Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-30 / 25. szám

A startos polgármester Petri István korban a fiatal, letöltött idő szerint az „öreg” polgármesterek közé tartozik, hiszen 1990-től áll a falu élén. Nem sokkal korábban, 1983- ban költözött a faluba, méghoz­zá véletlenül. Feleségével Ökö- ritófülpösön kaptak pedagógusi állást, szolgálati lakást pedig Rápolton. így lettek rápoltiak. Három év után eljött az iskolá­ból, és az ököritófülpösi tanács­nál helyezkedett el a szociálpo­litikai osztályon, végül pedig a Start Rehabilitációs Vállalat ököritófülpösi egységeinek vezetője lett. Ez magában is egész embert kívánó feladat, 1994-ben mégis úgy döntött, újra vállalja, vállalnia kell a megmérettetést. A rápoltiak pedig ismételten bizalmat sza­vaztak neki. Feladatát tovább­ra is tiszteletdíjasként látja el, de ha szükséges, akár a nap 24 Fetri István órájában a község lakói rendel­kezésére áll. Azt vallja, az em­berek problémáival nem csak a fogadónapon, hanem akkor kell foglalkozni, amikor felke­resik őt. Csak az ilyen, kölcsö­nös figyelmen és bizalmon ala­puló együttműködés tarthat össze egy közösséget. Horgászok paradicsoma A Szamos vize elborította az ártéri legelőt, felkúszott a töl­tés falára, de át már nem csa­pott rajta, így nem esett baja Rápoltnak. A folyóban rejlő lehetőségeket az önkormányzat szeretné az eddiginél jobban kiaknázni, méghozzá a falusi turizmus fellendítésével. Mió­ta a román oldalról nem úszik felénk méreg, újra elszaporod­Felújított emlékmű A rendszerváltás óta szinte minden település elkészítette a maga világháborús vagy ’56-os emlékművét, de kevés helyen találunk hasonlókat a régi rend­szerekből. Rápolt a kevesek közé tartozik, a képen látható emlékmű az első világégés után készült, az önkormányzat pedig néhány éve felújíttatta. tak a halak, így igazi horgász­paradicsommá válhat a falu. Strandja nincs, de aki pihenés­re, nyugalomra, jó levegőre és egy kis horgászásra vágyik, annak ideális hely Rápolt. Szál­lást magánházaknál adnak, a jövőben pedig víkendtelkek kialakítását és értékesítését ter­vezi az önkormányzat. Halló, Rápolt! Már működik két nyilvános készülék a falu főterén, de a lakossági bekötéseket csak 1996-ra ígérte a Matáv a rápolti igénylők számára. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Dojcsák Tibor Csendes zug a Szamos partján Rápolt olyan település, ahon­nan a busz is visszafordul. Az ököritófülpösi az egyetlen út, amelyik ide vezet. Két oldalról mező, a harmadikról a Szamos határolja és zárja el a tovább­haladás útját. Elzártsága hát­rány, ugyanakkor sok szem­pontból előny is, mert a ben­zingőzös, rohanó világban megfizethetetlen egy ilyen jó levegőjű, csendes kis zug. Tá­vol a zajtól, de mégis közel mindenhez, hiszen a legköze­lebbi falu alig két, Mátészalka és Csenger pedig 25—30 kilo­méterre helyezkedik el. Napja­inkban sokan újra felfedezik a falusi életben rejlő szépséget lehetőségeket, és vissza-, illet­ve kiköltöznek vidékre. Talán az elnéptelenedő Rápolton is segít ez. A falu lélekszáma az elmúlt évek adatai szerint foko­zatosan csökken, ma 213-an élnek itt. A falunak önálló kép- viselő-testülete és saját polgár- mestere van, de közigazgatási­lag Ököritófülpössel alkot kör­jegyzőséget. Petri István tisz­teletdíjas polgármester főállás­ban Ököritófülpösön dolgozik, hivatalában kerestem fel egy beszélgetésre. — A csend és a nyugalom a fő értékei ennek a Szamos par­ti kis községnek. A lakosság közel hatvan százaléka idős ember, gondoskodásra szorul. de sajnos az elkövetkezendő időszakban a szociális kiadáso­kat vissza kell fogni, pedig min­denkinek nagy szüksége lenne arra, amit kap. A múltban sem volt könnyebb helyzetben az A kis falu téli örömei önkormányzat. Amikor meg­alakultunk, nem volt a faluban gázcseretelep, építettünk egyet. A gond a község alacsony lé­lekszámúban rejlik, emiatt ka­punk nagyon kevés pénzt ki­adásainkra, pedig egy 500 lel­kes településen is annyiba ke­rül az ilyen beruházás, mint nálunk. Ennek ellenére halad­tunk. A gázcsereteleppel egy­szerre megépítettük az orvosi rendelőt és az öregek napközi otthonát, felújítottuk a régi első világháborús emlékművet, és készült egy ravatalozó is. — A gázberuházásból kima­radtak? — Nem volt elég igénylő, több okból is. Mint mondtam, öregedő a község, az idősek jó része pedig nem kérte a gázt. Féltek, hogy fel­megy az ára, mint az olajé, más­részt pedig sokba ke­rülne a kis paraszthá­zakba kon­vektorokat vagy köz­ponti fűtést beépíteni. Ez nem je­lenti azt, hogy a ké­sőbbiekben nem lesz gáz Rá­polton. A következő évben sze­retnénk körülbelül 1 kilométer hosszúságban új utat építeni, mert a régi már nagyon lerom­lott állapotban van. — Vannak munkalehetősé­gek a faluban?-— Nincsenek. Az önkor­mányzat foglalkoztat négy em­bert, a többiek a szomszédos községekben, például itt, a Start Rehabilitációs Vállalat ökö­ritófülpösi telepén dolgoznak vagy mezőgazdaságból élnek. Az önkormányzat dolgozói te­vékenykednek az öregek nap­közi otthonában, a terményda­rálóban, a tejcsamokban, és ők látják el a hivatalsegédi teendő­ket is a polgármesteri hivatal­ban. Jószágszerető emberek él­nek itt, ez lehet az oka annak is, hogy itt négyszer annyi te­hén van, mint a szomszédos 2000 lelkes településen. Pró­bálnak az emberek valamiből jövedelmet vagy fizetéskiegé­szítést szerezni, és erre helyben csak a mezőgazdaság ad lehe­tőséget. Az önkormányzat is próbálja ebben a lakosságot segíteni, például létrehoz­tunk egy tejcsarnokot és egy terménydarálót. Min­dent az önkormányzat felada­tai közé kell sorolni. Itt is volt téesz, közösen több községnek, majd feloszlott, és csak Ököritó és Rápolt maradt benne. Rápolton a tsz-időszakban semmilyen beruházás nem tör­tént, egy árva fillért sem hagy­tak itt. — Van a községben iskola? — Nem, a gyerekek Ökö- ritófülpösre járnak iskolába és óvodába. Ennek az az oka, hogy öszesen 17 iskolaköteles korú gyerek él a faluban. A be­járás megoldott, a buszjárato­kat a Volánnal egyeztetve úgy igazítottuk, hogy ez ne jelent­sen gondot. A bérletek árát pe­dig az önkormányzat téríti. A Don-kanyar vitéze Vitéz Erdélyi Béla Lassan négy éve működik Rápolton az öregek napközi otthona. Ki tudja miért, az idősek ritkán térnek be ide, de ebédet sokan igényelnek. A dolgozók ezt elhozzák Ökö- ritófülpösről, mindenki laká­sába elviszik. Egyetlen ember jár fel ide minden délben ebé­delni, Vitéz Erdélyi Béla. A Vitéz előnevet ő nem örököl­te, hanem kiérdemelte. A Don-kanyarból tért haza, a harcokban szerzett érdemei­ért kapta a kitüntetést. Sok időt tölt a szobájában, de ezt a kis déli sétát fontosnak tart­ja, biztosan ez is közrejátszik nyolcvan éven felül is kitűnő fizikai erőnlétében. A koráb­bi ciklusban önkormányzati képviselő volt és tevékenyen megszok­ják. Ad­dig is ő minden délben feljár ide. Egyedül él, de kitűnő el­foglaltságot talált magának, könyvet ír. AII. magyar had­sereg tiszti iskoláit végezte, hadnagyként ment a Don-ka- nyarba. 1942 júniusától harc­ban álltak a szovjet csapatok­kal. Béla bácsi egy századot vezetett, amelynek kétharma­dát haza is hozta a frontról. Harcaikról és túlélésükről, a II. magyar hadsereg bukásának okairól és következményeiről szól könyve, amelyből részle­teket közlünk folytatásokban az Új Keletben. A szépirodal­mi igényű dokumentumköte­ten kívül hadtörténeti tanulmá­nyok írójaként is ismerik Vi­téz Erdélyi Bélát, a II. magyar hadsereg volt tisztjét. részt vett a napközi otthon létreho­zásában. Neki is mások voltak az elképze­lései, de bízik ab­ban, hogy egyszer még igazi öregek napközi otthoná­vá válik az intéz­ni é n y . Talán csak annyi kell, hogy az emberek Móricz Ferenc Az 1990- es önkor­mányzati képviselő- testületből ketten ke­rültek be az 1994-es újba. Az egyik em­ber a pol­gármester, a másik Móricz Fe­renc képvi­selő, akiel>' ben a' cik- lusban al­polgármes­ter lett. A következő választáson már nem hiszi, hogy indul, mert nagyon sok idegesség és probléma jár ezzel a munká­val. A legnagyobb gondként az információhiányt említette. Távol vannak Nyíregyházától, nem tudnak a pályázati lehetőségekről. így maradt le Rápolt az 500 leiken aluli tele­pülések gázberuházási támoga­tásáról. Móricz Ferenc tősgyökeres rápolti, az átalakulás óta nö­vénytermesztéssel és már 30 éve jószágtartással foglalkozik. Búzát, napraforgót termel el­adásra, kukoricát saját szükség­letre és földbérletre. A búza ára szomorú emlékeket idéz Rá­polton. Tavaly a kereskedőkkel megalkudtak mázsánként 970 forintos árban, végül csak 915- öt kaptak, de ezt már csak köz­ismerten jó minőségű áru­juk leadása után közölték ve­lük! Hasonló a helyzet az állatte­nyésztéssel is. Nincsenek felvá­sárlók, a gazdák maguk járnak az értékesítés után. Erre az évre felcsillant egy reménysugár a tisztességes áruértékesítésre. A tévéből értesültek a búza tőzsdei áron való érté­kesítéséről, most erre szeret­nének mozdulni. Talán így nem csapják be őket. Két fejőstehén és két növen-dék szarvasmar­ha áll az alpolgármester istál­lójában, utóbbiak vágóhídra kerülnek, a magyar tarka fejős­tehenek pedig napi 20—22 li­ter tejet adnak. A tej és a szar­vasmarha fel- vásárlási ára nem túl magas, de amit „hoznak” az állatok, nagyon jól jön a nyug­díj mellé. Becsapták a gazdákat

Next

/
Thumbnails
Contents