Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-05 / 4. szám
UJ KELET Régi idők vezetői Megyénk életéből 1996. január 5., péntek 3 Harács vagy „sajnálatos tévedés’ „Nem fürdenek tejben-vajban a régi politikai munkások” Terveink szerint a jövőben megkeressük néhány hajdan volt vezetőnket, akiknek sorsa, élete, úgy gondoljuk, joggal érdekelheti olvasóinkat. Megkérdezzük, hogyan élnek, mivel foglalkoznak, hogy élik meg a változásokat, hogy érzik magukat ebben a világban. Dr. Tar Imre az MSZMP megyei bizottságának hajdani első titkára Modem, csendes kis társasház a nyíregyházi Jósaváros mellett. A bejárat szépen megtisztítva az amúgy majd térdig érő hótól. Egy jó húsban lévő sárga spániel fickándozik látható örömmel a nagy fehérségben — valamelyik szomszédé lehet. Egyszerű faajtó. Csengetek. Dr. Tar Imre nyit ajtót, mellette felesége, Manyika néni. — Kérem, ne haragudjon, ugye megérti, ha kérek öntől egy igazolványt, tudja, a mai időkben... — mondja a hajdani első titkár, mint aki szinte szé- gyelli magát a „mai világ” helyett... — Természetesen. Ha lehet, a napi politikáról ne is beszélgessünk. Az emberekét manapság már sokkal inkább az em-. béri sorsok érdeklik. — Nehezen választható ketté. Egyáltalán, érdekli az embereket, hogy hogyan élnek a régi vezetők? Inkább a megélhetési gondok izgatják őket, és ez nagyon is érhető. Annyiban azonban igaz lehet, amit mond, hogy régen ismerték, ha másképp nem, hát a saját életükön érzékelhették a vezetők jelenlétét. A lakosság többségének kedvező volt a véleménye rólunk! — Végh Antal ugyanakkor meglehetősen lesújtó képetfestett akkoriban a megye egyes részeinek állapotáról az Erdő- háton-Nyíren című szociográfiájában. — Egyetértettem vele! O is keményen bírálta az elmaradá-- sokat. Mi is mindig ezt tettük — persze, az értékekről sem feledkezvén meg —, hä egy országos vezetőnk idelátogatott! Az ingázás valóban'a történelmi elmaradottság következménye volt, azonban csendben hadd tegyem hozzá; hogy sokan bizony mostanában sokat adnának egy ilyen kereseti lehetőségért. Mi rengeteget ledolgoztunk a hátrányos helyzetből, a mostani hatalom pedig mindent lerombolt ebből. — Tagja ön jelenleg valamilyen pártnak? — Igen, a Munkáspárt tagja vagyok. Amikor elolvastam az MSZP választási programját, igen megörültem, mert a program 90 százalékával egyet lehetett érteni. Sajnos azonban kiderült, hogy szociális ígéreteiket nem tartják be, sőt, szociális érzékenységük is egyenlő a nullával! — Ön szerint miért nevezik manapság a pártállami időszakot diktatúrának? — 1971 és 1983 között voltam első titkár. Ez alatt az idő alatt egyetlen ellenállóval, egyetlen ellenzékivel sem találkoztam. Politikai perek nem voltak. A válaszom tehát az, hogy fogalmam sincs róla. — Tehát ön a mai politikai gyakorlatot helytelennek tartja? — Nem pontos így. Én politikailag tartom helytelennek, hogy az értékeket megteremtő embereket tönkreteszik. Nélkülük nincs kibontakozás! — Személy szerint ön hogyan él mostanság? — A feleségem, Manyika szorgalmas és takarékos asz- szony, ezért, ha nehezen is, de kijövünk valahogy. A közhiedelemmel ellentétben a régi politikai munkások nem furde- nek tejben-vajban. Én tizenkétezer forinttal mentem nyugdíjba, és a nyugdíjam idővel harminchatezerre emelkedett. Ma is ennyi. Van ez a kis társasházi lakásom berendezve, és kész. Még kocsim sincs. Negyvenhét évig dolgoztam. — Milyen családból származik? — Gazdasági cselédek voltunk. Én meggyőződésből lettem kommunista, nem karrier- izmusból. Tudja, mindig is szerényen élő ember voltam. Mindig addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért. Minden egyéb csak üres mendemonda. — Mekkora a család? — Két fiam és egy lányom van, valamint nyolc unokám. A nagyfiam, Imre a balmazújvárosi tsz elnöke és a földrendező bizottság vezetője, neki két gyermeke van — már egyetemisták, főiskolások. A lányomnak, Ilonának, aki tanár, három nagy gyereke van. József a legfiatalabb, ő jogász a Határőrség országos parancsnokságán, neki is három gyermeke van. — Megkérdezhetem, hogy ön hány éves? — Az idén leszek hetven, Manyika pedig hatvanöt. — Régen azt regélték, hogy ön nem volt valami jó viszonyban Kádár Jánossal. Igaz ez? — Nem. Nagyon is jó kapcsolatban voltunk. — Pedig mintha a hetvenes árvízzel kapcsolatban emlegetnék a dolgot. — Fehérgyarmatról én jöttem ki utolsóként egy kétéltű járművel. Az újjáépítést is eredményesen zártuk. Ez olyannyira igaz, hogy a városban tizenöt éven keresztül mindig megválasztottak tanácstagnak is. Országgyűlési képviselőnek pedig 100 százalékos választási eredménnyel kerültem a parlamentbe Csenger képviseletében. Nem, semmilyen ellentét nem volt közöttünk. Mendemonda az egész. — Tart a mostani árvízhelyzettől? — Azon a területen most kisebb a veszély, mert megépítettünk Fehérgyarmat mellett egy hatalmas víztározót. Ha áradna a Szamos, oda a víz elengedhető lenne. — Hogyan ítéli meg ezt az újsütetű, egypólusú világot, amiben élünk? — A világban szabad keze van a „harácsoló tőkének”. A világ népei szegényednek. A tőke kemény vaspántja azonban még egy darabig le tudja szorítani a megmozdulásokat — lásd Franciaország. A szocialista világrend régebben visszatartó erő volt a tőke számára, ezért nem garázdálkodhatott ennyire szabadon. A szociáldemokrata áramlatok behódoltak a liberális irányzatnak. Mindenhol a világon folyik a szociális vívmányok nyírbálá- sa. — Milyennek látja az ország helyzetét? — Az ezredfordulóig semmi sem fog változni. A restriktiv, liberális nyírbálási politika zsákutca. Több értéket kell termelni, és azt tisztességesebben kell elosztani. A reálszférát kell javítani. Én Nagy Sándor pártján állok gazdasági kérdésekben. — Mi lesz a megyével? — Tovább halad a leszakadás irányában, mert ami csekélyke fejlesztés ma az országban történik, az Dunántúlon van, és nem itt. A tőkének nincs lelke, csak a profit érdekli! + tai — A vízmű packázásai Korábban a Semmelweis utcai hőközpontra csatlakozó lakások tulajdonosai és bérlői, közvetlenül karácsony előtt pedig az Ószőlő utcai hőközpont szolgáltatásait igénybe vevő lakosok kaptak „furcsa” levelet a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat értékesítési csoportvezetőjétől és a pénzügyi osztály vezetőjétől. A levél lényege: immár 19-20 éve — „egy sajnálatos tévedés miatt” — az említett hőközpontok „vízmérőórái ... nem szerepelnek” a vállalat „nyilvántartásában”. Emiatt a sajnálatos tévedés miatt fizessen hát minden lakos — több ezer ember — személyenként öt évre visszamenőleg 13 556 forintot, mondjuk egy kétgyermekes család ötven- négyezer-kétszázhuszonnégy forintot. A vállalat illetékesei kegyesek. Szép karácsonyi és újévi ajándékként megengedik, hogy „amennyiben ennek a számlának az egy összegben történő kiegyenlítése megoldhatatlan gondot okozna”, úgy a díjbeszedővel „részletfizetési megállapodás” köthető. A levélhez számlát is mellékeltek az intézkedők. A számla szerint minden egyes lakos naponként 112 liter meleg vizet fogyasztott, aminek a végösszege 1990. augusztus 27. és 1995. augusztus 26. között lakosonként 204 400 liter, azaz megközelítőleg 204,5 köbméter víz. Ennek ára 16,50 és 97 forint között változik, hol nulla, hol 6, hol 10 és 12 százalékos áfával terhelve. így kerekedik ki személyenként a 13 556 forint. Nem szeretnék szőrszálhasogató lenni, de közölném a Víz- és Csatornamű Vállalat illetékeseivel, hogy most nem „egy”, hanem több „sajnálatos hibát” követtek el. Csak néhányat ezek közül: egy ilyen határozatot, fizetési felszólítást alá szoktak támasztani jogszabályi hivatkozásokkal — törvényhelyekkel, miniszteri rendeletekkel, önkormányzati, tulajdonosi határozatokkal. Ilyenek véletlenül sem szerepelnek a levélben. Másrészt: az ilyen „sajnálatos tévedésért” a téve- dőnek illik viselni a felelősséget. Ezt a vállalat is tudja, ezért nem szerepel egyetlen felelős vezető aláírása sem a levélen. Harmadszor: a vállalat tulajdonosa Nyíregyháza ön- kormányzata. Legalább az ön- kormányzati tulajdonosi megerősítésre illett volna hivatkozni. 1995. december 27. óta magam is várom, hogy ez ügyben — miután telefonon meghallgatást kértem — az illetékes alpolgármester megadja a meghallgatás időpontját. Napokig nem adtak választ. Újabb „sajnálatos tévedés”, hogy 1991—1992-től a mindkét hőközponthoz tartozó lakások többségében vízmérőórát szereltek fel. Ezen lakások tulajdonosaitól, bérlőitől — még ha igazuk lenne a vállalati ügyintézőknek — nem szedhető „átalánydíj”. A sokadik tévedés: nem közölték az illetékesek, hogy mindazok a felelős vezetők, akik 19-20 éve — enyhén szólva is — hanyagul kezelték a köz vagyonát, milyen elmarasztalásban részesültek. Netán öt évre visszamenőleg befizettetik velük a felvett jutalmakat, prémiumokat, amiket azért kaptak, mert kiválóan, az átlag feletti színvonalon végezték munkájukat, csak éppen két olyan vízórát hagytak kallódni, amelyek évenként több tízezer köbméter vizet mérnek?! És itt jön egy másik gond, amit a vízfogyasztók fordíthatnak vissza követelésként a vállalattal szemben. 1991—92 előtt minden család és minden lakos átalánydíjat fizetett a vízért, a csatornahasználatért, számokkal bizonyíthatóan másfél-kétszeresét a vízórával mért fogyasztásnak. Képzeletemben most megjelennek a vállalat számítógépei, amint lázas bit-kapcsolásokkal számol- ják, hogy 15—17 év alatt mennyivel számlázott többet a vállalat és jogelődje a tényleges fogyasztásnál, s most azt szépen csekkeken vagy a díjbeszedő által visszajuttatják a fogyasztókhoz. No, ez csak lázálom. Azóta eltelt a jogvesztő hatályú idő! A lakosság nem kap semmit. Legfeljebb felszólítást: fizessen a polgár tizenhárom és fél ezer forintot, hogy a város vagyonával, közművével gazdálkodók „sajnálatos tévedései” korrigálhatok legyenek. Nem újdonság ez Nyíregyházán. Anno — amikor a Kábelkom befészkelte magát a városba — figyelmeztettünk: értékét veszti minden lakásban a kábel, amit a polgárok lakás- vásárláskor megfizettek. Nyakába vesz a lakosság egy profitszerzésben érdekelt céget, amelyik kedve szerint emelgetheti majd a közszolgáltatás díjait. Ma már sokan érzik, látják: igazunk volt. Be kell látnia minden polgárnak: a közszolgáltatás nem gyerekjáték. Létfontosságú árukat — vizet, gázt, villanyt, tévéműsort, egyebet—juttat el monopolhelyzetével élve, esetleg visszaélve a fogyasztókhoz. Ezért a fogyasztóknak védekezniük kell. Létre kell hozni egy olyan civil szervezetet, amelyik — abból a jogából fakadóan, hogy ő a vásárló, ő a fogyasztó, érte van a szolgáltatás — ellenőrzi, megakadályozza a közszolgáltatók „sajnálatos tévedéseit”, amit — biztosra veheti mindenki — vele akarnak majd megfizettetni, mint teszi ezt most a nyíregyházi önkormányzat némasága mellett a „...Víz- és Csatornamű Vállalat”. A demokrácia nem kiszolgáltatottságot, nem félelmet, nem meghu- nyászkodást jelent, hanem kölcsönösjogokat és kötelezettségeket. Többek között azt is, hogy aki „sajnálatosan téved”, viselje a következményeit, tévedésének árát ne a lakossággal fizettesse meg. Takács Péter országgyűlési képviselő Növekvő munkanélküliség — Megváltozott ez év elejétől a munkanéküli ellátás kifizetésének a módja — jelentette be tegnapi sajtótáj é- koztatój án Rusin József, a megyei munkaügyi központ igazgatója. — Korábban átutalási postavényeket küldtünk a postára, a jövő héttől kezdődően pedig számítógépes programok segítik a kifizetéseket. A rendszer még csak most vizsgázik, így előfordulhat, hogy ügyfeleink késve kapják meg pénzüket. Kérjük, aki január közepéig nem kapja meg járandóságát, jelezze illetékes kirendeltségünkön. Más eljárási szabályok alapján bíráljuk el — a változások miatt csak a hónap második felében — a foglalkoztatás támogatásának aktív eszközeit. Sajnos az év első napjaiban néhány kirendeltségen kisebb tumultus alakult ki, ami miatt elnézést kérünk ügyfeleinktől. Az ok: új számítógépes programokat vezettünk be nyilvántartásunkban. — Az év utolsó hónapjában két és fél ezerrel nőtt a állástalanok száma az előző hónaphoz képest — 44 725-öt tartunk nyilván —, a munkanélküliségi ráta 18,8 százalék, az országban továbbra is a legmagasabb — tudtuk meg Gál Sándortól, az informatikai és tájékoztatási osztály vezetőjétől. A munkanélküliek 6 százalékos létszámnövekedésének oka a szezonális ágazatok csökkenő munkaerő- igénye és a közhasznú foglalkoztatási programok első ciklusának befejezése. A közhasznú munkások támogatása ez évben is folytatódik. A létszámváltozás abszolút mértékben — 460 fö—Nyíregyházán és környékén, arányában pedig Fehérgyarmaton (12,5 százalék) és Bak- talórántházán (11,1 százalék) volt. A pályakezdő fiatalok száma százzal csökkent (arányuk 11,3 százalék), a nem pálykezdőké pedig több mint kétezerrel növekedett. Jövedelempótló támogatást huszonegy és fél ezren kaptak, 670-nel többen, mint novemberben. Decemberben a megye munkáltatói ezerötszáz új munkahelyet jelentettek be, így összesen több mint kétezren helyezkedhettek el. Az országban közel félmillió a nyilvántartott munkanélküliek száma, a ráta 10,4 százalék. A számításoknál a lakónépesség egy évvel korábbi adatait vettük alapul. A munka- nélküliség aránya a közhasznú munkások további támogatása ellenére növekedni fog, hiszen az előrejelzések alapján megyénkben a munkaképes lakosság száma az idén több tízezerrel csökken.
