Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-29 / 24. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. január 29., hétfő 15 Repült a felmosórongy a bujtosi csarnokban Zajos döntő Parádés felvonulás a Bujtosiban. A mindent beborító hó elől terembe menekült a megye krémje — vasárnap hat NB-s kompánia adott egymásnak randevút Nyíregyházán. Az ötlet díjazandó. Az időpont telitalálat. Jó adag szerencséje is volt a szervezőknek, elvégre a cudar hideg a kezükre játszott. így azután senki nem emelt kifogást. Ugyebár mégiscsak más zárt helyen püfölni a labdát, mint odakint, a végeláthatatlan hómezőn küzdeni az elemekkel. Tétre menő futball a csarnokban. Ha csak parketten is, de ez már valami... tiszavasvári „siker” Göncz fehérbe öltözött Amíg a város lakóinak túlnyomó hányada a másik oldalára fordult, addig a nyugha- tatlanabbja a kakaskukorékolással kelt. Megérte mielőbb kikászálódni az ágyból, a torna nyitószáma ugyanis pikáns előadást sejtetett: Nyíregyházi FC—FC Sényő. Egykori sényőiek piros-kékben és fordítva. Illetve mégsem teljesen, mert a Falatovics-team nem dobta harcba a megyeszékhelyi szerzeményeket (Barna, Paulik). Vasvári, Sényő, NYFC — ahogy illik Kákóczki és a sényői barikád (NYFC—Sényő 2-2) A kimentő hosszú távú futásoktól „megrogyott” együttesek sokáig — egy félidőig — ismerkedtek a speciális körülményekkel. Mandiner ide vagy oda, tátongó, ötméteres kapu a pálya végein — hiába. Negyedóráig semmi. A térfélcsere azután döntő változást hozott. Potyogni kezdtek a gólok, mégpedig igazságos leosztásban. Kettő emitt, kettő amott, hát persze, hogy döntetlen lett a csörte eredménye. Alighogy elporoszkáltak Szatkéék, máris dagadtak a büszkeségtől a tiszavasvári keblek. Erdei suhintott egyet, mire a kisvárdai Czene kapus szomorúan konstatálta: ez bizony beakadt. Mármint a „bogyó” a léc alá. A képlet később sem módosult: vasvári gólok futószalagon, várdai asszisztálással. A harmadosztályú legénység „kettese”, Czap ezt felettébb nehezen viselte. A védő keményre vette a figurát, majd — perpatvarba keveredvén Ficze sípmesterrel — rövidesen a partvonalon kívül találta magát. Villant a piros lap, amit az ukrán fiú kénytelen-kelletlen tudomásul vett. A harminc perc befejeztével elsöprő vasvári siker (4-0). Újabb derbik újabb résztvevőkkel. Debütált a Nyírbátor— kiadós zakóval. Az NB III-as gárdát négyszer mattolta a fokozatosan bemelegedő sényői alakulat. Mondta is a bátori Lukács Tibor: — Rosszul játszottunk, nem értünk vissza időben. Az emberfogó rátapintott a lényegre. Mint ahogy ugyanő bosszúsan csapott a levegőbe, midőn csapata elvérzett az NYFC ellen. No, ez nem akármilyen csata volt! A Nyíregyházától elpártolt hálóőr. Kormos egy darabig mindent védett, amit csak lehetett, ám... Történt, hogy a második játékrész derekán a derék portás összefutott a vehemensen közlekedő Sirával. A karambol látványosságát emelte az ifjú csatárcsillag által bemutatott hosszas légiút. A kaland zárásaként a támadó húzta a rövidebbet — ápolni kellett. Erre már Ficze sporttárs sem maradt tétlen, zsebében matatva előrántotta fenyítőeszközét, a piros cédulát. Kormos dúltFotó: Racskó fúlt, tegyük hozzá: némi joggal. A szigor drákói volt, a cselekedet —• legalábbis kívülről úgy tűnt, hogy a kapus előbb találta el a labdát, mint a támadó lábát —viszont enyhébb elbírálást érdemelt volna. A kapuskesztyűt öröklő Lukács megtette a dolgát, kollégái a „semmiből” két gólt varázsoltak, esélyük mégsem lehetett a diadalra. Az ebédet otthon elfogyasztó ezerfejű egy óra tájékán arra érkezhetett a csarnokba, hogy a csoportgyőztesek (Tiszavasvári, Sényő) társaságában a Nyíregyházi FC és a Rakamaz lépett tovább a legjobb négy közé. Tehát érvényesült a papírforma. A selejtezőmérkőzések eredményei: A csoport: Nyíregyházi FC— FC Sényő 2-2 (0-0), Sényő— Nyírbátor 4-1 (1-1), NYFC— Nyírbátor 3-2 (1-0). Továbbjutott: FC Sényő, NYFC. B csoport: Tiszavasvári— Kisvárda 4-0 (1-0), Tiszavasvári—Rakamaz 3-0 (1-0), Kisvárda—Rakamaz 2-2 (1-1). Továbbjutott: Tiszavasvári, Rakamaz. Elődöntők: Sényő—Rakamaz 5-0 (1-0) Az első elődöntő mérkőzésen — a keresztbejátszásnak megfelelően — az A csoport első helyezettje, a Sényő meccseit a B-második raka- maziakkal. Az előzetes latolgatás — a sényőiek esélyesebbnek mutatkoztak — beigazolódni látszott, amikor a sényői Balogh még az első félidőben előnyhöz juttatta övéit. A Rakamaz jelentős erőket mozgósított az egyenlítés érdekében, a befejezésnél azonban mindig hibádzott valami. Ezt nem mondhattuk el a sényői Leltről, aki — már a második játékrészben — a kapufa közreműködésével kettőre duzzasztotta a sényői előnyt, nem sokkal később pedig szinte ugyanoda — a jobb alsóba — tüzelt. Az NB III-as együttes erőfeszítései ekkor már alábbhagytak, Ötvös és Kovács találata már csak hab volt a pontosabb, határozottabb játékot mutató Sényő tortáján. Tiszavasvári— Nyíregyháza 2-1 (1-0) A papírforma alapján a két legizmosabb gárda találkozott az elődöntő másik ágán. A nyíregyháziak és a tiszavas- váriak randevúja enyhe N YFC- fölénnyel kezdődött, ez, továbbá Kovács Imre kapufája meghozta a megyeszékhelyi közönség hangját. Lüktetett a mérkőzés, itt is, ott is adódtak lehetőségek, végül Lente döntött úgy, hogy éles szögből leadott lövésével megnyitja a gólok sorát. Az egy- gólos vasvári előny vastagabb is lehetett volna, ha az első játékrész finisében pontosabban céloz az exnyíregyházi Erdei, de így 1-0-át mutatott az eredményjelző a szünetben. Ez az állás nem tetszhetett különösképpen a Hófehérkét utánozó Göncinek (a nyíregyházi játékoson fehér mez, nadrág, biciklisnadrág és térdig érő zokni — természetesen az is fehér — díszelgett), aki a második játékrész kezdete után nem sokkal egalizált. Kicsit később a labda helyett saját magát juttatta a hálóba az agilis játékos, ám Ficze játékvezető természetesen nem díjazta az alakítást. Göncz Bertalan főszerepben maradt, ugyanis a felső léc tűBagoly beköszönt Mint az köztudott,Bagoly Gábor, megannyi nyíregyházi gól gazdája a télen Debrecenbe szerződött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy — ha ideje engedi — ne látogatna haza szeretett csapatához. Természetesen a kefehajú csatár felbukkant a Buszacsában is, így sokan kezet rázhattak vele. — Három hét telt el azóta. hogy Debrecenbe igazoltam — felelte érdeklődésünkre. — Ezalatt részt vettem a csapat szlovákiai edzőtáborozásán, s pályára léptem —- kezdőként — a Kaba és a DEAC elleni előkészületi mérkőzésen. Nem sokáig időzöm itthon, hétfőn máris továbbállok. A DVSC Ciprusra utazik, nekem is ott a helyem a repülőgépen. Egészen február 6-ig vendégeskedünk a mediterrán szigeten, ott a tervek szerint öt meccset játszunk. Ahogy tudom, svájci és hazai csapatokkal találkozunk. Meglehet, Kovács Kálmán, Kozma József, valamint Kiprich együttesével, az Apoel Nicosiával is összeméri erejét a Löki. — Arról értesültünk, hogy sérült voltál. — Az új futballcsuka csúnyán feltörte az egyik lábujjamat, méghozzá annyira, hogy apró orvosi beavatkozársa volt szükség. De mindössze három napót hagytam ki emiatt. Most már rendben vagyok. . réshatárát puhatolta — nem éppen puha lövéssel. Kétségtelenül szép, ám nem eredményes jelenet volt. Nem így Veress helyzete, aki Feke hálójába juttatott egy levágódó labdát, ismét vezetéshez segítve Vasvárit. A finis parázs hangulatúra sikeredett, a piros-kékek (legalábbis elvben piros-kékek) a kapufát centizgették — a vasváriak pedig a döntőbe jufottak. Az 5. helyért: Kisvárda—Nyírbátor 2-1 (0-1) Az „alsóházi” összecsapáson a Sényőről visszatért Szegedi találatával a Nyírbátor még előnyben volt a szünetben, azonban Czap és Kőrizs mesterkedése 2-1 arányú kisvárdai sikert eredményezett, ami egyben azt is jelentette, hogy a várdaiak az ötödik helyen végeztek. A 3. helyért: Nyíregyháza— Rakamaz 5-2 (4-0) Rögtön az első játékrészben . eldőlt, hogy a magasabb osztályú gárda fogja megnyerni a csatát. A gólok — öt perc eltelte után — sorban záporoztak, Németh, Kákóczki, Kiss és Unchiás is feliratkozott a gólszerzők népes táborába, miközben Bessenyei kapufát lőtt. Térfélcsere után leállt a nyíregyházi gépezet, ekkorra viszont beindult a rakamaziak „titkos fegyvere”, Vitkai Elemér kapus. „Elöl többet segíthetek!” alapon levette kesztyűjét, és az ellenfél kapuját rohamozta. Sikerrel, hiszen felavatta kollégáját, majd a második rakamazi találat megszületésében — ezt Thuróczi jegyezte — is szerepelt vállalt. A záróakkordot Kovács játszotta le, beállítva az 5-2-es végeredményt. Győzelmével az NYFC harmadik lett, míg a Rakamaz negyedikként „abszolválta” a tornát. Gól- és kólásdobozeső Döntő: Tiszavasvári—Sényő 3-2 (1-1) Csendes meccsnek indult, aztán... Előkerültek a kólás- dobozok és a felmosórongy is. A kispályán már-már profinak számító Tiszavasvári harcolta ki a vezetést Kiss János találata révén. Kiss-gól, nagy öröm — legalábbis a vasváriak táborában. A gyógyszergyáriak azonban nem örvendezhettek túl sokáig előnyüknek, erről Kovács István jobb alsó sar- kos lövése gondoskodott. A Sényő akár a vezetést is megszerezhette volna, ám Ötvös látványos szólója végén a bal alsó mellé tüzelt. A második 15 perc elején egy Rubóczki-lö- vés, majd egy Ötvös-kapufa tapsoltatta meg a közönséget, gól mégis a másik oldalon esett, méghozzá Rosu révén. Megélénkült a mérkőzés, sokasodtak a helyzetek, kár, hogy jó néhány nem a (terem)futballra emlékeztetett. Az addig normálisan folydogáló mérkőzésből a félidő derekán pankráció lett. Történt,fiogy Lőrincz játékvezető vitatható büntetőt ítélt a Tiszavasvári ellen, mire a „vegyészek” hevesen tiltakozni kezdtek. A bíró ,>pori kiállította Figét, és a vasvári játékosok nem a legszalonképesebb módon próbálták jobb belátásra bírni a sípmestert. Több sem kellett a nézőknek —- a közönség érezhetően a Sényővel (de talán helyesebb kifejezés: a Tiszavasvári ellen) volt —, akik összeszólalkoztak a vasvári labdarúgókkal. Volt, aki csak mutogatott, de a kólásdobozok is célba vették — és találtak is ;— a pályát, pontosabban a kéksárga mezeseket. Utóbbiak sem tétlenkedtek, bevetették — a szó több értelmében is — a közelben fellelhető felmosórongyot (és még egy s mást), ily módon hadakozva a drukkerekkel. Végül csak sor kerülhetett a büntetőre, melyet Kovács biztos lábbal értékesített. Talán felesleges is mondani: óriási üdvrivalgással kísérve. Az izgalmak tehát fokozódtak, időközben pedig a sényői Ru- bóczki Tibort is kiállította a játékvezető. Az „egyszerű” döntőnek ígérkező összecsapásból élénk presztízsharc lett, nagy erőkkel harcoltak a küzdő felek. A döntő momentumnak aztán Lente lapos lövése bizonyult, amelyre — bár nem volt túl nehéz eset —Krizsanovszki kapusnak nem volt ellenszere. A végére egy Erdei- és egy Lente-kapufa maradt, így a Tiszavasvári megszerezte az elsőséget. A gyógyszergyáriak zajos „sikert” arattak, taps helyett füttyszó kísérte őket az öltözőbe. így látta a vasvári edző... Szikszói Lajos, a tornagyőztes edzője a következőképpen kommentálta az eseményeket: — A tornagyőzelem annyit jelent, hogy megnyertük az összes meccsünket. De biztos, hogy rossz szájízt ad a dolognak, ami a döntőben történt. Nagyjából elismerem, hogy az én játékosaim sem viselkedtek megfelelően, de furcsa érzés kerített hatalmába, hogy egy Sényő— Tiszavasvári meccsen a nyíregyházi közönség egyértelműen minket szidott. Én valahogy szívesebben vettem volna, ha a Sényőnek drukkol. Ha azt kiabálja, hajrá Sényő, elfogadom. De a történteknek egy hosszabb távra visszavezethető gyűlölködés lehetett az alapja. Nagyon sajnálom, mert nekem Nyíregyházával kapcsolatban semmiféle fenntartásom nincs! Ezt az ellenségeskedést már el kellene felejteni!
