Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-23 / 19. szám
8 1996. január 23., kedd ■ Vállalkozás ura UJ KELET Szorgalommal, kitartással és jókedvűen a sikerért Közös munkában a Csősz testvérek A hatalom és a gazdagság gyakran megváltoztatja az embereket, azonban a Csősz testvérek az üzleti sikeresség és az eredményesség ellenére is megmaradtak olyannak, mint amilyenek voltak: korrektnek, megbízhatónak és tisztességesnek. A saját erejükből, szorgalmas és kitartó munkával érték el mindazt, amire büszkék lehetnek. A legek régiója Ez a Szabolcs már nem a régi Többen állítják, hogy a Szatmár-Szatmár-Bereg megyei emberekben erős a belső hajtóerő. Ez készteti a szabolcsiakat arra, hogy megmutassák, mennyit érnek, hogy bebizonyítsák sikerességüket, szorgalmukat és kitartásukat. Az ország más területén élők sokszor lebecsülik régiónkat. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a korábbi években ugyancsak rászolgáltunk arra, hogy néhány kényelmetlen és kellemetlen jelző megszületett rólunk. Azóta azonban felnőtt egy újabb nemzedék — új szemléleten és korszerű tudásanyagon —, kiknek elege van a különböző okokra hivatkozásból és a sírásból. Akik rájöttek arra; meg kell dolgozni azért, hogy valamit elérjenek, nem csupán a negatív dolgokat kell megmutatni, hanem a jókat, a pozitívumokat érdemes kidomborítani. Néhány megyebeli fiatalember a PHARE-támogatás segítségével elkészítette a megyei promóciós, a megye fejlődését előremoudító kiadványt, amely külföldi és magyar befektetőknek, illetve turistáknak szól. Elkészült a megyét bemutató film is. Az elmúlt héten egy nemzetközi sajtótájékoztatón Budapesten tárták ezeket az ország és a világ nyilvánossága elé. Ezen a rendezvényen kifejezésre juttatták, hogy ez a Szabolcs már nem az a Szabolcs, mint aminek néhány évvel ezelőtt hitték. A megyében élő szakemberek tenni akarnak azért, hogy új kép alakuljon ki a megyéről és sokat dolgoztak ezért. Nem könyörögni és kérni akarnak, hanem dolgozni. Róka László, a Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója felhívta a figyelmet néhány olyan lehetőségre, amire büszkék lehetünk és profitálhatunk. Rámutatott arra; ez a megye három országgal határos, hogy az ország almatermésének a felét ez a térség adja, itt jött létre először Fejlesztési Közalapítvány, illetve a Fejlesztési Tanács. Itt alalkult elsőként fejlesztési ügynökség, és ezek az in- | tézmények képesek arra, hogy összefogjanak és együtt dolgozzanak. Főként a partnerség, a programozás és a koncertációl elvét emelte ki. Ifjabb Kézy Béla, a Megyei Fejlesztési Ügynökség munkatársa azzal kezdte előadását; nem azért jöttünk, hogy panaszkodjunk. Hiszen a megyében dinamikus gazdasági változások kezdődtek, megerősödőben vannak a vállalkozások. Elkészült a megyei fejlesztési koncepció, amely jelzi, hogy az itt élők pontosan tudják, mit akarnak, mit kell fejleszteniük és mivel érdemes fogalkozniuk. Hangsúlyozta; a megyében élők szeretik szülőföldjüket, és örülnek annak, hogy itt élnek. Kozma Ibolya Osztrák tulajdonba kerül a mátészalkai MOM Rt.-— Záhonyiak vagyunk mindketten — kezdte a beszélgetést Ferenc. — Laci a Honvédségnél dolgozott, én a MÁV-nál voltam üzemvezető. Jó beosztásunk volt, ezért mindenki csodálkozott azon, hogy otthagyjuk a biztos egzisztenciát nyújtó állásunkat. Autókkal és autóalkatrészekkel nem foglalkoztak a városban, úgy gondoltuk, lenne erre kereslet. Volt egy telkünk a 4-es főút mentén, s ott, egy faházban autósboltot és hasz- náltgépjármű-kereskedést alakítottunk ki. Az édesapámmal kezdtem el a vállalkozást még az 1990-es évek elején. Akkoriban még nem volt divat, hogy valaki a maga erejéből kezdjen vállalkozni. Laci a kezdetektől segített nekünk, de úgy gondoltuk, hogy csak akkor lépjen ki a Honvédségtől, ha már biztos alapokon nyugszik az üzlet. Kezdettől fogva úgy dolgoztunk, hogy a vásárló is érezze: érte vagyunk. Időre szállítottuk a kért anyagokat, és igyekeztünk megbízhatók maradni. Aztán Laci is belépett a vállalkozásba, majd nyitottunk egy boltot Kisvárdán és Mándokon is. A kis faházban lévő üzletben én is a pult mögött álltam, az öcsém anyagbeszerző volt, így tudtuk. hogy mit várhatunk el és mit követelhetünk alkalmazottaink- tól. Két évbe került, amíg megtaláltuk azokat az embereket, akikkel együtt tudunk dolgozni. —Aztán? —Bővítettük a záhonyi kereskedést, úgy gondoltuk, hogy olyan cégre van szükség, ahol lehet vásárolni és autót javíttatni, amelyben van mosdó, telefon, lehet gépkocsit bérelni és biztosítást is kötni. Komplex autóscentrumot akartunk, ezért is lett a neve: Csősz Autóscentrum. Ebben az időben egyre több márkakereskedés alakult, de a beruházás elkezdésekor még nem sejteítük, hogy szalont építünk. — Az Opel cég magyar képviseletével hogyan léptek kapcsolatba? — Végül is mi kerestük meg őket, mert Záhony nem szerepelt azon települések között, ahová szalont akartak telepíteni. Ennek ellenére rögtön tárgyalni kezdtünk, és 1993. szeptember 1-jén nyitottuk meg az Opel márkakereskedést. Ezzel természetesen új elvárásoknak kellett megfelelni, egy új rendszerben kaptunk helyet, ami más feladatokat és új lehetőségeket jelentett. A cég szalonjainakegyfonnán kell működniük Európa bármely pontján. Nemrégiben a nyíregyházi képviselet vezetésével is minket bíztak meg. — Önök testvérek. A rokoni kapcsolat segítette vagy gátolta a mukát? — Kilenc év van köztünk — mondta Ferenc —, én hordtam Lacit az óvodába. Miután kijártam az iskolát, elkerültünk egymástól, ritkán jártam haza. Akkoriban még én neveltem, most meg már fordítva van minden — mondta viccesen. — A toleranciától függ, hogy mennyire tudunk együtt dolgozni — vette át a szót László. — Hallottam már olyan testvérekről, akik képtelenek együtt tevékenykedni, de olyanokról is, akik között kiváló a munka- kapcsolat, pedig vérségi szálak nem kötik össze őket. — Minden rossz tulajdonságunk egyforma — szólt közbe Ferenc. — De ez nem gátol minket a munkában. Testvérek vagyunk, bizonyára ezért (is) bízunk meg egymásban. —A feladatokat hogyan osztják meg? — Én Záhonyban lakom, így az otthoni cégnél én vagyok többet, de együtt irányítunk, és a fontos kérdésekben együtt hozunk döntést. Én főként a gazdasági dolgokkal foglalkozom, míg Laci az alkaltrész-ellátásért felel. —Igazán jó és figyelemkeltő reklámokat hallunk a rádióban... — Az én művem — mondta László szerényen-—; nem tanultam sehol, a tapasztalat meg a gyakorlat alapján készítjük. Természetesen nagyon sok könyvet olvastam erről, mert érdekelt a reklám. Egyébként ez is az önmegvalósítás egyik eszköze, és nem öncélú, hiszen ennek van kézzel fogható eredménye. —Önök szerint mi szükséges az eredményes vállalkozáshoz? — Fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál. Morcosán, kedvetlenül nem lehet hatékonyan dolgozni. Mi örömmel és kedvvel jövünk munkahelyünkre, szeretjük, amit csinálunk. Aki jó kedvvel dolgozik, sokkal eredményesebb, mint aki csak ímmel-ámmal fog munkához — mondta László. — Amikor elkezdtük a vállalkozást, nem voltak komoly gazdasági számításaink, jól akartuk csinálni azt, amit elkezdtünk. Optimisták voltunk, és éreztük, hogy nem lehet baj. A siker, a pénz természetesen fontos, hiszen ez jelenti a vállalkozás jövőjét — folytatta Ferenc —, de nem csak anyagi erősödésről van szó. Hosszú távra kell tervezni. Ha a faházban megszerzett kis nyereséget feléltük volna, most nem itt tartanánk. A sikerek erőt adnak a munka további folytatásához. Egyébként mi olyan emberekkel igyekszünk dolgozni, akik jobbak, mint mi. Akik képesek önállóan és szabadon dolgozni, nem kell folyton a körmükre nézni, és akiktől mi is tanulhatunk. — Említették, hogy egy kis céggel kezdték és az édesapjuk is segédkezett a munkában. Most két autószalont vezetnek, és még két településen van boltjuk. Édesapjuk büszke lehet fiaira. — O, sajnos, már nem érhette meg, hogy itt lásson minket. Mindig büszke volt ránk, most is az lenne. K. I. (Fotó: Racskó) Osztrák tulajdonba kerül a mátészalkai MOM Vízméréstechnikai Részvénytársaság. Eladását az egyszerűsített privatizáció keretében hirdette meg az ÁPV Rt. A vevő a bécsi Elin Wasserwerkstechnik Gmbh. Az ausztriai cég a megjelölt 70 milliós limitárral szemben 91 millió forintos ajánlatot tett. A csaknem háromszáz dolgozót foglalkoztató mátészalkai társaság éves árbevétele meghaladja az 600 millió forintot. A hazai piac jelentős részét ellátja vízméréstechnikai eszközökkel, de készít más speciális termékeket, így járműszerelvényeket is. Az új tulajdonos kisebb felújításra szoruló épületekhez, rendezett infrastruktúrához jut, s jó állapotú gépeket és termelőberendezéseket kap. A gyártó tevékenységet egyébként számítógépes rendszer irányítja. A bécsi EWT az üzemet tovább szeretné fejleszteni; az általa tervezett kapacitásbővítés a nemzetközi piacra kerülést szolgálja majd. Az egyszerűsített privatizációs akcióba egyébként három szabolcsi céget jelölt ki az ÁPV Rt. A mátészalkai MOM-üzem mellett új gazdája lesz a Nyír- Piért Kereskedelmi és Szolgáltatói Rt.-nek is, amelyet a DI-RI Kft. vesz meg, a 10 milliós limitárral szemben 12,5 millió forintért. A nyíregyházi Gólya- Ker Kft.-re viszont egyelőre nem akadt vevő. A kelet kapuja A záhonyi különleges gazdasági övezet fogalmáról sokat hallunk mostanában. Bajor Tibor országgyűlési képviselő, a vállalkozási övezet létrehozását koordináló tárcaközi bizottság elnöke a napokban egy Budapesten megrendezett tanácskozáson elmondta, hogy a kezdeményezés nem újkeletű, már 1970-ben felmerült ennek gondolata. Azután azonban nem történt döntés ez ügyben. Záhony különleges lehetőségeire akkor jöttek rá, amikor kiderült, hogy a Vlagyivosztokból elindított rakomány vasúton, Záhonyon keresztül tizennégy nappal kevesebb idő alatt érkezik meg rendeltetési helyére, mintha hajóval szállítanák. Úgy vélték, hogy erre alapozva szállítási és raktározási tevékenységre fel lehet építeni egy bázist. Három évvel ezelőtt negyven település bevonásával A Kelet kapuja címmel tartottak egy konferenciát és 1994 márciusában a tanácskozás második fordulóján elrendelték egy részletes tanulmányterv készítését. Magyarországon ez az első ilyen jellegű dokumentum, amely hét kötetében a konkrét végrehajtás elemeit is tartalmazza. Tény, hogy eddig Kelet-Európábán hiába próbáltak, nem tudtak létrehozni gazdasági övezetet. Bajor Tibor szerint a záhonyi MAV-átrakó alkalmas egy európai szintű logisztikai központ kialakítására, ahol szállítási, raktározási és gazdasági rendszerezési irányítást lehet végezni. Fontosnak tartja, hogy létrehozzanak Záhonyban egy európai szintű központot az eddigieknél magasabb színvonalú szolgáltatásokkal. Az ipari park nagyságát száz hektárban határozták meg, és kiemelték, hogy a már meglévő vállalkozások nem kerülhetnek háttérbe, de ösztönözni kell az eredményesebb és hatékonyabb munkára. Tizenegy-tizenhárom ipari park kialakítását tervezik. Fontos, hogy a különböző vállalkozások új munkahelyeket teremtsenek. A befektetőket különböző kedvezmények segítik majd, és negyven- nyolc órán belül megkapják a kért engedélyeket. Kiemelte, hogy az ipari parkok kialakításánál szabványokat, előírásokat vesznek figyelembe, hiszen semmit sem érne a kezdeményezés, ha 2001-ben meg kellene szüntetni. Bajor Tibor elmondta, büszke, mert ez a különleges gazdasági övezet ki fog alakulni Záhonyban és környékén, és bízik abban, hogy eddig még nem tapasztalt fejlődés fog megindulni. Segítik a fiatalokat A fiatalok foglalkoztatásának javítását szolgáló törvényhatározat előírásai szerint a jövőben a legfontosabb munkaerőpiaci ismereteket, álláskeresési technikákat is oktatják majd az iskolai szakképzés keretében. Hasonlóképpen az ő elhelyezkedési lehetőségeiket kívánják javítani azzal, hogy főként az érettségizetteknek munkalehetőségeket keresnek a szociális, kulturális, egészségügyi, településfejlesztési, közlekedési, hírközlési, idegenforgalmi, környezetvédelmi szakterületeken. Megvizsgálják, hogy milyen központi programok indíthatók annak érdekében, hogy az eddigieknél nagyobb arányban vonják be a Fiatalokat a családsegítő hálózatok, szociális intézmények és nonprofit szervezetek tevékenységébe.
