Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

UJ KELET 1996. január 24., szerda 15 Fedoszija után Záhony? Ötödik sebességi fokozatba váltottak Záhonyban. A me­gyei első osztályú csapat hét­főtől napi két edzéssel folytat­ja a felkészülést, mindezt Ma- dalina György felügyelete mellett. A tréner dolgát nehe­zíti, hogy a keret véglegesíté­se még nem történt meg. Erdei Árpád ügyvezető el­nök szerint négy labdarúgó vajúdik azon: pályára lépjen-e tavasszal avagy sem. A sérülé­se után lábadozó Hegedűs Zol­tán talán beáll a sorba, mivel egy teremtornán már megpró­bálkozott a játékkal. Közel sem ilyen egyszerű a többiek hely­zete. Pokol Zsolt munkahelyi és családi elfoglaltságai miatt kevesebb időt tud a futballra fordítani, míg Pokol László házépítésbe fogott, s vállalko­zását sem hanyagolhatja el. Ugyancsak kérdéses Rácz Csa­ba szereplése, aki visszavonu­lását fontolgatja. Időközben tennészetesen új fiúk is érkeztek a határ széli városba. A legmesszebbről Alekszandr Beleckij vonatozott Záhonyba, ő eleddig a kies Krím-félszigeten kergette a labdát, méghozzá az ukrán másodosztályban. A Fedoszija együttesének középpályása 24 esztendős, s most ismerkedik a körülményekkel. Visszatérő­nek számít Lökös István, aki röpke szobi kitérőt követően újfent a szabolcsi legénység szerelésébe bújik. Küszöbön a megállapodás Orosz Csaba ügyében. 'Ennek jele, hogy a nagy varsányiak 21 éves ember­fogója együtt tréningezik a vasutasokkal. Kapusposzton is változás lesz, miután a Nyír­bátorban katonai szolgálatot teljesítő Mudri Attila, várható­an még a héten, csatlakozik a záhonyi kompániához. A Madalina-tanítványok első hivatalos edzőmérkőzése január 31 -én esedékes, amikor a társaság a szomszédvár Kis- várdához látogat. K.T. Teremtorna a csarnokban 1996. január 28-án, vasárnap (kilenc és tizenhat óra között) rendezik meg nemzeti bajnok­ságokban szereplő labdarúgó­csapataink felkészülési terem­tornáját. A sporteseménynek a Bujtosi Szabadidő Csarnok ad otthont. A torna résztvevői lesznek: NYFC, Nyírbátor, Tiszavasvári, Rakamaz, Sényő, Kisvárda. A hat csapatot két csoportra osztják, az alapsza­kasz után a helyosztók követ­keznek. A játékidő 2x15 perc, míg a játéktér 50x30 méteres, oldalt palánkkal, 5 méteres ka­puval. Érdemes még tudni: egyszerre (egy csapatban) 5 plusz 1 játékos tartózkodhat a pályán, cserélni folyamatosan, a kapu mögül lehet; bedobást rúgni, dobni, gurítani is lehet, szöglet a kapusról is van. A csoport: 1. Nyíregyháza, 2. Sényő, 3. Nyírbátor. B csoport: 1. Tiszavasvári, 2. Kisvárda, 3. Rakamaz. 9.00: Nyíregyháza—Sényő; 9.35: Tiszavasvári—Kisvárda; 10.10: Sényő—Nyírbátor; 10.45: Kisvárda—Rakamaz; 11.30: Nyíregyháza—Nyírbá­tor; 12.05: Tiszavasvári— Rakamaz; 13.00: A1—B2; 13.35: A2—Bl; 14.10: A3— B3; 14.45: A2—B2; 15.20: A1—B1; 16.00: Eredményhir­detés. Gyorssegély a Dinamónak? Elképzelhető, hogy a labda­rúgó KEK negyeddöntőjének március 7-i — az osztrák Ra­pid Wien elleni — hazai talál­kozóját idegenben kell leját­szania a Dinamo Moszkvának. — Szűkös anyagi helyze­tünk nem teszi lehetővé, hogy a stadionunk fűtését sa­ját erőből megoldjuk — nyi­latkozta Nyikolaj Tolsztics, az orosz klub elnöke a Szov­jetszkij Szport című lapnak. — Ha a moszkvai szenátus nem szavaz meg számunkra va­lamilyen gyorssegélyt, akkor nagy valószínűséggel nem tud­juk biztosítani a megfelelő fel­tételeket a hazai KEK-mérkő- zéshez. Ebben az esetben fel kell adnunk pályaválasztói jo­gunkat, ami korántsem öröm­teli a klubnak és a szurkolók­nak egyaránt. Meccs előtt lőnének 11-eseket? Haladni kell a korral! — tartja a mondás, és ezt a Nem­zetközi Labdarúgó Szövet­ség (FIFA) egyre inkább jel­mondatának tekinti. A világ­szerte népszerű labdajáték legfőbb intézményében szin­te napról napra sokasodnak a látványosság, az izgalom növelése, a nézők mind jobb kiszolgálása jegyében szüle­tett refomrmtervek. A legújabbat Sepp Blatter, a FIFA főtitkára a müncheni Abendzeitung című lapon keresztül tárta a nyilvánosság elé. — rA szabályok megvál­toztatásának lehetőségei fo­lyamatosan foglalkoztatják a szakembereket. Ilyen példá­ul a kapuk méretének növe­léséről szóló elképzelés, amire azért még várni kell. A mérkőzések hosszabbítást követő 11 -es rúgásokkal történő eldöntésén azonban mihamarabb szeretnénk vál­toztatni. Az új elképzelés értelmé­ben mindjárt az összecsapá­sok elején sor kerülne a büntetőkre, így mindenki előre tudná, hogy döntetlen esetén melyik gárda.a,„ked­vezményezett”. A tesztelést májusban egy zürichi nem­zetközi ifjúsági tornán meg­ejtjük — nyilatkozta a FIFA főtitkára. , - v Kiss Miklós: Csupán Kocsist sajnálom... Piros iskola, szolid álmok Üres, elhagyatott a rakamazi pálya. Bármennyire hivalkodó a (koszos)zöld gyep. a fiúk se­hol. Az oldalt megbúvó büfé­ben a tulaj, Kaposvári Ferenc igazít útba. Na ja, ki, ha nem ő tudja, hogy hol lakozik a csa­pat. A kezében tartott poharat tükörfényesre simogató férfiú egyúttal a technikai vezető. Helyre kis térképet firkant föl, s minden megvilágosodik. Két utcányira, a „piros iskolába” tevődött át a bázis. — Úgyis megtaláljátok, elté- veszthetetlen az épület — nyo­matékosba szavait jótevőnk. És csakugyan, a pontos leírás segít. A miniatűr tornateremben pattog a labda, ám a látvány mégis meglepő. Minő furcsaság, a labdarúgók kosaraznak! A gyűrű többnyire érintetlen ma­rad, dong a palánk az elvétett kísértektől. Gond egy szál se, elvégre nem erre a játékra sza­kosodott a társaság, hanem ez csak a bemelegítés. Kiss Miklós hamarjában rendezi a sorokat. A vezetőedző, partnerével, Veigli Gézával karöltve kioszt­ja a feladatokat. Kettesben előre! — Gerincoperáción estem át, emiatt az ősszel nem nélkülöz­hettem Géza munkáját. Ő az ifi­vel is foglalkozik, s persze jól ismeri a játékosokat. Felépül­tem, ezáltal a teendők gyakor­lati részét is jobban elő tudom adni. Amit elkezdtünk, azt ket­tesben akarjuk tovább építeni. Azt szeretném elérni, hogy a játékosok soha ne adják fel, mert akarattal a mai futballban nagyon sokra tehet vinni! — szögezi te Kiss Miklós. Nem kell számológép ahhoz, hogy szembetűnjön: a létszám korántsem teljes. A harmadosz­tályú együttes keretét megnyir­Hudák Tamás bálta a téli „átállás”. Az okok szerteágazók. Búzás Demecser- be, Komlósi Tiszaújvárosba, Zákány Baktalórántházára, Kocsis Vásárosnaményba igyekszik. Szobonya csapatot keres, neki talán Biri tesz a mentsvár. Illés és Túróczi a Nyíregyházi FC-vel készül, ám velük számolhat a szakvezetés tavasszal is. Karóczkai ugyan visszatért Sényőről, de azért... — Nem, hiszem, hogy gyen­gültünk volna. Csupán Kocsist sajnálom, benne éreztem a fej­lődési tehetőséget. Picit fáj a szívem Búzásért, őt azonban könnyebb tesz potólni. Ha vi­szont a község nem bír eltarta­ni ennyi futballistát, akkor nincs más kiút, el kell engedni azt, aki menni akar. Semmi baj nem tenne, csak végre együtt látnám már a csapatot. Kapusz- tyinra is várnunk kell a még néhány napot — replikázik Kiss mester. — Miért késik Kapusztyin? Kiss Miklós — Több ezer kilométer vá­lasztja el Rakamaztól, s a repü­lőjegy sem két forint. Jönni fog, ha itt tesz az ideje. A Balaton még várhat Ki hinné, a csöppnyi terem olykor nagy szolgálatot tehet. Az utolsó négyzetcentiig hasz­nosított területen a trénerduó háta mögött nem történhet sem­mi. Ez egyszerűen lehetetlen! Karóczkaiék hatfajta gyakorlat közül választhatnak. Persze a döntés nem szabadon válasz­tott. Nem arat osztatlan sikert a bejelentés: az egyik sarokban fekvőtámasz és felülés a „me­nü”. Vitkai külön szám. A ka­pus elejtett félmondatokkal cukkolja a többieket, „meg­kóstálva” az edzőket is. Mind­ezt a hangulat kedvéért. — Azért megizzad az ember, ha komolyan csinálja — pihe- gi mialatt lerogy a padlóra. Meg bizony. Feltűnő: az egy párt alkotó Papp Tibor és Hudák aktivitása. Odateszik magukat, ebben nincs hiba. Apropó... — Mennyire viselte meg a Nyíregyházáról elkerült játé­kosokat, hogy „csak" az NB Ill- ban jutott számukra hely? — Marcsek jól kezdett, de aztán fokozatosan leengedett, az idény hajrájára kispados tett. Talán kicsit megtört. Túróczit is megviselte a bizonytalanság, mert ő hol itt edz, hol Nyíregy­házán. Hudák és Papp áttette magát ezen a dolgon. Remélem Illés esetében nem így tesz, akit doppingolhat, hogy szem előtt van. Neki az ősszel is ment, s tavasszal még jobb tehet — fe­lel a felvetésre Kiss Miklós. Hudáknál érdemes megállni egy szóra. A védő kapcsán ar­ról regélt a zuhanyhíradó, hogy nyugatra költözik. Közelebb­ről behatárolva: a Balaton part­jára... — Már nem időszerű erről beszélni. A balatonfürediek el­jöttek megnézni a Rakamaz— Baktalórántháza mérkőzést, utána azonban nem kerestek az NB Il-es csapat vezetői. Hoz­záteszem, fél évig még valószí­nűleg maradtam volna. Nyár­tól majd meglátjuk... Mint ahogy a rakamazi le­génységet is. Tavasszal a pá­lyán. Koncz Tibor Czeczeli Károly és sokan mások Blriben „Nem a levegőbe beszélek”! Kévés Ferenc közvetítővel üzent: találkozni szeretne... Mielőbb. Ideje alig, munkája annál több. Idehaza csakúgy, mint a Lajtán túl. Szóból ért az ember, és persze, egy ilyen ajánlatot nem illik visszauta­sítani. Mondhatni, kapóra jött a randevú, a téma ugyanis mód­felett izgató. Hogyan „csinál­junk” futballt Biriben? Egy­szer már volt rá példa, most a második felvonás követke­zik!? — Azért sürgettem a találko­zót, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést — tér rá a tárgy­ra Kévés Ferenc. —- Tévedés, hogy én vállalkozó tennék! Dolgozom, mint bárki más. Ausztriában, egy Gmunden nevű kisvárosban bizonyos Jetzlsberger úr alkalmazottja vagyok testvéremmel, Kévés Zoltánnal együtt. — Ez eddig rendben volna, de hogy jön ide a biri foci? — A falu közelében — nem szégyellem kimondani —, egy tanyán születtem. Hát, így! — De már jó pár éve nem Magyarországon él... — Budapesten jártam isko­lába, majd 1976-ban az NDK- ba kerültem. Óda nősültem. Megfordultam néhány helyen Európában: Hamburg, Hollan­dia... Szólított a munka — vas­ipari szakmunkás vagyok. Már akkor törzsszurkoiója voltam a csapatnak, mikor Nagy András és Szilágyi Ferenc vezetésével feljutottak a megyei első osz­tályba. Megjegyzem, nekik köszönhető, hogy egyáltalán van futball Biriben! Hogy mi­ért távoztak, azt most ne firtas­suk, nem akarok a múlttal fog­lalkozni. —A jelen. Miért adja pénzét egy haldokló együttesnek? — Két év múlva letelik a szerződésem, azután — szán­dékaim szerint — hazatérnék. Nagyon rosszul esne, ha a csa­pat addigra a városkörzetben vegetálna. Támogatom a klu­bot és az önkormányzatot, az­zal a kikötéssel, hogy a pénz csak a sport finanszírozására költhető. — Meg lehet kérdezni, mi­lyen összegről van szó? —Igen, ám nem érdemes do­bálózni az összeggel. Lesz annyi, ami elég a beinduláshoz. Ezt a nyilatkozatomat is arra szánom, hogy Biriben lássák az emberek, nem a levegőbe be­szélek. Az átlagkeresetem után, van annyi pénzem, hogy segít­sek, ha tudok... Ugyanezt pró­bálom kicsiben megvalósítani Rohodon is. — Egyedül képzeli a szpon­zorálást vagy társakkal szövet­kezve? — Csakis társakkal. Odakint velünk dolgozik Erdélyhegyi György, aki szintén felajánlot­ta egy havi bérét, ha sikerül nyerő csapatot kialakítani. — Ez az. Rátérhetünk a lé­nyegre. Kezdjük a legégetőbb kérdéssel: ki lesz az edző? —Mától Czeczeli Károly. Egy hete elkezdődött az alapozás, te­hát kívánatos tenne, ha minél ha­marabb komoly szakmai munka foly­na Biriben. Czeczeli személye nekem erre garancia. — Új játékosok? — A játékosok kérésére tapogató­zunk Martinenko. Javoriv és Pokigy- ko Visszatérésének lehetősége ügyé­ben. A baktaiak nem zárkóznak el ettől, mindhármu­kat kölcsön adnák. Ugyancsak nekik fizetünk Vass Zoli­ért is, akinek sorsa a héten rendeződik. Vasas, valamint Szabó Balkányból érkezik, s leigazoljuk Szó ba­nyát Rakamazról. Rajtuk kívül még hat-hét játékossal állunk összeköttetésben, közöttük két NB Ill-as labdarúgóval. — Ki pártol el a gárdától? — Szálka Szabolcs "megy Nagykállóba. Hal lomásbóT tü- dom, hogy egy-két fiatalt hí­vogatnak magasabb osztályba. —Mellesleg ön mennyire is­meri a bajnokságot és a riváli­sokat?. — Mondom, gyakran voltam itthon. Természetesen megnéz­tem a csapat meccseit, így van mihez viszonyítanom. Minden­képpen benn akarunk maradni! Azonban ne gondolja senki. hogyha kiesünk, én is veszem a kalapom. Nem! Megpróbálom a felszínen tartani a klubot. Tőlem azt várják: adjam meg a kezdő­lökést, biztosítsak értelmet má­sok további támogatásának. — Vállal valamilyen funkci­ót? —Nem. Jól van ez így, ahogy van. Maradok hűséges szurko­ló. Nem is szponzor, hanem háttérember... ’ - . Koncz Tibor Kévés Ferenc: Dolgozom, mint bárki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents