Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-04 / 3. szám
10 1996. január 4., csütörtök Kutyavilág UJ KELET A rottweiler száz százalékig megbízható — Szerintem a kutyatartásra születni kell — kezdte beszélgetésünket Fodor Imre, aki régi szerelmese a rott- weilereknek. — Mikor kezdett el kutyákkal foglalkozni? — Gyermekkoromtól kezdve megvan már az állatszeretetem. Először egy keverék kutyám, majd egy német juhászom volt. Később feleségemmel bérházba költöztünk, s így fel kellett adnom minden reményt, hogy újra kutyát tarthassunk. Aztán a sors fintorának köszönhetően betörtek hozzánk. Ekkor megragadtam a lehetőséget, és beszereztem egy házőrzőt. A rottweilerkölyköt Budapestről hoztam haza magammal Nyíregyházára. A kis gombóc egyre nőtt és gyarapodott. Elértük a párválasztás idejét. Feleségemmel nekiindultunk, hogy megtaláljuk a legtökéletesebb „vőlegényt”. Sok szép rotit láttunk, de úgy éreztük, egyik sem az igazi. Végül rátaláltunk álmaink kanjára, Falco von Wachbergre. Hosszas alkudozás után megvettük a kutyát. A lakásunkat adtuk el, hogy kifizethessük az árát. Kertes házba költöztünk, s ma már négy rottweilerrel élünk együtt. — Sokan tartanak és félnek ettől a fajtától. Hogy látja ezt a tenyésztő? — Sajnos az emberek többsége tévesen ítéli meg az állat viselkedését. Egy kutya sem születik gyilkolásra. Olyan lesz, amilyenné a gazdája neveli. A rottweiler egyébként nagyon nyugodt, stabil idegrendszerű, százszázalékosan megbízható fajta. A kutya nevelésének egyetlen nagy titka van. Tudni kell, hogy milyen karakterű embernek milyen kutyafajta való. A gyengébb jelleműek ne válasszák társukul a rottweilert, mert a kutyának határozott, nyugodt gazdira van szüksége. — Hogyan válassza ki a megfelelő jószágot, aki mégis a rottweiler mellett dönt? — Legfontosabb a jó vér. Hogy milyenné válik egy kölyökkutya, már egész fiatalon eldől. Főleg akkor, ha nem próbáljuk meg siettetni a dolgok menetét. A roti hadd játszszon kedvére, legyen csak igazi kiskutya. Később, úgy 10—12 hónapos kora körül már el lehet kezdeni a komolyabb foglalkozásokat. Mindenesetre egy jószág neveléséhez sok szere- tetre és türelemre van szükség. A későbbi sikerek fele-fele arányban múlnak a kutyán és a gazdin egyaránt. — Nemcsak kedvtelésből tartja a kutyákat, de tenyészti is őket. — Igen, hiszen Falco hét és fél éves kora ellenére még mindig csúcsformában lévő kutya. így, azt hiszem, természetes, hogy szeretném, ha ezentúl is sok utód születne ettől a kutyától, mely jellemét és adottságait tekintve már közel van a tökéleteshez. Négy éve tagja családunknak, de napról napra jobban ragaszkodik hozzánk, kimu- tatja jó tulajdonságait. Ez egyébként minden általam ismert rottweilerre jellemző. — Vannak-e kikötései, mielőtt új gazdihoz kerül egy kiskutya? — A kiskutyák 10—12 hetes korukig maradnak az anyjuk mellett, ezután lehet elvinni őket. Időközben öt szükséges oltást kapnak meg az állatorvostól, de nyolc hónapos korukig még így sem állítható, hogy minden kórokozóval szemben ellen- állóak lesznek. A másik dolog, hogy tömblakásba soha, csak kertesházba adok oda kiskutyát. — Milyen érzés a későbbiekben kiállításon látni Falco kölykeit? — Azt hiszem, természetes, hogy kicsit elfogult vagyok. Van olyan kiskutya— főleg, ha Ígéretesnek látszik —, amit többször is megnézek új gazdájánál. Ez nem bizalmatlanság, csak jó érzés látni Falco „másait”. Sikli Új név alatt, régi lelkesedéssel Szekeres Pál, a „TESE” elnöke Immár hatodik éve működik Nyíregyházán a Kotorék- és Egyéb Vadász-, Munkakutyások Tiszántúli Egyesülete, melynek elnökével, Szekeres Pállal váltottunk néhány szót az elmúlt évek munkájáról és a jövő terveiről. — Pontosan mikor alakult meg ez a kis baráti társaság? — Egyesületünk 1990 augusztusában jött létre. Az alapítókkal együtt akkor tizenhat fő volt a taglétszámunk, mely az évek folyamán szerencsére sokszorosára gyarapodott. — Milyen események fűződnek az eltelt öt évhez? — Az első tenyészszemléket 1991 -ben rendeztük meg Bak- talórántházán. Ezt egy évvel később Nyíregyháza-Ilonata- nyán egy CAC-kiállítás és agrárbemutató követte, majd tavaly nyáron Nyíregyházán megrendeztük ötéves jubileumi klubkiállításunkat. — Ha jól tudom, ezzel azonban még nem teljes az egyesületrepertoárja. — Ez tényleg így van, hiszen 1994-től folyamatosan foglalkozunk a kutyák képzésével és a kiképzősegédek betanításával is. Vállaljuk a gazdik bevonásával az engedelmességi vizsgára való felkészítést és a vizsgáztatást, emellett beindult IPO-I-es szinten a nyomkövetés és az őrző-védő oktatás is. — Nemrégiben tartotta az egyesület éves közgyűlését. Milyen témák voltak napirenden? — Összesen hét pontot tárgyaltunk meg az összegyűltek- kel. A megnyitót az elnöki beszámoló, majd ezt az egyesület névváltoztatásával kapcsolatos javaslatok követték. Ezen túljutva sor került először a vezetőség, majd a szövetségi közgyűlésre felutazó küldöttek megválasztására. Az összejövetelt az ez éves költségvetés, valamint az egyéb ügyek megtárgyalása zárta. —Szó esett a névváltoztatásról. Miért volt erre szükség? Milyen nevet kapott az egyesület? — Korábbi nevünk túl hosz- szú volt, s talán nem is fejezte ki igazán, hogy minket elsősorban az állatok és a sport sze- retete köt össze. Szerintem sikeres volt a változtatás. Január elsejétől szervezetünk a Tiszántúli Ebtenyésztők Sport Egyesület nevet viseli. — Az új név, gondolom, új elképzeléseket is szült. — Természetesen. Gondolkodunk egy olyan információ- nyújtásban, mely kutyabarát sporttársainknak nyújthatna szakmai, etikai segítséget. Másik nagy álmunk, hogy ez évtől kezünkbe vegyük a törzskönyvezés menetét is. Ez azt jelentené, hogy tagjaink számára már két héten belül prezentálni tudnánk a kutya származási lapját. Egyelőre még csak elképzelés, de reméljük, hogy hamarosan megvalósulhat egy olyan klubunk is, ahol havonta összejöhetnének tagjaink. Itt kutyák nélkül, de kutyákról folyna a társalgás, tanácsadás. — Az idén is szerveznek kiállítást? — Terveink között nemcsak egy klubkiállítás, de egy te- nyészszemle is szerepel. Mindkét megmérettetésre a nyár elején kerülne sor. A pontos időpontot még egyeztetni kell. — Hol és mikor tartanak kiképzést? — Minden szombaton reggel kilenc és déli tizenkét óra között várjuk a négylábúakat és gazdáikat. A Csatorna utcán — mely a Kótaji útból nyílik — szabad terület áll a rendelkezésünkre, ahol a játékos és tanulságos három óra alatt minden sporttársunk garantáltan jól érezheti magát. Sikli Tímea Kérések 1. Minden elválásunk — még ha rövid időre is hagysz magamra —fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel! 2. Ne szidj és ne büntess szigorúan! Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid—de nekem csak Te vagy... 3. Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem. 4. Mielőtt megütnél, gondolja arra, hogy könnyedén összeroppanthatnám a kezedet — mégsem tennék ilyet soha. 5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem. 6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként er- dőn-mezőn mozoghassak, futkározhassak — ezjót tesz Neked is. 7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jófalatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom — s igyekszem megszolgálni érte. 8. Te vagy az én gazdám — és nem mások. Ezért, kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy bohóckodjak nekik s ne alázz meg előttük. Alapítvány az állatokért „ Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél! ” (Antonie de Saint-Exupery) KÖSZÖNÖM ,H0GY SEGÍTETT T Három évvel ezelőtt Nyíregyházán, az E-misszió pártfogásában megalakult az Állatbarát Alapítvány. Ez az alapítvány városunkban és a térségben az állattartási kultúra javítását tűzte ki céljául. Az alapítók közül Inántsy Pap Sándorral beszélgettünk az állatmenhelyről. — Hogyan jött létre az alapítvány? — A megalakulást elsősorban a szükség hozta. Egyik délután váratlan „vendégek” érkeztek az E-misszió Egyesülethez. A hatalmas zsákban hat egynapos kiskutya nyüszített. Mi pártfogásunkba vettük őket, éjszakákon át felváltva vállaltuk magunkra a cumiztatást. Később hirdetés útján találtunk ugyan gazdikat nekik, de a kis porontyokat nem sokkal később új lakók követték. Ekkor fogalmazódott meg bennünk egy állatotthon gondolata. Létrejött egy kuratórium, mely pártfogolta az elképzeléseket. — Hol kapott helyet az alapítvány? — Az adminisztráció a napokban költözött új irodába, mely Nyíregyházán, a zöld irodaházban kapott helyet a harmadik emeleten. A telephelyünk viszont Sóstóhegyen, a Fekete-dűlőn van, ahol bekerített területen, kennelekben szállásoltuk el az elárvult kutyákat. — Hány gondozottja van Fekete-dűlőnek? — Jelenleg hetven állatot gondozunk, teljesen tele van az otthon. Van azonban egy olyan félelmünk, hogy most, nem sokkal az ünnepek után egyre több kutya kerül majd az utcára, ennélfogva hozzánk. — Miből tartják fenn az alapítványt? — Elsősorban a jó érzésű emberek adományaiból. A karácsonyi forgatagban például 148 ezer forintot gyűjtöttünk össze, melyért köszönet a város lakóinak. Az etetésben nagy segítséget jelentenek számunkra a vállalatok által felajánlott lejárt konzervek, húskészítmények, száraz péksütemények. — Mennyiből lehet megoldani az élelmezést? — Ez az összeg havonta átlagosan 25—30 ezer forintot tesz ki. Emellett természetesen más kiadásaink is vannak. Rendszeresen jár ki a telepre az állatorvos, aki oltja és féregte- leníti az állatokat. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki magához vehessen az alapítványtól egy négylábút? — Elsősorban hatalmas állatszeretet. Aki úgy gondolja, hogy felelőségteljesen tud gondoskodni egy kutyáról, az mindennap reggel nyolc és délután négy óra között kilátogathat a telepre, ahol a gondozók mindenben a segítségére lesznek. Van telefonszámunk, ezen is szívesen adunk felvilágosítást. Számunk: 06-30-437-090. Az állat kiválasztása után ki kell tölteni egy örökbefogadó nyilatkozatot, mellyel az új gazdi garantálja, hogy becsületesen gondoskodik majd új társáról. A kutyusokért 1200 forintot kell fizetni, hiszen ennyibe kerül a vakcinázásuk, féregtelení- tésük. Ezenfelül természetesen minden adományt szívesen fogadunk. — Ha jól tudom, ez a telephely sem oldotta meg véglegesen a gondokat. — Nem, mert újabb kennelek felépítésére az önkormányzat nem adta meg az engedélyeket, és új helyre kell költöznünk. Több levelet is szétküld- tünk a képviselőknek, de válaszra sem méltattak minket. Egymillió forintnyi támogatást kértünk a költségvetésből, ami szerintünk nem lenne kiszorít- hatatlan. Szóban ugyan ígértek nekünk egy területet, de még annyi pénzünk sincs, hogy ha tényleg megkapnánk, körbekerítsük. — Hová, milyen számlaszámra lehet eljuttatni az adományokat? — Számlaszámúnk: OTP- 11744003—20374268. Az anyagi és tárgyi adományok az adóalapból levonhatók. ST
