Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Furcsaságok 10 1996. január 27.', szombat UJ KELET Amikor Toni Purshing háziállatkájáról beszél mindenki azt hiszi, hogy egy kölyökkutya a társalgás témája. Tévedés! Toninak egy sündisznókölyke van. A kis Mickey csak egy az ezrekközül, emberi lakásban lakik, mint a cicák és a ku- tyusok. — Mickey tökéletes! A legjobb barát, ami csak létezik — mondja a 18 éves Toni, Mickey „papája”. — Imád az ölemben összekuporodva üldögélni, vagy hanyatt feküdni, hogy a hasát vakargassam. Az biztos, hogy tüskés és vigyázni kell vele, de egyébként annyira kedves és annyira elővigyázatos, hogy az ember könnyen elfelejti, hogy milyen „fegyverzete” van. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy sokkal kedvesebb, mint bármelyik kutyám. — Egy barátomtól kaptam ajándékba. Akkor három kutyám volt, attól tartottam, hogy felfalják, illetve hogy összeszurkálja azokat. Eleinte megkötöttem az ebeket, de lassacskán rájöttem, hogy ez sem lett volna muszáj. A kutyák sem buták és a süni is meg tudná védeni magát, ha kéne. Erre azonban semmi szüksége, mert nagyon szeretik. A tálaikból eszeget, még ezt is elnézik neki. Amikor hazaérkezem az iskolából, a kutyákkal együtt „rohan” ő is elém, ugyanúgy ugrál, mint ők és ugatni is próbál, — ahogy a „testvérkéi”. Mickey igazi éjszakai állat, ezért legfontosabb nappali tevékenysége alvás az ágy kellős közepén. Este felébred, és jön-megy a barátaival. Nappali alvását csak akkor szakítja félbe, ha valaki jön. Az idegenre úgy fúj, mint egy macska. Amikor én jövök, és a kutyákkal együtt üdvözöl, addig nem nyugszik, amíg meg nem vakar- gatom az orrocskája tövét, meg nem simogatom a kis pofáját. Könnyen lehet, ez a tulajdonsága csak onnan származik, hogy szentül meg van győződve róla: ő is kutya. Ingyenbagót az utasoknak! szenvednek a kötelező nikotinéhségtől. Valahogy meg kell oldanunk a problémát, mert különben egész egyszerűen minden légitársaság tönkremegy, ez pedig újabb munkanélküliséget eredményez! Az az igazság, hogy a nemdohányzók más rágóbagóba és a tubákba is belekötöttek, mert szerintük bűzlik tőle a repülőgép... Mondjuk néha tényleg előfordul, hogy egy utas nem talál pontosan bele a kis tégelykébe, de hát istenkém, mindenkit érhet baleset... Mindenesetre a légitársaságok nagyon remélik, hogy ötletük szíves fogadtatásra talál a dohányosok körében. — Közvéleménykutatást tartottunk hajdani utasaink között és egyértelművé vált, hogy hiányolják a dohányzás lehetőségét a légi utakon. Javaslatunkat fanyalogva ugyan, de jó szívvel fogadták, érzik belőle a jóindulatot, azonban az ötven százalékuk köszöni, hallani sem akar róla a gyakorlatban... Egyes első osztályú utasok — akik életükben nem gondolták volna, hogy valaha bagót 'fijjjftak'fféVá levét köpköd- ríi 'l^'hufitöróáaft fogják fel a dolgot —csak az idegeiket megnyugtathassák! Egyes lapvélemények szerint nem volt jó ötlét a bagó rágásának bevezetése, mert a vendégek keserű szájízzel távoznak a gép fedélzetéről, valamint az utas lehellete is sokkal kelle— gl* m e 11 e n e b b , i mintha döfj hányoznának, mondták a légikísérő kisasszonyok. Amikor az amerikai légitársaságok belföldi járataikon bevezették a teljes dohányzási tilalmat, az utasok java része, elfordulván a légi közlekedéstől, más utazási formákat kezdett választani. Az eredmény: milliárdos veszteségek, félig üres repülőgépek. Az elvekből — és immár a törvényekből — engedni már nem lehet, — marad a füstmentes utazás azonban valamit csak kellett tenni az utasok visszacsábításának érdekében. A nagy ötlet néhány hete pattant ki az egyik vezető menedzser agyából: rágni való bagót és tu- bákolni való dohányport kell adni a kedves utasnak, az majd elmulasztja nikotinéhségét! Az ötletet követte a tett! Ingyenbagót kap minden utazó vagy ha ettől undorodna, az orrába tömheti a „sznüsszt” azaz a tubákot, így könnyítve szenvedélye vágyain. A rágóbagóval együtt csinos kis köpőcsészét is osztanak, hogy abba sercintsen a delikvens. — Felszállás előtt jön a stewardess és a kávé, tea, mogyoró mellé „sznüssz és tugg- tubákot” is kínál. Ez a legtöbb, amit tehetünk — mondja bánatosan az egyik légivállalat szóvivője — reméljük, hogy ezzel sikerül valamelyest visz- szacsábítani az utasokat. Jelenleg inkább buszon vagy kocsival mennek — és ami a legnagyobb veszély ránk nézve: vonattal utaznak! A nagyobb cégek privát gépeket bérelnek, vagy egész egyszerűen vásárolnak egy repülőt és így nem Egy amatőr kutató, aki egy új-zélandi szigeten végzett ásatásokat, nagyon furcsa zárványleletre bukkant—egy hatalmas őskutyára. Százhatvanmillió évvel ezelőtt nem csak dinoszauruszok voltak a Földön. Krokodilok, repülő gyíkok és egyéb kisebb, nagyobb jópofa élőlények lakták a bolygót —- no meg egy tizennyolc méter hosszú és 12 méter magas őskutyafajta, amelynek megkövesedett csontvázára most bukkant a szerencsés kutató. Az őskutya igazi szörnyeteg volt! Igazi bestia! Szőre nem volt, bőre pedig olyan lehetett, mint a csiszolóvászon. Hatalmas, és tűhegyes fogazata, óriás pengeszerű karmai tették sikeressé a vadászatban, mert természetesen ragadozó volt, méghozzá a legveszélyesebb fajtából. — A leletet kiásás után az auclandi múzeumba szállítottuk — meséli a felfedező — Anthony Boswin. — Amikor meglátták, nagyon megdöbbentek — egyrészt a méretei miatt, másrészt, mert teljesen ép volt. — A tudósok azt mondják, hogy azelőtt még soha sem láttak és nem is hallottak dinoszauruszkutyáról, ezért gondolták úgy, hogy a kutya is egy kisméretű ősgyíktól származtatható. Doktor Boswin, aki nyugdíjas állatofvös, 1990-ben lett gyakorló amatőr régész és rengeteget utazott és kutatott Ausztráliában, Uj-Zélandon ősi biológiai zárványok után kutatva. A jurakori kutyát — felfedezése után — Canissaurusnak nevezte el. Amikor a leletre akadt, először egy hatalmas láb került elő, majd egy óriási tömbben maga a csontváz. Hat hónapig tartott, amíg négy munkatársával együtt kiszabadították a szinte már megkövesedett tőzegbörtönéből. A számítások szerint a lény súlya körülbelül tíz tonna lehetett. Feltehetően valami katasztrófa következtében nyelhette el az ősláp, ami aztán nagyon hamar száradhatott ki. Az ősállat állkapcsa nagyon emlékeztet a mai kutyáéra — mondja doktor Boswin. A hátán tarajszerűen szintén borotvaéles lemezek helyezkedtek el, egészen a farkáig. Leginkább a mancsai azok, amelyek eltérnek a mai kutyáétól. Hosz- szú ujjait és körmeit valahogy úgy használhatta, mint a mai mosómedve vagy a majom. Az szinte biztos, hogy a megragadott áldozatát a karmai közt tarthatta, úgy fogyasztotta el. A tudósok szerint a jurakorban százezerszámra élhettek hasonló lények az őserdőkben és az ősszavannán, iszonyatos rendet vágva a növényevő hüllők és ősemlősök között. Úgy tartják, hogy a dinoszauruszokkal együtt pusztulhattak ki, valamilyen titokzatos világkatasztrófa következtében. egy sündisznót
