat szerezzünk be. Számunkra a játékok minőségi és esztétikai szempontból is nagyon fontosak. Emellett a szülők speciális igényeit is képesek vagyunk kielégíteni. így például liszt és tejérzékeny gyermekek diétájáról is gondoskodni tudunk, orvosi felügyelet mellett. — Ha jól tudom, segítséget itt nem csak az ide járó gyerekek édesanyja kaphat. — Ez így igaz. Azok közül, aki hozzánk fordultak tanácsért, még senkit nem küldtünk el. Többen kérik tőlünk, gyermeküknek segítsünk például abban, hogy óvodába menetel előtt érettekké váljanak a közösségi életre. Gondozóink mind tökéletesen felkészültek szakmailag, így a legkisebb problémával is bátran meg lehet keresni őket. — Milyen szolgáltatásokat nyújt ezen felül a bölcsőde? — Bár kiírás szerint reggel héttől délután ötig tartunk nyitva, a szülők kéréseinek megfelelően rugalmasan tudjuk vállalni a kicsik megőrzését. így reggel korábban fogadjuk, este pedig tovább vigyázunk a babákra. Vállaljuk az autóval szállítást is, háztól házig. Talán egyedülálló az is, hogy szükség esetén bébiszittereket tudunk a családoknak ajánlani. — Vannak távlati terveik? — Nagy álmunk, hogy egy családi napközit hozzunk létre. Erre a Népjóléti Minisztérium adott lehetőséget. Olyan vállalkozóként tevékenykedő gondozókra és óvónőkre van szükség, akik vállalják, hogy lakásukat három-négy gyermek otthoni megőrzésére teszik alkalmassá. A nevelők irányításával bölcsődénk foglalkozna, hogy az apróságok megfelelő fejlődését a szülőkkel karöltve, családias hangulatban biztosítsuk. Sikli Hahó! Nem jönnél velem játszani egy kicsit? Fotók: CsoRo
