Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06 / 5. szám
8 1996. január 6., szombat Hitélet • • UJ KELET Vízkereszt A kereszténység egyik nagy ünnepe január 6., a vízkereszt, Jézus megkeresztelkedésének emlékezetére. A keleti egyházban e nap Krisztus születésének az évfordulója. A vízkereszt a római egyház Epiphania Domini (az úr megjelenése) néven január 6- án tartott ünnepe. A keleti egyház e napon Krisztus születését ünnepli, míg nyugaton a napkeleti bölcsekről, vagyis a háromkirályokról, Jézus megkereszteléséről és első csodatételéről való megemlékezés került előtérbe. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szentelnek. A víz megszentelésének, azaz megkeresz- telésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés. A templomban megszentelt víznek a nép különös hatást tulajdonított, minden család vitt haza belőle. A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre Mátyás idejéből van emlékünk. A plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását, beszentelte a házat, számba vette a házbelieket és beszedte a lélekpénzt. A római katolikus falvakban a pappal együtt ment a kántor, a két ministráns és az egyházfi, aki a pénzt és az ajándékot gyűjtötte össze. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment a gazda vagy a gazd- asszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. A Néprajzi lexikon nyomán: KI. Keresztények és a millecentenárium A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének és a Magyarok Világszövetségének több közös helyi rendezvényéről kaptunk hírt a minap. Mindegyiket a honfoglalás 1100 éves évfordulójának megünneplésére szervezik. Az egyik egy országos akció része. Augusztus 7-én indul ugyanis Vereckéről az a körülbelül háromszáz résztvevős autós- és biciklistúra, amely augusztus 11-én, vasárnap érkezik Nyíregyházára. Délelőtt a görög és római katolikus templomban celebrálnak majd az alkalomhoz illő szentmisét. Ezt követően a tervek szerint a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Majorettcsoport, a Nyírség Táncegyüttes, valamint a megyeszékhely polgármestere tartaná meg a maga köszöntőjét. Nyírtasson, mely Tas vezér szálláshelye lehetett egykor, az elképzelések szerint augusztus 20-án kerül sor megemlékezésre. A helyi görög katolikus templom ökumenikus istentisztelet helyszíne lesz. A történelmi, nagy egyházak képviseletében dr. Váradi Józsefpápai prelátus, püspöki helynök, dr. Sipos Kund Kötöny református és Bozorádi Zoltán evangélikus esperes, valamint Szaplonczay György helyi görög katolikus paróchus hirdet igét, majd dr. Bertalan Imre washinghtoni magyar református püspök — aki valaha Nyírtasson kezdte a pályáját — beszél az Amerikába vándorolt magyarok másfajta „honfoglalásáról”. Végül a plébánia kertjében elültetik azt a fát, mellyel párt kap a közelben álló százéves tölgy. Aznapra a nyíregyházi római katolikus társszékesegyházba a dr. Szabó Gyula vezette muzsikáló orvoscsoport ígérkezett el koncertre. Az említetteknél jóval közelebbi dr. Habsburg öfltínyíregy- házi látogatása. A legutóbbi egyeztetések alapján január 27- én tart előadást a demokráciáról. Örömhír tizenegy nyelven Az angol nemzetiségű, koránál fiatalosabb Pauline Stable ford— gitárját cipelve—hol a baptista gyülekezetben, hol az evangélikus lelkészi hivatalban tűnik fel a megyeszékhelyen. S legalább nyolc kínai ember veszi körül. Ugyanis az utóbbi időben e náció egyre nagyobb létszámú kivándorlóinak lelki pallérozására szánta magát. Személyiségének különlegessége azonban leginkább abban rejlik, hogy tizenegy nyelven beszél. Anyanyelvén kívül franciául, németül, svédül, dánul, norvégul, finnül, észtül, magyarul, és faröer nyelven. (Ez utóbbit egy Izland közelében fekvő szigetecskén használják.) Olvas még görögül és oroszul. Körülbelül harminc éve hívő, huszonhét éve hirdeti Isten sze- retetét, s két éve ingázik Nyíregyháza és Miskolc között. Talán ezért kellett fotós kollégáinkkal hetekig „üldöznünk”, amíg megtaláltuk. Egyszer már ráleltünk a Rózsa utcai baptista imaházban, egy ünnepi istentiszteleten, amikor egy csapat- nyi ázsiai bemerítkezésénél segédkezett Vas Ferenc lelkésznek. Utána rohannia kellett Borsodba. Végül egy adventi bibliaórát követően ültünk le vele egy jócskán éjszakába nyúló beszélgetésre — ezúttal a lutheránusok egyik közösségi helyiségében. —Az Ón hitének eredetével kellene kezdenünk a párbeszédet. —A kezdet ? Talán az, hogy egy egyetemista társammal egyszer elmentem David Shepherd előadására. Ő akkor még úgy érdekelt, mint sportember. Kiderült, hogy jóval több ennél. Azóta Liverpool püspöke. Három év múlva egy konferencián vettem részt, és világossá vált számomra, hogy nem a saját kedvem szerint kell szolgálnom, hanem Isten akarata szerint. Ha már nyelvtehetséget kaptam tőle, el kell indulnom missziós munkára a világba. Az első csoportom Skandináviában, pontosabban Finnországban volt.-— Mit szólt a választásához a családja ? Hiszen mindig úton Pauline Stableford, a misszionárius A kínaiak közösségében Fotó: Racskó Tibor lenni, s nélkülözni az otthont, nem éppen nőnek való dolog. — A családom számára az volt a fontos, hogy boldog legyek. Ha így, hát így. Néha hiányzik egy saját család. Aztán eszembe jut: akkor fel kellene adnom a mostani életemet. S lemondok a változásról. —Nemcsak erre gondoltam. Az esetleges járványokra, netán az éhezésre, az éghajlati különbségekre, az ideológiai üldöztetésre... — Átéltem már egy-két nehézséget. Skandináviában például télen futetlen lakásban laktam. Kínában pedig figyelmeztetett az egyik párttitkár: fejezzem be a térítést. Mondtam neki: csak egyvalakit mutasson, aki rosszabb emberré vált, attól, hogy keresztény hitre tért. Ám nem ez a zaklatás zavart a legjobban ott. Azon kiváltságosok közé tartoztam, akiknek az angoltanári fizetéséből tellett tejporra. Ez ott unikumnak számít, jó ha a csecsemőknek jut belőle. Nagy a szegénység, mert többen próbálják fenntartani magukat annál, mint amennyiüknek élelem terem. S nincs vallás- és véleményszabadság. Ennek ellenére mintegy 60 millió kínai keresztényről tudunk. Most úgy látom, a szegények között nagyobb hitet találni, bár nem akarok diszkriminálni. — Nyilván sok információval rendelkezik a Magyarországra érkezett kínaiakról. Mik aző terveik? Meddig kívánnak itt maradni? —Általában két évnél hosz- szabban nem időznek itt, mert nem kapnak tovább vízumot. Ezért nem valószínű, hogy a kereszténnyé válásukat legjobban a beilleszkedés vágya motiválná. Szerintem inkább belülről fakad. Ha hagyjuk, magányosak. Nem hallottam még, hogy bántották volna őket vagy felhány- torgatták volna: mit keresnek itt. — Feltűnt, hogy következetesen kereszténységről beszél, soha nem egyetlen felekezetről. A „tanítványai”hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy ennek a világvallásnak ennyi különböző ága vad? —Tudatos törekvésem, hogy nem valamely felekezetre irányítom a figyelmet, hanem magára a kereszténységre. Máskülönben a messziről érkezettek csak azt szokták megkérdezni: mitől más a katolcizmus és a protestantizmus. — Hogyan tanul? Van-e valamilyen sajátos módszere ekkora nyelvi tudás felhalmozására? — Nincs semmilyen titkom. Ritkán használok nyelvtankönyvet. Legtöbbször addig fülelek, amíg egyszer csak érteni és használni kezdem a nyelvet. Ám volt arra is példa, hogy ott feküdt egy ismert és egy ismeretlen nyelven írt szöveg előttem, s addig silabizáltam a kettőt, amíg eredménye nem lett. Bár őszintén szólva a kínait — a maga számtalan jelével— én is kemény diónak érzem. Végül is csak azt mondhatom: a nyelvérzékemet isteni adománynak tekintem, s igyekszem megfelelő célra fordítani. Gyüre Ágnes Manapság szokatlan képet fest elém Hegyes István, a nyíregyházi Luther Márton Evangélikus Kollégium negyedik osztályos lakója. Ő ugyanis — az Országos Eötvös Loránd Középiskolai Fizika Tanulmányi Verseny harmadik helyezettjeként — felvételi nélkül jutott be az egyetemre. Ennek apropóján arról kérdezősködtem, nem irigykednek, nem el- lenségesek-e a diáktársai. Azt válaszolta: épp ellenkezőleg, időnként még „mesélni” is szokott az ágy szélére kuporodó kamaszoknak: például az idő- dialációról meg a hosszkontrakcióról, vagyis arról, hogy a gyorsan mozgó óra lassabban jár, a gyorsan mozgó toll pedig rövidebb. Ám a fizika területén nem ezek a jelenségek izgatják legjobban, hanem az atomelmélet, az elemi részecskék alkotóelemeinek, a leptonoknak és kvar- koknak a tulajdonságai. Mielőtt belemelegedett volna e témába — a magam antitalentum volta A hit és a tudás összeférnek Tanulmányi versenyről az egyetemre miatt —, más irányba tereltem a diskurzust, eképp: — Kezdd inkább egy rövid önéletrajzzal! — Tiszateleken élek édesapámmal és az öcsémmel. Édesanyám tanítónő volt, de már meghalt. A papám az ibrányi gimnáziumban oktat számítástecnikát és közgazdaságtant. A természettudományok szeretetét ő oltotta belém. Fizikából és kémiából régebben indulok tanulmányi versenyeken. Idén biológiából is túljutottam már az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első fordulóján. — Miben különbözik az Eötvös Loránd fízikaverseny az OKTV-től? — Egyfordulós, három feladatot kell megoldani öt óra alatt. Elsőéves egyetemisták is indulhatnak. Bármilyen könyvet be lehet vinni, mert a problémák megoldásához jó ötletekre van szükség, amelyeket úgysem tartalmaz egyik kötet sem. Az országban 270-en vágtak neki a mozgásleírással, elektromágnesességgel és lézeres optikával kapcsolatos szellemi kalandnak. Örülök, hogy olyanokat is sikerült megelőznöm, akik az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumának kiemelkedő tehetségeket összegyűjtő fizika tagozatos osztályába járnak. Pedig a harmadik feladatba bele se kezdtem. Holott az első felére tudtam a választ, csak indult a buszom hazafelé, és nem akartam lemaradni. Szerencsére senki sem vezette le azt a feladatot. — Mennyit tanultál, amíg elérted a felvételi-mentességet? —Az a furcsa, hogy semmivel sem tanulok többet fizikából, mint mondjuk történelemből vagy idegen nyelvekből. Mégis: az utóbbiakkal hadilábon állok. Attól függetlenül mondom ezt, hogy kitűnő vagyok. —Egyházi iskolába jársz, tehát valószínűleg hiszel Istenben. A hit és a természettudományos ismeretek jól megférnek egymás mellett? — Tökéletesen. Nem véletlen, hogy a legnagyobb fizikusok — mint például Albert Einstein — hívők voltak. Sőt, a relativitás elmélete jobban alátámasztja Isten létezését, mint az azelőtt uralkodó elvrendszer. Másrészt: mennél több ismerete van az embernek, annál jobban látja, mennyi mindent nem tud. Gyüre Ágnes Hegyes István