Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-30 / 25. szám
10 1996. január 30., kedd UJ KELET Mindenkinek a harmadosztályú áru kellene Az alaptól az ablakig Uborkaszezon — mondhatnánk, ha nyár lenne. Az építkezni vágyók az év elején még az engedélyek kérelmezésével és a vállalkozó mesteremberek felkutatásával vannak elfoglalva. Legfeljebb azok, akik nem tudták az ősszel lakhatóvá tenni a családi házukat, vásárolgatnak pótlólag ezt-azt. Nyíregyháza délkeleti részén (Debreceni út, Tünde utca és Borbánya térségben) található a városban a legtöbb építőanyag-kereskedés. Itt néztünk szét. Általános tapasztalat, hogy a tíz évvel ezelőttinek csak ötödrésze a mai forgalmuk, de még az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva is csökkent a kereslet áruik iránt. Az árak az elmúlt év január végihez képest átlag 25—30 százalékkal magasabbak. Legnagyobb mértékben a sóder ára emelkedett, több mint 30 százalékkal. Egy osztrák tulajdonos vette meg a nyékládházi sóderbányát, és a térfogat szerinti számlázásról áttért a súlyarányos elszámolásra. Emiatt ugrásszerűen emelkedett a sóder termelői ára, és ezt vették át a kereskedők. A cement ára az inflációt követte, húsz százalékkal lett magasabb. Ennek következtében (valamint a szállítási költségek drágulása miatt) a kevert beton közel negyedével kerül többe, mint tavaly. A tégla és általában a falazóelemek tizenkét hónap alatt húsz százalékot drágultak. A panelekért, a födémanyagokért és a gerendákért 25 százalékkal kell többet fizetni az idén. Az előrejelzések szerint februártól a cement és a tégla ára emelkedik számottevően. A kereskedők között szinte egyöntetű a vélemény arról, hogy az általános elszegényedésen túl a szociálpolitikai kedvezmények visszaszorítása és az áfa visszaigénylések szigorítása is hozzájárult az építési kedv hanyatlásához. Két évvel ezelőtt, amikor hat hónapra bevezették a szociálpolitikai különbözet kifizetését, alaposan fellendült az ingatlanpiac. A novembertől májusig tartó időszakban több lakás cserélt gazdát, minLaz a^t jcövető két évben. Az általános forgalmi adó nem igényelhető vissza teljes mértékben, csak annak hatvan százaléka, legfeljebb négyszáz- ezer forintig. Hahözzávesszük, hogy az építkezni szándékozó nem tud minden esetben számlához jutni, akkor ez a segítség édeskevés. A szociálpolitikai kedvezmény sohasem volt akkora összegű, hogy abból fel lehetne egy házat építeni. Arra azonban jó volt, hogy legalább el tudták kezdeni az építkezést a fiatalok. Ez az összeg mára az induláshoz is kevés. Az építőipar szekerét mindig is az állami nagy beruházások húzták. Ezek elmaradása miatt az építőanyag-gyártó cégek csak vegetálnak. Nyugat-Euró- pában és az Egyesült Államokban maga az állam avatkozott be, s központi beruházásokkal élénkítette az építőipart és a hozzá tartozó háttérágazatokat. De térjünk vissza az építőanyagokhoz. Az ajtók és az ablakok piacán óriási a kínálat. A hagyományos gyártók sorában megjelentek az újonnan alakult társas vállalkozások, és jelentősen olcsóbb portékát kínálnak, mint elődeik. A baj csak az, hogy minőségben rendszerint messze elmaradnak a kívánttól. A kis tőkeerejű kft.-knek nincs pénzük nagy teljesítményű faszárítókra, ezért olyan is előfordul, hogy a boltban — tárolás közben — elvetemedik a nyílászáró. Ennek ellenére szükség van ezekre a gyengébb minőségű, ugyanakkor olcsóbb termékekre is, mert nagyon sokan csak ezt tudják megfizetni. Általános tapasztalat, hogy a vevők többsége a harmadosztályú árut keresi. Annyi viszont nincs belőle. Az ablakok közül legtöbben az üvegezés nélküli kereteket veszik. Nem gondolnak arra, hogy később a helyszínen be- üvegeztetni többe kerül, mint kész állapotában a helyére falazni. Ezzel ellentétben megjelentek az extra igények is. Akadt olyan vevő is, aki még a beltéri ajtókat is csak boltívesen tudta elképzelni. Hiába győzködte az eladó, hogy az úgy nem lesz jó, csak hosszas rábeszélésre engedett. Mint, ahogy az élet más területein, úgy itt is eltűnni látszik a középkategória. A legtöbben vagy nagyon olcsót, vagy nagyon drágát keresnek. Építkezzünk?! Miért, miből és hogyan E három, első nekifutásra költőinek hangzó kérdésből az elsőre mindenki magától tudja a választ: a mindenkitől és minden közüzemi szervtől viszonylag független, nyugodt családi otthon megteremtése a cél. Első lépésként vásárolunk egy telket, ami az alapvető infrastruktúrával — ivóvízzel, árammal és csatornával — lehetőleg rendelkezik. Az árak változók: a megyében 400 és 10 ezer forint közötti négyzetméteráras telkeket lehet venni. Amennyiben ennek a tulajdonlapja már földhivatali iktatással a birtokunkban van, gondolkodhatunk az építkezésen. Első lépésként egy tervezőmérnököt kell keresnünk, akinek elmondjuk az elképzeléseinket, s ő anyagi lehetőségeink mértékében megtervezi álmaink házát — | belefektetett munkájától füg- ! gően 10—200 ezer forintos árért. Az épület megvalósíthatóságát az önkormányzati ha- | tósági osztály műszaki irodája engedélyezi, amihez a szükséges okmányokkal az építészmérnök általában rendelkezik, s a hivatali ügyintézést is elvégzi. Az előterveket, a tervmódosításokat követően, a szomszédok felebbezéseinek jóváhagyása után megkezdődhetnek a tényleges munkálatok. Mint mindenhez, ehhez is három dologra van szükség: pénzre, pénzre és pénzre, mellékesen kötélidegzetre. Az előbbi problémák miatt az illetékes önkormányzathoz fordulhatnak a fiatal házasok, az első lakáshoz jutás okán támogatásért folyamodhatnak. Ennek mértéke településenként változó: 100—400 ezer forint körül mozog az igényelhető összeg. Beadott kérvényünk után a hivatal elvégez egy környezettanulmányt, illetve a kérvényünk adatai alapján megítélnek egy bizonyos összeget (nem feltétlenül a maximumot!). Továbbá az OTP lakástámogatási, építési kölcsöneit is igénybe vehetjük, amennyiben némi fedezetet fel tudunk mutatni, illetve vállaljuk az esetleges kamatterheket — amiket általában legalább 10—15 évig tör- lesztenünk kell. így, kimerítve gyakorlatilag az összes pénzügyi forrást, körülbelül összejöhet az építkezéshez szükséges összeg fele. A többit barátoktól, szülőktől lehet kérni. Az egyre emelkedő építő- anyagárak miatt — itt van szerepe a kötélidegzetnek — megkezdhetjük az olcsó anyagok utáni keresgélést. Az idő telik, s baráti, munkatársi segítség igénybevételével az alapokra falak, ezekre előbb- utóbb tető kerülhet. Áll a ház, és egy összegzés után kiderül, hogy „alsó hangon” számolva már közel 1-1,5 milliónál jár a beruházásunk. Ekkor csupán a belső rendbetétel és a berendezés van hátra. Erre ráérünk, pontosabban a pénztárcánk „súgja”, hogy nem kell annyira sietni; és öt—tíz év alatt otthonossá tehetjük kis családi házunkat. Kevés az önkormányzati telek Régebben, ha a nyíregyházi városi tanács úgy ítélte meg, hogy kevés a városban az építési telek, akkor egy arra alkalmas helyen utcát nyitottak és házhelyeket parcelláztak ki. Annak néztünk utána, hogy ma milyen építési telkeket tudnak ajánlani azoknak, akik fészekrakásra adják a fejüket. A nyíregyházi polgármesteri hivatalban Koppány Ta- másnét, a vagyoniroda munkatársát kérdeztük: — A város határain belül hol tudnak most építési telket megvételre ajánlani és mennyiért? — Jelenleg Oroson, a Megy- gyes úton van három telek, egyenként kilencszáz négyzet- méteresek. Darabja ötszázezer forintba kerül. Azért ilyen olcsó, mert a talajviszonyok miatt csak cölöpökre lehet építkezni rajta. Ezenkívül Borbányán, a Tímár utcán található egy 1400 négyzetméteres házhely, ami közel négyszáz négyszögölnek felel meg. Ez teljesen közművesített, és egymillió-kétszázezer forintba kerül. — Mindig ilyen szegényes volt a kínálat? — Nem. Korábban jóval .több telket tudtunk ajánlani az érdeklődőknek. Akkor még kaptunk hozzá állami támogatást is. A városban két évvel ezelőtt eléggé nagy részt nyilvánítottak belterületté, lenne elég hely új utcákat nyitni. A gond az, hogy az önkormányzatnak meg kell venni a területet, és nagyon sokba kerül a teljes közművesítés. — F. T. — Szülői segítség nélkül nagyon nehéz Nagy fába vágták a fejszéjüket A nyolcvanas évek legelején Lengyelországban teljes utcasorokat láthattunk, ahol csak a csupasz falú házak sorakoztak vagy éppen hogy tető alá kerültek. A hirtelen bekövetkezett gazdasági hanyatlás miatt nagyon sokan nem tudták befejezni az elkezdett építkezést. Valami hasonló következett be nálunk a kilencvenes évek elején. Az egyik ilyen nehéz helyzetbe került fiatalemberrel a minap beszélgettünk. Sztanyó Tiborék három évvel ezelőtt szánták rá magukat az építkezésre. Vettek is egy telket Nyíregyházán, a Kéményseprő utcában. Elképzelésük szerint pincézett, fölötte kétszintes házról álmodoztak. A továbbiakat mondja el ő maga. — Mennyi alaptőkével kezdtek hozzá? — Induláskor mindössze százötvenezer forintunk volt. Az építési telkek már abban az időben is három—négyszáz- ezerbe kerültek. Végül sikerült úgy alkudnunk, hogy részletekben is kifizethettük a házhely vételárát. Ezután megterveztettük a lakást, és az engedélyezés után kaptunk az önkormányzattól 80 ezer forint vissza nem térítendő (első lakáshoz jutóknak járó) támogatást, és 450 ezer forint kamatmentes kölcsönt. Legalább volt miből elindulni. — Hogyan folytatták? — 1994-ben bekerítettük a telket és megépítettük az alapot a pincével együtt. Abban az évben már nem telt többre az erőnkből. Tavaly márciusban raktuk fel a falakat, és még a nyáron tető alá hoztuk az építményt. Eközben megigényeltük az OTP-től a gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezményt is. Volt egy kis gondunk vele, mert a bank kevesellte az önerő nagyságát, ezért csak három részletben kaphattuk meg. Fő az, hogy végül sikerült. Menet közben, amikor egy kevéske pénzünk összejött, azt mind ebbe a házba fektettük. Sztanvó Tibor — ...és menet közben elfogyott a pénz. Gondolom. így történt? — Igen. Úgy gondoltuk, hogy ebből a pénzből sikerül eljutnunk a műszaki átadásig, és legalább egy szintre megkapjuk a lakhatási engedélyt. Egyre reménytelenebbnek látszik a dolog. Módunk lenne 300 ezer forint hitelt felvenni az OTP-től, de a tíz év alatt a kamatokkal közel egymilliót fizetnénk vissza. Tíz évre el- adósodnánk, és még ezzel sem biztos, hogy az építkezés végére érnénk. A mai kamatfeltéelek mellett kész ráfi- :etés építési kölcsönt elvenni. — Egy házépítés so- án hol lehet költséget ne gtakarítani? ' -— Az építőanyag irán nem sokat lehet porolni. A szállításon nár annál többet. Mi sak egy kőművest fogadtunk fel, a segéd- nunkát mi magunk aduk. Ezenkívül az ácsolt fizettük pénzben. — Számításaik sze- int mennyibe kerül mai áron) egy 100 tégyzetméteres, pincés •s tetőtér-beépítéses saládi ház? — Legalább 5—6 nillióba. — Mit tudna taná- solni azoknak, akik nég csak most szánják á magukat a házépítésre? — Akik nem tudnak legalább 4—5 milliót innen-onnan összeszedni, azok ne fogjanak bele, mert nem tudják, hogy mit vállalnak. Jobban járnak, ha inkább vesznek egy kisebb méretű kész lakást (akár lakótelepit is), és később, ha anyagilag is megerősödnek, elcserélik egy nagyobb kertes házra. A mai világban egyik napról a másikra szűnnek meg munkahelyek, és akik hosz- szú távra lekötik magukat hitelekkel, azok nem tudnak még mozdulni sem. Fekete Tibor A tilalomfák között csendben áll a ház Bozsó Katalin felvételei
