Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1996. január 24., szerda 3 Ont mi bosszantja? Nyíregyháza központjában járókelőket állítottunk meg, és a címben szerepló' kérdést tettük fel nekik. Hárman is megtisztelték lapunkat a válaszadásukkal: Horváth János: — Nincs munkahelyem és nem tudok dolgozni. A munkanélküli segélyem még múlt év novemberében lejárt, már csak jövedelempótló támogatást kapok. Abból nem lehet megélni. Esztergályos szakmunkás végzettségem van. Valamikor divatos szakma volt, de ma nem lehet sehol sem elhelyezkedni vele. Abban sem bízhatunk, hogy a volt ipari üzemek valaha is újjáélednek. Az országot eladták, a vevőknek pedig nem érdekük, hogy termeljenek is ezekben a gyárakban. A privatizálás első időszakában nem szabták feltételként a leendő vevőnek, hogy a dolgozókat foglalkoztatni is kell majd. Állnak a gyárak, és egy nagy halott tőke az egész. Örülök, ha néhanapján kőműves mellé segédmunkát kapok. Állandóra ő sem vesz fel, de legalább napszámot fizet tisztességesen. Esélyt sem látok arra, hogy valaha is munkalehetőséghez jussak a szakmámban. Kukucska Béláné: — Az üzemanyag ára rohamosan nő. Eddig legalább csak néhány forinttal, most legutóbb több, mint tíz forinttal emelték. Azt beszélik, ha ilyen mértékű lesz az energia árának drágulása, akkor év végére kétszáz foPetrovenszki János: — Lakásomon állandóan zaklatnak az ügynökök. Vásárlásra ösztönöznek, és a jó üzlet reményével kecsegtetnek. Rendszerint külföldi termékekkel traktálnak, amelyek még a magyar áruk színvonalát sem érik el, csak jóval többe kerülnek. A meggyőződésem az, hogy magyar ember magyar árut vásároljon. Ezzel is segítheti a magyar termelőket. Az ügynökök pedig bízzák rám, hogy mikor, kitől és mit akarok megvenni. Ezek a házalók még az otthon békéjét rint lesz a benzin literje. Terhes vagyok, és itt van a kislányom is. Kocsi nélkül nagyon nehéz kimozdulnunk. Most már mindent meg lehet kapni, de a mai fizetések mellett nagyon be kell osztani a pénzt, hogy jusson is, maradjon is. A férjemnek van munkahelye, én gyesen vagyok a gyerekkel. Eddig 7500 forint gyest kaptam, és most fog lejárni. Még nem tudom, hogy a második gyerek után hogyan fogják kiszámolni a járandóságomat. Remélem, nem a több évvel ezelőtti fizetésem alapján! sem tisztelik. Az általam kipróbált és bevált termékekről az agitálásukra sem fogok lemondani. Különben is: hagyjanak nekem békét! Fekete Tibor Az elégedetlenség kordona a balkányi hivatalban Nap mint nap pénz nélkül — Már fél éve, hogy mindenki a hivatalban veszi át a jövedelempótló támogatást meg a segélyt — szólt egy mellettem álló férfi —, korábban a postás hozta a pénzt, de most már lusták küldeni. — Már két hete minden nap eljövök, sorszámot kapok, aztán délután közlik, hogy elfogyott a pénz, nem tudnak többet adni — folytatta egy asszony. — Nekem segélyt, háromezer forintot utaltak ki —mutatta egy idősebb néni a határozatot —, de csak akkor adják ide, ha lesz pénz. A csoportosulásban hirtelen feltűnt a polgármester, dr. Kun Bertalan is — az „alkalomhoz illően” feszülten, idegesen. — Ha nincs pénz, akkor nem tudunk miből adni! Vannak itt olyan emberek, akik a májusi jövedelempótló támogatásukat kérik! — Én még a novemberit sem kaptam meg! — kiáltotta oda éles hangon egy fiatalasszony. — Meg a februárit kérik előre — folytatta a polgármester. — Doktor úr, hát nincs pénzünk — fordult a polgármesterhez egy negyven év körüli férfi. — Nem tudunk miből élni! Hiteleket vettünk fel, a rokonoktól és a szomszédoktól kértünk kölcsön! — Én sem kaptam pénzt, most már harmadik hónapja. Nem tudunk miből élni. — Hallgassa csak őket, ha nekik hisz jobban—mondta a polgármester, aztán kilépett az ajtón. Az előtérben ácsorgó emberek gondterhelt arccal várakoznak, legtöbbjük már csak megszokásból jön fel reggelente. Már nem is remélik, hogy megkaphatják, ami jár nekik. A megyei kézműipar fóruma (Folytatás az 1. oldalról) Megállapították a résztvevők, hogy a szakági csoportoknak kiemelkedő fontosságú szerepük van a kisiparosokat érintő helyi és országos szintű szabály- és törvényváltozások előtti probléma-megvitatásban és a javaslattételben, illetve a kamarai határozatokat megelőző, a szakcsoporti tagok érdekeit figyelembe vevő állásfoglalásokban. A ’95-ös esztendő központi feladata a szervezetépítés és a hatósági szervekkel, a vállalkozásélénkítő alapítványokkal, illetve a társkamarákkal való kapcsolatkeresés volt. E tekintetben a kamara vezetősége több kétoldalú munkaszerződést kötött, illetve néhány szervezettel a tárgyalások még nem zárultak le. A fórumon állásfoglalás született a tagdíjszerkezet átalakításáról is. Olyan javaslatok hangzottak el, hogy a kis jövedelmű vállalkozók éves kötelezettségét mérsékeljék, s ezzel párhuzamosan a magas, illetve a kiemelkedően magas bevételt elérőkét progresszíven emeljék. Erről a kérdésről érdemben majd a február 16-ai küldött- gyűlés dönt. Az ez évi munkaterv megvitatása során megállapították a résztvevők, hogy fontos feladat lesz az adatbázisuk pontosítása, illetve a ’95-ös tagdíjhátralékok kérdésének tisztázása, ugyanis a tényleges tagoknak csak mintegy harmada rendezte a „számláját” a kamara felé. Emiatt a vezetőségnek nem volt lehetősége a tervezett kamarai működési feltételeket a kívánatos ütemben fejlesztenie. A fórum e probléma megoldásához kemény lépések megtételét javasolta. A képviselők a szakképesítés területén a már meglévő 21 szakmán kívül további 14-nél tettek javaslatot a mestervizsgáztatás bevezetésére, illetve ehhez kapcsolódóan a vállalkozási törvény módosítására. Vitéz Péter Tegnap nem vagy csak nagyon nehezen lehetett bejutni a balkányi polgármesteri hivatal irodáiba. Óriási tömeg ácsorgott az épület előterében, szoros láncot alkotva akadályozták meg, hogy bárki előbbre jusson az irodák felé. A várakozással teli állapot, mint kiderült, hetek óta tart. Az emberek nap mint nap reggel nyolc órától késő délutánig a jövedelempótló támogatásaikra várnak, s nap mint nap pénz nélkül mennek haza. — Mi nem érhetjük be annyival, hogy megforgatják a pénzt vagy beteszik a bankba, hogy kamatozzon — kiabálta egy férfi. — Abból mi nem tudunk kenyeret venni! — Mondja, mit tud maga segíteni rajtunk? — kérdezte ingerülten egy-fekete hajú férfi. — Olyan ember kellene ide, aki tud valamit tenni az érdekünkben! — Ha megjelenik az újságban, ha a nyilvánosság elé kerül, hogy mi folyik itt, gyertek, mondjuk meg a nevünket. A felszólítás biztatónak hangzott, ugyanis néhányan rögtön közelebb jöttek. — Én a decemberi gyedemre várok, de, úgy tűnik, hiába — mondta Nagy Ferencné. — így nem lehet gyerekeket nevelni! Egész napokat ácsorgók itt, a hivatalban. A tanyáról járunk be, már biciklivel, mert nincs pénzünk buszjegyre! — Én nyugdíjas vagyok, kevés a jövedelmem, egy kis segélyre várnék, a járadékomból nem tudok megélni! — mondta Rátkai Lászlóné. — A decemberi nevelési segélyemért jöttem — folytatta Jobbágy Jánosné. — Jöjjön, János, mondja csak el maga is a panaszát! — A feleségem segélyét szeretném felvenni, az asszony az anyósomat ápolja, aki nagyon beteg, cukros. Akik itt várakoznak, a decemberi pénzükért jöttek, de tudok olyanról is, akinek még a novemberi pénzével is tartoznak. Tizennégyezer forintból élünk négyen, mi az ebben a mai világban? Mi nem mondhatjuk a villanyszámlásnak, hogy nem tudunk fizetni, a gyerekeknek nem lehet a semmivel megtölteni a gyomrát. — Reméljük, hogy ér valamit a maga írása — mondta egy fiatalasszony. — Gyertek, mondjátok ti is a neveteket! — szólt oda a pádon üldögélő asszonyoknak. — Én nem megyek bele ilyenbe — mondta morcosán egyikük, és zavarában összehúzta magán a kabátot. — Lehet, hogy ezek kérik a februári támogatást, ilyenkor, persze, nem mernek szólni — súgta becsmérlőn a fiatasszony. — Segítsen rajtunk, nekünk nem sok reményünk van — mondták néhányan búcsúzóul. Sikeres akció (Folytatás az l. oldalról) A legnagyobb lakossági aktivitást a Zöld Elefánt melletti ponton tapasztalták a környezetvédők, itt a gyakori sorban llás miatt a novemberi szemétmennyiség duplája gyűlt össze. A hétvégi tapasztalatok összesítése után a szervezők megállapították, fokozniuk kell felvilágosító munkájukat, hogy a lakosság körében minél jobban letisztuljon a veszélyes hulladék fogalma. Emellett örömmel tapasztalták a lakosság növekvő környezetvédelmi igényét, illetve azt, hogy ezért egyre többen tenni is akarnak, s felkeresték a gyűjtőhelyeket. Az akció sikerén felbuzdulva ezentúl kéthavonta — legkö— Úgy megnyomta a mellkasomat egy asszony — szólt panaszosan egy idős néni az épület kijáratánál. — Nem kapott pénzt, és olyan sebbei-lob- bal ment, nem érdekelte, hogy kin megy keresztül. Olyan tolongás van mindennap, mintha azzal előbbre jutnának. Tudja, nagyon el vagyunk keseredve. Már arra is gondoltunk, ha nem változik a helyzet, elköltözünk. Nem csak a családok és az egyedül élő emberek panaszkodnak, a polgármesteri hivatalok is veszélyben vannak. Sokukra erőn felül hárul a jöve- delmpótló támogatások fedezése és más különböző megoldandó feladatok. Találkozásunk után néhány órával felhívtam dr. Kun Bertalant, a polgármestert, hogy ideges és röpke beszélgetésünk után nyugodtabban tárgyaljuk meg a hivatalban történteket. A polgármester úr az orvosi rendelőben ügyelt. — Én megértem, hogy az emberek várják jövedelempótló támogatásukat, illetve segélyüket. Ötezerhatszáz forintból manapság már nem lehet megélni. De elmaradásról szó sincs, már régen megkapták a pénzüket az emberek. Akik ott voltak a hivatalban, mind előleget akartak felvenni. Én csak azt a pénzt adhatom, ami jár. Jöjjön ki hozzánk, nézze meg, hogy valamennyi segély ki van már fizetve, valamennyi iratot kész vagyok megmutatni... Kozma Ibolya zelebb márciusban — rendeznek a hétvégihez hasonló begyűjtési akciót. Mindemellett a szervezők felvilágosító tevékenységüket szeretnék kiterjeszteni az iskolákban tanuló, a környezeti értékekre még fogékony tanulóifjúságra is, akiknek az elképzelések szerint tájékoztató előadásokat tartanának a hulladékgazdálkodásról. —vip— Rugalmasabb gazdálkodók (Folytatás az 1. oldalról) Pataki László a község polgármestere bevezetőjében elmondta, hogy a vállalkozások elindításához és fenntartásához a működő tőke hiányzik leginkább, de az újfajta helyzethez való alkalmazkodással és rugalmas gondolkodással talán ki- védhetőek ezek a gondok. Popovics László a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány Agrármarketing Centrumának igazgatója az alapítvány által nyújtott támogatásokról beszélt. Kiemelte a mikrohitel-progra- mot, valamint a PRIMOM vidéki hálózatát, ahol információkkal látják el a vállalkozókat. Pekk Antal okleveles könyvvizsgáló a gazdálkodókat érintő pénzügyi, adózási jogszabályok változásairól számolt be, Dzsunyák Pál gazdajegyző arról beszélt, hogy mit érdemes termelni 1996-ban. A kecsketenyésztés jövőjéről és lehetőségeiről Búzás Attila a pilisszentlászlói Gazda Bt. agrármérnöke mondta el tapasztalatait. K. I.
