Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
$ 1996. január 27., szombat Költő-toll UJ KELET Illés Zoltán: Mikor... Mikor verset írok, Könnyek nélkül sírok, Vagy hangtalan nevetek, Csókok nélkül szeretek, Kiabálok szótlanul Ha sok emlék átkarol, Ha a fájdalom szétszakít, Vagy a Nap tüze el vakít. Nektek írok Jóbarátok, Hogy tudjátok, Mit érzek, s látok... Evolúció Vadember. Kis ember. Kész ember. Szép ember. Gazember. Félember. Más ember. Új ember. Jó ember. Nagy ember. November. December. Boldogság Boldogság? Óh, mondd, mi az? Árusnak a jó piac, Péknek, ha kenyér kél, Hajónak lenge szél, Harcosnak a győzelem, Zsarnoknak a gyötrelem, Népnek az igazság, Méhnek a szép virág, És én ha álmodom, Olykor egy méh vagyok, De nekem, óh, világ, Nem jutott még virág. Az oldalt szerkesztette: F. Sipos József Fotók: RacskóTibor Sok kedves olvasónk hiányolta, hogy lapunk nem vállal ja fel a megye szépirodalmát, és kulturális oldalainkon hiába kérnek helyet maguknak az irodalmi alkotások. Ezt a hiányt igyekszünk pótolni azzal, hogy a jövőben rendszeresen irodalmi oldalt állítunk össze. Az alkotások mellett igyekszünk bemutatni Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi társaságait, fiatal íróit, költőit, szeretnénk minden hónapban találkozni egy új könyvvel, elsősorban a környezetünkben élő alkotók munkáival. Jó lenne, ha a pályakezdő fiatalok is megtisztelnének bennünket bizalmukkal, és olyan szellemi műhellyé válhatnánk, ahol az alkotás és a tanulás válna igazi értékké. így a már „befutott” alkotók színvonalas munkái mellett helyet kaphat a fiatalok „Új Hangja” is. Megyénk irodalmi életét ismerve mindez lehetséges, ha mellénk állnak — elsősorban az alkotók. Forgó Sipos József: Arcod, a százszínű rózsa tél van az álom is szunnyad ilyenkor hó alól bújok öledbe szerelmem tél vagyok én is jég a szakállam fagylángot szítok inged alatt arcod a százszínű rózsa varázsa csend szava dermed a szádon szisszen a szél és nyikkan a hó dunnája alatt ébred az álom könnye a télnek a jégcsap fagy tavaszul szemed árkaiban. Lefler György: Minden nélkül Mondod: néhanap megesik veled, hogy gyermekpámád kutatja kezed csücskét keresve amint egykor rég, ha felríkatták álmod rossz mesék. Puha kispárnád elszállt tollpihe, nem fogódzhatol most már semmibe. és mégis az öt félve hajló ujj ököl görcséből kérővé csitul. Hetven éve született Nyíregyházán, 1926. január 30-án született Fábián Zoltán — elmondása szerint véletlenszerűen. Szülei ugyanis egy Hajdúdorog melletti majorban éltek akkoriban, ahol az édesapja gazdatiszt volt. Mivel a major közelebb esett Nyíregyházához, mint Debrecenhez, így édesanyját az itteni kórházba hozták be szülni, amikor elérkezett az idő. Később, 1944-ben a véletlen ismét a városba sodorja. Leventeként lövészárok ásására viszik, ahonnan megszökik. Kerékpáron Nyíregyházára jön, ahol egy ismerős család fogadja be. A véletlen itt is közbeszól. Ebben a családban találja meg későbbi feleségét, a szeretett Kalocsai Marikát. írói pályája az ötvenes években indul. Elbeszélései, regényei, szociográfiai írásai jelennek meg. (Utak, 1952; Hegedűszó, 1956; íme, Európa, 1958; Három kiáltás, 1961; ítélet, 1961; Déltől Hajnalig, A Költészet Napjára Az elmúlt év irodalmi szenzációja volt, hogy Ördögh János nyomdája április lire, a Költészet Napjára kiadott egy könyvet, s elhatározta, ezt évente megismétli, ezzel is támogatva a pályakezdő költőket, írókat. Megkereste dr. Katona Bélát, a megyei írócsoport vezetőjét ajánlatával, aki elsőnek Jánosi Zoltán verseit javasolta kiadásra. Az idén antológia készül. Erről beszélgettünk dr. Katona Bélával, a kötet szerkesztőjével. — Kétségtelenül jó nekünk ez az évenkénti megjelenési lehetőség, hiszen így minden esztendőben útjára tudunk bocsátani egy-egy fiatal írót, költőt. Arról, hogy végül is az idén antológia lesz, hosszú viták után született döntés. A Tiszta Szívvel-füzetsorozat írói-költői közül sokan már évtizede nem kaptak bemutatkozási lehetőséget. Ok azóta is alkotnak, s ezekből az újabb művekből szerettünk volna egy csokorravalót az olvasóknak felmutatni, bemutatni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy látni lehessen: hol is tartanak most az egyes szerzők, s maga az írócsoport?! — Mit tudhatunk az antológiáról? — Lényegében lezártuk, közel húsz szerzőtől válogattunk verseket. Elsősorban a Tiszta Szívvel-füzetsorozat- ban megjelentek szerepelnek benne, Antal Attilától Udud Istvánig. Ugyanakkor néhány, az utóbbi időben feltűnt tehetséges költőnek is helyet adtunk, így Kállai Jánosnak, Losonczi Lénának és Oláh Andrásnak is. 1965; A vízipálma, 1977; Mesterek és kapcsolatok, 1981.) Hosszú időn át az írószövetség titkára volt. Ebben a minőségben segítette a hetvenes években induló fiatal megyei írókat, költőket. Az olvasótáborok lelkes támogatójaként szinte minden évben ott találjuk Tivadaron. Az ő segítségével indultak el a tiszaszalkai Váci-napok s jött létre Gergelyi- ugomyán az irodalmi alkotóház. Közéleti és írói pályájának egy száguldó autó vetett véget tizenhárom éve Szentendrén. Válogatott írásai 1986-ban Faggatás nélkül címmel láttak napvilágot. Fehérgyarmaton kulturális társaság, míg Nyíregyházán, a Kertvárosban utca viseli a nevét. Lei Gábor: Csak csókolj it Mosolyodban halál lobban, és megtalál I gyenge lelket. Ne más, te csókolj meg, Júdás. szavakba bújva I rág telkembe újra jjazug vágyad. Ne más. Be csókolj meg, Júdás. ;j'l kutyaként kushad rmányra éhes vad árút vár. Ne más. sók ölj meg Júdás. Rovatunkban Nagy István Attila válogatáskötetét, A csoda szomjúsága címűt szeretnénk ajánlani. A negyvenhetén túl, de a létezés utáni csenden innen — számadásféle ez a gyűjtemény. Nagy István Attila 1947-ben született Debrecenben, de úgy hozta a sors, hogy eddigi élete felét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élte le. Tíz évig a fehérgyarmati gimnáziumban tanított, aztán a megyei tanács művelődési osztályára került. Színházi ügyekkel foglalkozott, ezért (is) elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Egy rövid ideig a nyíregyházi Városi Televíziót irányította, majd ismét tanítás következett a Széchelyi István Közgazdasági Szakközépiskolában. • 1989 szeptembere óta a Ke- let-Magyarország szerkesztőségében dolgozik. Az írás számára a jelenlét egyik eszköze, e megmaradt világban az igazi társakra találás talán egyetlen lehetősége. Nagy István Attila: Szomjúság adj egy korty vizet innom takarj be az éjszakával ne engedd el a madarakat vissza nem tér hozzám ez az egyetlen fecske sem ma Te fésülj meg engem egy korty vizet adj innom összezárult bennem az ég homlokomon ránccá száradt forrás vizét hozzad hallgatásod megtörik kezed minden mozdulatán.
